c) Bécs, 1836. december 30. A Kancellária harmadik, felség-előterjesztése Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások ügyében.
c) Bécs, 1836. december 30.
A Kancellária harmadik, felség-előterjesztése Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások ügyében.
A Kancellária harmadik, felség-előterjesztése Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások ügyében.
Tartalma: [I.] Pest vármegye november 15-én a kormányzat erőfeszítései ellenére védelmébe vette Kossuth vállalkozását; így áll az ügy a megyék nagy részében is. [II.] Kossuth Nógrád megyéhez beadott folyamodványában ellenállásra hívott fel; így ellene, aki a királyi parancsnak ellenállt, hűtlenségi pert kell indítani, és mint birtoktalant előzetesen el kell fogni. [III.] Az uralkodó semmisítse meg Pest megye határozatát, míg a Kossuthot pártoló többi megyéhez intézzen erélyes hangú leiratot.
Pálffy kancellár 1836. december 15-én elnöki felterjesztésben sürgette meg a döntést, hogyan járjanak el a november 15-i határozat után Pest megyével szemben. Az uralkodó négy nappal később elrendelte, hogy a Kancellária vitassa meg a határozatot, és tegyen javaslatot, mi a teendő Kossuth, illetve a megye ügyében; egyben visszaküldte a Kancelláriának a Kossuth ügyében készített második felség-előterjesztést (lásd fentebb, az 1/b szám alatt). A rendeletet Pálffy december 28-án továbbította a kormányszéknek (OL Kanc. eln. 1836: 1697., 1723., 1764.).
Praesentes: cancellarius aulicus Comes Pálffy, procancellarii aulici Baro Malonyay, Comes Mailáth, consiliarii aulici: Kelcz aegrotus, Kussenits absens ex officio, Géczy,* Jakabffy, Comes Nádasdy, Bartal referens, Kussevich, episcopus Haulik, Comes Teleki, Baro Mednyánszky absens ex officio, Szerencsy absens ex officio, Baro Jósika.
Géczy István (1775–1842): 1828-tól haláláig kancelláriai tanácsos; előbb 1805-től helytartótanácsi titkár. 1816-tól tanácsos, majd ugocsai adminisztrátor, zólyomi főispán.
[I. A Kancelláriát megbízták, hogy véleményezze Pest megye november 15-i közgyűlésének az október 5-i kisgyűlésnek a Törvényhatósági Tudósítások ügyében hozott döntését jóváhagyó határozatát, és tegyen javaslatot a Kossuth ügyében, illetve a határozattal kapcsolatban hozandó intézkedésekre. Sajnálatos, hogy a közgyűlés előtt tett intézkedések nem jártak eredménnyel, és a legfelsőbb törekvéseket csak egyetlen ember támogatta. A szónokok a „közszellem összpontosulásához” és a nemzet fejlődéséhez elengedhetetlennek ítélték az állandó szabad véleménycserét, és sajtószabadság, nemzeti hadsereg, civillista és miniszteri felelősség hiányában a nyilvánosságban látták Magyarország alkotmányos szabadságának egyedüli garanciáját. A megye korábbi végzéseihez híven Kossuthnak a nyilvánosságot elősegítő vállalkozását védelmébe vette, és a lapot egy példányban megrendelte. A korábban felterjesztett megyei feliratokból és legújabban Csongrád, Arad, Borsod és Nógrád vármegye felirataiból is az tűnik ki, hogy a Tudósítások ügye a legtöbb megyében hasonlóképpen áll. Csongrád megye a nemzeti műveltség és közértelmesség fejlődését akadályozó és törvényellenes lépésnek tartja Kossuth ismételt eltiltását; a nyilvánosan folyó ügyekről bárki bárkit tudósíthat. A levelezés szabadságának sérelmével a postahivatalok a korlátlan önkény és az előzetes cenzúra előmozdítóivá válnak, állítja Arad megye. Borsod megye szerint az eltiltást nem lehet törvényre alapozni; az időszaki lapokra vonatkozó királyi rezolúció sérti a törvényeket; a nyilvános dolgokról beszámoló levelezést nem lehet a cenzúra pálcája alá vonni; a történelem tanúsága szerint a felébredt szellem elé a kormányok hiába állítanak akadályokat. Nógrád megye rendjei mérsékeltebb hangú feliratukban azzal érvelnek, hogy a kormány három és fél éven keresztül nem akadályozta a Tudósításokat, amely, mivel nem a szerző eszméit, hanem a nyilvános tanácskozások lefolyását közli, nem tekinthető időszaki lapnak; a tilalom nem tudja szétszakítani a létrejött erkölcsi kötelékeket.]*
A feliratok: OL Kanc. ált. 1836:17385.
Votum
[II.] In nexu praemissorum quantum ad proceduram contra Ludovicum Kossuth ineundam attinet: humillima fidelissimi dicasterii hujus opinione post ea, quae in superius provocata demissa propositione allata sunt, non aliud reliquum est, quam ut, postquam jam tunc et demisse infrascriptus cancellarius et aliqua ejus commembra illius fuissent sententiae, ut Ludovicus Kossuth actione Fisci Regii ad poenam notae infidelitatis evocetur; ex actis vero cum fidelissimo dicasterio isto hac vice communicatis eveniret, causarum regalium directorem perinde jam antea hanc tenuisse sententiam, per demisse infrascriptum cancellarium Majestati Vestrae Sacratissimae ope humillimae praesidialis propositionis suae de 10-ma Octobris anni currentis Nr. 1391. repraesentatam;* reliqua porro fidelissimae Cancellariae hujus commembra a voto suo pro actione illa promendo ea quam maxime ex circumstantia eotum abstinuerint, quod actus ad id usque tempus per Ludovicum Kossuth commissi non immediate contra altissima Majestatis Vestrae Sacratissimae mandata, nec ad resistentiam et jurisdictionum in nefarii ausus hujus patrocinium provocationem directi fuerint; casus tamen hic, quod ex instantia ejus ad Comitatum Neogradiensem data, et per hunc superius adjacenti repraesentationi suae acclusa* colligitur, jam nunc adesse dignoscatur, congrua ad eum ex nota conveniendum in cohaerentia opinionis Fisci Regii Ludovicum Kossuth, quia nullum certum domicilium haberet, medio vicecomitis Comitatus Pestiensis, aut si hic tergiversaretur, medio exmittendi directoralis fiscalis et per hunc adhibendae militaris assistentiae intercipiendum simul censentis, disponantur.
Lásd fentebb, a 34. jegyzetet.
A beadvány szövege: KLÖM VI. 514–515.
[III] Altera per Majestatem Vestram Sacratissimam benignissime posita quaestio, quid nempe relate ad Comitatum Pestiensem decernendum sit, non jam ad solum comitatum hunc, sed plures, quae pagellas crebro memorati auctoris sub patrocinium et in proprietatem suam receperunt, praeallatas jurisdictiones, immo vero nec ad has tantum, sed fere omnes illos in priori humillima fidelissimi dicasterii hujus propositione attactos 30 comitatus, qui factum auctoris, non vero praemissam contra illud ex parte primi Regni magistratus inhibitionem probandum duxerunt, pertinet; estque tanto magis ardua, quod quemadmodum in Comitatu Pestiensi recentissimo exemplo comprobatum est, ita passim alibi etiam regimen navis referret speciem, cujus latus remigio nudum, conatus omni paene destituti adjutorio sunt, vicissim autem, quod Comitatus Neogradiensis non inapposite observat, sit moralis quaedam animorum in Regno copula, quae cancellis adstringi vix, resecari vero ne vix quidem possit; ad haec causae praeposterae illecebra obtendatur publicitatis scribendique libertatis, quibus quidem non aliud majus est saeculi praesentis non in Hungaria tantum, sed alibi etiam gentium idolum. Hae et quae aliae ex moribus aevi hujus multumque mutata jam bonorum etiam et sententia et voluntate ultro semet offerunt observationes consilia fidelissimi dicasterii hujus in deliberanda unica quaestione hac plurium horarum spatio distraxerunt, cujus intuitu gremialis consiliarius aulicus Kussevich rem omnem tamquam manifestam contra legales intentiones regiminis oppositionem spectandam, quia tamen media cum effectu olim adhibita his temporibus moribusque inefficacia essent, cathegorice gravissimisque primum terminis declarandum censebat Majestatem Vestram Sacratissimam nunquam admissuram esse, ut periodica scripta sine positivo Suo indultu dimittantur ausumque similem omni poenarum rigore vindicaturam fore, deinde proposito huic firmissime insistendum, cetera vero, quae eo spectant, ne ex licentia hujusmodi salus publica detrimentum accipiat, altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae arbitrio relinquenda esse. His consonum est gremialis episcopi consiliarii aulici* votum, quod perinde eo redit, ut determinata Majestatis Vestrae Sacratissimae voluntas scripta hujusmodi nunquam tolerandi et ad reprimendam eadem vulgandi licentiam extrema quaequae media adhibendi diserte non significetur tantum, sed continuanter facto etiam declaretur, quo futurum esse censet, ut cognita sic altissima Majestatis Vestrae Sacratissimae mente boni omnes in eam adjuvandam aemula contentione concurrant. Alii cum primario procancellario* realem tempestatis, qua Hungaria urgetur, vim solam quam maxime Majestatem Vestram Sacratissimam ex supremo rerum culmine dispicere altissimumque de mediis ad antevertenda praesentis calamitatis mala ducentibus et per fidelissimam Cancellariam hanc sparsim jam antea propositis judicium ad Eandem spectare, hocve ipsum, prout et id, num relate ad praesentem Hungariae statum, quo quidem gravior eidem vix alias unquam incumbebat, praecipuos Regni magistratus per Eandem benigne audiri non expediat, providentiae Ejus committendum et per dicasterium hoc uti jubetur, opinionem ad solum tantum Comitatum Pestiensem et quae presto sunt, ceterarum jurisdictionum repraesentationes restringendam, et quia omnis, uti consiliarius aulicus Jakabffy observabat, physici repressivi medii usus anceps sit, fallatque passim aut falli cum summa auctoritatis regiae compromissione possit, ab eodem abstinendum censebant. Et rursus alii cum secundario procancellario* Hungariam recentissimo tempore aliam induisse faciem simplicitati morum, quibus his fere adhuc superioribus annis consilia publica privatae quodammodo fiduciae instinctu gerebantur, multum dissimilem, huic nempe tractandorum juris publici negotiorum modo constitutionales, quae apud alios populos vigent, formas successisse, easque in consiliis publicis dominari, ad procurandum proinde prosperum horum eventum non sola prisca perquirenda remedia, quae temporibus his non jam satis apta esse superius recognitum est, sed ad id animum totum advertendum esse, plene sibi persuasum habent, ut regimen opportunissimis quibusque, quae ei suppetunt, mediis, majoritatem comitatuum conatibus suis addictam habeat. Ex vigente ad haec usque tempora usu in simili, qualis nunc subversatur, casu commissariorum regiorum exmissioni locus esset, sed enim etiamsi (quod ipsum perdifficile esset) ad obeundam provinciam hanc sane quam invisissimam sufficientia satisque idonea reperiri individua possent, ad rem praesentem applicari medium hoc nequire; cum scopum provisionis hujusmodi, qui ad auctores et complices licentiae detegendos dirigitur, dum culpam ejus penes totam universitatem comitatus esse, sic satis constat, haec ipsa tristis experientia praevenerit. Ita vero majoritas fidelissimi dicasterii hujus opinioni demisissime infrascripti referentis, his et ipse principiis nixus, imprimis quidem Comitatui Pestiensi, cujus acta factaque, velut altissimis Majestatis Vestrae Sacratissimae juribus legibusque et omni bono ordini infessa non tantum gravissime reprobari, sed vero cassari una et pro irritis declarari oportet, una vero ceteris etiam praeallatis comitatibus ad modum paulo asperiorem, quam hoc cum benigno Majestatis Vestrae Sacratissimae annutu ad humillimam dicasterii hujus propositionem de 13-tii Octobris anni currentis declarato in respectu Comitatus Trenchiniensis factum est, benigna decreta dimittenda existimabat, assensit.*
Haulik György.
Malonyay Nep. János báró.
Mailáth Antal gróf.
A Trencsén megyének küldendő leirat: OL Kanc. ált. 1836:15388.; a Pest megyének küldendő dekrétum: Uo. 1837:6997.
Demisse quidem infrascriptus cancellarius desideraturus erat, ut cum praevidere sit, ea, quae dimittendum in negotio hoc decretum (licet ipse cum quattuor aliis gremialibus consiliariis aulicis quantum ad Comitatum Pestiensem pro dando ad illum benigno rescripto regio esset) consequentur, prioribus multo asperiora futura esse, jam nunc qualiter his occurendum malis sit, in specie declaratum fuisset, concedere tamen in votum majoritatis non recusat, eo expresse addito, ut omnes, qui non de communi saltem omnium fidelium regnicolarum obligatione, verum de speciali etiam munere et conditione sua altissima mandata secundare tenentur, ad strictum hoc officium suum ad amussim explendum altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae nomine suis viis commoneantur, atque ipsa etiam Sua Serenitas Caesareo-Regia Archidux dominus Regni palatinus eo per Majestatem Vestram Sacratissimam clementissime invietur, ut congregationi Comitatus Pestiensis, in qua hoc in merito elargiendi benigni Majestatis Vestrae Sacratissimae ordines pertractabuntur, praeesse velit.
Quos humillimos sensus suos, prout et praeallatorum benignorum decretorum projecta altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae judicio hisce una cum devotione substernit
Majestatis Vestrae Sacratissimae
humillima et obsequentissima
Cancellaria Regia Hungarico-Aulica
Comes Fidelis Pálffy
Georgius Bartal
Cancellaria Regia Hungarico-Aulica
Comes Fidelis Pálffy
Georgius Bartal
Viennae, die 30-ma Decembris 1836.
Eredeti fogalmazvány. OL Kanc. ált.
1836: 17468.
Eredeti tisztázat. Uo. 1837: 6997.
1836: 17468.
Eredeti tisztázat. Uo. 1837: 6997.
A felség-előterjesztést Pálffy 1837. január 2-án külön előterjesztés kíséretében terjesztette fel, amelyben részletesen is kifejtette álláspontját: mivel mindenáron el kell kerülni, hogy a nádor kompromittálódjon, ne küldjenek ki királyi biztost Pest megyébe; a dekrétum kihirdetésénél József nádor személyesen elnököljön, mozgósítsák a királyi tisztviselőket és a jó érzületűeket; egyúttal fel kell készülni a kudarc esetén, a kormány számára rendelkezésre álló törvényes eszközök kimerültével teendő lépésekre is (OL Kanc. eln. 1837: 8.). A Kancellária felség-előterjesztését az uralkodó formálisan a Cziráky Antal gróf országbírónak 1837. május 3-ára keltezett legfelső kézirattal intézte el (lásd alább, az 1/j szám alatt); az ügy közvetlen fejleményeire lásd az 1/d számú iratot.
