86. Pest, 1836 augusztus 5. Kossuth levele Szakács Péter zempléni birtokoshoz lapja és vallásügyi munkája előfizetéséről és a sze…
86.
Pest, 1836 augusztus 5.
Kossuth levele Szakács Péter zempléni birtokoshoz lapja és vallásügyi munkája előfizetéséről és a személyével kapcsolatos zempléni rágalmakról.
Pest, 1836 augusztus 5.
Kossuth levele Szakács Péter zempléni birtokoshoz lapja és vallásügyi munkája előfizetéséről és a személyével kapcsolatos zempléni rágalmakról.
Pest, augustus 5-én 1836.
Édes Péter bátyám!*
A levél, amelyre Kossuth válaszol, nem ismeretes. Kossuth levelének címzettje Zilahi Szakács Péter, „a múlt évszáz 30-as éveiben Sátoraljaújhely társaséletének egyik vezető alakja”. (Vö. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1903. évf. 31. o.)
Július 23-áról kelt sorait ma vettem, és így már sokkal azután, hogy Törvényhatósági Tudósításaim 3-ik számját a Zemplényi Casinónak elküldöttem. Az alkalommal, melly azon levelemet vivé, húgomnak Breznaynénak küldém nyugtatómat, minélfogva a Casinótól Törvényhatósági Tudósításaim fél évi díját felvehesse. Sajnálom, hogy nem vettem hamarébb a levelet, mi szerint tudósíttatom, hogy a társaság elnöke csak havonként akar lapjaimra előfizettetni. Hirdetésem igen világos volt, midőn azt mondá: „Leveleimmel csak azoknak szolgálhatok, kik a félévi díjt előfizetőleg 25 pengő forintban leteszik.”* Én nem tudom, ki a Casinó elnöke, de akárki légyen is, lehetetlen e szavakból meg nem értenie, hogy én havonkénti előfizetést nem ígértem elfogadni, s minthogy a feltételeket kiszabni széles e világon csak tőlem, azokat elfogadni pedig azoktól függ, kik bizodalmukkal megtisztelnek, feltételem a zemplényi Casinó igazgatóságától elfogadva nem lévén, ezennel szerencsém van kijelenteni, hogy én oda lapjaimat teljességgel nem fogom küldeni, s egyszersmind kérem a már vett 3 számot adandó első alkalommal visszaküldeni méltóztassék.
Vö. Kossuth máj. 15-i előfizetési felhívásával, 464. o.
Úgy látszik elnök úr aggodalomba esett, hogy engem tán elnyom a hatalom vaskeze, s megszűnnek lapjaim, s ekkor majd elvész az előfizetett 25 forint egy része. Ezen aggodalom finantialis lévén, némileg egy mezőn forog azon észrevétellel, mellyet Kegyed ez iránt még múlt pesti vásárkor írni méltóztatott, adván tudtomra, hogy lapjaim díját némellyek sokallják. Nem tartoznám ugyan senkinek számvetéssel, mert clara pacta boni amici – én megmondtam mennyiért írok, akinek nem tetszik, nem bánom, de mivel Péter bácsit sokkal inkább tisztelem, szeretem, mintsem, hogy erántami véleményére nézve egykedvű lehetnék, azért óhajtanám Kegyed véleményéből azon gyanút letörölni, mintha e vállalatnál engem nem tiszta hazafiúi, hanem alacsony materiális érdekek vezérlettek volna. Van szerencsém kijelenteni, miképpen a cancellariám kiadásairóli számadást mindenkivel örömest közlöm, s abból kiki meggyőződhetik, miképen Törvényhatósági Tudósításaim kiadásának első hónapi immár bérekesztett költségei 851 forintra mennek v[áltó] cz[édulában], vagyis három levelet írván e hónapban, egy-egy levélre 283 forint 40 krajcár. Volt t. i. 70 levelezőm. És mivel egy félévre 14 levél esik, a most írt egy levélnyi költséget tizennégyszerezve (pedig hol van még a cancellaria s expeditúra téli fűtése?) egy félévi költség = 3971 forint 20 krajcár, a jövedelem 70-től 4375 forint és így marad nekem összesen 403 forint 40 krajcár v[áltó] cz[édulában], vagyis egy levéltől félévre mintegy 2 forint 16 krajcár p[engő] p[énzben], és egy hónapra körülbelül 22 krajcár pengő pénzben. Ebből üres puszta szállásomat sem fizethetvén ki, valamint kiki átlátja, hogy lejebb már nem vihettem a díjt, úgy másrészt az is világos, hogy éppen nincs materiális érdekem, amelly nagy ösztönül szolgálna, hogy kiszabott feltételeim önkényes elvetéséveli megrendeléseket, valami nagy kegyességnek vegyek akárkitől is. Ha valaki vagy a czélban, melly e munkálatnál vezérel, velem egyet nem ért, vagy csekély érdemű munkámat bizodalmára nem tartja érdemesnek, az illy vélemény szabad, de feltételeket biz előmbe senki se szabjon. Elég tehát az igazgatóság eránti minden tisztelettel újra kijelentenem, hogy előfizetőim lajstromából a zemplényi Casinót kihúzván, lapjaim küldésével többé nem terhelem, az eddigi küldötteket pedig visszakérni bátorkodom.
De Zemplénben átaljában különösen mennek az előfizetési dolgok. Az atyám mondotta, hogy eljövetele előtt nehányan a Casino tagjai közül kijelentették, miképp várva-várják nyomtatás alatt levő könyvemet! Én pedig előfizetőim lastromát végignézvén, a két követen kívül* egyetlenegy zemplényi előfizető nevére sem találok! De csak egyetlen egyre sem! És mivel én csak annyi példányt rendeltem nyomtattatni, ahány előfizetőm volt, igen természetes, hogy Zemplénben hasztalanul várják a munkát, mert azt senki sem kaphatja.
Szirmay Antal és Lónyay Gábor. (Lónyay 1835 tavaszán váltotta fel a követségről leköszönő Dókus László alispánt.)
Az ismeretek tárára* nézve tudtomra adott becses kívánságát a legszívesebb készségel tejesítem, amint minden más parancsát is teljes erőm szerint. De én megvallom, nem emlékszem, mellyik könyvárustól vettem meg, s alkalmasint ő sem emlékeznék, hogy egy sor írással volt nála inasom illyes munkákért, anélkül hogy a vevő nevét tudná. Méltóztassék tehát a hiány felőli bizonyítványt azon árjegyzék határára íratni, mellyet leküldöttem a könyvekkel, s hogy legyen mivel s kitől a hiányt követelnem, azt nekem megküldeni.
A Közhasznú Ismeretek Tára az első magyar nyelvű enciklopédia volt; 1831–34. között adta ki Wigand Ottó pesti könyvkereskedése 12 kötetben.
Most édes bátyám, engedje, hogy tisztelettel fogadott s jövendőre is kikért barátsága jeléül egy kérésemnek teljesítését kérjem:
Én Zemplénben politicus életemben Isten és ember igazsága szerint tántoríthatatlanul mindig azt védettem, aminek jóságát lelkem ismérete sugallotta; ha hibáztam, eszem nem, szívem hibázott. Magános életemben soha senkit meg nem sértettem, és mégis számos barátok mellett annyi temérdek üldözőre s kaján ellentörésre találtam, hogy a dulce natale solumnak minden kötelékeit szétszakítani óhajtanom kelletett. Ezen nem csudálkoztam, mert ismerem az emberi természetet, de miután egyrészt unva az üldöztetést, másrészt édes hazámnak idegen részein ezerszerte több meleg érzésre találva, magamat önként expatriáltam, szabad vala reménlenem, hogy zemplényi rosszakaróim már csak békét hagynak, mert hiszen többé útjokba nem állok. Nem úgy lőn. Vérző szívvel értettem tegnap egy a tájról jövő fiatal embertől, miképp némelly gazemberek, dico gazemberek felőlem azt a hírt költötték, hogy én adtam fel azon szerencsétlen ifjakat, kiknek személyeikben nemzetünk szabadságlevelét az önkény letapodta, s hogy Isten tudja, mi jutalmakat kaptam a kormánytól!!
A gyalázatos koholmány sokkal ostobább, mintsem hogy czáfolást érdemelne, de mégis sokkal sértőbb, hogysem hallgathatnék. Nyomorult szegény ember vagyok, véres verejték közt keresem becsületes úton házam népe kenyerét, de függetlenebb keblű ember s tisztább érzetű hazafi esküszöm nincs nálamnál, s minden küzdésemnek egyedüli jutalmául azt óhajtom, hogy polgártársaim ezen érzést bennem elismerjék, és hála Istenemnek, 49/50 része, merem reménleni, még a demoralisált characterekre olly bő mértékben akadó kormány is elismeré. De némelly kígyók akarnak titkos rejtekből rágódni becsületemen, amit én ha a pokolnak minden ijedelmeivel álljanak is felfegyverkezten ellenem, míg egy csepp vér feszíti karomat, el nem szenvedek.
Ezen gazemberek ellenében, kik önkeblök alávalóságától nézve másokat, s erényt senkiben sem sejdítve, mivel magok minden rosszra kész alávalók, – ezeknek ellenében büszkének is szabad lennem s kinyilatkoztatnom, hogy fejedelem iránt tántoríthatlan hűséggel, a kormány iránt a törvények értelmében (de csak így) engedelmességgel viseltetem, azonban ami a kormány kegyelméből függő grationálékat illeti, ezeknek elfogadása nem tartozván az alattvalói kötelességek közé, declarálom és az egész világ tudtára declarálom, hogy nincs V. Ferdinánd király kormányának hatalmában olly kegyelem, aminek elnyerhetése képes volna velem ezt az egy szót kimondatni: „kérem azt,” nincs olly kegyelme, mellyet kéretlen is elfogadnék, és valamint hogy eddig nem jöttek kísértetbe engem kínálgatni (mert hízelkedem magamnak, sokkal inkább tudják, ki vagyok, mintsem hogy magokat compromissiónak kitennék), úgy hogy jövendőben se jöjjönek, minden törvényes úton-módon erre érdemeket tenni legszentebb kötelességnek ismerem, úgy hogy ha éhelhalállal küzdenék, azon falat kenyeret sem fogadnám el tőllök, melly életemet megmenthetné.
Egyébiránt aki azt gondolja, hogy Kossuth Lajos becsületében büntetlenül gázolhat, az irgalmatlanul csalatkozik. Aki azt hiszi, hogy nevével, fényével vagy Isten tudja mivel engem gyávaságra riaszt, az bolond, mert hazám szent nevére esküszöm, furcsa phasisú vajúdáson kell a természetnek átmenni, hogy ollyan embert teremthessen, kinek ellenében én és a felelem karonfogva álljunk csak egy perczig is.
Azért tehát elégtételről szükségképp gondoskodnom kelletvén, de minthogy az említett gazemberek a titokból ágazó pletykát vették fegyverül, még nem tudván, hogy kihez forduljak, ezennel édes bátyámat a becsület és barátság nevére kényszerítem, hogy a Casinónak első közgyűlésén méltóztassék levelemnek e tárgyról szóló pontját, különösen a következőket közhírré tenni:
Miképpen én mindazt, akárki légyen is, aki felőlem azon alávaló rágalmat terjeszteni merészlette, mindaddig, míg urát nem adja, kitől hallotta s eképp nekem módot nyújt, hogy a kígyófaj törzsök apjára nem akadhassak, azon rágalom koholójának tartván, ha csak magát a kútfő felfedezésével nem igazolja, ezennel az egész ország előtt gazembernek nyilatkoztatom és olyannak, aki vagy maga követte el azon undok vétket, mellyet más becsületes emberre szeretne ruházni, vagy ha el nem követte, nála csak az alkalom s nem az akarat hibázott. És ekként gazembernek nyilatkoztatva, ha ezen nevet nehezen tűri, tudja meg, hogy szavamnak erőt adni karom és fegyverem minden pillanatban készen van, sőt ha ő elég gyáva lenne a gazember szót viselni, én mihelyest nevét csak egynek is specifico megtudom, ételemet, álmomat félbeszakasztva megyek őt felkeresni s meglátni, vajjon a más becsületének orozbani gyilkolói minő legények a síkon.
Ezt édes bátyám szíveskedjék kérem minden emberrel tudatni, úton útfélen minden emberrel.* Egyébiránt tartson meg továbbra is becses szívességében, aki változatlanul vagyok
A Kossuth személyével kapcsolatos zempléni rágalomra ez az egyetlen adat. Zilahi Szakács Péter is azt válaszolta Kossuthnak, hogy a vád „merő költemény, s a kaszinóban olyatén szó sohasem hangzott”, a kaszinóban nagyon szeretik Kossuthot, előfizettek, a pénzt is elküldték, küldje tehát a lapot, mert eddig a Vécsey Pál magánpéldányát olvasták. (Az okt. 5-én kelt levelet közli Henthaller L.: Kossuth és kora. Bp. 1894. 29. kk.)
tisztelő barátja s szolgája
Kossuth
Közölve: Vasárnapi Újság, 1903. évf. 37. sz.
Kossuth
Közölve: Vasárnapi Újság, 1903. évf. 37. sz.
A közlemény címe: Kossuth Lajos egy kiadatlan levele 1836-ból. A szerkesztő Kossuth Ferenctől kapta, aki atyja levelei között találta. (Nyilván a levél fogalmazványát.)
