85. Pest 1840. július 1. Kossuth levele Wesselényihez a szabadulása óta történtekről, közelebbi terveiről.
85. Pest 1840. július 1.
Kossuth levele Wesselényihez a szabadulása óta történtekről, közelebbi terveiről.
Kossuth levele Wesselényihez a szabadulása óta történtekről, közelebbi terveiről.
Pest. Julius 1. 1840.
Méltóságos Báró!
Ki nem mondhatom, mennyire bánt, hogy Nagyságod egészségi állapotjáról a borzasztó tudósítás után, melly hozzám intézett első, különben olly mondhatlanúl becses első levelében* foglaltaték, semmit sem tudok; és bánt másokat is, bántja a hont; nem jöhetek ösze emberrel, kinek csaknem első kérdése ne volna: miként van Wesselényi; azt hiszik, nekem ezt nem tudnom nem lehet; s ha mondom, hogy közel két hava nem kaptam levelét, nagy bajt gyanítanak, és én is azt. Szenteljen kérem nekem, s általam ezereknek egy pár sort. Isten adja, legyenek e sorok megnyugtatók.
Lásd a 82. szám bevezetőjét. Wesselényi május 11-én a már szabad Kossuthnak írott újabb levelében megismételte kérését. Kijelentette: a gyűjtött pénz nemzeti adomány volt, visszafizetése sértés volna. (OL Kossuth-gyűjt. I. 62. Közölve: KOSÁRY, 1943. 429.)
Első levelére Nagyságodnak, mit Kegyeddel a magános viszonyok körébeni leggyöngédebb érzés irata, nyomban feleltem; válaszom Vachott Sándornak gyorspostával küldött pénznyalábhoz volt zárva.* Ezt sem tudom, kézhez jutott-e; s ez második oka nyugtalanságomnak. Mi sokkal fogunk még mi az életben találkozni, amivel ép úgy leszünk, mint a postával vagyunk. Mi nehéz dolog nekünk még csak egy levelet is váltani. Deáknak is ép együdőben írtam; ezt sem tudom, ha kapta-e, sorát sem vevém mind ekkorig.* Pedig mi esengve várom válaszukat! Mennyire aggaszt engem, hogy nem tudom, helyeselik-e a Nagyságod közbevetéséből eredett nemzetadta pénzeknek közczélra mikinti fordítása iránti tervemet. Aggaszt kétszeresen, mert míg kettejök válaszát nem kapom, addig nem írhatok azoknak, akik adták volt, tervet kelletvén neveznem, ha kérem megegyezésöket. Hogy Vachott Sándor pénzét megkapta, bizonyosan tudom, s így reméllem, Nagyságod is kapta levelemet, minthogy ahhoz zárva volt; esedezem, ragadjon ki egy pár sorral bizontalanságomból.
Vachott Sándor (1818–1861) költő, író, Kossuth unokaöccse 1839–1840-ben fél évet töltött Gräfenbergben. (VACHOTTNÉ, 1887. 115.)
E levél, mivel Deák a hozzá intézett leveleket halála előtt megsemmisítette, nem maradt fenn. Deák június 27-i válaszában jelezte: megérti, hogy Kossuth kitért Wesselényi ajánlata elől, a pénzek hovafordításáról szóban kívánt nyilatkozni, ugyanis – mint aznap kelt Wesselényihez szóló levelében írta – féltette Kossuthot, mivel úgy hallotta, anyja nem tud gazdálkodni. (A levelek: OL Kossuth-gyűjt. I. 66. Közölve: Kossuth visszaemlékezései. Pesti Napló, 1885. 99. sz., majd DFL 69–71.; illetve Jakab Elek közlésében: Történeti Lapok, 1874. 52–53.; majd DFL 71–73.) – Kossuth (s a legtöbb ellenzéki) méltán tartott attól, hogy leveleik a postán elvesznek, illetéktelen kézbe kerülnek vagy legalábbis nagy késéssel jutnak el a címzetthez (vö. az alább, a 660. l. mondottakkal).
Most magamról egy pár szót. Máj- és gyomor- és bél- és aranyérbajaim – egész sereg baj – igen elhatalmaztak testemen; már rég igen-igen beteg voltam volna, de tudja Kegyed, engem nem fenyegetvén olly hirtelen szörnyű veszély, mint Kegyedet, fölszóllítám az akaratot, parancsoljon a testnek; most azonban egészségem után kell látnom, különben sem élet, sem hatás. Orvosaim mindenekfölött szabad dombközi tiszta léget, jó vizet, mozgást és gondtalan életet javalnak; ez utóbbi nekünk ugye nem lehet, midőn olly sok a kötelesség, a gondot parancsoló; az elsőbbeket már megkísértettem, s javulok szemlátomást.
Pesti vásár s vásárkor megyei gyűlés* előtt nem akartam elmenni; nem vásár előtt, mert vágytam látni rég látott barátaink közül azokat, kiket a pesti vásár ide hoz. És láttam, örömmel láttam sokakat; különben nevetné Nagysád, ha látná, mi különös az, hogy vannak körülmények, midőn egy illy magamforma nyomorú ember személye is politicai barometrummá válik, mellyen megtudhatni, hányadán áll az idő másoknál; fájdalom, vannak, kiknél „változót”, sőt épen roszat mutat. És nem mehettem el gyűlés előtt; mert a gyűléseni föllépésemmel meg akartam menteni a budavári urakat & Comp. gondjaiktól, kik olly igen-igen szorgosan törték s törik fejöket, hogy mit teendünk.* Initiáltam a köztanácskozási részvét jogát, s pedig nemcsak közországos, hanem megyei magános tárgyakban is.* Ezt megtévén, szabadnak véltem elmenni, hogy meglátogassam a réglátottakat, hőn szeretett testvéreimet. Tegnap érkeztem visza Zemplénből; és ha bántott Zemplénnek süllyedett állapotja,* emelt a tapasztalás, hogy még e megyében, s e megyének illy helyzetében is, legio elvbarátink serege. De másrészt ugyan mindent elkövetek, hogy híres emberré ne legyek; engem csak szülötte földömnek testvér szülöttei s bennök ifjúságom barátainak köre fogadott, s mégis mi számtalanszor jutott eszembe: szegény Wesselényi, ha majd egykor viszajő, be sok bajba kerül majd neki, hogy híres ember. De mégis azt hiszem, az idegen földön veszteglőnek nem lehet, hogy egy baráti szó a honból jól ne essék, s így tudom, megbocsát Nagyságod, ha említem, hogy a banquettnél, mellyel zemplényi elvrokonink, engem, ifjúságuk barátját, egykori küzdéseik sorsosát fogadtak, a Wesselényi név forró tisztelet kitörésével említették, és megbocsát nekem, hogy én érzém magamat jogosítottnak köszönetet mondani.
Pest vármegye évnegyedes rendes közgyűléseit a négy országos (József, Medárd, Szt. János fővétele és Lipót napján: március 19-én, június 8-án, augusztus 29-én és november 15-én kezdődő) pesti vásár idején tartották.
Kossuth a nádor, a Helytartótanács, a főhadparancsnokság aggodalmára célzott: az amnesztiát követően ténylegesen elrendelték a volt perbe fogottak figyeltetését, amelynek azonban a Kancellária csak nagy késéssel tett eleget (OL Kanc. eln. 1840:445., 958., 1200.); a rendőrségi besúgók figyelme természetesen kezdettől fogva kiterjedt rájuk is.
Kossuth június 9-i beszédén (83. szám) kívül további két felszólalásáról tudunk. Pártolta Balogh János kérését: vegyék jegyzőkönyvbe nyilatkozatát, hogy az Allgemeine Zeitung 1840. május 15-i hírével ellentétben Bars megye nem az ő javaslatára intézett a perek törlése miatt hálafeliratot az uralkodóhoz (OL Informprot. 1840:26.12.; az ebben az értelemben született határozat: PML Kgy. jkv. 1840:2845.; Bars megye felirata: OL Kanc. ált. 1840:8171.). Június 10-én a megyei rögtönítélőszék által elkövetett törvénysértések miatti királyi rosszallást tudató helytartótanácsi leirat vitájában másokkal együtt kifogásolta, hogy az 1791:10. tc. rendelkezésével ellentétben közigazgatási úton vonnak bírókat felelősségre. Javasolta, intézzenek ilyen értelmű feliratot az uralkodóhoz. (OL Informprot. 1840:26.13.; a Dubraviczky alispán javaslatára enyhített határozat /a rendek elállnak a felirattól/: PML Kgy. jkv. 1840:2890.).
Lásd a 634. l. 4. jegyzetet.
Még e héten Parádra megyek orvosaim tanácsából 3 hetet ott töltendő, nem annyira fürdő, mint a vidék és társalgás végett; de Vörös* által azalatt is igen biztosan kapnám leveleimet.
Kossuth parádi tartózkodásának egy állítólagos mozzanatát (1844-es dátummal) megörökíti: TÓVÖLGYI TITUSZ: Kossuth Lajos mint szegény ember. Kossuth album. Szerk. ALDOR IMRE–ORMODI BERTALAN. Pest, 1868. 94–96. – Vörös: Vörös Antal.
Szint az egészségi viszonyok bírtak reá főképen, hogy itt a szomszédban Péczel mellett egy kis birtokot béreljek. Márjássynéé* Gyömrőn és Locsodon. Locsod paradicsom, Rádayhoz félóra; puszta magány, ott töltendem, majd ha élek, a nyárszak szabad napjait; Gyömrőn sógorom* hadd gazdálkodjék, mert a lengyelországi levegő sorvadással fenyegeti szegény húgomat; kértem hát, jőjjenek le. 1000 pft-ot fizetek; haszon nem lesz belőle, de mint gazdabarátim: Újházy, Bezerédy, Ráday mondták, kár sem.* Különben lakásom középpontja mindenesetre Pest marad; Istenem, hiszen szegény hazánknak még illy parányi emberre is szüksége van; pedig a hatás főbb köre csakugyan Pest marad. Azonban élnem is kell, s hogy éljek, ügyvédkednem; ohajtásom volna kaphatni egy-két jurium directorságot; nem olly sokat, hogy minden időmet a kenyérkeresethez csatolt kötelességek elvegyék, nem olly keveset, hogy munkálódásomat élelmi gondok zavarják. Nagyságod mondhatlan gyöngédséggel kínált meg engemet levelében directorságával; én nem olvastam levelet, mellynek tisztább érzés lett volna kútfeje. Azonban most tudom meg, hogy Kelemennek csakugyan föltett szándéka hivatalából nyugalomba lépni. Ha ez így van, s ha Nagyságod jogügyei megengednék, hogy ügynöke Pesten lakjék (ami hiszen a hónapok folytábani távollétet sem ellenzi), ím e föltétel mellett én kérem Nagyságodat, adja nekem e hivatalt. S ha ennek foglalatosságai talán nem lennének olly terjedettek, hogy mellette s a közt illetők mellett szorgalmas ember még másra is reá nem érne, könyörgök Nagyságodnak, méltóztassék barátai körét megkísérteni, ha nem akadna-e köztök vagy egyre, kinek illy magamforma emberre szüksége lenne, s ki nem félne, hogy elvesznek jogai, hahogy én védem. Mert illyen ember sok van ám szeretett honunkban, és nem ok nélkül van, olly alakban áll, amit igazságszolgáltatásnak gúnyolnak.
Máriássy Zsigmondné Szepessy Mária (vö. EJL, a Kossuth család baráti köréhez tartozó Erdélyi János 1840 júliusáig Máriássyné fiának volt nevelője; a bérletkötésről maga is beszámolt későbbi feleségéhez, Vachott Kornéliához 1840. július 4-én intézett levelében: EJL 124.).
Zsulavszky Zsigmond.
A kormányzat már 1840. július közepén értesült a bérletkötésről. A besúgójelentés szerint Kossuth olcsón szerezte meg a birtokot (amelyet három évre vett bérbe): az ellenzéki Máriássyak, úgy látszik, kedvezni akartak neki (OL Informprot. 1840:31. 4–5.).
Mi jól esik nekem, Nagyságoddal legalább írva szóllani; nem szűnnék meg írni napokig, de vendégeim, kiket jó idő óta várakoztatok, békételenkedni kezdenek, és Vörös órájára néz: jele, hogy a levélföladás ideje elkövetkezett. S így manum de tabula. Isten óvja Nagyságodat és tartsa meg e honnak erőben, egészségben, és tartsa meg Nagyságodban e honnak első szülöttjét. Hő érzettel szorítom férfi jobbját, életben, halálban
tisztelő szolgája
Kossuth m. p.
Kossuth m. p.
[Kívül:] Wesselényinek. Freywaldauba.
S. k. eredeti. OL Filmtár, Wesselényi-cs.
8604. d.
Közölve: Hölgyfutár, 1876. 2. sz.; majd
Ferenczy, 1902. 175–177.
8604. d.
Közölve: Hölgyfutár, 1876. 2. sz.; majd
Ferenczy, 1902. 175–177.
