83. Pest. 1840. június 9. Kossuth beszéde Pest vármegye közgyűlésén: köszönetet mond ügye támogatásáért és családja megsegítéséér…
83. Pest. 1840. június 9.
Kossuth beszéde Pest vármegye közgyűlésén: köszönetet mond ügye támogatásáért és családja megsegítéséért.
Kossuth beszéde Pest vármegye közgyűlésén: köszönetet mond ügye támogatásáért és családja megsegítéséért.
Pest megyének az 1839/40. évi országgyűlés befejezése utáni első közgyűlésén olvasták fel a megye követeinek Szentkirályi Móric által fogalmazott jelentését. Annál a pontnál, ahol a jelentés a nádor által kihirdetett amnesztiarendeletet említette, Kossuth szót kért, arra hivatkozva, hogy ezt az időpontot tartja a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy köszönetet mondjon a rendeknek támogatásukért. A követjelentés felolvasásának megszakítását helytelenítő adminisztrátornak, Prónay Albertnek azt felelte: Deák 1836. évi követjelentését is szakaszonként tárgyalták meg Zala megye rendei (OL Informprot. 1840: 26. 8–9.; PML Kgy. jkv. 1840: 2844. 462.). Beszédét előre megírta, annak két egykorú s. k. változata ismeretes, amelyek számos, de csak jelentéktelen részletben különböznek egymástól. A közlésben főszövegnek (A) választott változatot Vörös Antal őrizte meg, míg a B változat 1849-ben a császáriak kezébe került, s a kutatók előtt csak 1927 után vált ismertté.
[K. L. beszéde Pest vármegye közgyűlésén junius 9-én. 1840.]*
B: Kossuth Lajos beszéde Pest vármegye gyűlésén június 9-én 1840. Az országgyűlési követek végjelentésének a szólásszabadsági s avval egybekötött sérelmek iránti pontjaiban lett felolvasása után.
Tekintetes Karok és Rendek!
Midőn a most olvasottak következtében felállok, és sokaságtól és beszédtől elszokottan állok fel, hogy* újra megkezdjem a [köztanácskozásbani]* részvét jogát, mellytől három nehéz éveken túl megfosztott valék, nem czélom panaszokkal rázni föl sírjaikból letűrt szenvedések rémeit, nem akarok indúlatokat hevítni, méltó boszonkodásra személyek és dolgok iránt, mik e nemes [megye]* hon- és törvényszerető lelkes Rendeit különben is elég gyakortan aggodalmas tanakodásra [kénszerítették]*; nem akarok senkit gyanúsítani; nem szándékom senkit vádolni, hiszen állapotom, hiszen alakom, sőt csak puszta nevem is elég hangos vád; nem akarok ingerültséget nevelni, nem [tágítani]* a gyűlöletes szakadást, ki örömmel adnám szívvéremet, örömmel áldoznám fölmaradhatott maroknyi napjaimat, ha kedves honunk szertehúzó fiait egy nagy gondolatban, a nemzet iránti hűség, a nép iránti igazság s a tántoríthatlan honszeretet nagy gondolatában egyesíteni parányi magam föláldozásával segíthetném; nem, Tekintetes Rendek, az erkölcsi kötelesség hő érzete int, hogy első szózatomban, mellyet a Tekintetes Rendek körében emelek, más czélomnak lenni nem szabad, mint kifejezni a hálát s köszönetet, mellyel a Tekintetes Rendeknek öszesen és sokaknak egyenként és különösen a bennök vetett nemzeti [bizodalomnak]* olly kitűnő lelkes hazafisággal megfelelt követ uraknak nagy mértékben tartozom.
B: folytatólag: a Tekintetes Rendek tisztes körében
B: köztanácskozási
B: megyének
B: kényszerítették
B: tágítni
B: bizalomnak
[Tekintetes Rendek!]* Túlbecsülhetlen helyhatósági* rendszerünk, mellyet én csak alapjában ohajtanék tágítottnak, de Europa bármelly institutiójaért föl nem cserélnék, helyhatósági rendszerünk, mellyet azok, kik különböző időkben különböző nevet viseltek, s jelenleg conservativoknak szeretik magokat nevezgetni,* most önállási [és]* törvényhatósági, majd gyűléstartási [és tanácskozási és]* határozási [meg]* szabadszollási, majd nyilvánossági, [majd ismét]* követ- s tisztviselő szabad választási, meg mit én tudom, mi minden jogában, csupa conservativ szellemből annyiszor [megtámadtanak;]* melly azonban, hála [tartós]* életerejének s az úgynevezett nemconservativok mindenkori gondosságának, e conservativ támadások ellen egy évezreden át, s vele nemzeti önállásunk szerencsésen conserválva lőn; e helyhatósági rendszer folytonos közvetlen viszonyban tartván a közönséget az ország gyűléseivel, nem szükség fejtegetnem, minő roppant érdekek feküsznek abban, hogy amaz országos testület, mellyet nemzeti bizodalom, főhivatalosság s a nehányak által legközelébb olly meleg közhálát érdemlő lelkes hazafisággal gyakorlott születési jog* [törvényszerezni]*, [sérelmet]* orvosolni, s a nemzet nagy érdekei fölett őrködni meghivtanak; hogy, mondom, ez országos testület minden lépéseiben örökké s idején korán nyíltan álljon azon nemzet előtt, mellynek jövendőjét intézi, közvéleményét egyben követni, másban előkészítni tartozik, s mellynek Isten és világ előtt felelős.
B: kimaradt
B: javítva ebből: megyei
B: folytatólag: minden oldalról megtámadtak,
B: majd
B: majd köztanácskozási vagy
B: most
B: és
B: megtámadtak;
B: szilárd
Kossuth itt a főrendi liberális ellenzék megjelenésére utal az 1839/40. évi országgyűlésen.
B: törvényeket szerezni
B: sérelmeket
Közel nyolcz éve, Tekintetes Rendek, hogy ím ez országos nagy szükség érzete felejtenem hagyá erőtlenségemet, s engem, [a név- s érdemtelen]* homályos polgárt* késztete, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy czél fölé.* A pálya nehéz volt, göröngyökkel s tövisekkel tölt; előttem semmi törés, semmi nyom, én első botorka vándor a kietlenben, és erőm olly gyönge, és tehetségeim olly nyomorúk, semmim, de semmim, mint a hajthatlan szilárd szűz akarat s az akkor még ifjú kebelben vas türelem. És megizzadtam pályám homokát. Sok hatalmasok komor tekintete hunyorga reám,* és mindazok, kiknek nyilvánosságtól rettegni okuk vagy érdekök volt, mindazok, kik mint az éj madara irtóznak a világosságtól, elleneimmé és ügyem elleneivé váltanak; és tapasztalék [sok megtámadtatást,]* a nyílt erőszaktól a sötét rágalomig. De akiknek czéljaik úgy, [amint]* eszközeik, sötétség leplére nem szorúltanak, kik valamint én [magam]* is a politicai élet minden lépteit napfényen tenni [szereték, és utáltak]* minden titkoskodást, [amit]* csak a bűn keres, de a tiszta kebel törvényszerű érzete magától messze utasít, mindezek barátaimmá és ügyem barátaivá lettenek; és így lőn, hogy amiből gyönge fuvallatom [pislogó mécsecskét alig volt volna képes]* éleszteni, azt honunk sok [jelesbeinek]* gyámolítása egy kis szövétnekké növelte, melly legalább annyi világot adott, hogy éreznők mellette, mi borzalmasan nem jó e térszakon is a sötétség; valamint egy [nagy,]* fontos téren e sötétséget [már utálni]* megtanúltuk volt fény-„világ”-ánál ama férfiúnak, kinél századokra ható eredményekben teremtőbbet, a nemzeti újonszületésen sikeresben munkást, [szóval]* kinél nagyobb magyart nemzetem évkönyveiben nem [ösmerek,]* s kinek nevét, a Széchenyi István nevet, csak buzgó hálával, [csak]* hő lelkesedéssel emlegetendi minden magyar, amíg lesz magyar.*
B: az érdemtelen, hír- és névtelen
Kossuth kedvelt, Chateaubriand-tól kölcsönzött fordulata. (Vö. 503. l.)
Kossuth az 1832 decemberében megindított Országgyűlési Tudósításokra utal.
Kossuth kedvelt, Felsőbüki Nagy Páltól kölcsönzött, Horatiusra (Non civium ardor prava iubentium / Non voltus instantis tyranni mente quatit solida. Carm. III. 3.) visszamenő fordulata.
B: bőven megtámadást,
B: miként
B: kimaradt.
B: szeretik és utálnak
B: mellyet
B: alig volt volna képes pislogó mécseskét
B: jelesbjeinek
B: nagy s
B: utálni már
B: egyszóval
B: ismerek,
B: s
A beszéd Széchenyire vonatkozó szakaszának értelmezésére lásd LACKÓ MIHÁLY: „A legnagyobb magyar”. Egy szállóige keletkezése. Világosság. 1976. 305–307.
És illy előzvényekkel jöttem én a Tekintetes Rendek körébe, négy év előtt, a nyilvánosság terjesztésében s a gondolatoknak mindennemű fontos köztanácskozási tárgyaknál öszepontosításában változott körülmények szerint, de hasonló törvényességgel munkállandó.* Ami utóbb történt, tudva van. Én csak annyit említek: hogy ámbár becs nélkül és érdemtelen jöttem ide, egy igénytelen homályos polgár, ámbár a közönség nagyobb része előtt csak nevemről is alig ösmerten jöttem ide; ámbár még föl sem melegült új lakom tűzhelye, midőn már megdördült fejem fölett a zivatar; ámbár a Tekintetes Rendek közül sokakkal gyöngéd [kapcsolatban]* álló tisztviselőik között ülnek azok, kik eszközökűl szolgáltanak az első lépéseknél, mellyekből a szomorú catastropha elkövetkezett:* a Tekintetes Rendek mégis sohasem kétségeskedtek igénytelen* polgártársuk ügyét saját ügyökké s az avval kapcsolatban volt közérdekeknél fogva nemzeti üggyé tenni, és soha sem ernyedtek pártfogásukban, nem, még akkor sem, midőn engem pártolni már-már veszélyes is vala.* – Méltóztassanak kegyes szívvel fogadni legforróbb köszönetemet. – Szük kör az,* amelly énnekem jutott ez életben, és szűkek tehetségeim e kis körben [is. Megettem immár]* kenyeremnek jobbját, sok lelki-testi szenvedés velőben rázták meg csontjaimat, és idegeim elgyöngűltenek; s ha majd leszállok kora síromba, mellyhez naponként [észrevehetően érzem magamat hanyatlani]* öszecsap fölöttem a feledés tükörárja, mint tengerbe vetett parányi kavics fölett az óczeán, mert alig tehetendek valamit, ami [megérdemlené,]* hogy [egy nappal élje túl nemzetünk emlékezetében]* a temetést; de a nemzetnek, de nemes Pest vármegye Rendeinek ama szellemét, melly egy magányos csekély polgár sérelmét köznemzeti sérelem fokára emelé, e szellemet, Tekintetes Rendek, gondosan följegyezendi a chronograph, mert ez arra mutat, hogy nemzetünk minden salakok ellenére, mellyek aranyához vegyülvék, útban van egyetlen nagy családdá öszeforrani, mellynek utósó tagját sem bánthatni anélkül, hogy az egész bántatnék. Pedig amelly nemzet milliókból áll, s hol e milliókat illy családi kapcsok forrasztják, bizon bizon mondom mindenkinek: e nemzet mejjéről viszapattanandnak az erőszak s ármány minden nyilai, visza még akkor is, ha saját fiai lődöznék; saját fiai, kik egy fénybogáréletnek egy napi [csillámjaért]* marczangolni képesek a közös édesanya hű kebelét. [Ez a]* szellem az, melly cselekvé [egykoron,]* hogy [Róma polgárának]* minden bántalmak ellen puszta nevén kívül védre szüksége nem vala; [ez a]* szellem az, amelly a szép hajdankorra fölüté a classicitás bélyegét, és ez a szellem az, melly [– mint egykor a szivárvány – minállunk is]* szebb jövendőnek záloga; [azon]* jövendőnek, Melly Széchenyink lelke előtt lebegett, midőn szerette mondani: „Magyarország lesz”, [azon]* jövendőnek, mellyet koszorús dalnokunk józs szemei láttanak, midőn honszeretettől dagadó kebellel éneklé:
Kossuth 1836 májusában költözött Pestre, hogy megindítsa a Törvényhatósági Tudósításokat.
B: viszonyokban
Kossuth itt Dubraviczky Simon első alispánra és Zlinszky János főszolgabíróra céloz.
B: folytatólag: csekély
Pest megye, példát mutatva a többi vármegyének is, törvényellenesnek minősítette a Tudósítások kétszeri eltiltását, 1836 novemberében pedig oltalmába fogadta Kossuthot és vállalkozását. A megye 1837. május 22-i közgyűlésén elsőként tiltakozott Kossuth elfogatása ellen, majd ugyancsak itt kísérelték meg a Tudósítások folytatását.
B: folytatólag: Tekintetes Rendek
B: is. Immár megettem
B: észrevehetőleg érzem hanyatlásomat,
B: megérdemelné,
B: nemzetem emlékezetében egy nappal túlélje
B: csillámaért
B: Ama
B: kimaradt.
B: a római polgárnak
B: ama,
B: minálunk is – mint egykor a szivárvány –
B: ama
B: ama
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.*
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.*
A Szózat az Auróra 1837. évi kötetében, 1836–1837 fordulóján jelent meg. Hónapok alatt rendkívül népszerűvé vált, a negyvenes években Vörösmartyt országszerte a Szózat költőjeként emlegették (Vörösmarty Mihály összes művei. II. Kisebb költemények 1827–1839. S. a. r. HORVÁTH KÁROLY. Bp. 1960. 625. sköv.).
A Tekintetes Rendek azonban e pártfogásnál [még]* meg nem állottak. Megfáradtam volt munkám terhe alatt, és [kivonúlék]* a szomszéd hegyekbe az anyatermészet balzsamos emlőiről új erőt színi új munkálathoz. Egykor szokatlan zaj vert föl éjféli álmamból, s amint ablakomra vetém szemeimet, szuronyokat láték megcsillámlani a kalaúz lámpás kis világánál. A magyarázat nehéz nem vala. És ha e pillanatban egyrészt a polgári resignatio némi nemes önérzettel dagasztá keblemet, másrészt egy keserves gondolat villant keresztül agyamon, a gondolat, hogy e szuronycsillám családomat egyetlen, de elegendő gyámolától fosztja meg, s kiket olly hőn szerették, [őket]* ez óra nagy szívfájdalmon [kívül]* még nyomorúságra is taszítja. Isten látja lelkemet, hogy e gondolat nem vala képes polgári kötelességem érzetét [megrendíteni, nem mondom külszínleg, de csak szívem legbensőbb rejtekében is, bár csak egy pillanatra]* megrendíteni; azonban – nem tagadom – a gondolat fájt, fájt mondhatlanúl. És alig múlt el annyi idő, mennyi egy közgyűlés öszehívására [kívántatik,]* e teremben [(amint értem)]* egy szózat emelkedék, nemzetünk ama kedveltjének ajkairól, kinek szívképző tollához esengve szeret simúlni sok magyar szív, és e szózat a Tekintetes Rendeknél viszhangra talált*; és más megyékben hasonló szózatok emelkedtenek, és hasonló viszhangra találtanak; s e viszhangot a rokon érzelem sok helyütt a hazában újra hangozá; és csekély személyemnek lőn feltartva alkalmúl szolgálni egy olly [jelenetre,]* melly nincs fontosság nélkül a polgári életben, melly azonban tudtomra minállunk a maga nemében első jelenet: gondoskodásom családomnál kipótoltaték s polgártársi kezek [födözék]* a nekem olly édes kötelességeket, [mellyeket]* a szegény fogoly teljesíteni képes nem vala.* Fogadják a Tekintetes Rendek és fogadják mindazok, kiket illet, legforróbb köszönetemet, fogadják azon meggyőződéssel, hogy amit családomért tettenek, nem lészen elvonva nemzeti közszükségektől, miktől [csak egy hajszálnyit]* is elvonni sem elveimmel, sem lelkiösméretemmel nem férne meg.* Ha mondanám a Tekintetes Rendeknek, [miképen]* éltem [végperczeig]* a kötelességek hoszú lajstromában mindig legszentebb lesz előttem a polgár név; ha mondanám, hogy édes honomhoz, a törvényességhez, az igazsághoz és azon elvekhez, mellyekért a Tekintetes Rendek pártfogásra, sok jeles polgártársaim szíves barátságra méltatának, hűtelen soha sem leszek; ha illyesek emlegetésével toldozgatnám köszönetem értékhiányát, sérteném talán a Tekintetes Rendeket, mert hiszen a polgári kötelességeket híven teljesíteni minden különös [hálatartozás]* nélkül is, mindenütt és mindenben és mindenki tartozik, pedig amit elmulasztni bűn, azt [teljesíteni]* sem érdem, sem [hálatett; azért]* csak egyet méltóztassanak engedni kimondanom: Isten óvja meg e nemzetet, Isten óvja meg a Tekintetes Rendeket minden gonosztól. De ha elkövetkeznének a viszontagság napjai, mellyekben e honnak, mellyekben e megyének szüksége lenne férfiakra, kik tegyenek és áldozzanak, tegyenek mindent, mit ember tehet, áldozzanak mindent, mit ember becsülhet ez életben: életet, vagyont, minden családi örömet és mindent, mit a [meleg]* szív szeret, s ami mindennél [nagyobb],* ha kell – a becsületet is; ha [elkövetkeznék]* illy tettek s illy áldozatok [ideje, hálám emlékezetében]* újra felejtendem erőtlenségemet, [tartozásom érzete]* óriássá feszítendi e kebelben a törpe erőt, s én, ki egyike vagyok a leggyöngébbeknek, versenyre kelendek a legerősebbekkel, nem hírért, [nem dicsőségért, nem jutalomért,]* hanem versenyre tettben, versenyre áldozatban a Tekintetes Rendekért, a nemzetért.*
B: kimaradt.
B: kivonúltam
B: azokat
B: túl
B: csak egy pillanatra is megrendíteni, nem mondom külszínleg, de csak szívem legbensőbb rejtekében is.
B: megkívántatik
B: kimaradt.
Jósika Miklós kezdeményezte az 1837. május 22-i közgyűlésen, hogy indítsanak gyűjtést Kossuth családjának. Alexy Mihály – ismeretlennek, 1837. május vége. OSzKKt. Fol. Hung. 1123. (B. I.).
B: jelenetnek,
B: födezék
B: miket
A gyűjtésre lásd fentebb, a 75. szám bevezetésében mondottakat.
B: legkisebbet
Vö. a 626. l. 7. jegyzettel.
B: hogy
B: legvégső perczeig
B: hálakötelezettség
B: teljesítni
B: hálatett… Azért
B: kimaradt.
B: több
B: elkövetkeznének
B: napjai, tartozásom érzetében
B: s ez érzet
B: nem jutalomért, nem dicsőségért,
Vörös Antal a következő szavak kíséretében küldte meg Wesselényinek a beszéd szövegét: „Soha nem láttam, nem bámultam annyira szónoklatot, mint ez alkalommal.” (Vörös Antal – Wesselényinek, 1840. június 14. OL Filmtár. Wesselényi-cs. 8769. d.) Ezzel egybehangzóan írt a szintén jelenlévő Szűcs Miklós is – igaz, 1842 elején véglegesített szövegű – naplójában: „Ennél szebb szónoklatot még nem hallottam, a természet is felkészíté őt minden adományival, mik a szavallásra megkívántatók, illyenek vonzó nyájas alakja s tiszta erős hangja, mellynek alkalmazásában igen gyakorlott, s a célja szerinti indulatok felgerjesztésében nagyon szerencsés.” (SZŰCS M.: Napló, 78–79.) A közgyűlés lefolyásáról tudósító besúgó is kiváló szónoki teljesítménynek minősítette a beszédet, amely nagy tetszést aratott, különösen az ifjúság körében, akik a szónoklat közben többször is kifejezték tetszésüket. A jelentés szerint azonban azt is megjegyezték volna „a rendek körében”, hogy Kossuth – úgymond – a régi maradt, célja továbbra is a kormány és a nemzet közötti harmónia megbontása (OL Informprot. 1840:26.9.). – Kossuth további felszólalásaira lásd a 638. l. 6. jegyzetet.
A) S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. P. 12.
B) S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. P. 11.
Egykorú feljegyzésekből közölve: Pápai
Lapok, 1889. 38. sz., majd A: KLI XI. 6–11.*
B) S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. P. 11.
Egykorú feljegyzésekből közölve: Pápai
Lapok, 1889. 38. sz., majd A: KLI XI. 6–11.*
A beszéd számos másolatban található meg az ország közgyűjteményeiben; további alkalmakkor közölték egészében vagy kivonatosan.
