87. Parád, 1840. július 21. Kossuth levele unokahúgához, Vachott Kornéliához személyes dolgokról.
87. Parád, 1840. július 21.
Kossuth levele unokahúgához, Vachott Kornéliához személyes dolgokról.
Kossuth levele unokahúgához, Vachott Kornéliához személyes dolgokról.
Parád. Julius 21-d. 1840.
Édes Nellikém!*
A levél címzettjét, Kossuth unokahúgát, Vachott Kornéliát (1817–1842), utóbb Erdélyi János költő feleségét, Vachott Sándor és Imre testvérét Vachott Sándorné közlése (VACHOTTNÉ, 1887. I. 134., idézi: KOSÁRY, 1946. 186.) alapján azonosítottam. Kossuth Titánia tündérkének nevezte el unokahúgát. A korán árvaságra jutott lány az 1830-as évek végén nagynénje, Kossuthné házában talált otthonra; ekkor Gyöngyösön tartózkodott. Személyére bőséges anyagot tartalmaz: EJL. – A Kossuth és Vachott családok rokonságának kimutatását lásd OSzKKt. Fond 20/14. alatt.
Lám minő baj, hogy Kegyednek olly mesésen piczi parányi lábocskája van, minő csak Oberon Titaniájának, a gyöngyvirág-kehelyben alunni és szúnyog-paripákon nyargalni szerető híres kis tündérnek* lehetett; mert ugyebár csak azért nem látogatta meg Luiza húgomat avvagy csak egyszer is, mivel azokon a piczi parányi lábokon elindulni nem volt, nem lehetett eléggé vakmerő. Igazán, ha az olasz köznép piaczi bölcsessége meg nem tanított volna, miképen haragoskodni annyit tesz, mint mások bűneit önmagunkon büntetni, haragudnám Kegyedre: miért, hogy illy kevéssé vakmerő, pedig szakállamra esküszöm, Parád vidéke dúsan jutalmaz egy kirándulást; olly szép, olly nagyszerűn szép, hogy még a szerelmes hölgykebelben is – mellyről különben azt mondják az írástudók, szerelmén kívül mást nem tud érezni –, még a szerelmes hölgykebelben is képes érzelmeket ébreszteni, mellyeknek én nevét nem tudom mik, azonban annyira hasonlítanak a legtisztább vallásos ihlethez, mint – no mint? – bizon megakadtam a hasonlításban, mint – mint például a Kegyed kicsi kis lába Titania tündér lábához.
Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának alakja.
Azonban erről már, amint mondják, hegedült régen Szent Dávid, mert Luiza tegnap elutazott; ő maga hála Parád hamadriadjainak* épen, egészségesen, férje javultan, csak Róza – Szalayné* – kétes sükerrel. Most különböző személyekről kell Kegyedhez szóllanom; rendbe sorozom őket érdemök szerint; halgasson isteni félelemmel.
(gör.) erdei nimfák.
Talán Szalay Györgyné sz. Böszörményi Rozália. Férje – anyja révén – Kossuth Lujza férjének, Ruttkay Józsefnek volt unokatestvére és barátja, és szintén Abonyban élt (SZALAY JÓZSEF: Egy honvéd emlékei. Hazánk, IX. 1888. 58.; SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. XIII. Bp. 1909. 329.).
Első a sorban Kegyed. Anyám szeredán, legfölebb csütörtökön Pesten lesz, Mili húgom már is ott van. Kegyed tehát félretévén atyafiságot, barátságot, kérelmet és félelmet s a t. – amint az eskü szól, mellyet a királyi táblabírák mondanak avégett, hogy harmadnapra megszegjék –, Kegyed, mondom, mehet Pestre bármelly órában letéve szeszélyes kétkedéseit, mellyek ekkorig háborgaták; készen találja a védszárnyakat, mellyeknek árnyában, kívánom olly tiszta elégültséggel éldelje azokat a rég nélkülezett érzelmeket, aminőt, mondhatnám pazarlott hűsége igen megérdemlene.
Második a sorban Luiza. Íme küldi visza a sarukat, amiket Kegyed a gyermekmesébeni hétmértföldes saru mintájára készíttetett. Mindenkép nyútogatta különben sem igen nellikés lábait, de minden procrustesi (kérdje meg Imrét,* kit szívesen köszöntök, ki ökre-szamara volt ez a Procrustes) nyútogatások ellenére csak úgy kongottak e saruk sarujának egyik szögletében lábai, mint némelly hölgynek hatüléses postakocsiforma szívében egy szerető.
Kornélia öccse, Vahot Imre (1820–1879), szerkesztő, író.
Most a sorban Zsulavszky, a sógorom következik. Ő Ruttkayékkal tegnap Abonyba ment, onnan anyámmal Pestre. Gyöngyösön a Drei Rosen Hotel legfőbb pinczérjénél hagyá felső gúnyáját, a vállakat izzasztót, miként Homér mondaná; kéri Kegyedet, legyen szíves azt magával Pestre nem annyira vinni, mint inkább a kocsissal elvitetni.
Elvégre magamról, Kegyed legérdemetlenebb alázatos szolgájáról. Ha vagy orvos volna Kegyed, vagy tudnám, hogy állapotom egy kissé érdekli, a tudomány szabályai szerint megírnám, miként vagyok egészség dolgában, de így elég annyi, hogy bizon nem ifjodom én itt sem, csakúgy 37 évet múlt vagyok, mint vala szegény személyem, mellyet bizonyos szép ajkak bizonyos szép helyütt óságos antiquitásnak neveztek. De fogaimon van annyi mocsok, mennyit az itteni patkószegkovács sem képes lókörömreszelőjével naponként lefűrészelni; és miért? Mivel fogporom elfogyott, pedig én biz a csizmámat sem szeretem piszkosnak, annál kevésbé számat. Kérem Kegyedet, legyen szíves anyámat megkérni, küldjön nekem a gyorskocsi által Pestről fogport: kapható a Nagy Kristóf gyógyszertárban illy czím alatt: Dr. Balogh homeopathicus fogpora. Esedezem továbbá, méltóztassék a gyorskocsizási bureauban rendelést tenni, hogy ha valami, akár nevem, akár Ruttkay név alatt érkeznék, adják át Kegyed ritka jóságú barátnéjánál, kinek hősi resignatióját csodálnunk kellene, ha a legtisztább erény, mint az ibolya, árnyrejtekben nem szeretne virítani, és kérje meg őt nevemben alázatosan, legyen szíves engem az átküldésrőli gondoskodásával újólag lekötelezni.* Fog pedig, gondolom, Miskolcz tájáról is érkezni valami számomra, mit hamar kapnom nagyon érdekel.*
Kossuth talán későbbi feleségére, Meszlényi Teréziára utal: Vachott Sándorné említi – a Kossuth család közeli barátjára, Székács Józsefnéra hivatkozva –, hogy „az akkor még élte virágjában nyíló, igen szép Terézia” évekig ápolta önfeláldozóan özvegy édesanyját (VACHOTTNÉ, 1887. II. 78.). Ha feltételezésem helyes, ez a legkorábbi hitelesnek tekinthető adat Kossuth és későbbi felesége ismeretségére vonatkozóan. – Különösen a múlt századi Kossuth-életrajzok egész sora teszi – közelebbi hivatkozás nélkül – a fogság előtti, illetve a fogság alatti időszakra ismeretségük kezdetét: a legkorábbi életrajzi összefoglalások, így HORN EDÉé (Ludwig Kossuth. I. Leipzig, 1851. 34.) és SZILÁGYI SÁNDORé (A magyar forradalom férfiai 1848/49-ben. Pest, 18502. 166–167.) is. Sokkal inkább regényesnek, mint valószínűnek kell tartani azt a vissza-visszatérő adatot, hogy Meszlényi Terézia levelezésbe fogott a fogoly Kossuthtal, vagy hogy könyveket küldött börtönébe. A fogsággal kapcsolatos – 1839 márciusa után is szigorú – rendelkezések ismeretében (vö. fentebb, a 104. l. 4. jegyzetben mondottakkal) csak kevéssé tarthatjuk valószínűnek azt a többek között HENTALLER, 1894. 51. olvasható állítást, amely szerint „Kossuth nejével börtönében ismerkedett meg”. Vachottné szerint az árván maradt Meszlényi Terézia – Vachott Kornéliával és más nemeslányokkal együtt – Kossuthéknál talált otthonra; mivel pedig Kossuthné minden bizonnyal fia elfogatása után fogott e vállalkozásba, Kossuth és felesége ismeretségének kezdetét Kossuth kiszabadulása, 1840. május 10. utánra kell, hogy keltezzem.
Kossuth talán arra a várt pénzküldeményre utal, amely parádi tartózkodása idején érkezett meg Pestre (lásd a 89. szám alatt).
Most utoljára jő a legbolondabb, amiért Kegyed méltán kinevethetne, ha nállam, minthogy Stáhly* két hónapra megtiltott minden gondolkozást, most a legbolondabb is napirenden nem volna. Nyereségről szóllottunk hevertünkben; egy asszonyság említé, hogy ő számokat álmodott; az álom, tudja Kegyed, jövendőmondó; s mi asszonyparancsnak, amint illik, engedve elhatározánk a királyi kincstárt jól megrántani: a Luiza saruja egyik szögletében vannak számok egy czédulán és bizonyos húszasok mellette; kérem Kegyedet, utasítsa ezeket a lotto-collectura Charybdisébe, s amit érte kap, egy szelet rosz papirost, adandó alkalommal egy kis levélkében hozzám.
Stáhly Ignác (1787–1849) országos főorvos, a sebészet egyetemi tanára. Stáhly egy 1840. májusi híradás szerint májbajjal kezelte Kossuthot (Vörös Antal – Wesselényinek, 1840. május 22. OL Filmtár. Wesselényi-cs. 8769. d.).
Fogadja egyébiránt szíves köszöntésem mellett homlokára atyai áldáscsókomat. Éljen boldogúl, s emlékezzenek Pesten néha reám is. Én állandóan vagyok Kegyednek
hű indulatú bátyja
Kossuth Lajos m. k.
Kossuth Lajos m. k.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. I. 8665.
