88. Sátoraljaújhely, 1840. augusztus 5. Kossuth tudósítása a Jelenkorban a Zemplén vármegyei másodalispán-választásról.
88. Sátoraljaújhely, 1840. augusztus 5.
Kossuth tudósítása a Jelenkorban a Zemplén vármegyei másodalispán-választásról.
Kossuth tudósítása a Jelenkorban a Zemplén vármegyei másodalispán-választásról.
Az alább következő beszámolót a kutatás eddig nem tartotta számon Kossuth munkái között. A szöveget az alábbi megfontolások alapján tartom Kossuth művének, és vettem fel a kötetbe. 1. Kossuth jelen volt a közgyűlésen, sőt fel is szólalt, éppen annak a kérdésnek a vitájában, amelyet a beszámoló szerzője is említésre érdemesített. 2. A tudósítást olyasvalaki írta, aki Rhédey László hívei közé tartozott. („Mindenesetre tiszteletes kisebb szám.”), a zempléni liberálisok pedig őt támogatták Kazinczy Andrással (Gábor bátyjával) szemben, aki 1839 elejétől már véglegesen a kormány hívei közé tartozott (ERDMANN, 1975. 208.). 3. A szerző politikai hovatartozását valószínűsíti az a tény is, hogy a tudósítás a Jelenkorban, abban a lapban jelent meg, amely 1841, a Pesti Hírlap megindulása előtt, a legközelebb állt a liberálisokhoz. 4. Még árulkodóbbak a stiláris jegyek. A beszámoló stílusa nagyon közel áll azoknak a beszámolóknak a stílusához, amelyeket Kossuth 1841-től a Pesti Hírlap számára írt a pesti közgyűlésekről. Kossuth itt valószínűleg tudatosan alkalmazkodott a régebbi, referáló újságok leíróbb, epikusabb hangvételéhez, stílusa szembeötlően hagyományosabb, mint a vezércikkeké, a lendület, a képek, a fordulatok frissessége azonban jellegzetesen egyénivé teszi ezeket a cikkeket is. 5. Ugyancsak az ő szerzőségét erősíti a Macbeth-utalás: Kossuth kedves darabja ez, s ezekben az években gyakran él innen vett fordulatokkal, hasonlatokkal. Végül: 6. Nem ismerünk a zempléni ellenzékből K. L. kezdőbetűs személyt, aki Kossuthhoz mérhető íráskészséggel rendelkezett volna.
Sátoraljaújhely, augustus 5. Közlötték e lapok Zemplény megye főispáni helyettesének, Siskovics udvari tanácsnoknak, engesztelés szellemit lehelő hivatalos levelét,* mellyben a múlt év vége felé kedvetlenül megszakadt tisztválasztás* folytatására a tegnapi napot (augustus 4-két) tűzte ki. A másodalispáni hivatal volt az, mellyen a tisztválasztás folyamának kezdetnie kellett, s a kijelölés e hivatalra már a múltkorról tudva.* Ez bizonyos irányt adott a megyei nemesség véleményének, melly is kétfelé oszolva, imitt Rhédey László volt főszolgabíró, amott Kazinczy András volt tiszti főügyész személyéhez csatlakozott; s a szorgos mezei munkák sem állván ellen, rég látott számmal s hő lelkesüléssel sereglett Újhelybe, gyakorolni alkotványos jogaiból az egyik legszebbiket. De Istennek hála, hő lelkesedése s eleven pezsgő vére mellett is azon érzettel, hogy az élénkség illy nemzeti működéseknek természetes tulajdona bár, ez mégis nemzeti ünneppé szenteltetését csak azáltal nyeri, ha az élénkség féktelen kicsapongásokká nem fajul. Augustus 3-kán estenden jött be Újhelybe a tömérdek sokaság. Előbb azok, kik Rhédeyt óhajták alispánnak, hosszú sor kocsin, lovagoktól vezérelten, zeneszóval, zöld gallyakkal, erdőt képezve mint Macbethben az ostromlók serege Birnam felől.* Majd amazok jöttek, kik Kazinczyt óhajták, még hosszabb sor kocsin, ezek kerület- vagy városonkénti csapatokra különülvék, és minden csapat előtt egy nemzeti színekbe öltözött díszes lovag délczeg paripán, a csapat pedig egy-egy háromszínű zászló alatt, mellyen itt „Elvért”, amott „Egyetértés”, legtöbbnyire pedig a Kazinczy név hímezvék; és zene elől, és zene közben, és zene hátul, a menet fején pedig barna trombitások, lóhátról harsogtatva érczsípjaikait. És elvonultak a megyeháza előtt véleményöket hangoztatva, és tanyáikra takarodtak, majdan ismét tömeggé olvadva innen a zöld erdő; amonnan a zászlós menet keringé be a várost, de a vélemény szabadságát tisztelve tértek ki egymásnak, s összeütközés sehol sem vala. Másnap, a választás kitűzött napján nyolcz órakor reggel nyitá meg az ülést a rendek körébe szokottan díszes küldöttség által eleve meghívott főispáni helyettes. Addig a nagy számban már hajnal óta fölgyülekezett nemességhez gyakor improvisatiókkal leginkább Kazinczy Gábor* beszélgetett, mint mikor hajdan Demosthen mesével élesztgeté hallgatóji szunnyadozó figyelmét. Az elnök rövid, de lelkes szavakkal üdvözlé a rendeket, elmondá, hogy a lelket, melly őt jelenleg tisztében vezérli, tisztán kifejezé (említettük) levelében, s hogy e lélek az egyetértés és bizodalom, ezt kéri, ezt remélli a rendektől, s e reményben siettetendő a díszes nemzeti ünnep megindulását, miután a szavazatszedő bizottságot s a rögtönítélésre fölhatalmazott törvényszéket: tagokban kiegészíté, felolvasá változatlanul a másodalispáni hivatalra kijelöltek neveit. A két név harsogott egy ideig, de csakhamar szavazásra utasíttaték a választó közönség. Tartott a szavazás reggeli 9 órától esti 6 óráig, s ezalatt tartott folyton a gyűlés fen a teremben. Kívülről bocsáttattak be a megyeház kapuján a szavazók, s a várakozókat kün egy kis szapora zápor is hűtögeté, de mégsem tágítottak végiglen. Hat óra tájban feljött a szavazatszedő küldöttség, de némelly közbejött tanácskozás miatt (melly akörül forgott, valjon a külmegyei s e megyében csak dézsmaadó szőlőt bíró nemességtől a szavazás jogát megtagadni lehet-e)* esti nyolcz óra volt, midőn az elnök eleve a rendek színe előtt fölszámítván a szavazatokat kijelentette, hogy Kazinczy András 1727 szóval másodalispánná választatott meg. Rhédeynek 1204 szava volt. Mindenesetre tiszteletes kisebb szám. A tisztválasztás ma folytattatik.* K. L.
Lásd a Jelenkor 1840. 60. (július 25-i) számát. – Siskovics József: 1832-től Baranya első alispánja és kormánypárti országgyűlési követe. 1839 elejétől 1841-ig Zemplén megye adminisztrátora, majd verőcei főispán.
Lásd a 634. l. 4. jegyzetét.
Siskovics Rhédey és Kazinczy mellett Kolossy Károly és Szirmay Hugó táblabírókat jelölte. (OL Filmtár. Zemplén vármegye. Kgy. jkv. 1839:337.).
Lásd: SHAKESPEARE, Macbeth, V. felvonás, 5. szín.
Kazinczy Ferenc unokaöccse (1818–1864) író, fiatal kora ellenére máris jelentős szerepet játszott a zempléni ellenzékben, kitűnő szónok, első, nagy feltűnést keltő beszédét a Kossuth elfogatása ellen tiltakozó zempléni közgyűlésen mondta el (ERDMANN, 1975. 184–186.). Minden jel szerint ezzel a tisztújítással kapcsolatos az a s. k. beszédfogalmazvány, amely az MTAKKt. Tört. 2-rét 86. sz. alatt található, s amely talán éppen a hírlapi beszámoló által említett szónoklat előre megírt részlete.
A vitában, a szavazati jog megadása mellett Kossuth is felszólalt. Az ezzel ellentétes értelmű statútumra hivatkozó Siskoviccsal szemben azzal érvelt, hogy így a magyar nemest szent jogától, saját bírája megválaszthatásától fosztanák meg. A nagyrészt abaúji nemesek ugyanis zempléni birtokaik után az ottani szolgabírák joghatósága alá tartoztak. Kossuthot többen is támogatták, és a végzést is indítványa értelmében mondták ki (OL Informprot. 1840:40. 16–17.).
Eredményét lásd a Jelenkor 1840. 67. számában.
Jelenkor, 1840. 64. szám.
