b) Pest, 1839. február 23. A Királyi Tábla tanácskozása az ítélet kihirdetése előtt.
b) Pest, 1839. február 23.
A Királyi Tábla tanácskozása az ítélet kihirdetése előtt.
A Királyi Tábla tanácskozása az ítélet kihirdetése előtt.
Februar 23-án azon évnek és így öt nappal az ítélethozatal után történt, annak felolvasásakor és kiigazításakor közbejött szavazási töredékek:
Somssich személynök: Ne mondjuk ki az ítéletben, hogy „mandato regio”, hanem csak hogy az inhibitiónak resistált.
Dókus: Igenis csak így tegyük: „az eljárásnak vagy eltiltásnak”, mert így generaliter van mondva.
Niczky: Ezen mondásában neki: „Nec aurum me movebit” ollyan szemrehányás van, mintha ő neki polliceáltak* volna valamit, ezt hát hagyjuk ki az ítéletből.
(lat.) ígértek, kilátásba helyeztek.
Zalay: Én sem bánom, ámbár: Nec aurum me movebit s a t. nagy mondás!
Többen: Azt hát legalább tegyük ki, hogy „fogom is tenni”.
Végh: Igen, de instálom alásan, ennek elébe van téve, hogy: „törvény oltalma alatt”, s ez által az egész ki van lágyítva.
Sombory: „Az ország aristocratico-monarchia rendszerébe ütköző személy- és vagyonbeli jussok egyenlőségére törekedett”; elég lesz ezt megemlíteni, többet nem kell; az utána valókat ki is lehet hagyni. (Úgy is lett.)
Zalay: Releválni kell ugyan a nota alól, de factumát damnálni kell. A maga szavait hozzuk, amennyire lehet az ítéletbe, hogy ne mondhassák, hogy mások tétettek azok helyébe.
Boronkay: A kenyérkeresés és szegénység miatt releválni nem lehet, hanem azért, mert elmulasztották vele a parancsot közleni.
Sombory: Idegen ideákat terjesztett, mellyeket más országokból hozott ide, s post admonitionem nomine Regiae Majestatis factam folytatta [tudósításait.]*
B alapján
Végh: Lehet-e ennél revolutionalisabb mondás: „Quidquid lege positiva prohibitum non est, id lictum est”?
Dókus: Ha lehetne – megvallom –, szeretnék mindenekre nézve a legnagyobb generalitásba maradni az ítéletben. Csak generalitásba! Specialitásokra soha se menjünk!
Noszlopy: Ne tegyünk így: „országszerte”, mert talán országszerte nem terjesztette ideáit, csak némelly vármegyékben. (Ez azonban megmaradt.)
Dókus: „Visszhangoztatni” (sokak nem értvén) annyit tesz, mint igen kedvesen applausussal fogadni, s újra meg újra elmondani. Ezen szót ne hagyjuk ki. Megvallom, hogy ezen szót itt igen szeretem. Sokáig gondolkoztam, Tekintetes Királyi Tábla, azon is, hogy [jobb volna-e kitenni az ítéletben minden terhelő beszédet, vagy jobb volna talán általánosan csak azt mondani, hogy]* ez, ez s több lapokon kárhozatos beszédeket közlött. Én csak azt mondom: csak generalitásban maradjunk, mert máskép mindjárt felakadnak benne.
B alapján
Zalay: Erre ne tekintsünk ollyan nagyon, hisz olly ítéletet hozni, kivált most, mai időben, hogy ellene ne gyanúskodjanak, ne aggatódzanak, lehetetlen.
Báró Vay: Én is szeretném, ha a Tudósításokban lévő kemény kifejezések kimaradnának az ítéletből, mert sok ember, ki az ítéletet olvasni fogja, nem tudja a per állását. (A többség azonban meghagyta.)
Somssich személynök: Ő akarta, hogy a vármegyékben mondottak országszerte terjedjenek.
Sombory: Igen, ő conductora volt azoknak.
Végh: De instálom, ha megnézzük Csatót, Bajzát; sokkal gorombább journalisticus gúnyokkal s kifejezésekkel élnek,* mint Kossuth; ő maga a megyei beszédeket, mint mondja, gyakran lágyította, nem mérgesítette.
Utalás a Csató Pál (1804–1841), korábban ellenzéki, ekkorra már a kormány zsoldjába szegődött író, publicista és Bajza József között 1838. április és december között a Hírnök és a Figyelmező hasábjain lezajlott, Bajza teljes győzelmével végződő polémiára.
Zalay: E helyett: „az izgatás ápoltassék”, jobb lesz: „tápláltassék”.
Végh: Én nem tudom, mit mondjak a viceispán azon factumára, hogy a parancsot nem közlötte vele.
Báró Vay: Én elkerülném a parancs nem [közlésének megemlítését]* az ítéletben.
B alapján
Dókus: Megvallom, azt én sem [szeretem; én szeretnék arra hivatkozni, hogy Kossuthnak azon védelme, miszerint a parancs vele nem közöltetett, nem változtat a dolgon semmit].*
B alapján
Zalay: A parancsnak előmutatását, igaz, jussa van kinek-kinek [előkérni, de hogy Kossuth a királyi parancsra nézve fenntartotta észrevételeit, ezt kárhoztatom].*
B alapján
(Ezután az ítélet már 1 1/2 órakor kihirdetett.)
Egykorú másolatok: A) OSzKKt. Fol.
Hung. 1388. 121r–121v és B) OL Kossuth-gyűjt.
I. 45/a (VA 229.) 410–412. alapján.
Közölve: Kerékgyártó Elek: Kossuth
főbenjáró perének tárgyalása. Hazánk, IX.
1888. 30–32.
Hung. 1388. 121r–121v és B) OL Kossuth-gyűjt.
I. 45/a (VA 229.) 410–412. alapján.
Közölve: Kerékgyártó Elek: Kossuth
főbenjáró perének tárgyalása. Hazánk, IX.
1888. 30–32.
