52. Buda, 1838. június 26. Kossuth levele apjához: megemlékezik névnapjáról, beszámol a család Batthyányak elleni perének állásár…
52. Buda, 1838. június 26.
Kossuth levele apjához: megemlékezik névnapjáról, beszámol a család Batthyányak elleni perének állásáról.
Kossuth levele apjához: megemlékezik névnapjáról, beszámol a család Batthyányak elleni perének állásáról.
Buda. Junius 26-d. 1838.
Kedves jó Atyám!
Holnap neve napja van. Már második, mellyen fiúi hálás szeretetem csókját kezére nem nyújthatom. Sőt jó kívánásimat is, és könyörgésemet az Istenhez édes Atyám tartós életéért, egészségéért, nyugalmas gondtalan megelégedéséért és a nehéz zivatar után boldogabb napokért szinte remegve teszem; mert csaknem mindennél, mi az emberi kebelnek mennyországa, az elfásulásig tapasztalám, hogy a sorsnak mintegy kedve telik azt, amit én óhajtok, annál bizonyosabban megtagadni, mentől forróbban óhajtám s óhajtom. Magamra nézve érzést fagylaló csalódások után rég kialudt az óhajtás keblemből egészen. Csak egy maradt tiszta, mint az üdvezültek imádsága: édes szüleimet, testvéreimet boldogokká tenni, s midőn ennek talán már útjában lettem volna, midőn a szerencse talán homlokomról az örökös – úgy magamnak, mint édes enyéimnek utálatos – fekete komorság fellegeit is (sok testi, több lelki szenvedés bélyegét) lassankint lesimítandó, s ezzel jó szüleim boldogságukra tán legtöbbet teendő vala, akkor – – De hiszen lehetetlen, hogy a végtelenül jó és kegyes Isten egy kis jót számunkra is ne rendelt volna; s bár félek, „die Schuldverschreibung lautet an die Toten”*, azonban reméljünk. Hisz a remény magában is boldogság. Az Isten áldja meg, édes jó Atyám.
Idézet SCHILLER: Resignation c. költeményéből.
Édes Anyám (datum nélküli) kedves leveléből nagy örömmel értettem, hogy a kirándulás és szabad levegő egészségére olly kedvező hatással voltak. Ép ezért kellene tanácsomat a mezei lakra nézve követni; mert a farkas egyszerre nyolcz napra valót enni, a teve pedig inni tud ugyan, de hogy az ember tíz nap alatt egy évre való levegőt színi tudjon, arról Buffon* hallgat.
Buffon, Georges Louis Leclerc (1707–1788): francia természettudós. Histoire naturelle générale et particuličre c. monumentális természetrajzi összefoglalása (36 kötetben) 1749 és 1788 között jelent meg.
Bort nem iszom. Semmi színben és semmi alakban. Máris reszket a kezem nekem is, pedig sem bort, sem kávét, sem semminemű szeszes italt nem iszom. Ha mégis remélhetném, hogy becsületes korhely válhatnék belőlem, megpróbálnám; de ehhez nincs reménységem, mert a bort jó ízűnek nem találom. Gyümölcsöt nem szükség küldeni; kivevén (ha majd lesz) jó görög és sárga dinnyét. Pénzt kérni fogok, ha szükségem lesz. Semminemű havi pénzt nem fogadok. De lábravalóim szakadozni kezdenek. Két szakálos pipát kérnék, a legszakálosabbakat, ti. a Somssich- és Kubinyi-félét.*
Lásd a 207. l. 2. jegyzetet.
Édes Emíliám sorait igen szívesen köszönöm. Nemcsak örvendetesek, de meglepők is voltak; mert nem is tudtam, hogy itt van. Mit azonban szeretek, valamint szeretem gondolkozását, és azt is, hogy a levelezés illy útján semmi bizodalmas ömlengésekre nem bocsátkozik. Csókolom őt, férjét s gyermekeit. De a kis fiút más imádságra tanítsa édes Anyám.
A válasz, mit pörömre nézve a Húsvét előtti törvényfolyam egy részén, egy egész törvényszüneten és a Húsvét utáni egész terminuson, összes 4 hónapon át tartott várakozás után a Directoratustól szóval kapott édes Anyám, a béketűrésre nagy próbakő. E hosszasságból az adandó replicának eltérő tartalmát gyanítom.* Ollyan lesz az, hogy arra felelnünk csak a törvényes szabadság visszaadásával szabad, lehet és illik. Benyovszky urat tehát (szíves tiszteletem mellett) arra kérem, hogy ha most a törvényfolyam végével foglalatosságai ennyi idővesztegetést megengednek, legyen szíves engem meglátogatni, hogy némelly ideákat neki átadhassak, mellyeket a Fiscus replicájára (akármi legyen is abban, mindegy) bölcs ítélete szerinti módon használtatni kívánok.*
A Fiskus a fellebbezés megtagadását követelte (lásd az 54. szám bevezetőjét).
Kossuth Benyovszky augusztus 3-i látogatásakor adta át ügyvédjének a beiktatandó replika alapelveire vonatkozó utasítását. (Vö. az 54. szám bevezetésében mondottakkal.)
Mit ért tulajdonkép édes Anyám a nagyanyám* örökségét illető nagy pör iránti kérdésében, bizonyosan nem tudom. De adok annyi felvilágosítást, mennyit adhatok. A gróf Czobor ház férfiágon kihalván, jószágai közül az éleskői vár és uradalom (Scharfenstein) a herczegi gróf Batthyányi* ház kezénél maradt. A Királyi Fiscus azt, mint (állítólag) csak férfiágot illetőt perlé, eredetileg herczeg Fülöp, később gróf János ellen, kire az osztályképen szállott. Ő magát azzal védelmezé, hogy Éleskő leányágot is illet, a Czobor famíliában. Mi a Beniczky-, Prónay-, Fáncsy-, Révay-ágon Czobor-maradékok lévén, következőleg Éleskő minket illetvén, ha Batthyányiak osztályosaink, illető részben (gondolom pedig azok), ha pedig nem azok, úgy egészen. Nagyanyám testvére, Beniczky Sándor, gróf Batthyányit perbe fogta. Én, édes Atyám, György bátyám és szegény Simon bátyám árvája részéről ingeráltam* 1823-ban avagy 1824-ben saját kezemmel. Az 1827-ki diaeta végével Korláth barátomat ügyvédül kértem meg. 1836-ban Pestre kerülvén kerestem a pört, s nagy bajjal leltem is egyet, olly czíműt, s olly tárgyút, de valami megfoghatatlan metamorphosisnak kellett vele történni, mert ebben sem kezem írása, sem nevem, ingessiónk pedig eredetileg Korláth által beírva; s csak 1828-ban vagy 1829-ben, s az árva részéről hibásan is. A dologban masamáta van, mellyel alkalmasint összefügg, hogy midőn édes Atyámék a Sámuel nagybátyám utáni osztály végett 1825-ben Turóczban voltak, Beniczky Sándorné közös archívumunk közlésétől haszontalan ürügyekkel vonakodott. Hallottam, hogy Batthyányiék bizonyos Czobor-örökség iránt a Királyi Fiscusnak egyezést ajánltak, mellyből azonban (mondják) semmi sem lőn, mert a 3–4 százezerre liquidált summa soknak találtatott. De Éleskőt illette-e ez, vagy más Czobor-örökséget (mert egy királyi fiscalistól tudom, hogy Czobor-just illető több igen tetemes perek vannak a Táblánál, de czímjöket nekem mint Czobor-örökösnek nem akarta megmondani), azt nem tudom. Annyi bizonyos, hogy Éleskő iránt Beniczky Sándor nagybátyám két pört nem kezdhetett; hanem ha úgy, hogy a meglévő pör csak fél Éleskőről szólván, a másik talán a másik feléről szóllana, mellyhez Holics és Sassin is tartoznak, hajdan őseink, most (Mária Teresia császárné ajándékából, mellyet 1-ső Ferencz császárnak tőn) a felséges uralkodóház patrimonialis birtoka. Az a nagy pör tehát talán a Királyi Fiscus pöre Batthyányi ellen, melly minket annyiban érdekel, hogy documentumainkat onnan meríthetjük.* Valami csak lesz a dologból, s ha semmi különös akadály közbe nem jő, remélhető, hogy testvéreim unokái 60 év múlva a Septemviratus előtt transigálandnak* Batthyányiakkal. Még tetemesebb volna a Fáncsy örökség, mellynek azonban az 1714: 85-ben említett egy része* iránt irományainkat nem tudtam kikapni a Királyi Kamara levéltárából, hova a Neoacquistica Commissiótól kerültek.
Kossuth Pálné Beniczky Zsuzsanna.
Itt és a továbbiakban: így!
Perbe avatkozott; a feudális perjog lehetővé tette, hogy a felperessel vérségi vagy jogi kapcsolatban álló személyek annak oldalán és az övénél nem nagyobb követeléssel a perbe kapcsolódjanak. – György bátyám, Simon bátyám: Kossuth György és Simon; Kossuth László fivérei. Sámuel bátyám: nem tudtam azonosítani.
Mindkét per (Királyi Fiscus Batthyány János gróf és társai ellen, perfelvétel: 1791. szeptember 12.; Beniczky Sándor Batthyány János gróf ellen, perfelvétel: 1822. december 22.) befejezetlen maradt, és mint ilyenek az OL Bírósági levéltárak, Királyi Curia. Processus tabulares non terminati c. sorozatban találhatók. – Utóbbi per mellékletei között található a Beniczky és a Kossuth család leszármazási rendje is.
Peregyezséget (peralkut) kötnek.
Az 1715:85. tc. a Fáncsy család nőági leszármazottait, akik igényt tartottak a családnak a töröktől visszafoglalt Pozsega és Verőce vármegyei birtokaira, a Neoacquistica Commissióhoz utasítja.
Küldöm fiúi kézcsókomat s testvéri öleléseimet.
Kossuth Lajos mk.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 49.
(VA 233.) 94–97.
(VA 233.) 94–97.
Közölve: Magyar Hírlap, 1909. december
25. mell., majd Kosáry, 1943. 252–254.
25. mell., majd Kosáry, 1943. 252–254.
