b) Bécs, 1836. október 24. A Kancellária második felség-előterjesztése Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások ügyében.
b) Bécs, 1836. október 24.
A Kancellária második felség-előterjesztése Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások ügyében.
A Kancellária második felség-előterjesztése Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások ügyében.
Tartalma: [I.] Kossuthot másodszor is eltiltották lapja folytatásától, óvására azonban Pest vármegye kisgyűlése az eltiltást érvénytelennek nyilvánította. [II.] A lap a megyei közgyűlésekről a törvényes szabadság örve alatt lázító és egyoldalú tudósításokat közöl. [III.] Királyi dekrétummal kell megsemmisíteni a pesti kisgyűlés határozatát, még mielőtt azt a közgyűlés is magáévá teszi. [IV.] A tanácsülés többsége Kossuth ellen a királyi parancsnak nem engedelmeskedés miatt fiskális per, a kisebbség, ellenállás miatt, hűtlenségi per indítását javasolja.
Praesentes: cancellarius aulicus Comes Pálffy, procancellarii aulici Baro Malonyay absens, Comes Mailáth, consiliarii aulici Jakabffy, Comes Nádasdy,* Bartal referens,* Kussevich, episcopus Haulik.
Nádasdy Ferenc Xavér gróf (1778–1843): 1830-tót 1843-ig a Kancellária tanácsosa, előbb évtizedeken keresztül titkára; Komárom megye főispánja.
Bartal György (1785–1865): a Kancellária tanácsosa 1830 és 1848 között. Kitűnő közjogász. Pozsony vármegye alispánja, az 1825/7. évi országgyűlésen követe, 1828-tól 1830-ig ítélőmester. Felkészültsége és rendi ellenzéki múltja az ellenzék körében is megbecsülést szerzett számára, noha a Kancellária közjogi referenseként és a felségsértési és hűtlenségi perek irányítására alakult bizottság (lásd a 89. l. 38. jegyzetet) állandó tagjaként jelentős szerepet játszott a Kossuth (és a többi ellenzéki) elleni perben.
[I. A Kancellária az 1836. augusztus 9-én kelt felség-előterjesztése alapján szeptember 18-án kelt uralkodói elhatározást szeptember 22-én közölte József főherceg nádorral, felkérve egyúttal arra, hogy a rendelkezés végrehajtásáról tegyen jelentést. József nádor október 12-én számolt be a történtekről.* Megbízásából Pest megye első alispánja október 2-án a megye szolgabírája útján eltiltatta Kossuthot a Tudósítások folytatásától. Kossuth október 5-én a megye kisgyűlésén tiltakozást nyújtott be az eltiltás ellen. Arra hivatkozott, hogy a Tudósításokat nem most, hanem három és fél évvel ezelőtt, az országgyűlésen kezdte meg; hogy vállalkozása törvényes volt, bizonyítja az, hogy attól a kormányzat nem tiltotta el és törvényes eljárás sem indult ellene. A Törvényhatósági Tudósítások semmiben sem különbözik az Országgyűlési Tudósításoktól: ha szabad volt tudósítania az országgyűlés törvényalkotó tanácskozásairól, mennyivel inkább szabad a csupán e törvények következtében lezajló és az 1723: 58. tc. szerint nyilvános vármegyei tanácskozásokról! A Tudósítások a törvény oltalma alatt álló magánlevelezés, amely gyökeresen különbözik a sajtótól: amíg a sajtótermékeket ezren és ezren, leveleit legfeljebb százan olvashatják. Véleménye nem csupán az övé, hanem azt a nemzet is osztja: a négy hónappal ezelőtt kelt első eltiltása ellen benyújtott panaszát eddig 30 megye közül 26–27 pártolta – Pest vármegye két ízben is –, míg egy sem akadt, amely vállalkozását törvényellenesnek ítélte volna. Márpedig amit a törvényhatóságok ily nagy számban támogatnak, az csak törvényes lehet, és így Őfelsége akaratával is egybevág. Feleletét a szolgabírói eltiltásra adta; kéri, hogy közöljék vele az abban hivatkozott nádori és királyi parancsot, végső válaszát ezektől teszi függővé. Kossuth egyúttal nyilatkozatot nyújtott be a kisgyűlésnek, amelyben ünnepélyesen ellentmondott a törvénytelen és a megye két határozatával is ellentétes eltiltásnak. A kisgyűlés helytelenítette, hogy a tisztviselők, megsértve az 1723: 58. tc. előírásait (amely szerint a közgyűlés határozatait sem a kisgyűlés, sem a tisztviselők nem változtathatják meg), szembehelyezkedtek a vármegye végzésével, és egy törvénytelen elven alapuló parancs végrehajtásában segédkeztek, s ezért az eltiltást törvénytelennek és semmisnek nyilvánította.*
József nádor jelentése: OL Kanc. ált. 1837: 6997. (Fogalmazványa: OL József nádor, Titk.: Pol. 1836:186.)
Kossuthnak a másodszori eltiltás elleni felszólalásait lásd: KLÖM VI. 505–514.
A Helytartótanács egyidejűleg jelentette: utasították a postahivatalok vezetőit, hogy tagadják meg a Tudósítások átvételét; felszólították Pest polgármesterét, nyomozza ki, kik vesznek részt a Tudósítások másolásában; meghagyták a cenzori hivatalnak és a tankerületi főigazgatóknak, hogy ha a lapot nyilvános helyen olvassák, úgy járjanak el, amint az a tiltott lapok esetében szokás. A Helytartótanács javasolta, hogy abban az esetben, ha Kossuth folytatná Tudósításait, értesítsék erről a törvényhatóságok vezető tisztviselőit is, hogy megkönnyítsék a cenzorok dolgát és érvényt szerezhessenek az eltiltásnak.*]
A Helytartótanács 1836. október 4-i jelentése: OL Kanc. ált. 1836:14215.
Votum
Re jam nunc, posteaquam Ludovicum Kossuth non tantum inhibitionem Suae Serenitatis Caesareo-Regiae domini Regni palatini aspernatum fuisse, verum ipsi etiam altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae nomine reiteratae prohibitioni morem gerere detrectasse, immo vero fiducia quam maxime jurisdictionum, quae patrocinio suo hanc ejus tendentiam alunt, editionem pagellarum suarum ultro continuare via proin facti legitimae auctoritati altissimorum mandatorum obsistere velle in comperto est, ad decretorium id momentum adducta, ut quid jam contra eum decernendum, quid Comitatui Pestiensi erga paulo ante deductam particularis ejus congregationis determinationem scribendum sit, non deliberari tantum festinanter, sed quod deliberatum fuerit, expediri etiam et in actum deduci eo magis celeriter oporteat, quod generalis dicti comitatus congregatio pro restaurando ejus magistratu in diem 3-tiam Novembris anni currentis indicta, prae foribus sit, obstinata vero authoris pagellarum illarum pertinacia salva authoritate regia tolerari ne momento quidem possit, jacturae instar habendum est, quod Sua Serenitas Caesareo-Regia, ut praemissum, ad judicium suum, postquam ei eventus reiteratae inhibitionis illius innotuerit, de modo contra inhibitam non tamen sapere ad leniora haec media volentem partem procedendi uberius manifestandum exorata, ineundas hanc in rem isthic loci deliberationes principali hoc et summi pretii adjumento destituerit. Praeterea Ludovicus Kossuth in ea, quam antelato comitatui exhibuit, protestatione ad plures jam antea praegressas comitatus illius determinationes diserte provocet, quas ut dispositio abhinc dimittenda tenori determinationum illarum penitius congruat, in probante isthic forma adesse oporteret, quod itidem desideretur estque hiatus hic eo molestior, quod agendi tempora cunctatione et in quaesitationes impendenda mora teri consulto non possint. Faciet lumen fidelissimum dicasterium hoc, quod suae est potestatis introspectis, ut licet omnibus adjunctis tam diligenter, quam caute ac imprimis relate ad ea, quae in Comitatu Pestiensi evenerunt, officiosae relationis defectum ex ipsis illis, quae in quaestione sunt, pagellis sarcire contendet. Ex his nimirum per demisse infrascriptum referentem, quia secus benignae resolutioni Majestatis Vestrae Sacratissimae harum etiam tenoris rationem in depromenda ulteriori opinione habendam esse innuentis satisfieri nequibat, inspectis patet Suam Serenitatem Caesareo-Regiam per Status et Ordines Comitatus Pestiensis causa pagellarum illarum, a quarum continuatione Ludovicus Kossuth inhibitus erat, requisitam, hujus tenoris litteras ad eosdem dedisse.
[A vármegye 1836. június 15-én kelt feliratára a következőket válaszolja: A legfelsőbb rendelkezések szerint időszaki lapok, akár politikaiak, akár szépirodalmiak, csak uralkodói engedély birtokában adhatók ki. Kossuth lapja időszaki politikai lap, az, hogy nyomtatás vagy másolás útján állítják elő, nem képezhet különbséget. Az utóbbi időben írók és újságírók megkísérelték, hogy megkerüljék a rájuk vonatkozó rendelkezéseket és alkotmányos elveket támadjanak; az az eljárás, amelyet Kossuth lapja kiadásánál választott, joggal enged kételkedni szándékai őszinteségében. Pest megye rendjei a közgyűlés negyedik napján, szeptember 2-án már a kisszámú közönség jelenlétében felolvasott leiratra így határoztak: mivel a sajtószabadság meghatározása a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a magánlevelezés jogát pedig törvény biztosítja, megerősítik korábbi határozatukat, és az eltiltás ügyét sérelemként az országgyűlés elé utalják.*]
József nádor 1836. augusztus 18-án kelt leiratát és a megye határozatát lásd a Törvényhatósági Tudósítások 7. számában, KLÖM VI. 744–745.
Cui illorum determinationi quantopere dissimilis sit ea, quae in sequelam protestationis Kossuthianae recenter, uti in superioribus deductum est, occasione particularis congregationis de 5-ta currentis mensis perlata fuit, quia ultro apparet, pluribus edisseri non oportet.
[II.] Sed vero, cum jam particulam pagellarum illarum isthic fidelissimum dicasterium hoc transsumpserit, cum benigna Majestatis Vestrae Sacratissimae venia ea, quae de proponenda pagellarum harum tendentia eidem de altissimo Ejus jussu referenda incumbunt, continuanter exequitur humillime observando: ex repraesentationibus illis, quas complures jurisdictiones causa interceptionis juvenum ex crimine laesae majestatis postulatorum, aliae vero de libertate vocis publicae non sine manifesta in Tabulam Procerum repraesentationi hoc in merito ex sensu Statuum et Ordinum Majestati Vestrae Sacratissimae sub comitiis substerni renuentium* injuria substraverant, Majestas autem Vestra Sacratissima, quatenus ad eas responsum est, districtim gravioribusque verbis reprehendendas duxit, colligi etiam pagellarum harum spiritum et tendentiam posse, velut quae consultationes comitatuum materiam repraesentationum illarum constituentes nec lenibus saltem venenis, sed sub obtentu legalis libertatis omni legitimae authoritati interneciva licentia mixtas easque passim solas ita sistunt, ut dum etiam aliter sentientium, quod raro evenit, opiniones vulgant, id ea solum causa faciant, ut sensu aut effatis aliorum subnexis non illos saltem vituperio exponant, sed alios etam a sequendo eorum exemplo deterreant. Hoc paginae illae flagitium navabant in delibandis congregationis Comitatus Honthensis actis illis, quae se ad consultationes de interceptione saepememoratorum juvenum habitas referunt, in quarum serie commissarium Okolicsányi, quod factum interceptionis juvenum illorum non tantum illegale non esse, verum benignam hanc providentiam regiminis venerationem potius exposcere declarasset, magno immo vero communi omnium cachinno exceptum fuisse perhibent.* Talia porro sunt, quae illae de honorario Comitatus Pestiensis ordinario notario Szentkirályi ac signanter voto per eum illum in sensum deprompto, quod capere nequeat, quo modo scriptum periodicum protegi possit, quod nec legibus preli subest, nec censuratur, idque potius; consilium ei dandum sit, ut pro facultate idem imprimendi recurrat, ita adferunt; ut deduci ex illis non maximae tantum Statuum partis resensus, sed vero legi ipsae etiam ironicae, et ut ait, publicae redigentis grates eo addito possint, se non multum promptitudinis ad sequenda haec talia consilia sentire.* Ceterum themata hactenus editarum septem pagellarum sunt eadem ipsa objecta, quae sub comitiis cum maxima contentione Statuum et renisu Tabulae Procerum agitabantur, in quantum illa in sequelam relationis nuntiorum comitialium sut secus alia aliqua ex causa in pertractationem menti authoris homogeneam veniunt. Idola vero venerationis authoris eadem illa capita sunt, quae seb comitiis agmen ita dictorum opponentium duxerunt. Plurimum tamen spatii occupant series consultationum, quae de interceptione juvenum ex crimine perduellionis incaptivatorum in comitatibus non sine invidia regiminis suscipiuntur, et denique earundem jurisdictionum de his ipsis pagellis et inhibitione palatinali sensus eo prolixiori calamo deducti, quo sententiae ipsae asperiores sunt effrenique licentiae, quam consilio temperatae libertati propioribus enuntiationibus tument. Ex his patet Status provinciae Csongradiensis comparationem exemplaris unius pagellarum illarum pro publico usu ex cassa insurrectionali, Status vero Comitatus Comaromiensis ex cassa domestica instituendam decrevisse, alios vero complures comitatus repraesentationibus suis Suam Serenitatem Caesareo-Regiam adeundam determinasse. In harum numero gratum suum animum palam erga Status et Ordines comitatus Comaromiensis profitetur author eorundemque de pagellis illis perlatam determinationem ita laudat, ut tametsi plura in dies de eo specimina semet accipere ferat, quod in cujuscunque demum persona commune nationis jus laedatur, si hujus causa ad protectionem nationis appelletur, eadem irreflexe ad exilitatem personae vel individualem ejus causam ad gradum causae communis et publicae elevare parata sit; ita ipse quidem conclusum, quod in quaestione pagellarum ad ipsam juris nationis radicem magis penetraret, quam determinatio in fato comitatu 4-ta Julii anni currentis perlata, ne cogitare quidem possit.* [Komárom megye határozata: mivel a nemzeti jólét a közértelmesség fejlődésétől, az pedig a – mindenekelőtt a megyegyűléseken lehetséges – szabad véleménycserétől függ, a rendek Kossuthnak az ezt elősegítő vállalkozását fontosnak, és az 1723: 58. és 59. törvénycikkek értelmében törvényesnek tartják; ezért feliratban kérik a nádort, vonja vissza tilalmát, egyben a megye költségén megrendelik a lap egy példányát.]*
Az 1832/6. évi országgyűlésen a főrendek tizenhétszer vetették vissza az alsótábla Wesselényi perbe fogása ellen tiltakozó híres szólásszabadsági feliratát, magatartásuk országszerte felháborodást váltott ki.
Az esetet – amelyet, mint az alábbiak nagy részét is, a Fiskus a per során többször is felhánytorgatott Kossuthnak – lásd: KLÖM VI. 700.
KLÖM VI. 682–683.
KLÖM VI. 706.
A határozat teljes szövege: KLÖM VI. 706–708.
[III] Haec de indole et tendentia pagellarum harum notasse fidelissima Cancellaria haec satis esse existimat; eove jam ante omnia consilia sua conferenda censet, ut quid jam nunc altissima Majestatis Vestrae Sacratissimae auctoritate disponi expedientissimum sit, eruat altissimoque Ejus judicio substernat. Si res integre si sua supremae potestati Regnique magistratibus auctoritas plena constaret, conterere temeritatem hominis eodem ausu priscae illi in coronatum caput devotioni et erga magistratus Regni reverentiae insultantis vel solo hoc avitorum morum praesidio arduum non esset. Hi tamen ex priori statu tantum non jam plene demigrarunt, verecundiaque, fiducia, pietas et providentia temperatum consilium feliciorum saeculorum affectus a magna regnicolarum parte horumque animis vertigine novandarum rerum captis ita procul cesserunt, ut si vel sola determinatio particularis congregationis Comitatus Pestiensis die 5-ta currentis celebrata spectetur, dubium sit, an declaratio ordinarii vicecomitis altissime demandatam inhibitionem cum inhibitionibus erga privatam requisitionem peragi solitis in eandem classem reponentis, aut temeritas Statuum et Ordinum comitatus illius verba articuli 58: 1723. §. 4.: „et in generalibus comitatuum congregationibus conclusa per particulares congregationes multo minus per supremos vel vicecomites aut alios quoscunque in privato non immutentur” eo plane detorquentium, ut horum in obversum nec regiis mandatis locum esse, nec magistratuales effectui horum licite operam suam navare posse enuntient aut ipsa his fautoribus et protectoribus adjuta authoris pagellarum malitia graviorem indignationis excitare sensum debeat. Augent hanc circumstantiae in responso inhibitae partis in eo adductae, quod posteaquam is erga primam inhibitionem sub obtenta praetensive laesi in persona sua communis regnicolarum juris correspondendi constitutionalisque una generalium congregationum attributi, virtute cujus palam publiceque in medium consulunt in discrimen conjecti opem jurisdictionum implorasset, ex his, quae factum ejus damnasset, nulla, bene vero multae, ac ut ipse exponit, 27 jurisdictiones fuerint, quae datis ad Suam Serenitatem Caesareo-Regiam Archiducem dominum Regni palatinum litteris vicem authoris pagellarum illarum volebant, et Suam Serenitatem Caesareo-Regiam fine retractandae inhibitionis suae exorabant, aliae vero, quae a scripto abstinuerunt, factum ejus legi adversum non esse palam declarabant.
Opinione publica apud maximam jurisdictionum partem in favorem sublesti individui illius sic corrupta dum vicissim fidelissimum hoc Majestatis Vestrae Sacratissimae dicasterium ad vetus illud advertit animum, quod, quia verum erat, in proverbium venit: nullum nempe boni imperii melius esse instrumentum, quam bonos amicos, istum horum defectum pro anxia sua in authoritatem regiam conservandam sollicitudine tanto dolentius accipit, quod gubernium in Hungaria, nisi his remigibus latus utrumque tectum sit, prospere procedere non possit. Fidelissima itaque haec Majestatis Vestrae Sacratissimae Cancellaria eidem iterum iterumque supplex est, ut quae in nupera humillima sua de dato 10-mae currentis Nro. 14208 propositione provocando ad augusta divorum Majestatis Vestrae Sacratissimae antecessorum exempla in medium attulit,* benignissime in animum suum demittere, quoad praesentem vero casum sibi clementer persuadere dignetur, quod quemadmodum dubitari nequit, eam Statuum et Ordinum Comitatus Pestiensis partem, quae temeritatem authoris quaestionatarum pagellarum sua hactenus protectione adjuvit, eo omnes vires suas collaturum esse, ut praeallata particularis congregationis determinatio occasione celebrandae die 3-tia Novembris generalis congregationis per ipsam etiam universitatem Statuum et Ordinum dictae provinciae approbetur, ita versa vice ad eam, quae facto hoc eveniret, authoritatis regiae stragem declinandam ex parte regiminis, quidquid mediorum suppetit, intentendum et intra breve hoc quod superest temporis spatium festinanter, congruis quibuscunque viis, uti licet, enixissime agendum sit, ut scaelesti illi factiosorum conatus successu frustrentur.
A Kancellária az említett felség-előterjesztésben az uralkodó felszólítására arra tett javaslatot, hogy a liberális eszmék terjedését meggátlandó milyen eszközökkel akadályozzák meg a vármegyék egymás közti politikai tárgyú levelezését; a kormányszék előzményként II. Lipót 1791. március 14-i hasonló tárgyú rendeletére hivatkozott. (Utóbbira lásd: MÁLYUSZ, 1926. 495–496., a kormányzatnak a liberálisok ellen indított támadásának fontos mozzanatát jelentő ügy további iratai: OL Kanc. eln. 1836:1214., 1216.; OL Kanc. ált. 1836:16748.)
Una porro et communis est omnium fidelissimi dicasterii hujus commembrorum illa sententia, in decreto ad Comitatum Pestiensem dimittendo et singularem eam Ludovici Kossuth temeritatem, ut licet eidem via, quae ex legali pertractationis negotiorum systhemate casu in illo, si semet dispositione primi Regni magistratus gravari arbitrabatur, sequenda fuit, ignota esse nequiverit, non tantum hanc contumaciter aspernatus, sed eo detestandae audaciae progressus sit, ut contra inhibitionem illam a legitima authoritate profectam coram jurisdictionibus conqueri earumque tamquam in causa publica sollicitare opem obfirmandaeque resistentiae suae quaerere praesidia veritus non sit, acrius perstringendam et vero conclusum particularis conventus Comitatus Pestiensis ad modum illum, ut in adjacente humillimo projecto continetur, altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae nomine damnandum cassandumque esse. Quod quidem benignum decretum, si id consideretur, quod generalis congregatio antelati comitatus in 3-tia affuturi mensis fine restaurandi ejusdem magistratus praefixa sit, opportunissime sane ante ipsum restaurationis actum publicaretur ideo, quod admodum probabile sit eos, qui sui ad officia quaedam candidationem desideraverint, si de altissimis intentionibus per Suam Serenitatem Caesareo-Regiam dominum Regni palatinum et aliis ad finem hunc ducentibus viis debite edocti fuerint, ex fiducia etiam devinciendae sibi facto hoc benignitatis ejusdem operam suam ad has et per se et per adhaerentes suos secundandas collaturos esse, quod si nihilominus hoc ipsum ex quacunque fieri ratione non posset, id tamen ex consona humillima dicasterii hujus opinione per Majestatem Vestram Sacratissimam benignissime una tamen positive et districtim disponendum videretur, ut benignum decretum, quod ad comitatum illum emanaverit, ante relectionem protocolli particularis illius congregationis publicetur, et nihil eorum intermittatur, quae ad optatum ejus successum conferre aliquatenus possunt. Haec hactenus ex communi consensione.
[IV.] Quantum tamen ad vindicandam temeritatem Ludovici Kossuth attinet: re in omnem partem librata humillima referentis,* cui gremiales quoque consiliarii aulici Jakabffy et Comes Nádasdy, secundarius item procancellarius* adstipulantur, ac proinde majoritatis opinione reatus individui hujus in praesentiarum usque illum gradum nondum attigit, ut procedi contra eum ad poenam notae, capitis quippe et bonorum ad ratam ejus cendentium amissionem posset. Circulares ejus recursus contra inhibitionem palatinalem dirigebantur, involvunt proinde factum, quod ex mente etiam §-i 2-di articuli 30-mi: 1715.* culposum est, hoc tamen reflexe ad id, quod ipso plane altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae judicio elargienda in eo ulteriori benigna declaratione opus fuerit, quod correspondentiae hae sub ictum benignarum ordinationum de scriptis periodicis editarum recidant; si porro ad id advertatur, quod periodicum hoc scriptum, licet characteristica ejus attributa regimini jam antea penitius constiterint, trium et quod excedit annorum intervallo tolerata et penes benignum decretum de 6-ta Octobris 1833. Nro. 12499. isthic in originali conceptu adjacens solus saltem lythographici preli usus authori interdictus sit;* quod item inhibitio eorum in nulla positiva lege fundari possit; praevaricatio autem normalium ordinationum fiscali vindicari actione soleat, et cum hujus comminatione ipsa etiam reiterata inhibitio instituta sit, applicationem dispositionis §-i 2-di articuli 9: 1723, qui evidenter semet erigentes et opponentes contra statum publicum, Sacrae Coronae Regiae Majestatis et Regni perstringit, etiam si nulla 30 prope jurisdictionum in vulgatione periodici scripti hujus nihil quidquam, quod illegale esset, subversari contendentium ratio habeatur, nondum recipit. Authoritas equidem Curiae Regiae fidum constituit securitatis altissimorum jurium praesidium; sed vero, ut hoc ipsum semet in futura etiam tempora praestare possit, cavendum est maximopere humillima majoritatis opinione, ne casibus, quibus vindicandis lex ususque praevigens aljam viam praescripsit, ad eandem derivatis perversa eorum opinio, qui illam pro instrumento arbitrii regii habent, et ad priscam consuetudinem deligendorum in comitiis octavalium judicum frequentissimo sane numero propendent, ulterius accipiat fomentum.* Demissa proin majoritatis opinione Ludovicus Kossuth in praesenti reatus ejusdem gradu ex non observantia altissimorum mandatorum coram sede judiciaria Comitatus Pestiensis actore fisco ejus magistratuali conveniendus, pars proinde superius adjacentis decreti, in qua communi consensione coalitum est, in conformitate hujusce sui sensus, uti projectum idem exhibet, continuanda censetur. Celare majoritas haec nec vult, nec potest, immo ultro profitetur, effectum dispositionis hujus habere in Comitatu Pestiensi difficultates suas posse; posteaquam tamen non solius tantum majoritatis hujus, verum omnium omnino fidelissimi dicasterii hujus commembrorum ea esset sententia, quod priusquam ad asperiora, et uti res sunt, extremam nefors rerum rationem descendatur, omne id, quod seu legis, seu probati usus est, penitus exhauriendum praevie sit, sententiae huic suapte inest ea consequentia, quod in casibus hujusmodi adhiberi solitum fiscalis actionis institutum, jurisdictio item, ad cujus forum reus conventus pertinet, legibus usuque salvis praeteriri tanto minus queat, quod his tantum praestitis procedi tuta conscientia ad denominationem commissarii et interventu hujus pertractandam causam illam aliaque media adhibenda possit.
Bartal György.
Mailáth Antal gróf.
Az idézett törvénycikk, amely az 1681. és 1687. évi vallásügyi rendelkezéseket újította meg, előírta, hogy az uralkodónak a vallási sérelmek ügyében kirendelt biztosok jelentése alapján született döntése ellen a protestáns fél, ha sérelmet szenvedett, „suo privato et non communi nomine pro remedio Regiam dumtaxat Majestatem recurrere noverit”.
A Kossuth kősajtója elkobzásával kapcsolatos iratokat lásd: KLÖM VI. 406–417. A hivatkozott dekrétum fogalmazványa: OL Kanc. ált. 1837:6997.
A bírói függetlenség követelménye az 1832/6-os országgyűlésen is felmerült: előbb, 1833 májusában Borcsiczky István és mások felszólalásában, majd 1835 júniusában, a Wesselényi perbe fogása fölötti viták során, amikor a bírói függetlenség polgári követelményét régi törvényekre is hivatkozva próbálták érvényesíteni. (KLÖM I. 430., IV. 320–385.)
At vero gremialis consiliarius Kussevich jam in priori humillima propositione sub Nro. 13018. anni currentis deprompto suo de actione ad poenam notae voto* tanto magis insistens, quod legem, in qua actio fiscalis fundanda sit, non noscat, et tametsi non neget, articulos 14. et 15: 1548. modalitatem procedendi contra inobedientes altissimisque mandatis debitum obsequium denegantes non exprimant, id tamen, ut defectum legis Majestas Vestra Sacratissima ita suppleat, quod in casibus detrectati altissimis mandatis suis obsequii Fiscus ejus Regius procedendum habeat, fundate difficultari non posse arbitretur; episcopus item Haulik et demisse infrascriptus cancellarius, et si antea [prior pro eo steterit,] ut Ludovicus Kossuth actione ex non observantia mandatorum regiorum conveniatur, [recognoscatque]* usu et constanti observantia fiscales actiones in casu praevaricationis normalium dispositionum ita vigere, ut si hae altissima authoritate decernantur, fundata et coram jure subsistens obmoveri difficultas non possit; cum tamen res non in sola amplius inobedientia individui illius subsistat, verum in nexu dimissorum per eum circularium in respectu inhibitionis palatinalis recursuum exhibita per eum immediate quidem contra exmissionem vicecomitis, mediate tamen contra ipsam altissimam inhibitionem protestatio manifestam resistentiam et ad resistendum directam concitationem sapiant, existimant [fundamento articuli 9-ni: 1723-tii]* actioni ad notam tanto magis locum esse, quod si laesionem suam medio fiscalis sui vindicare privatus possit, licere hoc ipsum tanto magis Majestati Vestrae Sacratissimae debeat. Placida agendi ratione [in moderno negotii hujus situ infelicique tendentia neve manifestante]* saltem licentiam augeri decernendamque actionem ad notam eo valituram esse asseverantes, ut qui occoccati sunt, erga dispositionem hanc attentiores redditi ad frugem redeant.*
Lásd fentebb, 29. l.
Pálffy által javítva ebből: „pro eo steterint, ... recognoscantque”
Pálffy s. k. betoldása.
Pálffy s. k. betoldása
Pálffy október 25-én kelt elnöki előterjesztésében külön is megindokolta, miért csatlakozott a kisebbség álláspontjához. Megismételve a kisebbségnek a Kancellária előterjesztésébe is belefoglalt érveit, két további érvvel hozakodott elő. Annak alátámasztására, hogy javaslata törvényes, Beöthy állásfoglalására hivatkozott. A királyi jogügyigazgató ugyanis a kancellár felszólítására (lásd fentebb, az 1/a számú irat után mondottakat, 31. l.) október 7-én jelentette: noha Kossuthot amiatt, hogy nem engedelmeskedett a királyi parancsnak, csak megyei perbe lehetne fogatni, a Törvényhatósági Tudósítások addigi számai – továbbá, mint azt október 17-én jelentette, Lovassy István közismerten Kossuth fogalmazta beadványa (KLÖM VI. 492–501.) – alapján a lap szerkesztője, mint „tranquillitatis turbator” ellen az 1723:9. tc. értelmében hűtlenségi pert lehet indítani, egyben Kossuthot, mint birtoktalant, az 1687:14. tc. értelmében előzetesen el is lehet fogatni (OL Kanc. eln. 1836:1391., 1447.). A kancellár másfelől kivihetetlennek minősítette a többségi javaslatot, amelytől előterjesztői sem várnak biztos sikert; kudarc esetén pedig a kormány kompromittálódik, és Pest vármegyében lehetetlenné válik a törvényes rend fenntartása. Ezért javasolja hűtlenségi per indítását, még azon az áron is, hogy ez a lépés számos megyei feliratra szolgáltat majd alkalmat (OL Kanc. eln. 1836:1471.).
Ad haec tamen majoritas principio illo, quod imputationes, quae Ludovico Kossuth hactenus fieri possunt, mensuram §-i 2-di superius citati articuli 9-ni: 1723. non aequent, porro etiam tantoque firmius insistit, quod temporibus dubiis conscientia moralis actionum suarum roboris certissimum idemque tutissimum sit regiminis praesidium; id porro, ut erga actionem fundamento recursuum superius attactorum protestationisque coram particulari congregatione illo, uti superius adjacens ejusdem exemplum perhibet, tenore interpositae ad poenam notae dirigendam occocati attentiores reddantur, his temporibus hisque moribus ex consono omnium fidelissimi hujus dicasterii commembrorum sensu superius adumbratis majoritas haec tantum abest, ut speret, ut multo magis in eam invite inclinet opinionem, licentiam saeculi hujus per benignam ejusmodi dispositionem acrius etiam irritandam futurumque id esse, ut quaqua versum personent querelae: nec personarum, nec rerum securitatem tutam esse, interpretationem legum gravissimarum novam suscipi, hanc praevigenti usui substitui, quaerive jam non ex factis, sed illationibus materiam exercendae saevitiae legis, quam quod lenioribus horum temporum moribus nimia constitutae inibi poenae severitate apud alias gentes, ubi vigebant, jam abrogata, haud amplius respondeat, omnium maxime invisam finique suo adversam esse fidelissimum dicasterium hoc alias observabat. Quod quamquam ita semet omnino habeat, nulla tamen moraretur vel haec ipsa majoritas actionem illam ad poenam notae per Majestatem Vestram Sacratissimam benigne decernendam humillime proponere, si commissi hactenus per Ludovicum Kossuth actus contra ipsa altissima mandata Majestatis Vestrae Sacratissimae directam resistentiam et jurisdictionum ad resistendum altissimis ejus mandatis concitationem involverent; donec tamen fundatae disputationi quaestionis illius locus est, an fiscalis actio aut alia aliqua decernenda sit, extremum remedium dictandae ad poenam notae actionis arripi periculosissimum esse existimat.
Ceterum quantum ad repraesentationem Consilii Regii cum revisores librorum et alia assistentia jurisdictionum ad procurandum benigni interdicti relate ad quaestionatas pagellas effectum opus habere possint, ipsas etiam jurisdictiones de interdicto illo edoceri et medio ejusdem Consilii Regii ad praestandam pro re nata assistentiam inviari communi fidelissimi hujus dicasterii sensu interesse videtur, haec ipsa tamen dispositio cum benigna resolutione erga praedeductum humillimae propositionis hujus meritum edenda in arcto adeo nexu constituitur, ut in cohaerentia benignae declarandae eatenus altissimae Majestatis Vestrae Sacratissimae voluntatis hoc repraesentationis ejusdem Consilii Regii objectum opportunissime expediendum sit.
Quam quidem humillimam opinionem suam sensaque in superioribus deducta ipsa rei indole urgente altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae judicio substernere festinat.
Majestatis Vestrae Sacratissimae
humillima et obsequentissima
Cancellaria Regia Hungarico-Aulica
Comes Fidelis Pálffy
Georgius Bartal
Cancellaria Regia Hungarico-Aulica
Comes Fidelis Pálffy
Georgius Bartal
Viennae, 24-ta Octobris 1836.
Eredeti fogalmazvány. OL Kanc. ált.
1836: 14025.
Eredeti tisztázat. Uo. 1837: 6998.
1836: 14025.
Eredeti tisztázat. Uo. 1837: 6998.
A Staatskonferenz úgy látta, hogy csak akkor kell királyi leirattal megsemmisíteni a kisgyűlés végzését, ha azt a novemberi közgyűlés is magáévá teszi. Ennek megfelelően az október 29-én József nádorhoz intézett legfelső kézirat arra szólította fel a nádort, hogy a november 3-án elnöklete alatt sorra kerülő tisztújító közgyűlésen érje el a kisgyűlés határozatának megváltoztatását. Pálffy kancellár a királyi főtisztviselőket szólította fel a kormány törekvéseinek támogatására. József nádor azonban betegségére hivatkozva a november 15-én sorra kerülő évnegyedes közgyűlésre halasztotta az ügy elővételét. November 4-én kelt jelentésében azonban azt is kifejtette, hogy nádori méltóságával összeegyeztethetetlen, hogy az ügyben személyesen is közösséget vállaljon a kormányzattal. Noha az uralkodó újból felszólította a személyes elnöklésre, József nádor a november 15-i közgyűlésen sem vett részt. Itt a rendek a kormányzat erőfeszítései ellenére jóváhagyták a kisgyűlés határozatát: védelmükbe vették Kossuth vállalkozását és megrendelték a Tudósításokat (VISZOTA, 1927. 404–409.; a közgyűlésen történtekre: KLÖM VI. 817–819., Pálffy bizalmasai: Steinbach Ferenc alapítványi ügyész, Nádasdy Ferenc gróf váci püspök, Mérey Sándor tartományi főbiztos és Keglevich Gábor gróf kamaraelnök jelentései ugyanerről: OL Kanc. eln. 1836: 1588., 1602., 1619., 1620.; a továbbiakra lásd az 1/c számú irat bevezetésében mondottakat).
