28. Buda, 1837. október 1. Kossuth levele anyjához: kifakad féléves fogva tartása, már eleve eldöntött elítéltetése miatt. Kéri p…
28. Buda, 1837. október 1.
Kossuth levele anyjához: kifakad féléves fogva tartása, már eleve eldöntött elítéltetése miatt. Kéri pere beküldetését, Benyovszky látogatását, annak lehetővé tételét, hogy jegyzeteket készíthessen replikáihoz, végül engedélyt kér Wilderspin a kisdedóvásról írt munkájának lefordítására.
Kossuth levele anyjához: kifakad féléves fogva tartása, már eleve eldöntött elítéltetése miatt. Kéri pere beküldetését, Benyovszky látogatását, annak lehetővé tételét, hogy jegyzeteket készíthessen replikáihoz, végül engedélyt kér Wilderspin a kisdedóvásról írt munkájának lefordítására.
Buda, october 1-ső napján 1837.
Kedves Anyám!
September 28-ikáról írott levelét tegnap estve vettem. Majd fél esztendeje már, hogy a 28 királyi eskü által megerősített Aranybullának, s 41 világos törvénynek ellenére szabadságomtól megfosztottak, s közel fél esztendő alatt annyira nem lehet menni, hogy a bíró kimondja, ha ennek tovább is így kell, így lehet-e lenni. Az üldözésnek ezer alakja van, egyik borzasztóbb a másiknál, de legborzasztóbb az, melly az igazság – s törvényszolgáltatás álköntösét ölti magára, s azon deszkán fojtja meg a fuldoklót, mellybe mint mentő szerbe fogózott a habok között. Még júniusban, mihelyt ti. a Directoratus meg nem engedte, hogy a királyi fiscálisnak kész replicája a perbe beírassék, s a kérdés ítélet alá bocsáttassék,* de kivált, midőn július végével s augustus elején édes Atyámhoz írott leveleim, mellyek a dolgot siettetheték, csak 3 héti letartóztatás után adattak kézhez,* mindjárt tudtam, hogy így folyik le a törvényfolyam. Természetesen erőszakkal lefoglalt irományaimat s a magános barátságos levelezésnek az egész civilisált világon szent ártatlan titkait újra végig kellett kutatni, ha van-e még valahol egy „mi” vagy egy „véleményünk” szó, mellyre elmondhassák, ime factio, associatio, összeesküvés!! S ezután sok ívnyi replicát kellett írni arról, ami most ítélet alatt nincs, ítélet alá nem jöhet, különben ha csak a kérdésben forgó előleges tárgyhoz szóllott volna a vádló fél, arra nehezen lehet sokat mondani, s így még majd igazán ítélet alá került volna. Végre documentumok extractusáról, meg Isten tudja, miről kellett ellenvetőleg szóllani (holott e kérdésben semmi documentum sem olvastathatik az actión kívül), a hibát, hátramaradást mireánk kellett tolni s a t.; hiszen ez mind tisztán áll, ezen csak az nem lát által, ki a rostán sem lát. Meg tudnám én mondani novemberig és novemberben is, mi fog történni! De hiszen ha a fejedelemhezi utunkat elzárták is (mert ha el nem zárták volna, ha folyamodásunk királyi kezeibe eljutott volna, ő sokkal igazságosabb, és a pártharag indulatán sokkal felülemelkedett magas helyzetében, mintsem hogy igaz ügyünkben törvényes rendelését egy évnegyed óta ki nem adta volna),* el nem zárhatják az istenhezi utat; az elnyomott ártatlanság néma fohásza zárt tömlöczből is felhat az igazságos Istenhez, s azért csak azt mondom, hogy amint én bűnös vagy ártatlanul szenvedő vagyok, amint igazságosan és törvényesen bánnak én velem, vagy igazságtalanul, törvénytelenül s méltatlanul, úgy szálljon én reám vagy ő reájok az igazságos Istennek áldása vagy átka, úgy verjen kebleikben fészket az ártatlanság nyújtotta tiszta nyugalom vagy a lelkiisméret mardosó kígyója, s a halálnak rettenetes órájában úgy szálljon reánk Isten irgalma vagy a kétségbeesés. Így legyen énvelem vagy ővelük érdemünk szerént. Amen.
Vö. a 12. szám bevezetésében mondottakkal.
Lásd fentebb, a 18–20., 22. szám alatt.
Lásd fentebb, a 12. szám alatt.
Csak azt sajnállom, hogy most az egész hibát Benyovszky nyakába fogják hárítani. De ne gondoljon vele. Ha sérelem sérelemre következett, s ez miatt a nemzet szava mindég fájdalmasabban hangzott, úton-útfélen beszéllették, hogy ezt mind az én Tudósításaim okozták s nem a sérelmek tetézése, és végre hogy senki sem akarta hinni, reátörtek éjfélkor csendes lakomra, s elfogtak. Benyovszky úrnak is mondhatom, hogy senki sem fogja hinni, én legalább, kit legjobban érdekel, bizonyosan nem hiszem, s ámbár megvallom, es war ein großer Taktfehler, de ha csak egy óráig lett volna is nála a per, nem 27 napig, a dolog kimenetelére nézve mindegy, amint mindegy, akármit csinálunk, akármit írunk, el van már az határozva, mi fog történni.*
Kossuth hitelt adott annak a szüleitől vett, Feyes állításán alapuló hírnek, amely szerint Benyovszkynál 27 napot volt a per.
És ép ezért már most látja édes Anyám, hogy minden lépése haszontalan, hasztalan a folyamodás, hasztalan a járás-kelés, könyörgés, legfőbb resultatum: biztatás, ígéret, amelly füstbe megy. Eddig nem szóltam édes Anyámnak, mert egyszer azt írá, saját megnyugtatását találja ezen folyamodásokban, kérésekben, sürgetésekben, de annyi tapasztalás után jogom van kérni, hagyjon fel édes Anyám ezekkel. Szenvedéseim csak testiek, mert a lélek, Istennek hála, nincs hatalmukban; de ha meggondolom, mint hordja édes Anyám anyai fájdalmát egytől máshoz, előszobából előszobába, ez lelkileg is szerencsétlenné teszen. Mentsen meg ettől édes Anyám.
Kéréseim ezek:
1-ör. Kérem peremet beküldetni, minél elébb.
2. Benyovszky úrral kívánnék szóllani elmenetele előtt. Erre nézve egyébiránt megjegyezem, hogy én el levén a világtól szigetelve, s nem tudhatván, mikor mi történik, ne várja ő azt, hogy én hívjam s kérjem látogatását, hanem midőn szükségesnek tartja, jelentse hívásom nélkül is szándékát a Directoratusban.
3. Az én peremre nézve titkot a Királyi Fiscus sem praetendál.* Nekem védelmi előkészület és alkalmazás végett kellene tudnom, mit szóllanak a megyék e dolgokhoz; annyival inkább, mert Tudósításaimat nem kezdettem addig, míg a megyék ítéletét meg nem kérdeztem. Kérem tehát Benyovszky urat, tudakozza meg a Directoratusnál, ha szabad-e engemet e részben értesíteni látogatásakor?
Ti. mint a felségsértési perekben, amelyeket az 1794. október 30-i királyi rendelet (közölve: BENDA, 1952–1957. II. 239–240.) értelmében titkos eljárással folytattak le.
4. Kérésemre a katonai kormány már két hónap előtt hivatalosan értesítette a Directoratust azon kérésemről, hogy a törvénykönyvet hányogatván, amit védelmemre jónak látnék, s úgy egyebeket is ügyvédemnek sinórmértékül szolgálhatókat feljegyezgetni kívánnám, s azért íróeszközért esedezem szobámba, hiszen vissza nem élhetek vele, s titkot a perből a Királyi Fiscus sem teszen. Két hónap óta nem méltatták ez értesítést válaszra.* Esedezem, méltóztassék Benyovszky úr válaszát eszközölni.
Kossuth kérését Lederer augusztus 21-én továbbította a jogügy-igazgatóságnak, válasz nem érkezett. MARKÓ, 1928. 828.
5. Még júliusban azt mondották, édes Anyám ne küldjön könyvet, ád a Directoratus; kérettem ezt is hivatalosan, 2 hónap óta választ sem adnak. Erre nézve kérelmem hasonló. Engedjék meg legalább, hogy azon könyvek adassanak kezemhez, mellyeket az elfogó fegyvereseket vezérlő királyi fiscalis maga kezével tett bugyorom közé, de mellyek itt elvétettek, vagy küldjenek mást akármit.
6. Ezen könyvek közt van Wilderspin munkája Über die Klein-Kinder-Schulen. A Kisdedóvó Intézetek Terjesztésére Ügyelő Társaságnak megígértem, hogy ezt le fogom fordítani.* Ha megengedtetnék, hogy unalmamban ezzel foglalatoskodjam, nagy köszönettel venném. S azon esetre kérném a német–magyar szókönyvemet, mert néha egy-egy szó nem jut eszünkbe.
Vö. alább, a 37. szám bevezetőjében mondottakkal.
7. Kézmosó port, fogkefét és fogport (de a dr. Balogh-félét) esedezem küldetni, s engem megnyugtatni, ha nem szenvednek-e szükséget kedveseim.
K. Lajos mp.
Egykorú másolatok: OL Kanc. eln.
1837: 1666. és HL Gen. Komm. GPr.
1837. 358. alapján.
Közölve: Markó, 1928. 832–835.
1837: 1666. és HL Gen. Komm. GPr.
1837. 358. alapján.
Közölve: Markó, 1928. 832–835.
A levelet Lederer október 2-án küldte át Feyeshez: a számos „tiszteletlen” kijelentés miatt nem javasolta továbbítását. Feyes egyetértett Ledererrel; október 13-án azért küldte fel a levelet a Kancelláriára, hogy ott döntsenek a levélben foglalt kérések felől.
Javasolta: engedélyezzék perének beküldését és Benyovszky látogatását, Kossuthnak jegyzetek készítését, mint ezek már meg is történtek;* ellenezte, hogy Benyovszky közölje a fogollyal a vármegyék álláspontját; egyetértett azzal, hogy Kossuth könyveket kapjon, s hogy lefordíthassa Wilderspin munkáját (OL Kanc. eln. 1837: 1666.). Pálffy hozzájárult a kérésekhez: felhívta Feyes figyelmét arra, nehogy a Benyovszkyval való találkozás során túllépjék az előírt korlátokat (uo.). Az október 22-i döntést Feyes november 2-án továbbítja Lederernek (HL Gen. Komm. GPr. 1837: 394.). A levelet nem továbbították.
Vö. alább, a 29. szám bevezetőjében mondottakkal.
