86. Parád, 1840. július 13. Kossuth levele Szemere Miklóshoz a zempléni ellenzék kudarcáról, személyes ügyekről, Szemere Pál Koss…
86. Parád, 1840. július 13.
Kossuth levele Szemere Miklóshoz a zempléni ellenzék kudarcáról, személyes ügyekről, Szemere Pál Kossuth Pest vármegye 1840. júniusi közgyűlésén tartott beszédéről mondott véleményéről.
Kossuth levele Szemere Miklóshoz a zempléni ellenzék kudarcáról, személyes ügyekről, Szemere Pál Kossuth Pest vármegye 1840. júniusi közgyűlésén tartott beszédéről mondott véleményéről.
Parád. Nyárhó 13-d. 1840.
Édes Miklósom!*
A levél címzettje, Szemere Miklós (1802–1881) birtokos, ügyvéd, költő. Költészetét egyéni hang jellemezte, mindvégig megmaradt azonban a saját gyönyörűségére verselgető dilettánsnak. Az 1830-as évektől fogva a zempléni ellenzéket gúnyos, harcias versekkel is támogatta. 1848/49-ben, majd azután a függetlenségi politika híve.
Mielőtt szitkozódni kezdenék, legyen szabad kérnem, hogy szólítsuk egymást, barátok, a barátság szavával s hagyjuk a harmadik személyt azoknak, kiknél hiányzik a barátságról ama fogalom, melly barátunkat harmadik személynek nem hagyja tekintenünk. S így e praesumpto consensu a dologra.
Haragszom s még egyszer haragszom és ezzel punctum.
Illyenek vagytok ti zemplényiek; ha mondám: nincs bennetök akarat, nincs kitűrés, nincs hajthatlan szilárd ragaszkodás a fölvett szándékhoz; és ha mondám, nem annyira Sz[ent]iványi, mint ez az eszméletlenség a fölvételben, ez az ájultság az akaratban, ez az ingatagság máról hónapra igázott benneteket egy gyalázatos járomba, nem hajtottatok szavamra, s elméleti hányavetőnek mondottatok, pedig igazam volt betűről betűre.* Még illy aprólékosságban is olly kevéssé szilárdak, miként lennétek nagyokban soha nem ernyedve hajthatatlanok. – 8-ikán veszem disznóságosan genialis soraidat és férfias ígéretedet, hogy 10-én „okvetlen” itt termendetek, s én örülök, mint bolond az eszének; három nappal későbben jő a másik, s benne a hír, hogy már nem jöttök. Olly ingatagság egy elkényeztetett primadonnához, egy szeszélyes hetaerához, egy kopóhoz is alig illenék. – No, kigorombáskodtam magamat ugye? Hiában, mondám, hogy haragszom. Haragomat pedig az is neveli, hogy még költségbe is vertetek, mert itt, ha nem sok is még a vendég, de már minden szoba elő volt foglalva, az előfoglalás pedig pénzzel szokott történni; és helyesen is, mert úgy hallom, sok illy ember akad, ki szobát rendel, de maga soha sem jő. Nagy nehezen tudtam kettőtök számára nem két (amint parancsolád), hanem csak egy szobát kapni, s fizettem reá öt ezüst forintot. Evvel tehát adósom vagy, édes Miklósom, kérlek alázatosan, szólítsd föl nevemben mihamarébb Lónyay Gábrist,* hogyha netalán ő sem akarna jönni, tudósítson, s ne fizettesse velem nagy nehezen kicsikart két szobája bérét – haszontalanúl – hoszabb időre; mert ha hetekre terjedne s rendelését nem venném, alkalmatlanságomra is válhatnék, mivel én csak épen annyi tökmagot alchymizáltam bankjegyekké, amennyire gondolám, hogy itt szükségem lesz.
Lásd fentebb, a 634. l. 4. jegyzetet. A megrögzött aulikus Szentiványi Károly, 1831-től Zemplén megye második, 1839 novemberétől 1843-ig első alispánja záratta ki, kihasználva az ellenzék megosztottságát, az 1840. márciusi közgyűlésen a perbe fogott ellenzékieket (köztük Szemerét is) a megye gyűléseiről és így a közéletből is (ERDMANN, 1975. 112., 272.).
Lónyay Gábor (1805–1885): a zempléni ellenzék vezető alakja, Kossuth barátja.
Itt hallom a keresztúri plebánostól, hogy a tisztválasztás augustus 4-kére van rendelve.* Igaz-e? Ohajtanám úgy intézhetni egészségem állapotját, hogy kísérhetnélek táborozástokban, habár nem úgy is, mint egy flügelmann, a triariusok* sorából, legalább historicusként, mint Pompejust, kit nagynak csúfoltok, a mytilenei Theophanes,* kinek polgárjoggali megtiszteltetését, tetszésrivalgással fogadá a nyers harcznokok tábora. Isten adja, sőt jegyezhesse papyrtekercsére rólatok is, ha jómagam nem is, valami más logograph:* bár ha tetszés helyett megköveznek is Zemplénben. Én részemről nehezen lehetek jelen.* Ekkorig Hygaea istennő* olly kevéssé kegyel, mint a nők általában, kiknek kegyeikkel még suhancz koromban sem dicsekedhetém.
Ekkorra tűzték ki az 1839. november 14-i, az első alispán megválasztása után félbeszakadt tisztújítás folytatását (vö. a fentebb, a 634. l. 4. jegyzetben mondottakkal.)
Triariusok: a római hadrend harmadik sorában álló, rendszerint a legtapasztaltabbak közül kikerülő katonák.
Pompeius tanácsadóját és hadjáratai propagandisztikus formában megörökítőjét i. e. 62-ben jutalmazta meg polgárjoggal (CICERO, Pro Archia poeta, 24.).
(gör.) szájhagyományokat feldolgozó író.
Kossuth megjelent a tisztújításon; tudósítását lásd alább, a 88. szám alatt.
Az egészség istenasszonya a görög mitológiában.
Meglepett, amit Szemere Pálról* s pestmegyei beszédemről* írsz. Meg 1) mert meg nem foghatom, miként lehetett a pestmegyei rendek iránti köszönet egyszerű kifejezésének különben külsőleg-belsőleg érdektelensége mellett egészen Ránkra*,* elbotorkázni; meg 2) mivel criticára semmi esetre nem méltó tárgy. Azonban mivel csakugyan critica tárgyává lőn, és mivel én értelmi erőm csekélységét sokkal inkább ösmerem, mintsem hogy magamat vagy csalhatatlannak hinném, vagy tanúlni röstellenék; mivel továbbá Szemere Pált, habár személyesen nem ismerem is, eléggé megtanúltam tisztelni, becsülni, hogy ítéletét becsben tartanám: nem tagadom, ohajtanám bírálatát meghallani; s ha e kijelentés, mellyet vele közöltetni kérek, elég lenne arra, hogy őt a közlésre reábírja, nagyon örvendenék. Csupán egyet jegyzek meg előlegesen. Én Szemere Pált, mint költőt s jelesebb literatoraink egyikét régen tisztelem; de vagy ő nem élt nyilvános politicai életet, vagy én távol éltem a körtől, mellyben politicai tettleges munkássága forgott: elég (bűnöm, vagy nem bűnöm) én nem tudom, minő elveknek embere, mi az ő politicai evangelioma. Én részemről sokkal nyilvánosabb életet éltem, sokkal inkább személyesítve volt az ellenem intézett üldözésekben bizonyos elvek ellen intézett üldezés, mintsem kételkedhetném, hogy minden személyes csekélységem mellett, politicai színem, hitem és elveim ő előtte is tudvák lehetnek.
Szemere Pál (1785–1861): esztéta, kritikus, költő, a klasszicizmus képviselője, a nyelvújítás jelentős alakja. Szemere Miklós sógora.
Lásd fentebb, a 83. szám alatt.
Bizonytalan olvasat, a levél e helyütt rongált. Lásd a 12. jegyzetet.
Ránkfürdő: község és fürdőhely Abaúj vármegyében; itt találkozhatott Szemere Miklós az itt rendszeresen megforduló Szemere Pállal (vö. Szemere Miklós – Szemere Pálnak, 1840. június 15. RL Szemere-tár). – Pásztor olvasata: Bánk, s ahhoz fűzött magyarázata – „valószínű, hogy Szemere Pál a Bánk Bánra utalt Kossuth beszédével kapcsolatban” – nem tűnik meggyőzőnek.
Mi, úgy gondolom, mindketten csillapult mérséklettel, hideg türelemmel megfontoltuk a dolgot, mielőtt határozánk, s így ha magamról szabad következést vonnom másokra: határozatunkhoz, elveinkhez hívek maradandunk halálig.
Ez így lévén: ha Szemere Pál úr azon elveknek hódol, amellyeknek én hódolok, úgy bírálatát tisztelettel kérem s fogadom; mert egy szempontból indulunk egy czél fölé, habár utainkban különböznénk is, meg fogjuk egymást érteni. Ha ellenben Sz[emere] Pál úr azon elveknek embere, mellyekre azt mondja az én lelkem: nem szeretem ezeket, úgy az ő szempontja más lévén, bizonyossá teszem, hogy engem nem is érthetett: ekkor már a kilépés küszöbén annyira különbözünk egymástól, hogy én politicai elveim tiszta érzetében fájlalnám, mondhatlanul, hahogy neki tetszeném. Illy helyzetben pedig hasztalan lenne minden critica.
Isten áldjon édes Miklósom. Ölellek meleg barátsággal
Kossuth Lajos m. k.
[A szélén:] Kovács Pál* úrnak szíves megemlékezéseért jelentsd, kérlek, barátságos köszönetemet.
Személye nem azonosítható egyértelműen.
A Lacsny család birtokában lévő eredeti
alapján fotókópiával közölve: Pásztor Emil:
Kossuth Lajos levele Szemere Miklóshoz
1840 nyarán. Magyar Nyelvőr, 1977. 330–338.*
alapján fotókópiával közölve: Pásztor Emil:
Kossuth Lajos levele Szemere Miklóshoz
1840 nyarán. Magyar Nyelvőr, 1977. 330–338.*
A levél korábbi, sokáig egyetlen közlése – DONGÓ GYÁRFÁS GÉZÁé (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1906. 116–117.) – számos olvasási hibát tartalmaz.
