V-ik jelenet
V-ik jelenet
Inverness.
Szoba Macbeth várában.
LADY MACBETH (levelet olvasva jő): „A siker napján találkoztak velem, a legkétségtelenebbül meggyőződtem, hogy tudomásuk több, mint emberi. Lángolt bennem a vágy többet kérdezni, de légalakot öltve eltűntek. Még azonban az álmélkodásból magamhoz sem jövék, midőn követek érkeztek a királytól, engem Cawdor thánnak üdvezlők, melly czímmel előbb a varázsnők köszöntöttenek, s biztattak, hogy lesz idő, midőn király leszek. Ezt jónak véltem tudatni veled, nagyságom legkedvesebb sorsosa, nehogy illető részedet az örömből elveszítsd, nem tudván minő fölmagasztaltság vár reád. Rejtsd ezt szívedhez s élj boldogul.”
Glamis vagy és vagy Cawdor, s lenni fogsz
Ami, hogy leszel, megígértetett.
Csak attól félek, több az emberi
Szelídség benned, mintsem a rövid
Ösvényt választanád. Kívánatod
Magasra felsóvárog s kebeled
Nagyravágyástól nem üres, de nincs
Annyi gonoszság benned, mennyire
Szüksége van, ki nagyra vágy. Mit olly
Forrón kívánsz, ahhoz te jámborul
Szeretnél hozzájutni s hamisan
Csak nyerni, de nem játszani. Neked
Unszolás kell, hogy ezt tegyed s meg ezt,
Mit tenni félsz, de nem óhajtanád,
Hogy ne történjék. Jőjj, óh jőjj hamar,
Hadd csepegtessem lelkemet beléd
S nyelvem elűzzön mindent, ami gát
Közted s az arany abroncs közt, mit a
Sors és természettúli pártolás
Nyújtani látszik. Nos, mi hírt hozol?
Ami, hogy leszel, megígértetett.
Csak attól félek, több az emberi
Szelídség benned, mintsem a rövid
Ösvényt választanád. Kívánatod
Magasra felsóvárog s kebeled
Nagyravágyástól nem üres, de nincs
Annyi gonoszság benned, mennyire
Szüksége van, ki nagyra vágy. Mit olly
Forrón kívánsz, ahhoz te jámborul
Szeretnél hozzájutni s hamisan
Csak nyerni, de nem játszani. Neked
Unszolás kell, hogy ezt tegyed s meg ezt,
Mit tenni félsz, de nem óhajtanád,
Hogy ne történjék. Jőjj, óh jőjj hamar,
Hadd csepegtessem lelkemet beléd
S nyelvem elűzzön mindent, ami gát
Közted s az arany abroncs közt, mit a
Sors és természettúli pártolás
Nyújtani látszik. Nos, mi hírt hozol?
(Egy cseléd belép.)
CSELÉD: Ma éjszakára itt lesz a király.
LADY MACBETH: Örjöngsz talán, hisz vele van urad,
S csak üzent volna, készületlenül
Hogy meg ne lepjen.
S csak üzent volna, készületlenül
Hogy meg ne lepjen.
CSELÉD: Bocsánat, Lady,
Urunk jő. Egyik pajtásom közel
Halálra nyargalt s lélektelen,
Alig rebeghetné, mi hírt hozott.
Urunk jő. Egyik pajtásom közel
Halálra nyargalt s lélektelen,
Alig rebeghetné, mi hírt hozott.
LADY MACBETH: Fontos újságnak vala hírnöke,
Gondját viseld. Menj.
Gondját viseld. Menj.
(Cseléd ki.)
Még a holló is,
Melly hírt hoz, hogy várfalaim közé
Vezérli Duncant balcsillagzata,
Rekedt torokkal károg. Jőjjetek,
Ti vén eszméket nemző szellemek,
Zúzzatok össze minden asszonyit
Hölgy-kebelemben, öntsetek belém
Tetőtül talpig bősz irtózatot,
Kegyetlenséget, sűrítsétek a
Vért ereimben, hogy az irgalom
Rést ne találjon s a bűnbánatos
Szorongatások vad szándékomat
Ingadozóvá ne tegyék. Elé
Nő kebelemhez ti hóhérlatok
Angyalai, ti bűnveszélyt leső
Szemlélhetetlen szolgacsoport,
Elé, faljátok fel emlőm tejét,
S eresszetek epét belé. S te éj
Öltsd fel halottlepelkint a pokol
Legfeketébb füstoszlopát, nehogy
Handzsárom éle lássa, mit csinált,
Vagy a sötétség paplanán az ég
Átpillantson egy irgalmas megállj-t
Kiáltani!
Melly hírt hoz, hogy várfalaim közé
Vezérli Duncant balcsillagzata,
Rekedt torokkal károg. Jőjjetek,
Ti vén eszméket nemző szellemek,
Zúzzatok össze minden asszonyit
Hölgy-kebelemben, öntsetek belém
Tetőtül talpig bősz irtózatot,
Kegyetlenséget, sűrítsétek a
Vért ereimben, hogy az irgalom
Rést ne találjon s a bűnbánatos
Szorongatások vad szándékomat
Ingadozóvá ne tegyék. Elé
Nő kebelemhez ti hóhérlatok
Angyalai, ti bűnveszélyt leső
Szemlélhetetlen szolgacsoport,
Elé, faljátok fel emlőm tejét,
S eresszetek epét belé. S te éj
Öltsd fel halottlepelkint a pokol
Legfeketébb füstoszlopát, nehogy
Handzsárom éle lássa, mit csinált,
Vagy a sötétség paplanán az ég
Átpillantson egy irgalmas megállj-t
Kiáltani!
(Macbeth belép.)
Nagy Glamis! Érdemes
Cawdor s mindkettőnél nagyobb, amint
Következének az üdvezletek,
Engem írásod a jelen buta
Korlátain túl ragadott; s ami
Lesz, nekem az már van.
Cawdor s mindkettőnél nagyobb, amint
Következének az üdvezletek,
Engem írásod a jelen buta
Korlátain túl ragadott; s ami
Lesz, nekem az már van.
MACBETH: Szerelmesem,
Duncan estére megjön.
Duncan estére megjön.
LADY MACBETH: S megy mikor?
MACBETH: Holnap – úgy – holnap – úgy szándékozik.
LADY MACBETH: E holnap soha nem virrad. Uram,
Arczulatod könyv s különös betűk
Olvashatók nyílt lapjain. Vigyázz,
Időhöz mért tekintet az idő
Maszlaga. Szíves fogadás legyen
Szemed és jobbod s ajakid közül
Tekints mint ártatlan virágbokor
De légy alatta kígyó. Most jerünk
Utána látni, hogy őt, aki jön,
Illőn fogadjuk. Bízd csak én reám
Ez éjszakának dolgait s ne félj,
Trónt, uradalmat ad ez éj nekünk!
Arczulatod könyv s különös betűk
Olvashatók nyílt lapjain. Vigyázz,
Időhöz mért tekintet az idő
Maszlaga. Szíves fogadás legyen
Szemed és jobbod s ajakid közül
Tekints mint ártatlan virágbokor
De légy alatta kígyó. Most jerünk
Utána látni, hogy őt, aki jön,
Illőn fogadjuk. Bízd csak én reám
Ez éjszakának dolgait s ne félj,
Trónt, uradalmat ad ez éj nekünk!
MACBETH: Majd még beszéllünk.
LADY MACBETH: Csak te légy derűlt,
Szín változása félelem jele.
Bízzad a többit én reám. (Kimennek.)
Szín változása félelem jele.
Bízzad a többit én reám. (Kimennek.)
