VI-ik jelenet
VI-ik jelenet
Ugyanott, a vár előtt.
Tábori zene. Várszolgák ünnepélyesen fölállítva.
Föllépnek Duncan, Malcom, Donalbain, Banquo, Lenox, Macduff, Rosse, Angus és kísérők.
DUNCAN: A vár fekvése gyönyörű s a lég
Olly édes, könnyű.
Olly édes, könnyű.
BANQUO: Hol a templomok
Boltjait kedvelő fecske, nyárszaknak
Vendége, lakni szeret, ott a lég
Tántorítólag illatos. Pedig
Itt nincs párkányzat avagy dudorék,
Oszloporom, nincs szögelet, hová
Függeteg ágyát nem raká. Hol e
Madárfaj sűrűn költ, a levegő
Erősen kedves, úgy tapasztalám.
Boltjait kedvelő fecske, nyárszaknak
Vendége, lakni szeret, ott a lég
Tántorítólag illatos. Pedig
Itt nincs párkányzat avagy dudorék,
Oszloporom, nincs szögelet, hová
Függeteg ágyát nem raká. Hol e
Madárfaj sűrűn költ, a levegő
Erősen kedves, úgy tapasztalám.
(Lady Macbeth kilép.)
DUNCAN: De lám tisztelt háziasszonyunk.
Lehet Milady, hogy az untalan
Sarkunkba lépő szeretet talán
Terhünkre van, de szeretet s azért
Nem köszöntenünk nem lehet.
Ha így tekint, még kérni fog, legyünk
Terhére s a bajt és háborgatást
Köszönni fogja.
LADY MACBETH: Felséges uram
Szolgálatunk minden nemét, habár
Kettős erővel négyszerítenénk…
Lehet Milady, hogy az untalan
Sarkunkba lépő szeretet talán
Terhünkre van, de szeretet s azért
Nem köszöntenünk nem lehet.
Ha így tekint, még kérni fog, legyünk
Terhére s a bajt és háborgatást
Köszönni fogja.
LADY MACBETH: Felséges uram
Szolgálatunk minden nemét, habár
Kettős erővel négyszerítenénk…
[Kossuth Lajos jegyzetei:]
Eddig haladtam a fordításban, midőn Heckenast Árvízkönyve 1-ső kötetét megkapám, s benne lajstromát az általa kiadott magyar könyveknek. Onnan láttam, hogy a Macbeth már le van fordítva magyarra Döbrentey által.* Pirulva teszek vallomást, miképen erről semmit sem tudtam. Igazat mondott, aki mondá, hogy kik a politicai vesződségekbe bonyolódnak, az életre nézve elvesztek. Annyi magyar könyv jött ki azon negyedfél év alatt, mellyet az 1836. évi országgyűlésen töltöttem, amikről semmit sem tudánk, nem hogy olvastuk volna. Köztük Döbrentey Macbethje is. – Most azonban miután megtudám, hogy ez már van, haszontalanság volna fordításomat folytatnom, mert habár még a Döbrenteyét nem olvastam, meg vagyok mégis győződve, hogy ő százszorta jobban dolgozott, mint én tehetném. Tehát manum de tabula!
Lásd fentebb az 1. jegyzetet.
L. K.
A Vörös Antal-gyűjteményben volt eredeti
alapján közölve: H. Kiss Géza: Kossuth
Lajos Macbeth-fordítása. Budapesti Szemle,
234. 1934. 75–90.*
alapján közölve: H. Kiss Géza: Kossuth
Lajos Macbeth-fordítása. Budapesti Szemle,
234. 1934. 75–90.*
Az első két jelenet közölve: V. S. [VÁRNAI SÁNDOR]: Kossuth mint műfordító. Vasárnapi Újság, 1902. 592–596. is.– Közismert, mennyire meghatározták Kossuth angol nyelvtudását a Shakespeare-olvasmányok. Maga Kossuth több évtizeddel később – túlozva – úgy emlékezett vissza, hogy a Macbeth első tizenhat sorának több hónapos gondos elemzése, „fürkészése” során tanulta meg a nyelvet (legalábbis így jegyezte le szavait látogatója, KIRÁLY PÁL: Látogatás Kossuthnál. Vasárnapi Újság, 1878. 589–590.; lásd még: Kossuth emlékezete. Szerk. NAGY MIKLÓS. Bp. 1894. 9–10. is). A kiváló fordítás arról tanúskodik, hogy Kossuth 1839 elején már magas fokon értette Shakespeare nyelvét; az időpont egyben cáfolja a visszatekintő Kossuth állítását, hogy angol tanulmányait csak elítéltetése után újíthatta fel (uo.). Kossuth későbbi publicisztikai pályáján többször is élt a Macbethből vett fordulattal és idézettel, és ha idézett, legtöbbször a saját fenti fordítását használta fel (Halottas házak, Pesti Hírlap, 18. 1841., Tervezet és rohanás. Uo. 108. 1842., Vámszövetségi kilátások. Uo. 179. 1842., valamennyi idézet az I. felvonás 3. jelenetéből. Vö. CSABAI, 1961. 35., lásd még a kötetünkben a 403. és a 647. l. olvasható hivatkozásokat is.).
