48. Buda, 1838. április 23. Kossuth levele apjához a perbe iktatandó szóváltásáról, kisebb kívánságairól.
48. Buda, 1838. április 23.
Kossuth levele apjához a perbe iktatandó szóváltásáról, kisebb kívánságairól.
Kossuth levele apjához a perbe iktatandó szóváltásáról, kisebb kívánságairól.
Buda. Április 23-d. 1838.
Kedves jó Atyám!
Kedves Anyám betegsége mennyire aggódtat, nem kell mondanom, s nyugasztalást valóban édes Atyám leveléből sem meríthetek, mert bár az van is benne, hogy édes Anyám már jobban van, csakhogy még kün nem jár, de én igen jól tudom, miként ha kün nem jár is, csak ágyban nem fekünnék, bizonyosan megkíméltette volna édes Atyámat azon fáradságtól, sőt kíntól, hogy nehéz kezével íráshoz üljön. Aggodalmam oszlatása végett mihamarébb kérek egy pár sort.
Ne adja Isten, hogy illyesmi ismét kénszerítse édes Atyámat tollat fogni kezébe. De ha bármi ok miatt is egykor-máskor édes Anyám nem írhatna; miért nem ír húgaim egyike? (Ők, tudom, szívesen megteszik.) Minek kínozza magát édes Atyám? Mert bár örömmel láttam is, hogy betűi szilárdabbak, mint néha, de tudom, mennyi időbe s mi kínba került azon egy pár sor.
Hogy előbbi levelem* (minthogy szerfelett hosszú volt) 10 egész napig utazott, édes Atyám rövid válasza pedig már harmadnapra kezemhez került, ez által bár mellékesen, de elég érthetőleg értésemre adá a Directoratus, hogy sokat ne firkáljak; kár volt egyenesen nem adni tudtomra, megkíméltem volna a múltkoritól is.
Lásd fentebb, a 47. szám alatt.
Dr. Balogh úrnak legszívesebb köszönetemet. De most küldött szereit nemigen fogom használni. Látom én, hogy itt nem megy, nem mehet rendesen az orvoslás. A küldött szerek kétségkívül aprilis 7-én írott megjegyzésimhez alkalmazvák. Igen, de ezeket az én tisztelt orvosom s barátom csak 18-án olvashatta; időközben, hogy voltam, azt nem tudhatá. Pedig a szédelgés, mellyről írtam, azóta alig jelentkezett egyszer, ellenben gyomrom, mellyről akkor írnom nem kellett, ismét rendetlenségre bomlott, mint előbb. A legelsőbb küldött szereknek igen jó hatását tapasztalám; a második küldésnek hatását nem tapasztalom. Még egyszer: látom én, ez nem megyen. Épen nem vagyok olly roszúl, hogy valami hirtelen bajtól tartani okom volna. Tehát alkalmasint felhagyunk. Hiában, víz ellen úszni nem lehet. Majd csak eltengünk valahogy, míg Istennek tetszik. Több nem kell. Az élet majusa csupán egyszer virít, már elvirult, ami hátra van azt, mint mondom, majd csak eltengjük. De ha roszabbúl lennék, megírom s fogom kérni tanácsát, segélyét.
A Királyi Fiscus akármit felel, én ezt kérem feleltetni: A törvényhez és fönt mondott gyámokokhoz ragaszkodva, a velős védelmet pedig szabadságbani törvényes állapotjára világosan föltartva, a föllebbvitel kérdésében az Alperes ítélet alá bocsátja.
Hát a mi zemplényi pénzt követelő pereinknek* már soha sem lesz vége?
Lásd fentebb, a 180. l. 3. jegyzetben mondottakat.
Némelly aprólékos szükségeim vannak. 1. Pénzem elfogyott. 2. Úgy neki szoktam a papucsnak, hogy alig tudom tűrni a bőrcsizma szorítást. Kelme topánkám pedig már megszakadozott. Ha rendes csizmadiám Hamza (lakott a Szél utczában) archívumában lábam mértékére reá akadna, kérem, varjon nekem egyet fekete everlastingból.* De nem holmi hánt-vetett darabot, de újat, jót s erőset vegyen, mert még ahányat vart, feje mindeniknek hamarébb megszakadt, mint talpa. 3. Kérném alázatosan azt a rovátékos gácsi szövet (gondolom, Struck a neve) barna nadrágomat elküldetni és egy pár kesztyűt.
Cipőfelsőrész céljára készült textília.
Rég ideje már, hogy itt vagyok, ruhám is megszakadozik. Nehezen esik, hogy föntebb pénzt kérek, midőn nem kereshetek, de mit tegyünk? Gondolom, nem lesz ellenére a Directoratusnak, ha a pénz az én kezembe adatik; hiszen eddig is volt mindég kezem között. Nem jól esik nekem, hogy főhadnagy úr számadást kéntelen vinni egy pár garasomról, én pedig örökké contrasignálgatni ezt az egypár garasos költségecskét.
Pozsonyba cura végett küldött pipáim megérkeztek-e már?
Majus 1-ő napján lesz ismét az 1834-ki statuskölcsön azon számainak húzása, mellyek a múlt 1-ő februarban kihúzott seriesekben foglalvák. Egy illyes számra ezen húzásban 116 pft-nak esni kell (ez nem nyereség, csak a tőke s kamat); de eshetik egy 100 ft-os kötelezvényre 60 ezer pft is nyereségül. Emiatt egy illyennek ára alkalmasint 200 pft-ra is hág. Én, aki sem kártyázni, sem bort inni nem szoktam, gondolám, hogy még csak megbocsátható, ha egyszer egy esztendőben vagy 80 pft-ot elvesztegetek. S azért tavaly is, harmadéve is vettem egy illyes kihúzott seriesű sorszámot, egyszer 180, másszor 200 pft-on; s először 185 pft-ot, de másodszor csak 116-ot kaptam. 69 pft-om oda veszett. Ha meg nem fosztanak éltem legfőbb kincsétől, szabadságomtól, most ismét elvesztegettem volna vagy 80 ft-ot.
Lám, mire nem jó a statusfogság.
Azonban Bee illatszerárus illy nyerő számokra partialis kötelezvényeket szokott volt kiadni 10, 15, 20 ft-ért, minélfogva a 116 ft-on, mint tőkén, felül esendő nyereség 4-ed, 5-öd, vagy hatod részét kötelezte. Ha most is volnának illy partialisok nálla, s édes Atyám erszénye (amit ugyan nehezen hiszek) nem épen sovány állapotban volna, szeretném, ha egy partialist venni méltóztatnék; hogyha pillantani találnának felülről, mi is adhatnánk egy marok aranyat a budapestiek számára öszegyűlt másfél milliomhoz.*
Az árvízkárok enyhítésére Európa nagy részén gyűjtés indult: összesen 1,16 millió pft gyűlt össze. Magyarország 356 ezer; Erdély 19 ezer forinttal, míg a külföld hatalmasnak mondható összeggel, 783 ezer forinttal sietett a budapestiek segítségére, amelynek mintegy fele Alsó- és Felső-Ausztriából származott (NÉMETHY, 1938. 106–107. /Asztalos Miklós tanulmánya/).
Nagy a részvét Budapest iránt, Istennek hála; de ha egyéb nem történik, a legbőkezűbb adakozás is segít ugyan egyesek bajain, de a város jövendőjére nézve csak palliatív gyógyszer.
Az újságból látom, hogy Báró Szina-féle bécs–győri vasút actiáinak kiadásakor szinte ostromolták a csarnokot aláírás végett.* Nem szeretem. Az agioteurök markába fog ez is kerülni, félek. Pedig ezeknek érdeke ellentétben áll a közönség érdekével. Új volt a tárgy előttünk a múlt országgyűlésen. Egy kissé igen tág törvényt alkotánk. Reméllem a végrehajtó kormány használni fogja az e tárgy körüli újabb világtapasztalásokat. Mindesetre ohajtanám, hogy kiket a közügy érdekel, a badeni országgyűlés e tárgybani vitatásait, a franczia kamara mostani biztossági jelentését s a t. s a t. meghozatnák s megfontolnák, hogy* ha majd a jövő diaeta az 1836: 25. rendelése szerint véghatározólag intézkedend illy jövendő vállalatokról, illő előkészülettel legyenek.*
Sina György bécsi bankár 1837-ben kapott kiváltságot a bécs–győri vasútvonal megépítésére; a vállalkozás részvénytársasági alapon, 1838-ban indult meg. A Hírnök április 16-án számolt be arról, hogy április 10-én Bécsben óriási tolongás volt a kibocsátandó 25 ezer 500 forintos részvényből a Bécs számára fenntartott 5500 darab előjegyzéséért.
E szóval kezdődően a levél margóján.
Az 1838. február-márciusi rendkívüli karlsruhei országgyűlés – amint arról az Allgemeine Zeitung részletesen beszámolt – határozatot hozott arról, hogy a Badenen keresztül vezető vasútvonalat államköltségen építik ki; a francia parlament bizottsága 1838. április elején az államcsődtől tartva nagy többséggel elvetette a kormány javaslatát, amely szerint az állam vállalja magára a vasútépítés terheit. – Az 1836:25. tc. az építendő vasútvonalak fő irányait tűzte ki, és a következő országgyűlésig szabályozta a vasúti vállalkozások kereteit.
Édes Szüleimnek kézcsókolásomat. Testvéreimnek ölelést s testvéri csókokat.
K. Lajos
Nem jó volna egypár nyári holnapot kün a Zugligetben tölteniök kedveseimnek? A költség kevés különbséggel egyre megy.
S. k. eredeti. OL Kossuth gyűjt. II. U. 1. 8.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906.
7–8. 100–102.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906.
7–8. 100–102.
