77. Buda, 1839. december 17.* Kossuth nyilatkozata a családja részére gyűjtött összeg felhasználásáról.
77. Buda, 1839. december 17.*
Kossuth nyilatkozata a családja részére gyűjtött összeg felhasználásáról.
Kossuth nyilatkozata a családja részére gyűjtött összeg felhasználásáról.
A nyilatkozat kelte a Kossuth börtönleveiről készült, a Wesselényi-levéltárban őrzött másolatos könyv alapján állapítható meg (Magyar Hírlap, 1909. december 25. mell.).
Vörös Antal 1839 őszén kimutatást juttatott el Kossuthhoz, amely szerint a késedelmes fizetések miatt teljesen lehetetlen a család eltartását csupán a kamatokból fizetni. (OL Kossuth-gyűjt. I. 49. /VA 233./ 269.)
Kossuth az alábbi, fenn maradt levelébe foglalt nyilatkozatában módosította az összeg felhasználására vonatkozó korábbi kívánságát (lásd fentebb, 611–613. l.).
Ha – amint látom – az önként fölvállalt ajánlatok kamatjai sem fizettetnek, sőt még a megyei ajánlat* is fizetetlen, úgy természetesen nincs mit szóllanom, kivéve, hogy lehetlen kínosabb érzést gondolni, mint azt, hogy illy nemszíves szívességért lekötelezve kell magamat éreznem. Az egész, úgy látszik, pillanatnyi hirtelen felhevülés szalmalángja volt, mellynek eredményei most már alkalmatlan terhesek. Csalatkoztam. De semmi. Azért kétség kívül maradunk, akik voltunk, csak egy tapasztalással gazdagabbak, ti. hogy nagyon igaz, mi a „Le Menteur”-ben van: La façon de donner vaut mieux que ce qu’on donne.*
Lásd fentebb a 612. l. 5. jegyzetet.
Tel donne ŕ pleines mains qui n’ oblige personne / La façon de donner vaut mieux que ce qu’on donne. CORNEILLE, Le Menteur, I. 1.
Nehezen van hát reménységem, hogy óhajtásom teljesüljön s családom szükséget ne szenvedjen; azonban csak megmondom, hogy a bővebb értesítés s változott körülmények következésében óhajtanám, hogy anyám évenkint 1000 pft-ot kapjon, a minthogy a kamatok s T[olna] megyei évpénz (ha fizettetnének) mintegy 820 ft-ra mennek, nem kellene a tőkéből többet, mint 180–200 pft-ot évenkint pótlékul fordítani. De azonkívül még magamnak is szükségem volna évenkint mintegy 200 pft-ra, talán félévenkénti részekben felveendőre, miután igazat szólva 3 év alatt mindenből annyira kifogytam, hogy lehetetlen holmi ruhacsináltatást halasztanom, mivégett most tél beálltával nyomban hasznát venném 100 ezüst ft-nak; de én mindenesetre csak másodszemélynek tekintessem, kire csak azután legyen gond, ha családom provideálva van; az édesanyám 1000 ft-jából pedig én jövendőben egy fillért sem fogadok el.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 49.
(VA 233.). 269–270.
Közölve: Magyar Hírlap, 1909. December
25. mell., majd Kosáry, 1943. 425.
(VA 233.). 269–270.
Közölve: Magyar Hírlap, 1909. December
25. mell., majd Kosáry, 1943. 425.
