89. Pest, 1836 szeptember 28. Három ifjú – Farkas János, Orczy Antal, Varga Lajos – Kossuth fogalmazta beadványban kezesül ajánlk…
89.
Pest, 1836 szeptember 28.
Három ifjú – Farkas János, Orczy Antal, Varga Lajos – Kossuth fogalmazta beadványban kezesül ajánlkozik a bebörtönzött ifjak helyett.
Pest, 1836 szeptember 28.
Három ifjú – Farkas János, Orczy Antal, Varga Lajos – Kossuth fogalmazta beadványban kezesül ajánlkozik a bebörtönzött ifjak helyett.
Tekintetes Királyi Törvényes Tábla!
Lovassy László, Tormássy János és Lovassy Ferencz barátink felségsértési vád miatt már négy hónapok óta nem annyira letartóztatván, mint kemény fogságban sanyargattatván, állapotuk mibennünk, kiket az ország számos törvényhatóságainak, sőt csaknem az egész nemzetnek törvényszeres felszólamlásiban nyilatkoztatott, már magukban is elég erős polgári tekinteteken kívül a szenvedőkhöz még a barátságnak szorosabb kötelei is csatolnak, annál nagyobb részvétet gerjeszt, minél inkább fáj tapasztalnunk, hogy 4 hónapos fogság után a védelemhez sem foghattak, s a törvényfolyam ideje reájok nézve menekvést nem hozva végződvén, míg sorsuk bírói ítélet által jobbra nem fordulhatna, több hónapos szenvedés folytatását kell aggódva gyanítanunk.* Ezen érzelem, a polgári s baráti résztvétnek szent érzelme ösztönöz bennünket, hogy a Tekintetes Királyi Tábla előtt esedezzünk alázatos tisztelettel, méltóztassék az előleges letartóztatás határain már eddig is túl sanyargatott foglyokat jótállásunk s kezességünk mellett, mellyet fentnevezett három barátinkért egyenkint és együttvéve minden törvényes következmények elvállalásával ajánlunk, bárha csak egy pár hétre is szülőik s rokonaik társaságába vissza bocsátani, hogy Istennek szabad egét láthassák, szabad levegőjét szívhassák négy hónapos sanyargatás után.
A folyamodvány kelte – szept. 28. – volt az aug. 21-ével kezdődött ún. szentistváni törvénykezési időszak utolsó napja. Ezután szüreti szünidő következett szent Márton napjáig, nov. 11-ig.
Igen jól tudjuk ugyan mi, hogy az 1715: 7. czikk 6-ik §-a* illy vád esetében a kezességre kibocsátást meg nem engedi. Úgy gondoljuk mindazáltal, hogy ezen törvénynek a fennforgó körülményekkeli egybevetése mellett a nyomban előterjesztendő észrevételek alázatos kérelmünket eléggé törvényesíthetik. Mert ugyanis
Vö. a 494. o. 2. jegyzetével.
1-ör: A most említett törvény betűinek a törvény lelkéhez alkalmazása arról győz meg bennünket, csekély ítéletünk szerint, hogy azon törvény egyetlen egy szakaszát mintegy kiválva tekinteni nem lehet, hanem a büntető igazság alapszabályaival s a közönséges törvényekkel egybevetve lehet is, kell is felvétetnie; e szerint pedig lehetetlen meggyőződve nem lennünk, hogy midőn az 1715: 7. czikkely az előző letartóztatást a kezeskedést kizárva megengedé, ezt az igazság kiszolgáltatásnak természetében fekvő azon lényeges feltételhez kötve értette, hogy az ekképp letartóztattak ügye a törvény rendes útján minden késedelem nélkül el fog láttatni, s mihamar elkövetkezik az ítélet, melly vagy valósággá érlelheti az olly terhes következményű gyanút, vagy az ártatlanokat kurta szenvedés után, maradandó szabadságuk helyreállításával megvigasztalja; mert ha e feltételt bennfoglaltnak nem értenők, úgy a szent igazságnak képzete üldözéssé változnék, szigorú kezei ártatlanokat is sújtatván olly sanyarú büntetéssel, mellyért pótlékot nyújtani a gyarló ember hatalmát haladja. Ha tehát valaki ellen a törvénynek legszigorúbb része talán túlságos mértékben is foganatba vétetik, méltán megkívánhatják a szenvedők, méltán sürgethetik a közös hon egybeforrasztó érdekeinél fogva minden polgártársaik, hogy tőllök a törvény oltalma se legyen megtagadva, vagy legalább vonogatva. Márpedig melített barátink 4 hónap óta szenvedik, ami legkeservesebb ez életben, a szabadság elvesztését, szenvedik ezt nem mint büntetést, hanem mint előző letartóztatást, melly helyzetben még mindég joguk van követelni, hogy ártatlanoknak tekintessenek, és szenvedésök tekintete önhibájok nélkül sem vala képes ügyöket odavinni, hogy bírói ítélet nyissa meg tömlöczöknek ajtait, vagy (ami távol van hiedelmünktől) büntetés bélyegét üsse letartóztatásukra. Ha tehát az egy egészben tekintendő törvénynek jóvoltaitól megfosztatnak, viszonos igazságnak látszik előttünk, hogy szigorúságai is mérséklést szenvedjenek.
2-or: Az említett 1715: 7. czikkely 6-ik §-a a kezességnek azon oknál fogva nem ad helyet, mivel ezt propter metum profugii tam ipsius rei, quam etiam fidejussoris veszdelmesnek állítja. Istennek hálá! tehetségünkben áll a törvény indító okát teljesíteni, s eképp ezen veszdelem (értvén az elszökés veszedelmét) lehetségének elhárítására a vádló Királyi Fiscus tömlöcztartóinak módot nyújtani, midőn magunkat a Tekintetes Királyi Tábla előtt ezennel ünnepélyesen felajánljuk, hogy azon időre, mellyre szenvedő barátink tömlöczének ajtajai megnyittatnak, készek vagyunk helyöket elfoglalni a tömlöczben, s magunkat önkényt őrizet alá adva, biztosságot nyújtani, hogy a kezesek elszökésének veszedelme fenn nem forog.
3-or: A tanúvallatások, hitelesítések, szembesítések s a vádlottak vallatásai is már megtörténtek, amint közönségesen tudva van; a kezességre bocsátásnak tehát nem állhat ellene azon tekintet is, hogy a vádlottak szabadságuk idejét az igazság behomályosítására fordíthatnák.
4-er: Midőn az 1805: 5. czikkely azon szavait olvassuk, mellyek Ő Felségének hatalmat adnak a felségsértés gyanújával vádlottakra nézve idézés előtt is törvény értelmében azt rendelni: „quae securitas status publici” megkíván,* midőn ennek folytában 4 hónap óta tömlöczözött barátink fiatal korát, világi helyzetét s állapotját szemünk eleibe állítjuk, lehetetlen nem hinnünk, hogy a Tekintetes Királyi Tábla maga is meg van győződve, miképpen egy pár hétre kezességre kibocsáttatásuk miatt a securitas status publici a legparányibb veszélynek még csak árnyékától sem tarthat.
Az idézett intézkedés az 1805: 5. tc. 6. §-ában olvasható. (Szövegét l. előbb, 495. o. 3. jegyzet.)
Ezek azon alázatos észrevételek, mellyeknél fogva erősen reménljük, hogy amiért emberiség, polgári részvét s barátság nevében esdeklünk, az törvényeink egybevetett lelkével sem ellenkezik.
Midőn pedig esedezésünkkel a Tekintetes Királyi Táblához járulunk, tesszük azt azon hajthatatlan meggyőződéssel; hogy akikért kezességet vállalunk, ártatlanok, s felségsértés bűnében nem részesek. Ezen erős meggyőződésünk pedig nem a hevült vér ábrándozásának szüleménye, hanem alapszik az személyes tapasztalásunkon, miszerint azon egész idő lefolyta alatt, mellyre a vád kiterjed, a legszorosabb baráti szövetkezés, naponkénti társalkodás s úgyszólván együttlakás meghittebb viszonyiban állván velök, nem annyira hisszük, mint inkább csalhatatlanul tudjuk, hogy ártatlanok, s hogy akármi más dolog a világon közelébb állott hozzájok, mint felségsértési összeesküvés; – és alapszik személyes characteröknek különböző viszontagságok közötti kiismerésén, miszerint életünket, mindenünket e characterre bízni nem kételkedhetünk.
Mindezeknél fogva kezességünket a már fentebb előadott biztosítással és azon hozzátétellel ajánlva, hogy annak törvényes következményeit minden lehető esetre nézve önkényt és örömest elvállaljuk, újabban is alázatosan esedezünk, méltóztassék a Tekintetes Királyi Törvényes Tábla Lovassy László, s Ferenc és Tormássy János barátainkat kezességünk mellett, habár csak egy pár hétre is szabadon bocsájtatni.
Mély tisztelettel maradván a Tekintetes Királyi Törvénytáblának Pesten, szeptember 28-kán* 1836. alázatos szolgái Farkas János* Orczy Antal, Varga Lajos.
A keltezés csak Vörös Antal másolatában van meg, nyilván azért, mert a kir. Tábla szept. 28-án foglalkozott a beadvánnyal. Éppen ezért kell azonban feltételeznünk, hogy a beadvány korábban keletkezett.
Farkas János Kossuth egyik bizalmas munkatársa – expeditora – volt a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében.
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms. 4850/57. sz. Sk. ered. és másolat OL, Nádori lt. Exhibita ad politiam spectantia 1835: 183. sz.
Másolat. Kossuth perének iratai. II. köt. 73–77. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
Másolat. Kossuth perének iratai. II. köt. 73–77. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
A királyi Tábla a kérvényezőket szóbelileg elutasította, kérvényüket pedig – mivel abban elismerték, hogy szoros barátság fűzte őket a bebörtönzöttekhez – áttette felhasználás végett a Fiscushoz. Felterjesztette a kérvényt másolatban a kancellárhoz is, aki viszont terjedelmes felterjesztésben jelentette az ügyet a királynak. (Vö. OL, M. Kanc. eln. 1836: 1375. sz.) A Fiscus okt. 20-án jelentette a kancellárnak, hogy a három kérvényezőt törölni fogják az ügyvédjelöltek névjegyzékéből; közölte azt a megbízható forrásból nyert értesülését is, hogy ezt a folyamodványt is Kossuth készítette. (Uo. 1836: 1446. sz.) A kancellár ezek után azt javasolta az uralkodónak, hogy térjenek napirendre az ügy fölött.
