C) Értelmi tekintetben
C) Értelmi tekintetben
Itt nehány példa, mennyire élesedhetik korán a gyermekek elméje. Egykor néhány látogatók megkértek, vennék egy osztályt vizsgálatra. Én választásukra hagyám vendégeimnek a vizsgálat tárgyát kijelelni, s ők természethistória, bibliai történetek, számvetés, szótagolás, földleírás és földmérés közül az utolsót választák. Az egyenes vonalakon kezdve közel félóráig tartott a kikérdezés, midőn a háromszög került szőnyegre. Hasonlítást tettem a hasonoldalú és egyenetlen oldalú háromszög között, mondván, hogy egy hasonoldalú csúcsos háromszögben minden szöglet csúcsos, s hogy az egyenszögű (rechtwinklig) egyenetlen oldalú háromszögben is minden szöglet csúcsos. Erre a gyermekek kaczagni kezdettek, nem tudván okát gondolni, pirongatólag szóltam. – „Hát nem tudja tanító úr, mit nevetünk?” – kérdé egy kisfiú. – „Nem.” – „Megmondom hát én: megtévedt tanító úr.” – Én észre nem vévén a hibát, magamat menteni kezdettem. De a gyermekek felkiáltottak: „Hiszen maga megczáfolja magát, tanító úr!” – „Hogyan?” – „Azt mondá kegyed, hogy az egyenszögű (rechtwinklig) háromszögben, azaz mellynek egyik szöglete egyenes, minden szöglet csúcsos. Már miként lehetne mindenik csúcsos, ha egyik egyenes?” Innen láthatja az olvasó, minő gyümölcsöt terem a gondolkozás [korai]* fertőzése. Öt–hat éves gyermekek képesek voltak tanítójokat megczáfolni.
Egy szó értelmetlen. A német eredeti alapján kiegészítve.
Más alkalommal az állatokkali kegyetlenkedésről beszélgetvén a gyermekekkel, egyik fölszólalt. Lássa tanító úr, az én bátyám, ha legyet fogott, tűre nyársalja, és úgy hagyja járni az asztalon, hogy a tűt maga után vonja. Ezen észrevétel jó alkalmul szolgált érzelmökre hatva szelídségről szóllani, s többek között ezeket mondám: Ha a szegény kínzott légy beszélni tudna, alkalmasint így szóllott volna, midőn megdöglött: Rossz gyermek, miként jöhet eszedbe engem így kínozni? Nincs-e Istennek tágas világában elegendő hely számodra és számomra? Mi hasznod van abból, hogy nekem illy fájdalmakat okozol? Te már eléggé felnőttél arra, hogy jobban gondolkozzál. Miként tetszene neked, ha átszúrnák testedet, s dróton kellene holmit magad után vonszolnod? Nem ordítanál-é fájdalmadban? Menj, menj rossz gyermek, hagyj föl kegyetlenségeddel. Eddig én. – Egy gyermek fölszólalt: „Úgy, de nem beszélhet, ami már nem él.” – No hisz ezt csak amúgy föltettük, hogyha beszélhetne. – „Nem úgy akarta hát tanító úr mondani, hogy midőn megdöglött, hanem midőn döglött félben volt.”
Egykor a lovakról beszélgeténk. – Hogy nevezik a lovat, míg fiatal? – „Csikó.” –Járják s fogják-é a csikót? – „Nem, amíg nem tanították, amit idomításnak (to train up, dressiren) neveznek.” – De ha egyszer idomítva lőn, akkor hasznos állat lesz belőle, nemde? – „Igen ám, és engedelmével tanító úrnak, mi is reménylünk hasznosokká válni, ha jól kiidomítanak bennünket.” – Kiidomítanak benneteket? Hogyan érted azt? – „No csak úgy értem, hogy annyit fognak körültünk fáradozni, mint lovak és kutyák körül szoktak.” – No hiszen, ámbár ti nekem bizony sok bajt s fáradságot okoztok, azért is csak ügyekszem oktatástokban. – „Igen ám (mond egy 5 esztendős gyermek), de míg kisdednevelő házak nem voltak, addig az illy magunkforma kis gyermekek az utczákon kószáltak.” – De hiszen az utczán is jól kellene magatokat viselnetek. – „Úgy, de tanító úr (mond egy másik 6 esztendős), nincs ám az utczán senki, aki megmondaná, hogy így vagy amúgy cselekedjünk, pedig lám a ló sem tudna semmit, ha az ember nem tanítaná.”
Máskor azt mondám: Mi hasznát vesszük az egereknek? – „A cselédek gondosságra szoknak, hogy mindent a maga helyére tegyenek.” – Mikép szoktathatnák egerek gondosságra a cselédeket? – „Úgy, hogy például ha a gyertyát nem tennék el a cselédek, az egerek azt összerágnák.” – „Aztán (mond egy másik) ha az egerek rossz szagot nem terjesztenének, némelly ember sohasem tisztítaná ki élésládáját.” – „És ha büdös féreg nem volna, a rest emberek sohasem tisztítanák ki nyoszolyáikat.”
Egy gyermek ezt mondá: Ha a Föld nem forogna a Nap körül, a Nap magához vonná és megégetné. (Brown)
Miért nem teremté Isten előbb az embert, s úgy a Földet? – „Mert nem lett volna lakóhelye.” – És miért nem alkotá előbb az embert, mint a fákat és növényeket? – „Mert nem lett volna mit ennie.” (Brown)
Oh, Mari most ostobát mondott. Az Istent úgy képzelte magának, mint az embert, aki két helyen egyszerre nem lehet; de az Istent nem úgy kell ám képzelni, mert ő mindenütt jelen van egyszerre. (Brown)
