g) Bécs, 1837. április 9. V. Ferdinánd kézirata Pálffy Fidél gróf kancellárhoz a liberális ellenzékkel szemben teendő kormányinté…
g) Bécs, 1837. április 9.
V. Ferdinánd kézirata Pálffy Fidél gróf kancellárhoz a liberális ellenzékkel szemben teendő kormányintézkedésekről.
V. Ferdinánd kézirata Pálffy Fidél gróf kancellárhoz a liberális ellenzékkel szemben teendő kormányintézkedésekről.
A Staatskonferenz, amely a magyar hatóságok előterjesztése alapján érdemben döntött a legfontosabb konkrét magyar ügyekben: így Kossuth és a Törvényhatósági Tudósítások, Wesselényi és Lovassyék pere, az ezzel kapcsolatos vármegyei állásfoglalások ügyében, 1837. első hónapjaiban valószínűleg Metternich kezdeményezésére több ízben is: január 22-én, február végén, március 21. körül és április elején foglalkozott azzal az általánosabb politikai kérdéssel, hogy milyen eszközökkel lehet Magyarországon – úgymond – a szólásszabadsággal való visszaélés és pártoskodás terjedésének gátat vetni, továbbá a rendet és a törvények tiszteletét helyreállítani (StA StKonf. Prot. 1837: 132., 299., 423., 515.). Mivel a Staatskonferenz idevágó iratanyaga megsemmisült, a tanácskozások tényleges lefolyásáról nincs tudomásunk. Ismerjük azonban az első, januári tanácskozás tárgyát képező Metternich-elaborátumot (közölve: ANDICS, 1973. 374–378.), valamint a negyedik, április elején tartott tanácskozás eredményeként megszületett, Metternich által fogalmazott uralkodói elhatározást (ua. 97.) is.
Utóbbi a kormányzatnak a kibontakozó magyar liberális ellenzékkel szemben 1835 és 1839 között alkalmazott terrorpolitikája programszerű megfogalmazása. Azt a kérdést, hogy a Habsburg-birodalom legfelső vezetésében fontolgatták-e, és ha igen, mennyire, egy, a nyers pozícióőrzéshez mérten óvatosabb, a realitásokkal jobban számoló, ekkor mindenekelőtt József főherceg nádor által képviselt politika alkalmazását, nem tudjuk. Ugyanakkor azonban, amint az az alább, 1/h szám alatt közölt iratból is jól érzékelhető, létezett egy Karl Joseph Graf von Clam-Martinitz altábornagy főhadsegéd, Joseph Graf Sedlnitzky rendőrminiszter és Ignaz Graf von Hardegg, a Haditanács elnöke nevével fémjelzett, a Staatskonferenzben azonban nem képviselt irányzat, amely az általa is helyeselt politikai-adminisztratív lépéseket további, katonai intézkedésekkel is párosítani kívánta. Ezek, az iktatókönyv tanúsága szerint a Staatskonferenzet is több ízben foglalkoztató törekvések a kormányzati politikában végül is nem jutottak érvényre.
Az alábbi dokumentumot jelentőségéhez híven először Trócsányi Zsolt ismertette (TRÓCSÁNYI, 1965. 384–382.), majd Andics Erzsébet tette közzé.
[Nem tűrhető tovább a szólásszabadsággal való visszaélés, továbbá az, hogy egy züllött újítási vágytól vezetett kisebbség több megyében is hatalomra jusson a jó érzületűek megfélemlített és vezetés nélkül hagyott többségével szemben. A demagóg felforgatóknak nincs más célja, mint hogy a hazafiság álarca alatt ellenszenvet és bizalmatlanságot keltsenek a kormányzat iránt, ellenszegülésre hívjanak fel, felforgassák a törvényes rendet és teljes anarchiát idézzenek elő. Szükséges, hogy a vármegyéket a főispánok erőteljesen kézben tartsák; a gyűléseken toroljanak meg fiskális akcióval minden, az uralkodó vagy a kormány ellen irányuló beszédet, súlyosabb esetben tegyenek jelentést a Kancelláriának. A törvényellenes határozatok értelmi szerzőit, azokat, akik megfogalmazásukhoz segédkezet nyújtanak, a velük szemben erélyesen fel nem lépő vármegyei tisztviselőket, a lázító szónokokat és azokat, akik az ilyen beszédeket újságban közzéteszik, perbe kell fogni. A kincstári ügyészeket fel kell szólítani, hogy kísérjék figyelemmel a közgyűléseken történteket. Izgatás esetében a királyi jogügyigazgató tegyen a teendőkre javaslatot a Kancelláriának és a nádornak; ugyanőt külön utasítani kell a Wesselényi elleni per gyors befejezésére. Elengedhetetlen a vármegyékben aktív, a főispán vezetése alatt álló kormánypárti többség létrehozása. A közalapítványi ügyigazgatóság mozgósítsa ügyészeit, a püspökök és a szerzetesrendek elöljárói az arra alkalmas egyháziakat és egyházi alkalmazottakat a főispánok támogatására; ugyanilyen értelmű utasítást adtak az udvari és a bányakamara elnökének is.]
Eredeti tisztázat. OL Kanc. eln. 1837: 625.
Közölve: Andics, 1973. 382–387.
Közölve: Andics, 1973. 382–387.
Ugyanaznap hasonló szellemű, bár a kormányzat terveit nyíltabban feltáró, József nádornak szóló kéziratot bocsátottak ki, amelyet azonban a nádor betegsége miatt április 29-én az őt helyettesítő Cziráky gróf országbírónak küldtek meg (ANDICS, 1973. 96–97.; OL Kanc. eln. 1837: 687.).
