16. Buda, 1837. július 27. Kossuth levele anyjához egészségéről, családi ügyekről.
16. Buda, 1837. július 27.
Kossuth levele anyjához egészségéről, családi ügyekről.
Kossuth levele anyjához egészségéről, családi ügyekről.
Buda, július 27. 1837.
Kedves Anyám!
A hónap 19-én írott levelét ép az napon vettem, midőn utóbbi levelemet már megírtam volt. Ezért válaszolok későbben.
A ruhaneműeket, mellyekről levelében említést tesz édes jó Anyám (valamint általában az illynemű küldötteket mindig), megkaptam. A harisnyáknak, de a zsebkendőknek is különösen jó hasznát vettem s veszem. Amazoknak, mert a földszinti szobapadlat július daczára is hűs, emezeknek pedig, mert a napokban pogány náthával bajlódtam. Szíves gondoskodásukat hálásan köszönöm, s örömest tudósítom (ez megnyugvást ád), hogy magunkat legalább családi viszonyban el nem hagyatva, nem felejtve tudni igen jól esik. Szükségem most semmire sincs. Ha dinnye (kivált görög) lesz, örömest veszek egy párt, mert úgy látszik, ide akarnak felejteni; ide Budára pedig későn jő a vegetatio, itt minden gyümölcs később kapható.
Azt írja édes Anyám: „meg leszek elégedve házi rendtartásával”, meg igenis, de csak úgy, ha látni fogom, hogy Kedveseim magoktól meg nem vontak, meg nem tagadtak holmit, ami ha nem az élet első szükségei közé tartozik is, de az életet tűrhetővé tevők közé tartozik. Mivel pedig tudom, hogy valamint édes Szüleim, úgy testvéreim igen szigorú számvetéssel élve, magoktól sokat meg szoktak tagadni, kételkedem, ha e tekintetben meg leszek-e elégedve. Általában én szeretném, ha egy kis szórakozást, mulatságot szereznének, szerettem volna, ha valamelly közel fördőt, tán Füredet meglátogatták volna. De tudom, hogy illyesmiről hiába beszélek.
A pipát, mellyet hazaküldöttem, ha valaki jó ismerőseim közül Pozsonba rándulna, szeretném orvoslás végett felküldeni. Ott van egy Simon nevű szalagárus (Bandelkrämer), de nagy pipamester. Különben hadd heverjen dohányozatlanúl egy darabig.
Balogh doctor úrnak szíves gondoskodását igen-igen köszönöm; orvoslásának foganatja még most is tart, ámbár gyomrom már naponként ismét gyengébb, mint az illy félig haladt orvoslásnál máskép nem is lehet, mert nem folytathatván, ezzel is úgy vagyunk, mint mindennel a physicai és moralis világban, ha nem haladunk előre, nemcsak veszteg maradunk, sőt hátra megyünk. Majd kipótoljuk. Édes Atyám s Anyám kezeit csókolom, testvéreimet, a közel- és távollevőket ölelem. Édes Szüleimnek engedelmes gyermekök
Kossuth Lajos m. k.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 49.
(VA 233.) 14–15.
Közölve: Kardos, ROLT 1905. 1. 65.
(VA 233.) 14–15.
Közölve: Kardos, ROLT 1905. 1. 65.
