i) Bécs, 1837. április 22. előtt V. Ferdinánd kézirata Lederer Ignác báró magyarországi főhadparancsnokhoz: elrendeli Kossuth let…
i) Bécs, 1837. április 22. előtt
V. Ferdinánd kézirata Lederer Ignác báró magyarországi főhadparancsnokhoz: elrendeli Kossuth letartóztatását.
V. Ferdinánd kézirata Lederer Ignác báró magyarországi főhadparancsnokhoz: elrendeli Kossuth letartóztatását.
A Kossuth perbe fogását és elfogatását véglegesen elhatározó Staatskonferenz-tanácskozás pontos időpontját nem ismerjük. Gervay Sebestyén, a Staatskonferenz jegyzőkönyvvezetője 1837. április 22-én arról értesítette Leopold von Ferstl tanácsost, hogy „Da nunmehr allerhöchst beschlossen worden ist, daß Kossuth... arretiert werde, ... so tritt der Zeitpunkt zur Ausführung des allerhöchsten Befehles ein...”, egyúttal megküldte neki a Lederer főhadparancsnoknak és Cziráky országbírónak szóló legfelső kéziratokat tartalmazó csomagokat. Ebből megállapítható, hogy a tanácskozásnak kevéssel az előtt kellett lezajlania (StA StKonf. 1837: 632.).
Kossuth letartóztatásának előkészítése azonban már jóval korábban megindult. Az akció szálai Leopold von Ferstl, a Polizeihofstelle tanácsosa, Sedlnitzky legtehetségesebb ügynöke kezében futottak össze. Valószínűleg már 1837 januárjában is (uo. 1837: 135.), március végétől azonban már bizonyosan azzal a feladattal bízták meg, hogy derítse fel, hol rejtegeti Kossuth a kormányzat által sokat ígérőnek ítélt iratait, másfelől mérje fel, hogyan lehet a legcélszerűbben végrehajtani letartóztatását. Abba, hogy mi készül, március végén beavatták a katonai asszisztenciát biztosító Lederert, majd május elején Beöthy jogügyigazgatót, akinek, a dolognak törvényes látszatot adandó, ügyészeit kellett a letartóztatáshoz és a házkutatáshoz kiküldenie. Cziráky országbírót viszont, aki április elejétől a súlyosan beteg nádort helyettesítette, nem tájékoztatták.
Az akció április végén lépett döntő szakaszába. Ferstl április 25-én jelentette, hogy Kossuth a Zugligetbe költözött. A Staatskonferenz részéről április 28-án Ferstlhez intézett utasítás megállapította, ez „macht es doppelt nötig, seine Arretierung mit der möglichsten Beschleunigung ins Werk zu setzen, teils weil sein dermaliger Wohnort auf die Absicht einer Flucht hindeutet, teils weil ihm bei noch längeren Zögerung von seinen Freunden neue Mittel angeraten... werden dürften um die Arretierung ... zu erschweren”. Egyúttal, mivel a 22-én rábízott legfelső kéziratok kelte túl régi volt, újból elküldték Ferstlnek azokat, ezúttal azonban már nyitott borítékban és dátum nélkül, és a rendőrtanácsosra bízták, hogy „wenn die Zeit zum Handeln und somit zur Übergabe der Befehle gekommen sein wird” keltezze és pecsételje le azokat. Utasították azonban, hogy amíg Lederernek úgy juttassa el a neki szóló királyi parancsot, hogy annak ideje legyen a letartóztatás időpontjául választott éjszakáig a szükséges intézkedéseket megtennie, addig Czirákynak, akinek csak az ügyészek kiküldésére kell parancsot adnia, csupán a letartóztatás estéjén, azaz, figyelembe véve a Zugliget és a budai Vár közötti távolságot, este 9-kor szabad átadni a legfelső kéziratot (a Staatskonferenz utasításának csonka fogalmazványa: StA StKonf. 1837: 632.; az előzményekre: StA StKonf. Prot. 1837: 484,, 497., 519., 569., 634–635., 745.; Ferstl szerepéről lásd: WERTHEIMER, EDUARD: Kossuths Gefangenschaft. Pester Lloyd, 1902. január 29.; MISKOLCZY GYULA: Kossuth Lajos elfogatása 1837. május 5-én. Magyar Szemle, 1937. 6. sz. 192–200.).
A közlésre kerülő (valamint az 1/j szám alatti) iraton olvasható keltezés tehát utólagos, és Ferstl kezétől származik.
Lieber Freiherr Lederer!
Sogleich nach Empfang dessen werden Sie die Anstalt treffen, daß der Pester Advokat, Ludwig Kossuth bei Nacht durch Militär-Gewalt unter Mitwirkung eines königlichen Fiskals, zu dessen Exmittirung Ich unter einem den erforderlichen Befehl an den Causarum Regalium Director gelangen lasse, arretiert, und auf die Festung Ofen gebracht, zugleich aber sich auch seine Papiere bemächtiget werde. In Bezug auf diese mit aller Vorsicht auszuführende Arretierung, und die vor, während und nach derselben zu treffenden Maßregeln überlasse Ich Ihnen mit vollem Vertrauen in Ihre bewährte Einsicht und Erfahrung alle wie immer Namen habenden Anordnungen und ermächtige Sie insbesondere die nötigen offenen Ordres, mit welchen sowohl der zu Arretierung des Kossuth, als der zur Beschlagnahme seiner Papiere kommandierte Offizier versehen werden muß, mit Berufung auf meinen gegenwärtigen Befehl auszustellen, und den betreffenden Offizier, oder die betreffenden Offiziers in diesen Offenen Ordres zur Requirierung eines königlichen Fiskals ob Seiten des Causarum Regalium Directors anzuweisen.
Sobald Kossuth arretiert und in der Festung Ofen gehörig untergebracht ist, werden Sie Mir die Anzeige des Geschehenen directe, die weiters vorkommenden Berichte aber im vorgeschriebenen Wege an den Hofkriegsrates-Präsidenten erstatten.
Wien, den [3. Mai 1837.]*
Más kéz írása.
Ferdinand
[Rajta Lederer írásával:]
Praesentatum am 4-ten Mai 1837. 2 Uhr Nachmittag.
Eredeti tisztázat. HL Gen. Komm. GPr.
1837: 76.*
1837: 76.*
Magyar fordításban közölve: MARKÓ, 1928. 723.
Lederer – nyilván felsőbb meghagyásra* – magyar katonasággal, a Sándor-sorgyalogezred kapitánya, Wilhelm Graf von Zedwitz vezette szakasszal fogatta el Kossuthot május 5-én éjjel 1-kor, és vitette a budai várban levő József-bástyai kaszárnyába (ma: Táncsics Mihály utca 9.) (Lederer – V. Ferdinándnak 1837. május 5. HL Gen. Komm. GPr. 1837: 76.; ÖstR, 1911. 460–461.)
Ferstl ugyanis még egy iratot, Clam-Martinitz főhadsegédnek a Staatskonferenz megbízásából írott levelét is átadta Lederernek, amely a katonaság eljárására vonatkozó általános utasításokat tartalmazott (StA StKonf. 1837: 632.). Clam-Martinitz május 14-én hasonló levelet intézett Ledererhez, amelyben helyeselte, hogy a letartóztatást magyar gránátosokkal hajttatta végre, mert „dadurch wiederholt bewiesen wird, daß die in Ungarn von einer zügellosen und antimonarchischen Faktion genährt werdenden leidigen Umtriebe es nicht dahin bringen, die Regierung in ihrem Vertrauen auf die unbedingte Verläßlichkeit und Hingebung der ungarischen Truppen auch nur einen Augenblick wanken zu machen” (uo. 1837:817.; OL Informprot. 1837:18. 12–16. is).
