97. Pest, 1840. november 19. Pest vármegye Kossuth indítványára elhatározott felirata a Helytartótanácshoz: vizsgálatot kér amiat…
97. Pest, 1840. november 19.
Pest vármegye Kossuth indítványára elhatározott felirata a Helytartótanácshoz: vizsgálatot kér amiatt, hogy Fejér vármegyéhez intézett átirata a postán elveszett.
Pest vármegye Kossuth indítványára elhatározott felirata a Helytartótanácshoz: vizsgálatot kér amiatt, hogy Fejér vármegyéhez intézett átirata a postán elveszett.
Pest vármegye közgyűlésén november 19-én felolvasták Fejér vármegye október 20-án kelt átiratát (PML Kgy. iratok III. 1840: 6473.), amelyben Pest vármegyének a vegyes házasságok ügyében hozott határozata (lásd a 91. számú iratot követően, a 653. oldalon mondottakat) megküldését kérték. Nyáry Pál aljegyző bejelentette, hogy a határozatot szeptember folyamán elküldték, az csak a postán veszhetett el.
Ekkor szólalt fel Kossuth. Általánosan igen hevesnek* minősített beszédében (amelynek szövege nem maradt fenn) kikelt a macchiavellisztikus–loyalista maxima ellen, hogy a magánélet titkait kutatják; a posta, amelynek valójában az emberek közötti érintkezést kellene elősegítenie, annak akadályává vált, egy barlanggá, ahol a magánélet titkait rabolják meg; így az ötvenkét vármegye – mint a legnagyobb magyar írta – ötvenkét külön állammá válik. Elpanaszolta, elfogatásakor elkobzott iratait még mindig nem kapta vissza. Javasolta, a vármegye találjon eszközt a levelezés akadálytalan lebonyolítására (OL Informprot. 1840: 65. 17–18.).
Így ítélt a rendőrség besúgóján kívül Széchenyi (SZIN 421.) és maga Kossuth is (lásd alább, 662. l.).
Kossuth felszólalása (aki, mint ismeretes, a Törvényhatósági Tudósítások postai szállításának megtagadása miatt 1836 végén perbe fogta a pesti postahivatal vezetőjét) annál is inkább nagy tetszést aratott, mivel a rendek számos esetben tapasztalhatták, hogy a postahivatalok mennyire készséges eszközei a kormányzatnak abban, hogy megakadályozzák (az egységes ellenzéki álláspontok kialakulásához jelentősen hozzájáruló) vármegyei levelezést, s így csorbítsák a vármegyei autonómiát; általános volt a meggyőződés, hogy a „gyanúsnak” minősített leveleket a postán rendszeresen felbontják. A megye ezért úgy határozott, hogy feliratban hívja fel a Helytartótanács figyelmét a történtekre.
A Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsnak
Fenséges s a t.
Fehér vármegyéhez vegyes házasságok dolgában folyó évi augustus 27-én hozott határozatunkat magában foglaló s september 24-én postára tett körlevelünk a nevezett megye értesítése szerént oda még october 20-án sem érkezvén meg; miután az illy késedelmezéseknek okát, mellyekből nemcsak a törvényhatóságoknak alkotmányos, hanem egyesek magánjogaikra nézve is káros következtetések származhatnak, a postahivatalokban kelletik keresni, bátorkodunk Császári-Királyi Főherczegségedet és a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsot tartozó tisztelettel megkérni avégett, hogy a postahivatalokra nézve törvény által rendelt hatóságához képest ezen késedelem iránt nyomozást tétetvén, az illetőket feleletre vonni, megfenyíteni, s afelől bennünket kegyesen utasítani méltóztatnék.
Költ 19. november 1840. közgyűlésünkből.*
Pest vármegye 1841. február 4-i közgyűlésén további öt megye átiratát olvasták fel, amelyek szintén arról tudósítottak, hogy a kérdéses körlevél nem érkezett meg. A postahivatal által elvégzett vizsgálat a dologra nem tudott magyarázatot találni, mivel a leveleket (amelyek utóbb mégiscsak meglettek) nem tértivevénnyel küldték el, így nem lajstromozták őket. A megye június 16-i közgyűlése a mentséget elfogadhatatlannak találva felkérte a Helytartótanácsot, utasítsa a pesti postahivatal vezetőjét, igazolja, mikor küldték el a leveleket, ellenkező esetben a megye perbe fogja. A Helytartótanács július 13-i leiratában megvédte a postát, mivel az mulasztást nem követett el; annál inkább kárhoztatta a megyét, mivel a vizsgálattal és a perbe fogással túllépte hatáskörét. A november 25-i közgyűlés ennek ellenére utasította a megyei főügyészt, fogja perbe a postahivatal igazgatóját. (PML Kgy. jkv. 1841:830–834., 3014–3015., 6192.; az ügy további folytatására: Uo. 1842:2342.)
Eredeti fogalmazvány. PML Kgy. iratok
III. 1840: 6473.
III. 1840: 6473.
