80. Pest, 1836 június eleje. Kossuth körlevele a megyékhez: védelmet kér tőlük tervezett lapjának eltiltása ellen.
80.
Pest, 1836 június eleje.
Kossuth körlevele a megyékhez: védelmet kér tőlük tervezett lapjának eltiltása ellen.
Pest, 1836 június eleje.
Kossuth körlevele a megyékhez: védelmet kér tőlük tervezett lapjának eltiltása ellen.
Tekintetes Karok és Rendek! Kegyes Uraim!
A közelebb múlt országgyűlésen jelen lenni szerencsém levén, némelly barátim s jóakaróim által felszólíttattam, hogy őket az országgyűlési dolgokról folyton folyvást rendes levelezéssel tudósítanám. Meg is tettem azt, azon egy kikötéssel, hogy mivel szűk erszényemből az írnokok fizetésének terhes áldozata ki nem telhetnék, az e végre szükséges s előlegesen kiszámított költséget viseljék. Így létesült „Országgyűlési Tudósítások” czimű írott levelezésem, melly mindíg többeknek jutván el tudomására, szaporodott megkeresések következésében naponként tágasb körben olvastaték, úgy hogy annak különben is egész nyilvánosságú létezése (mert törvényes dolognak nincs oka titokba rejtezni) országszerte, sőt a legfelsőbb kormányszékeknél is bizonyosan tudatnék. Folytattam ezen levelezést az országgyűlésnek első órájától utolsó szempillantásáig, s a búcsú napjaiban több tisztelt követ urak által ismét felszólíttattam, hogy azt ezentúl is folytatnám, levelezésem tárgyaúl változott körülmények szerint a nemes megyék s törvényhatóságok közgyűlésein nyilvánosan előforduló dolgokat választván. Engedve tanácsuknak s óhajtásuknak, e részbeli elhatározásomat az ·/. alatt tisztelettel idemellékelt írott jelentésben* adtam régótai levelezőimnek tudtokra; e jelentésnek korántsem tulajdonítván közhirdetményi kiterjedést, mert az magános levelezés körére nem is alkalmazható, sőt tisztelt levelezőimen kívül csak azokkal közölvén, kiket megkértem, hogy a megyéjökbeni dolgokról engemet értesítsenek.
L. az előbb, 75. sz. alatt, 461. kk.
A törvényre, s mint alkotványos ország szabad polgárához illik, az alkotvány biztosította nemzeti jusokra alapítván meggyőződésemet, hacsak a legvastagabb csalatkozás hályoga nem borítja szememet, az alázatos tisztelettel fentebb előterjesztett dologban törvénytelenséget álmodni sem tudok, s mivel változhatlan életszabályul tűztem ki magamnak kötelesség szerint is a törvények ellen tudva s akarva nem véteni, s azoknak határait túl nem hágni, és mivel alkotványos nemzet tagja lévén, azon hiedelmet tápláltam Hazám s Királyom iránt hő kebelemben, hogy a törvény minnyájunk felett áll, s a törvény oltalma alatt nagyok és kicsinyek egyenlő biztossággal élhetik napjaikat, gyakorolhatják jusaikat. Mivel a felsőbbséget törvény őrjének szerettem és szeretem tekinteni, nem történheték előttem semmi váratlanabbul, mint az, hogy tekintetes Pest vármegyének főszolgabírája Zlinszky János úr által Ő Császári Királyi Főherczegségének, országunk mélyen tisztelt Nádorának parancsolatjára a fentemlített s 3 1/2 esztendős köztudomású gyakorlat után folytatni kívánt magános írott levelezésemtől mindaddig, míg erre legfelsőbb helyről engedelmet nem nyerek, szoros felelet terhe alatt eltiltattam. Melly eltiltást s reá adott nyilatkozásomat a ·//· alatt alázatos tisztelettel bemutatni bátorkodom.*
L. az előző szám alatt.
Időszaki hírlapot nyomtattatni s kiadni szándékomban nem levén, a sajtó állapotjának törvényességéről szóllani körömbe itt nem tartozik, ámbár a legközelébbi országgyűlésről a sérelmek sorában e tárgyat illetőleg tett országos felírás* a véleményre e részben is minden egyes polgárnak útmutatást szolgáltathatna; de mint azt bátor vagyok alázatosan állítani, hogy törvény nincs, melly az országban nyilvánosan történő közdolgokról írásban levelezni tiltana, de a törvényen itt-ott túlterjedni szokott gyakorlatot illetőleg is sohasem hallottam, hogy írott magános levelezésre legfelsőbb engedelmet vagy privilegiumot kérni kellene. Én tekintetes KK és RR, levelezésemet a rekesztvény bizonyítása szerint egyébre kiterjeszteni nem akarom, mint azon tárgyakra, mellyek a nemes megyék közgyűlésein nyilvánosan előfordúlnak. Mivel pedig a nyilvánosság polgári institutióink természetével elválaszthatatlanul össze van kapcsolva, s különösen a megyék közgyűlései alkotvány szerint a legnagyobb nyilvánossággal tartatnak, belátni képes nem vagyok, mi törvénytelenség lehet abban, hogy valaki az illy közgyűléseknek közérdekű végzései sorát s határozatit némelly polgártársaival magános írott levelezés útján közölni akarja? Az akarat előzőleg bizonnyal nem törvénytelen, sőt bátor vagyok hinni, hogy a nem tilalmas tárgyakróli szabad levelezés minden magyarnak alkotvány biztosította természetes és polgári jusai közé tartozik. Már pedig lehetetlen erősen meggyőződve nem lennem, hogy valameddig a megyéknek közgyűléseket tartani, s ott tanácskozni és végezni tilalmas nem leszen, (ez pedig csak akkor válhatnék tilalmassá, ha a gondviselés azon csapást mérné nemzetünkre, hogy alkotványos nemzet lenni s ezzel tán lenni is örökre megszűnnék,) addig ezen közgyűlési dolgokat levelezés útján másoknak is megírni törvénytelen nem lehet, s mivel ez nem, tilalmas sem. Ha mégis valaha a nemzeti szabadság törvényes korlátiról megfelejtkezve törvénytelenségre vetemednék levelezésemben, személyem, becsületem s mindenem a törvényes büntető hatalom kezében van; de nem lehet meggyőződnöm, hogy mielőtt törvénytelenséget elkövetnék, ezen alkotványos országban a levelezéstől előzőleg eltiltathassam. Nem is tehet különbséget a dologban, hogy levelezésem írnoki költségeit levelezőim által megtéríttetni óhajtom, mert hiszen egyik legkedveltebb vonása hazánk alkotványának, hogy a polgári jusok egyenlők gazdag és szegény nemes között, s ha írni, levelezni (a törvény határai között) úgy amint szóllani, gondolkozni, nemzeti s emberi jus, ezen just az alkotvány nemcsak gazdagok számára biztosította, kik levelezésök költségeit magok viselhetik, hanem azoknak is, kik azt saját erszényökből nem tehetvén, másoknak törvényszerű segedelmével pótolják.
A rendi tábla 1835. ápr. 3-án vitatta néhány megye panasza alapján a sérelmek sorában a sajtószabadság kérdését, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a sajtószabadság törvény által nem korlátolt jus, annak a kormány által gyakorlott szorongatása tehát bitorlás, s a praeventiva censura erőhatalommal béhozott sértése a nemzeti jussnak, mellyet a nemzet valamint egyébkor, ugy most is ünnepélyesen reclamál.” (Vö. Országgyűlési Tudósítások IV. köt. 322. o.)
És itt van helye tekintetes KK és RR alázatos tisztelettel megemlíteni, hogy ilyen, minden tekintetben ilyen levelezést az országgyűlési közdolgokrul, (mellyek s a megyékbeli közgyűlésiek között nyilvánosság jusára nézve institutióink különbséget nem ismernek,) negyedfél évek óta szakadatlanul s köztudomásra folytattam. Tudtával volt ez az egész országgyűlésének, talán az egész országnak, említteték kerületi s országos ülésekben, sőt tudtával volt a legfelsőbb kormányszékeknek is, nem csak azért, mivel magának a Főméltóságú Udvari Cancelláriának magas helyzetű tagjait levelezőim számában tisztelni szerencsém vala,* s a levelek leírásáért fizetni szokott írnoki bért legtöbbnyire azon Főméltóságú Cancelláriának Pozsonyban, az országgyűléshez rendelt tagjai szokták volt kezemhez adni, hanem tudva volt különösen azrért is, mivel említett levelezésem költséginek enyhítése tekintetéből a törvény által szintén nem tiltott lythographicus kéziműszert szerezvén magamnak, a Főlovászmester ő Excellentiájához ez iránt 1833 október hónapban érkezett legfensőbb udvari tiltó parancsban arról, hogy az országgyűlési dolgokról („erga defixam mercedem” valának a legfelsőbb parancs szavai) országgyűlés kezdete óta írott jelentéseket készítek, s levelezőimmel közlöm, világos említés tétetett anélkül, hogy ezen írott levelezés folytatása eltiltatnék,* sőt Nagyméltóságú Főlovászmester ez alkalommal előttem nyilván kijelentette, hogy írásban bízvást folytathatom levelezésemet, az ellen kifogása senkinek nem lehet; mellyek csak közöttünk szóbeszédben ejtett szavak valának ugyan, de valóságukat a reájok következett harmadfél esztendei gyakorlat igazolá, minthogy levelezésemet országgyűlés végéig szakadatlanul, sőt mindég szélesedett körben teljes nyilvánossággal folytattam, anélkül hogy valaha egyetlen egy feddő vagy tiltó szó jutott volna tudomásomra; éspedig a királyi postaigazgatásnak s általa a legfelsőbb kincstárnak kis körömhöz képest nem csekély hasznával folytattam.
Így pl. Nagy Benedek kancelláriai titkárt (vö. a 437. o. 3. jegyzetével); de maga a kancellár is beszereztette magának a Tudósításokat.
Vö. előbb az 55. sz. alatt közölt iratokkal, 406. kk.
Tekintetes KK és RR! Nemzetiség, Hon és alkotvány egy erkölcsi testületté olvasztván össze a magyar nemzet minden tagjait, polgári jusaiban sérelmet a legutolsó tag sem szenvedhet anélkül, hogy a seb fájdalmát s következéseit az egész nemzet ne érezné. Személyekből áll és személyek végett a polgári társaság, s személyek által és személyekben élnek, személyekben támadtatnak meg a nemzetnek jusai. Nem szükség keserves panaszokkal feléleszteni azon sebek fájdalmát, mellyeknek panaszos jajjai annyi megyék felírásiban s a nemzet képviselőinek 17 izeneteiben átfutották hazánkat egyik végétől a másikig.* Megmondották nemzetünknek országosan egybegyűlt képviselői, tudja hát az egész ország és tudják a tekintetes KK és RR is, mik történtek hazánkban a sajtószabadság ügyében, mi sérelmet szenvedett a szólás szabadsága, mit egy nemes megyének képében* a nemes megyék tanácskozási és levelezési jusa; mindezek után csekély személyemben, mi bármennyire csekély legyen is, de tagja a nemzetnek s jusa van, mindenkinek egyenlő jusa az alkotmány oltalmára számot tartani, csekély személyemben az írásnak s magános levelezésnek köz nemzeti jusa, a megyei tanácskozásoknak s végzéseknek nyilvánossága szenved sérelmet! Én azonban sokkal inkább ismerem a felsőség iránt tartozó tisztelet kötelességeit, mintsem hogy magamat nyomorult magános állásomban akár véleményben csalhatatlannak, akár a nemzeti jusok felőli ítéletben bírónak felvetni bátorkodnám; de másrészről sokkal melegebben érzem édes Hazám iránt tartozó kötelességemet is, mintsem hogy a levelezésnek alkotvány engedte jusát kegyelem tárgyává tenni, avagy nemzetem közös jusainak személyemben tapasztalni vélt megsértését hallgatólag tűrve lelkiismeretemet azon jusok sértésében lett megnyugvás vétkével terhelni merészleném. A tekintetes vármegyék testvéri kapcsolattal övedzett rokon őrjei alkotványunknak, a tekintetes megyéknek s közöttük a tekintetes Kk és RRnek kegyes színe elébe viszem tehát fájdalmas panaszomat azon sérelem felett, mellyet a rekesztvénybeni tilalom által nemcsak én szenvedtem, de személyemben a közös nemzeti jus is szenvedett. [A nemzet ügye, ítéljen a nemzet alkotványos úton felette! Ha a tekintetes KK és RR bölcsessége, s velök a nemzet többsége ki fogja mondani, amiről egyes polgárok eddig kételkedének, ha ti. ki fogja mondani, hogy a megyék közgyűlései nem nyilvánosak, hogy azoknak határozatait írott levelezésben másokkal tudatni nem szabad, vagy csak azoknak szabad, kik elég gazdagok számos írnokokat saját erszényökből tartani; ha kimondja, hogy írott levelezést vinni nem nemzeti jus, hanem felsőbb engedelemtől s privilégiumtól függő kegyelem ajándéka: úgy fogják tudni a hazának békés polgárai, hogy ezt tenniök nem szabad, s tilalmast vagy törvény ellenit tenni bizonnyal senki sem fog jobban irtózni nállamnál. Ha ellenben (amit reményleni bátorkodok) a tekintetes KK és RR e tilalomban nemzeti sérelmet látni méltóztatnak, úgy én az alkotványos magyar nemzetnek legcsekélyebb de szabad polgára, a tekintetes KK és RR mint a nemzeti szabadság egyik védoszlopa előtt teszem le panaszomat s esdeklésemet],* a legalázatosabb tisztelettel könyörögvén, hogy a törvény és alkotvány engedte utakon ezen köz sérelemnek orvoslására bölcsességök s ismeretes hazafiságuk szerint a szükségeseket megtenni méltóztassanak.
Arra a hónapokig tartó vitára utal Kossuth, amelyet 1835 júniusától Wesselényi perbefogása miatt a szólásszabadság megsértése elleni tiltakozó felirat körül folytattak a rendek a főrendi táblával. (Vö. Országgyűlési Tudósítások IV. köt. 498., o.-tól folyamatosan.)
Az utalás Békés megyére vonatkozik. Békés megye a parasztság felemelését célzó törvényjavaslatok bukása után 1835. febr. 3-i közgyűléséből körlevéllel fordult az ország megyéihez, s a kormány és az oligarchia elleni keserű vádak kíséretében felszólította őket, hogy a maguk körében, megyei statutumok útján munkálódjanak az elbukott javaslatok célkitűzéseinek megvalósításán. A kormány a körlevélért királyi biztost küldött a megye nyakára, a megye követei az országgyűlés elé terjesztették a sérelmet, az e tárgyban készült sérelmi feliratot azonban a főrendek makacs ellenállása miatt az országgyűlés végéig nem sikerült a király elé terjeszteni. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 58. kk.)
A [ ]-be tett részt Kossuth a fogalmazványban áthúzta, a szétküldött példányokban azonban benne van.
Mély tisztelettel maradván a tekintetes KK és RRnek kegyes uraimnak legalázatosabb szolgájok Kossuth Lajos, több nemes megyék táblabírája.
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/95, 96. sz.
Másolat. Kossuth perének iratai. II. köt. 22–27. l. (Vörös A. id. másolatai.)*
Másolat. Kossuth perének iratai. II. köt. 22–27. l. (Vörös A. id. másolatai.)*
Ez az irat is számos egykorú példányban megvan az ország levéltáraiban és közgyűjteményeiben; több másolata van az MTA Könyvtára Kézirattárának idézett Kossuth-iratai között is.
A fogalmazvány mellett található Kossuth sk. jegyzéke arról, hogy kinek küldte meg a folyamodást. Jún. 6-án kezdte meg a szétküldést, s attól kezdve jún. 24-ig naponta küldött néhány példányt aszerint, hogy a másolók hánnyal készültek el, s milyen lehetőségeket talált levelei magánúton való továbbítására. A jegyzék összesen 40 címet tartalmaz, feltüntetve azt a módot is, ahogyan Kossuth a levelet a címzetthez el próbálta juttatni.
