86/a. Pest, 1836 augustus 10. Kossuth levele Ghyczy Kálmánhoz, Komárom megye főjegyzőjéhez: ismerteti a Törvényhatósági Tudósítás…
86/a.
Pest, 1836 augustus 10.
Kossuth levele Ghyczy Kálmánhoz, Komárom megye főjegyzőjéhez: ismerteti a Törvényhatósági Tudósítások célkitűzéseit és kéri, szerezzen a lap számára levelezőt Komárom megyében.
Pest, 1836 augustus 10.
Kossuth levele Ghyczy Kálmánhoz, Komárom megye főjegyzőjéhez: ismerteti a Törvényhatósági Tudósítások célkitűzéseit és kéri, szerezzen a lap számára levelezőt Komárom megyében.
Tekintetes Főjegyző Úr!
Midőn Tekintetes Nemes Komárom vármegyének a Tekintetes Úr július 27-i nagybecsű levele kíséretében velem közlött kegyes végzése következésében Törvényhatósági Tudósításaimnak ekkorig napfényre jött négy első számjait, a nyaláb nagysága miatt két levélre osztva megküldeni szerencsém lenne, egy igen kedves kötelességnek, a tiszta hazafiúi hála kötelességének elmullasztásával terhelném keblemet, ha Tekintetes Uraságod kedves levelére nem válaszolnék.
Mindenek előtt teljes őszinteséggel kinyilatkoztatom, de lapjaim jövő számában országszerte is ki fogom mondani, hogy ámbár vállalatomra nézve, mellyhez tehetségim csekélységét számba nem véve, a czél szentségének érzetében csak azért fogtam, hogy erősbeknek szunnyadó erejét, bár a kezdésnek minden fogyatkozásival sínlődő fellépésemmel a töretlen ösvényre felébresszem, ámbár mondom e vállalatra nézve az országnak legnagyobb részében olly meleg részvétre, olly férfias pártfogásra találtam, hogy ez a nagyhatalmú önkénnyel szembenálló, érdemtelen magános polgár legmerészebb reményeit is meghaladná, – nem volt mégis megye, nem volt az egész Hazában, melly az e tárgyban megtámadott nemzeti jusokat olly tiszta fényre derítette volna, mint Nemes Komárom Vármegye kegyes végzése. – Igenis, nem szégyenlem gyengeségemet megvallani: én amióta csak korom engedi, körülményeimhez és körömhöz képest mindenkoron munkás szerettem lenni a Haza szent neve iránt tartozó polgári kötelességekben, s nyugottan emelhetem fel az égre szememet, hogy Hazámnak hűtelen fia sohasem valék, de megvallom, ha körültekinték honomban, ha latra vetém mindazon gátakat, mellyek a boldogtalan magyarnak nemzetté, dicső boldog nemzetté születhetését akadályozák, ha megnéztem a sűrű sötét ködöt, melly a hajnalnak első sugárát is felfogá, az előítéletnek tengerét, melly az igazságot s valódi szabadságot elnyelé, ha szorongó szívvel a népre tekintettem, s láttam őt százados vétkeink által iszonyú mélységre süllyedten, bennünk pedig sem szívet, sem lelket, sem charactert, sem akaratot, hogy felemeljük boldogtalan nem polgártársunkat, ha meggondolám, számra is mi kevés a magyar, (lélekre még kevesebb), s e kevesnek is 9/10 része honból, szabadságból, polgáriságból kitagadva, ha mindezeket némelly más körülményekkel is egybevetettem, miknek széttagolására sem idő, sem hely egy kurta levélben, – megvallom a szabadság szent nevéhez esküdött lépéseimben nem a siker reménye vezetett, s a majdani győzedelem sejdítése nem csillogott szemembe, – én kétségbe estem volt hazám sorsa felett, s tettem amit tehettem mindenkoron, – de e részben legalább hasonlítva Leonidás háromszázához, nem azért harcoltam, hogy győzzek, hanem hogy kötelességemet teljesítsem. Ez gyengeség vala, nem szégyenlem megvallani. A legújabb idők tapasztalásai kedvezőbb reményre élesztenek, s nem esem többé kétségbe Hazám jövendője felett, – mert amelly nemzet olly tiszta fogalmakkal bír a polgár szabadság felől, hogy utolsó, legcsekélyebb polgárának ügyét is megáévá teszi, midőn annak személyében a nemzet szabadságlevele megtámadtatik, – illy nemzetről szabad hinnünk, hogy lesz! s polgári pályánkon többé nemcsak a kötelesség érzete, de a valahai győzedelem előérzete is kísérend.
És midőn ezek szerint Nemes Komárom Vármegye lelkes Rendeihez a hű hazafiság hálájával csatoltnak érezném magamat: nehogy szerénységét sértsem Tekintetes Főjegyző Úrnak, csak röviden akarom megérinteni, hogy sokkal inkáb ismerem a megyei tanácskozások s végzések egész természetét s gyakorlati mozgását, sokkal sűrűbben tapasztalám, mint sorvad össze a nem rokon keblű jegyzőnek tolla alatt törpévé az egybengyűlt Rendek lelkességének óriása, – mintsem hogy e tapasztalásnak ellenében kellőleg ne tudnám méltánylani annak hazafiúi szíves érzelmeit, ki a nemzeti jogok védelmére szentelt tollával olly erős életet adott Komárom Rendei akaratjának. Fogadja érette a Tekintetes úr meleg köszönetemet.
Ami engemet illet, távol vagyok ugyan azon hiedelemtől, hogy magamnak csak legkisebb érdemet is tulajdonítsak, s tudom, hogy Tekintetes Uraságod is, midőn ilyesmi kíséretére méltatja érdemtelen személyemet, azt csak a kitűrésre ösztönül tevé: mindazáltal minden szerénységgel bátorkodom arról Tekintetes Uraságodat bizonyossá tenni, hogy vállalatomnak állhatatos folytatására eddig is erősen el valék tökélve, mert keblem azt mondá, hogy jó, amit tenni akarok, – mert azonban, miután szándéklatom ennyi s illy nemes hegybehagyásra talált, nincs erő, nincs akadály, mellyel bátran szembe ne szálljak.
Átaljában én mindég azt hittem, hogy aki önszemélyében a nemzeti szabadságlevelet megsértetve látván, ezt gyáva hallgatással tűri, áruló nemzet és szabadság iránt, mert amint egyesekből áll a társaság, úgy egyesek legörnyített nyakán emelkedik az önkény magasra; – s azért meg lévén győződve, hogy vállalatomban törvénytelenség nincs, már a tilalom órájában el valék határozva, hogy a törvény határai között jussaimat gyakorolni fogom szilárdul s hajthatatlanul, amint azokat Hazám javára gyakorolhatni keblemnek Istene kisztetett. – Ezen elhatározás következésében amint elérkezett az idő, mellyre Tudósításaimat megkezdeni ígértem, azokat tüstént meg is kezdettem, és így azon nem érdemlett dicséretek közül, mellyeket Tekintetes Uraságod csekély személyemre vesztegetni szíveskedett, csak azon egyet fogadhatom el, hogy igenis, a Haza és Szabadság szent ügyeért hevülő érzelmeimből fogok jövendőre is erőt meríthetni az állhatatos törvényszerű küzdésre, s tántorulni bizonnyal nem fogok, habár jobbra a menynek minden örömeit csábításul, balra pedig rettentésül a pokolnak minden ijjedelmeit mutassák is, – de legyőzni az akadályokat csak úgy lehet, ha olly nemes részvétre találok, minővel Tekintetes Komárom vármegye Rendeiben, s különösen a Tekintetes Urban dicsekedhetni dicsőségemnek tartom.
Engedje meg azonban a Tekintetes Úr, hogy ezen hazafiúi részvéthez egy alázatos kéréssel folyamodhassam. – Én még május hónapban tudósításomróli jelentésemet Tekintetes Pázmándy Dienes első alispány úrhoz azon bizodalmas kéréssel küldöttem, hogy mivel a nemes megyében személyes ismeretséggel nem dicsekedhetem, méltóztatnék valakit a közügy nevében felszóllítani, hogy a Nemes Komárom vármegye közgyűlésein előforduló érdekesb dolgokrul engemet időszakaszonként tudósítani szíveskedjék. E kérésre választ nem kaptam, de Komárombul egy igen rövid anonym levelen kívül tudósítást sem, – névtelen levél után indulnom nem lehet, mert tudósítóm személyességében kell a hitelt feltalálnom, amire támaszkodva a felelősséget magamra vállalhatom. S különben is a levélben csak annyi volt, hogy Komárom vármegye az én folyamodásomra felírást határozott, a szerencsétlen ifiak ügyében pedig hasonlóképp felírt, – most még magyar és deák nyelven, jövendőben csak magyarul írandó. Ez tudósításimra nem elég anyag volt, de amint a közlött végzésből látom, nem is hiteles, mert a nemes megye egyebet is tett folyamodásomra, mint felírást. – Esedezem annakokáért a Tekintetes Úr előtt teljes tisztelettel bizodalmasan, méltóztassék a jegyzői hivatalbani vezérletének szerencséjével dicsekedhető urak közül valakit (talán az ifiú Pázmándy Dienes urat) nevemben megkérni, hogy a nemes megye érdekesb végzéseit, keletkezésöknek némi historicus előadása mellett velem időrül időre közölni szíveskedjék, – mert valóban igen sajnálnám, ha ezen lelkes megyéről tudósításaim ritkán, s akkor is csak keveset szólhatnának.
Fogadja egyébiránt Tekintetes Főjegyző Úr megkülönböztetett tiszteletemnek őszinte nyilatkozását, mellyel nagybecsű kedvezéseibe rekesztett vagyok a Tekintetes Úrnak
Pesten, aug. 10-én 1836.
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
Sk. ered. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ghyczy-hagyaték.
Kossuth Lajos
Sk. ered. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ghyczy-hagyaték.
