46. Buda, 1838. március 25. Kossuth levele anyjához Pest helyreállításának feladatairól; kéri szüleit, néhány hónapra költözzenek…
46. Buda, 1838. március 25.
Kossuth levele anyjához Pest helyreállításának feladatairól; kéri szüleit, néhány hónapra költözzenek Szürtére.
Kossuth levele anyjához Pest helyreállításának feladatairól; kéri szüleit, néhány hónapra költözzenek Szürtére.
Buda. Vasárnap, martius 25-d. 1838.
Kedves Anyám!
Tegnapelőttrőli levelét ma vettem, s válaszomat köszönéssel kezdem ezért, s a Maglódról írottért különösebben; mert valóban azon érzés mellett, mit keblemben (amint kétségkívül minden emberi kebelben kisebb-nagyobb mértékben) a közszerencsétlenség roppant súlya szült, szükségem volt* azon vigasztaló gyámolra, hogy édes Szüleimet s testvéreimet nagyobb szerencsétlenségtől Isten megőrizte.
Ezt követően ez a szó: legalább, törölve.
Hogy a Csepcsányi ház erős épület, azt magam is tudom, azonban mégis sok tekintetből nagy megnyugtatásomra szolgálna, ha kérésemnek engednének édes Anyámék, s egy pár hónapra legalább Szürtére* rándúlnának. Több okaim vannak ezt kérni. Az illy vízáradások után nyomban a legerősebb épületre nézve sem lehet szabatos határozottsággal mondani, hogy nem szenvedett. Gyakran csak akkor kerűlnek elő a repedések, midőn az át- meg átázott falak száradásba mennek. Kivált pedig miután (amint édes Anyám is írja és Sebes kapitány úrtól is hallottam) ama szörnyű napokban nemcsak a Duna árja, hanem a földár is dühösködött. A földár pedig homokos helyen még csaknem veszélyesebb, mint agyagban, mert a föld parázs,* nincs tömeges ragadóssága. Én hát megvallom, tartok tőle, hogy szegény Pest még egyes csapásokat későbben is fog szenvedni; s nemcsak a pinczék boltozatait; majd ha száradásba mennek, kéteseknek tartom, de arról sem mernék jótállani, hogy olly épületekre is nem lesz kártékony hatással a földbe szorúlt tömérdek nedvesség, mellyek most még repedést nem mutatnak. Általában, amint úgy tartom, hogy az árvízkori (mondott) földindulás csalódás volt, mellyet a földár szokott tüneményei, a rettegő elmékben könnyen okozhattak, úgy másrészről, elmúlik-e a nyár földindulás nélkül, Isten tudja. A szokatlanúl tömérdek hó a földet nagyon átáztatta, tömérdek víznek kellett a földgyomor üregeibe szorúlni; ebből tömérdek gőz fejlik, a tavaszi szárító-tisztító szelek jobbadán kimaradtak, s így a föld felülete lassan szikkad, emiatt a belsőbb rétegek lassan párologhatnak s a t. Bízzunk az Isten irgalmasságában, hogy több csapást nem mér e szegény országra; de a természettudomány tanúságaira épült előlátás annak, aki teheti, gondosságot parancsol. Aztán a politia édes jó hazánk fővárosában soha sem ollyan, hogy mintáúl szolgálhatna, most pedig annyi ezer ember jutott ínségre, mellynek sebeit az emberszeretet s jótékonyság legterjedelmesebb bőkezűsége sem képes* gyökeresen orvosolhatni, sőt még a jótévőség maga is, ha vigyázatlanúl gyakoroltatik, következéseiben minden káros eredménytől ment aligha lehet (amit fáj mondani, de igaz, mert a folyvást tartó ápolás, még az ép, egészséges, dolgozható személyekre nézve sem köttetvén munkához, ha majd megszűnik, pedig csak meg kell egyszer szűnnie, henye indulatot hagy hátra maga után, s ez a tolvajság fő iskolája), végre a tömérdek építési munka ezer meg ezer gyülevész embert fog Pestre nyár szakára csábítani; e tekintetek Pestet ez idén sem igen kéjelmes,* sem igen olcsó lakássá nem tehetik. Ezen és sok más tekintetekből kérem, és ismét kérem édes Szüleimet, menjenek egy pár hónapra ki Szürtére. Az én állapotom ne tartóztassa kérésem teljesítésétől. Ígérem, hogy minden héten írni fogok egy pár sort. Ígérem, hogy ha legkisebb egészségi változásom lesz, azonnal kérni fogom Balogh dr. úr tanácsát; perem menetelére s kimenetelére nézve az eddigi tapasztalás eléggé megtaníthatta édes Szüleimet, hogy e részben itt lenni, nem lenni, tenni vagy nem tenni, tökéletesen mindegy, s a legegykedvűbb apathia és leggondosabb munkásság egyformán haszontalan. Megvallom tehát bővebb fejtegetés nélkül, hogy e tekintetből is inkább szeretném kedves Szüleimet Mili húgomnál némi szórakozásban, mint itt sikeretlen aggódásban tudni. Különben is Benyovszky urat megkérhetjük, hogy az előforduló dolgokról engemet, édes Szüleimet pedig (minthogy ő igen el van foglalva) Ágoston barátom rendesen tudósítani szíveskedjenek. Azért ismételt tanácsom, kérésem az, hogy Szürtére! Úgyis e terminusnak vége van, jövőben a Septemviratus nem ül,* s így ha maga Astraea* személyesen leszól is széket ülni, én mégis augustusig mindenesetre itt vesztem.
Lásd fentebb a 151. l. 2. jegyzetet.
Így!
Ezt követően ez a szó: tartósan, törölve.
Javítva ebből: kényelmes.
Lásd fentebb a 322. l. 2. jegyzetét.
Az igazság istennője a görög mitológiában.
Balogh dr. úrnak szíves és hathatós gondoskodásaért – fájdalom – most csak puszta hálás szót küldhetek. De tudom elhiszi, ha mondom, hogy barátságát érdeme szerint méltatni tudom. Az utolsó adat gyógyszert múlt szeredán vettem be. Tegnap már orvosság nélkül voltam, szeretném pedig folytatni, mert igen jó sikerét tapasztalom. Most állapotom ez: hogy azon bajok, mikről tudósítottam, tetemesen megkisebbedtek, az álmatlanság s rendetlen emésztés is ritkábban alkalmatlankodnak; általában jobban vagyok, s vezérül csak azt írhatom, hogy* a tudatott symptomák ugyanazok, de ritkábbak, s gyengébbek. Egyebet alig is mondhatnék, mint azt, hogy ételben eléggé alig vigyázhatok magamra, mert étvágyam gyakran jobb a szokottnál, de ha jóízűt eszem, könnyen* roszúl leszek utána; egész nap is büfögés kínoz, általában étel után vagy két óráig közönségesen igen kéjelmetlenül (unbehaglich) érzem magamat; későbben azonban múlik ezen érzés is, s nem kétlem, ha egy pár hétig vadászhatnék a krajnyai* hegyekben, ismét millyen-olyan ember válnék belőlem.
Ezt követően ezeket a szavakat: sokkal jobban vagyok, Kossuth törölte.
Javítva ebből: hamar.
Krajna, Krajnya: Sáros, Zemplén, Bereg, Máramaros megye határmenti hegyes, ruszinok lakta területe.
Sokat írtam, mert Szürte iránt szeretném capacitálni édes Szüleimet, pedig hoszú levelet nem írni a velem bajoskodó urak iránti discretio parancsolja; azonban [lehetetlen mégis a pesti nagy szerencsétlenség ügyében még egy-két szót nem írnom.
Az elveszett temérdek emberélet* pótolhatlan, enyhíthetlen csapás. Itt csak fájdalmas részvét érzelme az, mit a gyarló ember tehet. A többi vigasztalás Istentől, enyhülés időtől jő. De azoknak, kik életben maradtak, kötelességök módokról gondolkozni, hogy a siralmas jelenet meg ne újuljon, mert a csapás, melly ma érte a várost, holnap ismét, bár nem hihető, de lehető.
Lásd fentebb, a 385. l. 1. jegyzetét.
A vagyonbeli egyes károk tömege egészben kipótolhatlan. De a kormány gondoskodása, s egyesek jótévősége sok sebre nyújthat írt; s nem kétlem, fog is nyújtani. Kettőztetett ipar is sokat helyre hozhat, de ismét szükség közgondoskodással azon lenni, hogy hasonló csapások ellen biztosíttassék ezen kettőztetett ipar gyümölcse, különben kételkedem, lesz-e elegendő rúgó az ipar kettőztetésére. Igaz ugyan, hogy az emberi nem egyik sajátsága veszély múltával a veszély viszakerülésétől nem tartani, s ezen ösztönnél fogva (mellyet nem tudom átok vagy inkább talán áldás gyanánt kapott a természettől), kalibáját, mellyet ma a szélvész elsodort, holnap ismét ugyanazon helyre szokta építeni. Lissabonnak felét halomra dönté a földingás,* ismét felépült, igaz, hogy lakni csak kellett valahol az embernek, s földingás ellen a cintrai hegyoldal szintolly bizonytalan, mint a Tajo partja, de nem úgy a vízáradás ellen;] de mégis, meglehet, nem idegenedik el senki a pesti lakástól, pesti építéstől, pesti házbirtoktól, mert hiszen a sárai* lakosokat évenkint kiönti a Bodrog lakjaikból, mégsem volt képes Lónyai* őket reábírni, hogy föllebb épüljenek; a Pozsony-Mosony vármegyei helységek többnyire úgy építvék, hogy a náddal fedett házak egymáshoz vannak ragasztva a fedeletes kapu által, mellyet szérűnek használnak, ha tehát tűz üt ki, többnyire egy egész útcza végig ég, s mégis, lehetetlen őket másnemű építésre bírni. [Meglehet tehát, mondom, hogy minden biztossági gondoskodás nélkül is hajlandók volnának szegény kárvallott polgártársaink a 2281 öszeomlott házat újra fölépíteni; annyi azonban bizonyos, hogy valamint eddig alig volt biztosabb s nagyobb hitelű hypotheca hazánkban, mint egy pesti ház, úgy most egynehány évig legalább, míg a rettegés emléke fris marad, ha a város bátorságosítására nyomban és haladék nélkül lépések nem tétetnek, s ezáltal a közbizodalom a pesti ház hypothecalis biztossága iránt nem élesztetik, minden ép ház 20–30 percentumot veszít becséből, az öszedőlt házak helyei kőromjaikkal pedig, a nyereségre is, de főkép biztosságra tekintő hitelező szemében alig érnek valamit. Ellenben, ha látja a világ, hogy erős akarattal páros gondoskodás indúl őrizni a jövendőt, ugyanazon öszedőlt házromok, az üres házhely, s az építési szándék ismét tetleges vagyon fokára lépnek, és a károsodottak önmagokban nagyobb ipartőkét találnak fel, mint mellyet akármilly nagyszerű közös segedelem nyújthatna. De végre a szerencsétlenség, amelly Pestet éri, az egész nemzetet éri. Pest a nemzeti kereskedésnek ütere, szíve, ha Pest süllyed, a nemzet materiális jóléte süllyed. Pestnek jövendője továbbá még a nemzeti kereskedés körén túl is szép kilátású, mert fekvése, ifjú pezsgő ereje s világkereskedési tekintetben máris fontossága azon szerepet látszanak számára kijelelni, hogy azon évről évre nevekedendő élénk kereskedésnek, melly az europai vasutak, a Duna-Moenusi csatornya,* a Dunának előbb-utóbb elkövetkezendő szabályozása, s a Keletnek csírázásba induló civilisatioja következésében a Közép-Europa s a Kelet között csalhatlanúl kilátásban van; ennek, mondom, Pest fő rakodó helye (Stapelplatz) legyen. De erre a városnak, s vele a raktáraknak biztossága múlhatlanúl megkívántatik. Károlyvára azon kedvező ponton fekszik, hol a Duna–Dráva–Kulpai víziúton jöhetett áruknak tengelyre kell rakatniok, hogy Trieszt vagy a magyar tengerpart felé tovább mehessenek, mégis, soha sem emelkedhetik fontos rakhely fokára. Miért? Csak azon egy kisded okból, mivel várnak tekintetvén, a várerősítési tudomány nem engedi, hogy a strategicus sugár (rayon) körében kőépületek emelkedjenek; a kereskedők tehát deszkaraktárakra szorúlván nemigen hajlandók nagy mennyiségű árut veszélyeztetni. Így lesz Pesttel, ha az ország nem gondoskodik ezt biztosítani, s a világkereskedésbe Pest iránt azon bizodalmat viszacsepegtetni, mellyel az 1838-iki martius megcsökkenthetett. Az ország, mondom, mert a kár nem particularis, hanem nemzeti, ha Pestnek kereskedési hitele csökkenne, még a szegény priszlopi* orosz is megérezné. Én tehát amondó vagyok, hogy ha valaha, most félre kellene nemzetünknek tenni azon elszigetelés érzelmét, miszerint minden vidék, megye, város magába vonúl, mint a selyembogár, s magasabb politicai oeconomia fokára kellene emelkednie, és nem félni a nemzeti kölcsöntől is, hogy Pestnek jövendője nem csak valóságban, de még inkább az europai hitel bizodalmában hasonló csapások ellen biztosítva legyen. Ha azonban eldiribolt érdekeink ennyire emelkedni nem engednének, Pest maga is kaphat e czélra nehány milliót bizonyosan, csak aluszékony ne legyen, s jó számvetés mellett nagy áldozat nélkül visza is fizetheti. Harmadfél millió pft-nak száztól ötös kamattali viszafizetésére, ha évenkint 200 ezer ft fordíttatik, előbb a kamatokra, ami pedig felmarad, a tőke amortisatiójára: csak 20 év, s egypár hónap szükséges; 5 milliomra, 400 ezer forintjával szint annyi.) Az ország annyit csak tehetne, hogy a várost egy bizonyos időre a hadiadótól fölmenthetné. Pestnek 50–60 portáját, ha az egész ország közt felosztatnék, az ország meg sem érezné; a nagyméltóságú Helytartótanács illy közérdekű nagy nemzeti munkára, minő Pestnek víz elleni biztosítása, az 1792: 14. czikkely* által intézésére bízott summából, más egyébnek félretételével is bizonyosan [évenként tetemes segedelmet]* meg nem tagadna; ami pedig e két segély értékén felül az amortisatióra megkívántatnék, [azt Pest városa, ha évenként e célra csak 3 percent adót vetne is ki a kebelébeni házak középszámvetésű jövedelmére, kicsinálhatná; s nem kétlem, erre a felsőbb engedelmet is megnyerné; s az adót mellékesen nagyobb részben a bérlők fizetnék, 5 millió pengővel pedig, de tán 2 1/2 millióval is Pest bizonnyal bátorságosíttathatnék. Illy czélokra nem kellene félni a kölcsöntől, mert mint Franklin* mondja, a hitel is készpénz. És ha méreg is a kölcsön, de a méreg vigyázva használtatván, orvosi kézben gyógyszer. Ezt bár status-gazdálkodási számvetéssel megfontolná, s megfontolta volna régen a közönség: sok volna, ami nincs, és a pesti hídépítés tárgyában sem kellett volna csudálkozással látnunk, hogy a két testvérváros [maga, idegen avatkozást mellőzve]* nem kívánt élni az 1836. törvény kedvezésével.*]
1755-ben a földrengés, az ezt követő szökőár és tűzvész Lisszabon kétharmad részét pusztította el.
Község Zemplén vármegyében, 1808-tól a Lónyay család birtoka; ekkori földesura Lónyay Gábor.
Így!
A Dunát és a Majnát Kelheim és Bamberg között összekötő, 176 km hosszú Ludwigskanalnak, a kor kimagasló technikai teljesítményének építkezései 1836-ban kezdődtek meg, az avatásra 1843-ban került sor.
Ruszinok lakta község Zemplén vármegyében, a nagymihályi járásban.
A törvény értelmében a sóár emeléséből befolyt, a Kamara által kezelt összegeket a Helytartótanács javaslata és az uralkodó döntése alapján közcélokra kellett fordítani.
Utólag, két sor közé beszúrva.
Franklin, Benjamin (1706–1790): az amerikai felvilágosodás kiemelkedő alakja, filozófus és természettudós.
Utólag, két sor közé beszúrva.
Feltehetően a Lánchíd építéséről szóló 1836:26. tc. 8. §-ában a két városnak biztosított kölcsön lehetőségére utal Kossuth.
De hiszen az én tanácsomra senki sem szorúlt; mások is érzik a közszükséget úgy, mint én, s bölcsebben fognak segédmódokról gondoskodhatni.
[Hogy Báró Wesselényi olly dicsőségesen teljesítette az emberi kötelességek legszebbikét, épen meg nem lepett.] Az lepett volna meg, ha kevesebbet tett volna, mint mennyit ember tehet. [Isten áldása reá.]
Nekem fogságom sohasem fájt nagyobban, mint a veszélynek ama napjaiban. Tapasztalásból, s magamról tudom, hogy illy nagy ínségben a leggyengébb is sokat tehet, ha Isten azzal áldotta meg, hogy lélekjelenlétét el nem veszti a szerencsétlenségben.* Ah, miért nem teljesíthetém én is emberi kötelességemet! Egy pár halottal legalább bizonyosan kevesebbet fájlalnánk.
Kossuth itt az 1831. nyári zempléni kolerajárvány és parasztfelkelés következményei elhárításában vitt szerepére utal; ugyanerről részletesebben is ír 1839. február 24-i levelében (lásd alább, 607. l).
Fogadják szíves fiúi s testvéri csókjaimat.
K. Lajos m. p.
[Bezerédyt a legszívesebben tisztelem.]*
A levél margóján.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 6.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 4. 80–85.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 4. 80–85.
A levél [ ]-be zárt része – Kossuth 1838. április 7-i leveléből (lásd alább, a 47. szám alatt) vett részletekkel együtt – kisebb változtatásokkal közölve: Pestnek vízár elleni biztosítása ügyében. Levéltöredék. Közli Á. J. [ÁGOSTON JÓZSEF] Társalkodó, 1838. 40. sz.*
Vö. alább, a 396. l. 8. jegyzettel.
