87. Pest, 1836 szeptember 3. Kossuth megköszöni Borsod megye rendeinek, hogy a megye tiszteletbeli táblabírájává választották.
87.
Pest, 1836 szeptember 3.
Kossuth megköszöni Borsod megye rendeinek, hogy a megye tiszteletbeli táblabírájává választották.
Pest, 1836 szeptember 3.
Kossuth megköszöni Borsod megye rendeinek, hogy a megye tiszteletbeli táblabírájává választották.
Borsod megye alispánja, Szathmáry Király József aug. 4-i kelettel értesítette Kossuthot, hogy a megye közönsége a jún. 24-i közgyűlésben kérte Vay Miklós báró főispáni helytartót, hogy őt másokkal együtt nevezze ki tiszteletbeli táblabíróvá, s hogy a helytartó teljesítette is a közönség kérését. Ebből az alkalomból szerencsekívánatait fejezte ki Kossuthnak. Kossuth az alábbi levélben köszönte meg e megtiszteltetést:
Tekintetes első Alispány Úr!
Megkülönböztetve tisztelt Uram!
Megértvén tekintetes első alispány úrnak folyó hónap 4-éről költ kegyes leveléből ama nem reménylett, nem érdemlett dicsőséget, hogy Tekintetes Nemes Borsod Vármegye nagylelkű Rendeinek egyesült akaratja következésében, Méltóságos báró Vay Miklós főispányi helytartó úr kegyességének hozzájárultával, azon fényes megye táblabírájává kineveztetni szerencsés valék,* csekélységem igazságos érzetére s az önismeret intéseire nagy mértékben vala szükségem, hogy a díszes megkülönböztetés büszkeségre ne ragadja keblemet.
A közgyűlés Kossuthtal együtt Széchenyit, Deákot, Kölcseyt, Buttler Jánost, Somssich Pongrácot, Nagy Pált, Beőthy Ödönt, Balogh Jánost, Tarnóczy Kázmért, Somssich Miklóst, Kocsi Horváth Sámuelt is a megye tiszteletbeli táblabírájává javasolta.
Mert ugyanis amint semmiért sem könyörögtem, és semmiért nem könyörgök buzgóbban Istenemhez, mint azért, hogy alkalmat adjon, s adjon tehetséget bő kebellel imádott Hazámnak kasználhatni, – és megszokván erőmet, életemet, mindenemet olly adónak tekinteni, mellyel édes Honomnak tartozom, valamint igaz, hogy e szent czélért a földi ínségnek mindennemű súlyait is örömmel szenvedném, – úgy nem vonakodom ugyan, őszintén megvallom: miképpen polgártársaim helyeslését s tán (ha szabad illy magasra vágyni) szeretetét is egykor hosszas s hajthatatlanul hű küzdés után elnyerheti, ez ama távol magasságról sugárzó vezércsillag, mellyhez alacsonyságomból szeretnék ha mernék felpillantani. De ha meggondolám, mi csekély köröm, s mi csekélyek tehetségeim és mi nagy a kötelesség mezeje, ha felszámítám, mi sokat kell annak tenni a Hazáért, kinél a földi jutalmak eme legszebbike nemcsak szent óhajtás, de remény tárgya is lehet, s mi kevés amit én tettem, teszek vagy valaha tehetek: valóban olly elérhetetlen távolságban láttam azt a pálya végén fényleni, hogy keservesen fájlalnám, miért nem felelnek meg törpe tehetségeim óriási vágyamnak.
És íme Borsod vármegye nemes Rendei váratlanul megízlelték velem a polgári élet eme legszebb örömét, s előre olly jutalmat adtanak, mellyet egész életemnek szilárd, állhatatos igyekeztével aligha kiérdemelhetek.
Veszem tehát azt nem jutalom gyanánt, hanem veszem serkentés gyanánt, hogy a pályán, mellynek töretlen göröngyein bukdácsoló lépéseim kegyes helyeslésöket elnyerék, hajthatatlan szilárdsággal haladjak.
Illy tekintetből indulva, szabad legyen megvallanom, hogy bár keblemben s a hazafi kötelességnek érzetében elég erőt találtam is tántoríthatlanul megmaradni az ösvényen, mellyet Hazám javára csekély körömhöz képest nem egészen haszontalannak ítéltem, – de mégis önkény, rosszakarat, gonoszság, ármány, titkos rágalom, nyílt hatalom s az üldözésnek ezer nemei olly temérdek nyilakat szórnak utamba, hogy szükségem volt valamire, ami homlokomat felderítené s utam tövisei közé rózsát is hintene. Engedje tekintetes első alispán úr nyilván kijelentenem, hogy ezen varázserőt Borsod vármegye kegyességében fellelém, s most már nemcsak szilárdul (amit különben is teendő valék), hanem derült kedvvel is fogok az ösvényen haladni, mellyen ezen nemes megyének nagybecsű serkentésével találkozám.
Mélyen érzett alázatos köszönetem gyanánt ezon erős esküt teszem le Tekintetes Alispán Úr kezeibe, hogy változni nem tudó állhatatossággal Hazámnak holtiglan hű fia maradok, s hogy ámbár tehetségeim csekélysége miatt kiérdemleni az irántam mutatott kegyességet képes nem leszek is, de megcsalni sem fogom polgártársaim kegyes bizodalmát, – és ámbár egy oldalról a pokolnak minden ijedelmeit állítsák is rettentésül előmbe, más oldalról csábítás ingerül a mennynek minden örömeit, sohasem fogok azok sorába tartozni, kik a nemzeti bizodalmat rút hálátlansággal viszonozzák, s kikben nemzetünk olly keservesen csalatkozott.*
A célzás általában azokra az ellenzéki követekre vonatkozik, akiket a kormány az országgyűlés tartama alatt eltántorított az ellenzék ügyétől, felhasznált a haladó javaslatok megbuktatására, s az országgyűlés végeztével kormányhivatallal jutalmazott. Ilyenek bőven akadtak az 1836-ban végződött országgyűlésen is. Vonatkozhat a célzás közvetlenül Borsod megye korábbi fényes nevű követére, Ragályi Tamásra is, aki az elmúlt országgyűlésen a kormányhoz pártolt, s ezért más ellenzéki követekkel – Császár Sándorral, Dókus Lászlóval – együtt a kir. Tábla bírája lett.
Méltóztassék Tekintetes Alispán Úr erántami kedvezéseit azáltal tetézni, hogy ha szerénység sértése nélkül megeshetik, legalázatosabb köszönetemnek ezen nyilatkozása a Tekintetes Karok és Rendekkel tudatva legyen, és tudatva azon tiszta érzelmem, miszerint én Tekintetes Borsod vármegyétől nyert fényes megkülönböztetésemet ezerszerte becsesebbnek tekintem mindennél, amit egyes – bár a földi méltóság legmagasabb fokára helyezett embernek kegyelme a hiú fényen kapkodóknak legadakozóbb kedvében is képes nyújtani.
Fogadja egyszersmind kegyesen Tekintetes Alispán Úr is különös hálámat azon nemes gyengédségért, hogy hivatalos értesítésének becsét személyes kedvezésének nyilvánításával tetézni méltóztatott. Én egyébiránt úgy a Tekintetes Karok és Rendek, mint a Tekintetes Úr iránt soha nem hidegülő hálával s változhatlan tisztelettel vagyok Tekintetes első Alispán Úrnak, Pesten, september 3-ikán, 1836.
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/52. sz. A Borsod m. levéltárában volt sk. ered. után közölve: Vasárnapi Újság, 1884. évf. 52. sz. (Széchenyi, Deák, Kölcsey köszönő leveleivel együtt.)
Kossuth Lajos
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/52. sz. A Borsod m. levéltárában volt sk. ered. után közölve: Vasárnapi Újság, 1884. évf. 52. sz. (Széchenyi, Deák, Kölcsey köszönő leveleivel együtt.)
A fogalmazvány és a tisztázat közt eléggé sok stiláris különbség van. – Az alispán leveléhez Borsod főjegyzője és volt országgyűlési követe, Palóczy László is mellékelt egy rövid levelet Kossuthhoz: „a hosszú életet, boldogságot, s munkát győző erőt” kívánt neki, s arra kérte, hogy „midőn Pestnek örömei között… jó barátaival együtt (pozsonyi ősi jó szokásunk szerént) a pesgő boros hosszú nyakú poharak megtöltésének redactiójával fog foglalatoskodni”, köszöntsön rá is egy poharat. (Az alispán és Pálóczy levelét l. Kossuth válaszának fogalmazványa mellett.)
