106. Buda, 1848 május 11. Kossuth utasítása Ilkey Sándor osztályigazgatóhoz az állami birtokok és erdők kezeléséről.
106.
Buda, 1848 május 11.
Kossuth utasítása Ilkey Sándor osztályigazgatóhoz az állami birtokok és erdők kezeléséről.
Buda, 1848 május 11.
Kossuth utasítása Ilkey Sándor osztályigazgatóhoz az állami birtokok és erdők kezeléséről.
Az álladalmi javak osztálya immár szakokra lévén felosztva, s minden szak annyi személyzettel ellátva, hogy a munkálatok gyorsan és felakadás nélkül folytathatók, a következők iránti sikeres intézkedésre kívántam Osztályigazgató urat bizodalmasan figyelmeztetni.
1. Minden osztályszak készítse el haladéktalanul a hozzá tartozó javaknak és külgazdászati öszves személyzetének táblás jegyzékét, mellyben egyszersmind az itt ott ürességben lévő hivatalok meg jegyezve legyenek.
2. A javak kimutatásában különösen megjegyeztetni szükséges, hol történt már meg az úrbéri rendezés,* és legelő elkülönözés,* és ezen kimutatás az úrbéri rendezési osztályszaknak azon utasítással kiadandó, hogy a még hátra lévő rendezések, s legelő és erdő elkülönözések haladéknélküli munkába vételére a lehető leg gyorsabban s hathatósabban intézkedjék. A királyi ügyigazgatóságtól* rövid úton felvilágosítást szerzendő az iránt, nincsenek-e a kincstári javakat illető olly rendezés és elkülönözési perek függőben, mellyek a volt Helytartó Tanács, már most a Királyi tábla elintézésétől függenek?* s ha illyenek volnának, azoknak eldöntése erélyesen sürgetendő. Az úrbéri rendezési osztályszak számára mind azon helyekre nézve, hol már a rendezés vagy elkülönözés végbe ment, az elkülönözési kulcs* kiírandó, miszerént magát a netalán vidéki hasonlat alá eshető javakra nézve tájékozhassa. Ezen osztályszak munkálatát egyenlő szorgossággal és készséggel a megürült papi javakra is kiterjesztendi.
Az 1836: X. tc.-re utal. Vö. a 92. számmal.
Az 1836: VT. tc. mondta ki a közös legelő felosztását – a földesúr vagy a telkes jobbágyok többségének kérése esetén – a földesúr és a jobbágyok között. Az elkülönítés egyezség vagy pedig úrbéri per formájában történt. A legelőelkülönítés sok esetben a jobbágy számára újabb súlyos visszaéléseknek lett a forrása.
A királyi ügyigazgatóság (Causarum regalium directoratus) intézte a kincstár jogi és peres ügyeit.
Az úrbéri peres ügyeket 1848 előtt az úriszék intézte, ítélete ellen a megyei törvényszékhez, onnét pedig a helytartótanácshoz lehetett fellebbezni. Az 1848: X. tc. értelmében az úrbéri perek a megyei törvényszéktől a királyi táblához, Horvátországban a báni táblához kerültek a fellebbezés során.
Az 1836: V. tc. megyénként a Mária Terézia-féle urbárium megállapításait ismételte meg az egy jobbágytelekhez járó szántóföld, rét terjedelméről. Az egy-egy megyére megállapított osztályok (kulcs) alkalmazását a helyi viszonyok határozták meg.
3. Ugyan ezen osztályszak magát a többi szakokkal közvetlen szóbeli érintkezésbe tévén, tájékozza az iránt, vallyon az álladalmi javak osztálya földmérés és rendezési törvénykezés végett egyrészről elegendő, másrészről jó személyzettel el van-é látva? s ha e részben valamely pótlékra vagy változtatásra szükség volna, Ön ezen osztályszak meghallgatása mellett nekem mihamarébb javaslatot tenni szíves leend.
4. Miszerént ezen osztályszak az illető külső személyzet számára a rendezési és elkülönözési ügyek tekintetében, a törvényekre való teljes tekintettel utasításokat készíthessen, szükségesnek látom, hogy valamelly közelfekvő uradalomnak úrbéri rendezése s elkülönözése Kegyed személyes vezérlete alatt azonnal munkába vétessék, a mi az utasítás organizatiójára nézve gyakorlati tájékozásul szolgáland.
5. Elkülönözés tekintetében a bánság-aradi* s bácsi javak* legnagyobb fontosságúak, hogy tehát e tekintetben minél elébb sikeres lépések tétethessenek, kettőt tartanék szükségesnek. Egyik az, hogy a bánság-aradi osztályszak tanácsnoka, szakának kerületében rögtön ki menjen, s ott Szerb Tivadar titoknok úrral egyetértőleg magát a legelői viszonyokra nézve személyes szemle, és szóbeli értekezés útján tájékozza, szerezzen arról előleges tudomást, minő alapon lehetne a dolognak barátságos egyesség útjáni elintézését reményleni, valamint szinte arról is, hogy ahol az elkülönözés által a Kincstár nagyobb terjedelmű legelő területet nyerne magánbirtokul, annak bérrendszer alapjáni meg telepítése, vagy nem testületenként, hanem kisebb darabokbani bérbe adása által minő jövedelemre lehetne számítani. – Az egy vagy más község részéről netán érkező telepítési folyamodásokat jövendő használat végett világosságban tartatni kérem.
Bánságnak nevezték a Maros–Tisza–Duna és Erdély közé eső területet, a Temesvidéket, amely a töröktől a požarevaci béke értelmében 1718-ban szabadult fel. Felszabadulása után a bécsi kamara fennhatósága alatt a temesi adminisztráció igazgatta. 1778 április 27-én Magyarországhoz csatolták, a magyar kamara átvette az ottani kamarai hivatalokat és külön magyar kamarai adminisztrációt szervezett. A Temesvidék különállása tehát továbbra is megmaradt. A Temesvidéken és Arad megyében levő kincstári birtokok közös igazgatás alatt állottak. Ezeken a kincstári birtokokon a legelőelkülönítést sürgőssé tette, hogy az itt levő falvakban többségben nem magyar ajkú lakosság élt. Az úrbér rendezése és a nemzetiségi kérdés összefonódott.
Bács-Bodrog vármegyében a kamarának jelentős uradalmai voltak (az apatini, szántovai, palánkai, kulai stb.)
6. A bácsi javakra nézve hasonló kiküldetés elvállalására kérem Prodanovich Daniel urat felszólítani, kit, mihelyt a bácsi javak igazgatását másként rendezendjük, politikai tekintetekre való figyelemmel is valamellyik ottani uradalom igazgatójává kívánok alkalmazni, s épp ezért óhajtanám mielébb ezen előleges eljárását, melly egyszersmind gazdászati képessége iránt is tájékozand.
Mindkét kiküldetést nem aként kívánom érteni, hogy a kiküldöttek az ezen kerületbeli minden status-javakra kiterjeszkedjenek, hanem úgy, hogy csak két nevezetesebb jószág testületre szorítkozzanak, annak körülményeiről mihamarabb tökéletes felvilágosítást nyújtva, ez által a többiekre nézve is némi tájékozást nyújtsanak.
7. Kiküldendő országos biztos urak egyszersmind arra nézve is véleményadásra szorítassanak, minő gazdálkodási rendszer behozatala által lehetne azon jószágokban legegyszerűbb kezelés s minél kissebb költség mellett legtöbb jövedelmet biztosítani.*
Ilyen irányú vizsgálatokat Kossuth más kincstári birtokokon is kezdeményezett. Vö. a 88. számmal.
8. Különösen felkérem osztályigazgató úrat, hogy a Tiszai Koronai kerület,* nem különben a Kikindai kerület* tekintetében a kincstári viszonyokat végelintézésem alá teljes világosságba hozva terjeszteni ne terheltessék.
A tiszai (tiszáninneni) kiváltságos koronakerület a korona óbecsei uradalma Szenttamás, és öt falu (Martonos, Mohol, Petrovoszello, Turja, Földvár) tartozott. A kerület kiváltságos helyzetét Mária Terézia alapozta meg. 1751-ik évi szabadalomlevele nem a szokványos jobbágyszolgáltatások ellenében biztosította a föld használatát; külön kiváltságot adott bíráskodás terén. Az 1790: VII. tc. a munkácsi uradalom helyett, amelyet Schönborn grófnak visszaadtak, koronauradalommá tette. A kincstár és a kerület lakói a XIX. század harmincas éveiben új úrbéri szerződést kötöttek.
A kikindai szabadalmas kerület Torontál megyében Nagykikindából és kilenc szerb lakosságú faluból állott. A kerület 1751-ben jelentősen gyarapodott az odatelepülő marosi határőrvidékiekkel, akik magukkal hozták kiváltságukat. 1774-ben Mária Terézia újabb kiváltságot adott a kerület népének (a használt föld szabad birtoka, mentesség az ingyen robot, a fuvarozás, a katonabeszállásolás alól, önkormányzat). A nagykikindai kerületbe tartozott: Mokrin, Keresztúr, Jozefova, Karlova, Basahid, Frányova, Melencze, Kumánd és Taras.
A Tiszai Koronai kerület váltság megengedéséért az országgyűléshez folyamodott,* s folyamodásában maga is azon szempontból indult ki, hogy az ezen kerület által fizetni szokott tized-váltság nem úrbéri természetű. Gondosan megvizsgálandó tehát, valjon ezen kerület az úrbériséget megszüntető törvény alá esik-e vagy pedig nem, s ha nem, azon esetre teendők, hogy azok tőke letételi váltság mihamarébb valósítassék, mellynek meg engedése iránt ezen kerület az országgyűléshez folyamodott. Fontos tekintet alá jő még e kerületre nézve azon kérdés is, valjon a folyam szabályozás* által nyerendő nevezetes földterület a kincstár, vagy pedig a kerület tulajdonának tekintendő-e? – A Kikindai területre nézve kétséget nem szenved, hogy ott nagy kiterjedésű földbirtok az, melly évbér fizetés mellett bár a kerület lakosai által használva a kincstár kétségtelen tulajdonához tartozik. Elvenni a lakosok használata alól ezen területet nem látszik tanácsosnak, de igen is tanácsosnak látszik az, hogy váltsági szerződés eszközöltessék, mellynek következtében a kincstár kármentesítve legyen, a lakosok pedig azon földeknek szabad tulajdonosaivá váljanak.* Mindkét kerületre nézve több rendbeli tárgyalási előzmények forognak fent. A dolog amily fontos, szint olly sürgetős, nehogy az úrbéri törvények bal magyarázata által kellemetlen súrlódások támadjanak, s az ország jövedelmei érzékeny csorbát szenvedjenek. E tárgynak tellyes világosságba hozatalát különösen Thúri titoknok úr feladatához számítom, s osztályigazgató úrnak a dolog elintézése iránti véleményét mihamarébb elvárom.
A koronakerület az 1847–48-i országgyűléshez fordult, az országgyűlés segítségét kérve, hogy kincstári tartozásai alól megválthassa magát. A kerület kérvényét az országgyűlési választmány letárgyalta, de az országgyűlés nem vette elő. K. L. Ö. M. XI. 617. l.
A Tisza szabályozásától, védőgát építésétől jelentős területek felszabadulását remélték a korábbi árterületekből, a művelés számára. Vásárhelyi Pál, aki a Tisza szabályozásának tervét kidolgozta, a Tisza egész árterét 1 500 000 holdnak, 125 négyszög mértföldnek számította, egy nagyobb vármegye területének. Gonda B.: Vásárhelyi Pál élete és művei. Budapest, 1896. 167–168. l.
Az 1848: IX. tc. az úrbéri földeket felszabadította a robot, a dézsma és a pénzbeli szolgáltatások alól. A kikindai kerület itt említett földjei nem úrbéri, hanem majorsági területek voltak, de a lakosok használták. Ezért mondja Kossuth, hogy nem kell az ilyen földeket elvenni, de váltsági szerződést kell kötni, vagyis az ilyen földekért a parasztok váltságot kötelesek fizetni. Ez a megoldás a reformkori törvényhozás alapján állott.
9. A mit a bánság-aradi, és bácsi javakra nézve a legelőelkülönözés tekintetében mondottam, azon tekintetek a felföldi javakra nézve az erdő tekintetében forognak fen. Ha valamely uradalomban a volt jobbágyság faizással* bírt, a törvény értelmébeni elkülönözés által ezen viszony megszüntetése annál szükségesebb, minél inkább elkerülhetetlen, hogy az erdők, a közállománynak ezen nagy kincse tekintetében a lehető legokszerűbb gazdálkodás rendszerítessék. Kérem tehát osztályigazgató urat, ne terheltessék a felvidéki javak megtekintésére kiküldött biztos Danielis János urat erre nézve szabatosan utasítani.
A faizás a jobbágyfalvaknak az a kiváltsága volt, hogy ahol nem állapítottak meg a jobbágyok részére külön erdőt, a földesúr erdeiben tüzeléshez és építkezéshez fát vághattak. Az 1848: X. tc. 4. §-a továbbra is biztosította a jobbágyok számára a földesúri erdő korlátozott használatát, de elsősorban az elkülönítés mellett foglalt állást.
10. Ezen biztos úrnak vizsgálatát s véleményezését a selmeczi és beszterczei kerületekben fekvő bányász uradalmakra* is azon kijelentéssel kívánom kiterjeszteni, miként óhajtanám, hogy ezen uradalmak a bányászattal csak annyiban maradjanak kapcsolatban, a mennyiben a bánya mívelés tüzelő szerekkeli ellátást igényel, mit az úrbéri szolgálatok megszüntetésével talán annál fogva lehetne eszközölni, mivel mármost a favágás és hordással másképen kellend intézkedni, mint a míg erre itt ott úrbéri erő fordíttathatott. Itt azonban szükség arra is figyelmezni, hogy a terméketlenebb bányász vidékeken arról gondoskodni, miszerént a bányász nép mérsékelt áron magát gabonával elláthassa, a közigazgatás feladatához tartozik, s azért az illető uradalmaknak a bányászati igazgatással öszve köttetése e tekintetben is szemügyre veendő.
A zólyomi, dobrovinai, lipcsei, revistyei és szászkői bányakamarai uradalmak. Továbbá két tiszttartóság Tiszolcon és Pjergen.
11. Általában a kincstári erdészet okszerű rendezésére osztályigazgató úrnak különös figyelmet kérem fel, s ha e tekintetben magában a Ministerség kebelében egy országos fő erdész-szaknak rendszerítése kivánatosnak látszanék, erre nézve igazgató úrnak javaslatát elvárom, egyszersmind Tomaschek* úrnak hozzám benyújtott erdő kormányzati tanát kellő használat végett átteszem.
Tomaschek Ede erdőmérnök munkája: Erdőkormányzási tan és kiszámítási kulcs az erdészetnek minden ágaihoz. … I. Buda, 1847. A második kötet: Kiszámítási kulcs az erdőkormányzási tanhoz. … Pozsonyban 1848-ban jelent meg. Mindkét kötetet magyarul és németül adták ki. Tomaschek E. földesuraknak, erdőbirtokosoknak és fakereskedőknek szánta munkáját.
12. Mellékesen értésemre esett, hogy a Pesten felülfekvő talán óbudai s visegrádi uradalmak* erdeiből nevezetes mennyiségű tűzi fa szokott évenként vágatni, s abból a kormánytisztviselőknek Budapesten szabályozott olcsóbb áron tűzifával ellátása végett bizonyos mennyiség Budára szállíttatni, a többi pedig a helyszínén nagyban eladatni. Nekem úgy látszik, hogyha az elsőbbrendű ellátásnak továbbá is meg kellene maradni (mire nézve igazgató úr magát kellőleg tájékozandja s engem értesítend), a második rendű mennyiségnek is Budapestre szállítatnia hasznosabb volna azon tekintetből is, hogy a nagyobb verseny által a tűzi fának ára a fővárosban mérsékeltessék. Kérem e dologban igazgató úr véleményét.
Az óbudai és a visegrádi uradalom a korona tulajdona volt, Pest, Hont és Nógrád megyére terjedt ki.
13. Egyébiránt az álladalmi javak kormányzatára nézve általában a következő nézeteket ajánlom osztályigazgató úr különös figyelmébe:
a) A különtekintet alá jövő erdőket kivéve, az országnak nem vélem érdekében lenni, hogy a Kormány maga nagykiterjedésbeni mezei gazdaságot űzzön. Mivel azonban más tekintetek a Status-javak eladásának (kivévén a kisebb tekintetű fiscalitásokat) ellene vannak, szabályul óhajtom vétetni,
b) hogy ahol csak a jelen jövedelmek megtartásának, vagy éppen gyarapításának kilátásával eszközölhető házi kezelés helyett okszerűen rendezett bérrendszer hozassék be. Javasolják ezt más tekintetek is, különösen magánosok birtokaiban is az úrbériség megszüntetésével kenyeröket vesztett gazdatisztek a bérbe adandó kisebb területek átvételével becsületes élelmi módon nyerjenek, ami egyszersmind a földmívelésnek hazánkbani emelésére termelő erejének öregbítésére nem annyira a nagy birtokosoktól, mint az okszerűen mívelt kisebb birtokú mezei gazdáktól várható. Ide járul még az országbani zsellérek igen fontos tekintete, kiknek helyzetét a nehány holdra szorított bérrendszer behozatalával javítani,* úgy Status-gazdászati tekintetek, mint a közrend és nyugalom érdeke egyaránt javasolják.
A zsellérek a parasztságnak igen jelentős tömegét tették ki. Fényes E. statisztikai összeállítása szerint 1847-ben 619 527 telkes jobbágyra 911 774 zsellér jutott. (Leírása. I. 46–50. l.) A Szemere miniszterelnök rendeletére végzett összeírás szerint 1849-ben Magyarország területén 624 134 telkes paraszttal szemben 913 962 zsellér élt. Erdélyben még rosszabb volt az arány. (Ember Gy.: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Forradalom és szabadságharc 1848–1849. Budapest, 1848. 198. l.) A zsellérek között voltak olyanok, akik a földesúri majorság földjén telepedtek le és az úrbéres jobbágyokhoz hasonlóan adóztak. Voltak közöttük olyanok, akiknek jobbágyföldjét a majorsági gazdaság foglalta el. Az 1849. évi összeírás szerint a zsellére 3 1/2 %-ának volt valami paraszti földje, a nagy többség földnélküli volt. Kossuth ezekre céloz itt, amikor bérletekkel akar segíteni.
c) Ahol pedig vidéki körülmények a házi kezelést lekerülhetetlenné tennék, kívánom, hogy az – a lehetségig egyszerűsítessék, és azért a gazdatiszteknek eddig fizetéséhez tartozott sokszoros rovatú, és igen költséges termékekbeni járulékok helyébe a tiszta jövedelemtőli provizio rendszerét kívánom behozni, miszerént a jobb gazdálkodás a gazdatiszteknek saját érdekekben álljon. Óhajtom, hogy osztályigazgató úr e tekintetben mihamarébb intézkedjék, s ennek behozatalát az egész országrai rendszerítéstől nem kívánom felfüggeszteni, hanem mielőbb részletekben meg indítani. Mire nézve a központi igazgatás keze ügyében fekvő Óbuda s visegrádi javak leggyorsabban valósítandó alkalmat nyújtanak. Mire nézve a változtatás behozatala előtt igazgató úr tervét velem közleni szíves leend.
d) De legyen bár a bérrendszer behozandó, vagy valahol a házi kezelés megtartandó, a javak igazgatásában a collegialis administratiónak, hol a gazdálkodás voksok többsége szerént vitetik, minden esetre rögtön meg kell szűnni, mert ez a felelősség eszméjét ki zárja, pedig czélom az, hogy valamint én az országnak felelős vagyok, úgy minden alárendelt tisztviselő a reá bízott körre nézve nekem szigorúan felelős legyen. Felhívom tehát igazgató urat, hogy a cameralis administratióknak mihamarébbi megszüntetése iránt javaslatával csak annyi ideig késsék, a mennyi szükséges, hogy a vidékek külömbsége szerént a volt administratiókat pótolandó igazgatási rendszerről magát kellőleg tájékoztassa.* Fő figyelmet fog itt az kívánni, valjon a bánság-aradi és ismét a bácsi javak egy egy fő igazgatók alatt öszvesítendők-e, vagy pedig terjedelmöknél fogva több uradalmakra elosztandók. Különös tekintetbe veendő e részben a Ferencz-csatornával egyesített javak administratiója, mit a Bácsba küldendő országos biztos utasításába kívánok foglaltatni.
A kincstári birtokokat a kamarai igazgatás idején kamarai igazgatóságok kezelték és a kamarai igazgatóságok a külső igazgatásban egy ideig tovább működtek a minisztérium megalakulása után is. Kossuth azonban új szervezetet akart bevezetni, az egész igazgatás egyszerűsítését tervezte. Ez is mutatja, hogy mennyire nem tekintette véglegesnek a meglevő berendezést semmi téren.
14. Meg vagyok győződve, hogy a kincstári külgazdasági személyzet alsóbbrendű egyénei közt sok értelmes, és becsületes egyének vannak, kiknek tehetségeit az eddigi bureaucratikus rendszer homályba borította. Óhajtom, hogy az érdemnek és tehetségnek megismerésére alkalmat nyerjen, azért felhatalmazom igazgató urat, hogy ha a jelen utasításomba foglalt rendszer vezérelvei ellen velem közlendő alapos észrevételei nincsenek, azokat rövid és szabatos körlevélbe foglalva a kincstári javak külgazdászati személyzetével olly kijelentés mellett közölje, miként bármi alá rendelt állású kincstári gazdatiszttől is igen kedvesen veendem, ha ezen elveknek az illető vidékeken mi módon legczélszerűbb s leggyorsabb alkalmazhatása iránt jelentést teendnek, s ez által úgy a kívánt javításoknak mielőbbi behozatalára, mint saját tehetségeik megismerésére nekem alkalmat nyújtandanak, a ki az érdemet és tehetséget kellőleg méltánylani bizonyosan el nem mulasztandom. S azért mindazon alsóbbrendű gazdatiszteket, kik ezen felszólításomnak meg felelni magokban képességet éreznek, felhatalmazom, hogy a fenforgó hiányokról, s czélszerű javításokról jelentéseiket, nem közvetlen előljáróik útján, hanem egyenesen a Ministeriumhoz intézzék.
Végre tudósítom osztályigazgató urat, hogy a diósgyőri uradalom* igazgatójává Károlyi János Nógrád megyei első alispán urat kívánom kinevezni. Az óbudai uradalomba pedig vallás és nevelésügyi minister úr megegyezésével az alapítványi czeglédi uradalom mostani igazgatóját alkalmazni.* Tessék ezen kinevezéseket szerkezetbe vetetni, nekem aláírás végett elküldeni, s azon hivatalok átadásáról intézkedni.
A diósgyőri uradalom (Borsod m.) a korona tulajdona volt.
Az alapítványi uradalmak kezelése a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozott. Ezért kellett a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulása, amikor Kossuth a ceglédi uradalom igazgatóját, Steinbach Károlyt, a kincstár kezelésében levő óbudai koronauradalomba akarja kinevezni.
Ezekben foglaltatik az, a minek minél gyorsabb, s minél sikeresebb elintézését osztályigazgató úr ismeretes hazafiúi buzgalmától teljes bizonyossággal megvárom, egyszersmind rendelkezését kérem, hogy minden folyó ügyek az illető osztályszakok által gyorsan elvégeztessenek, a hátralékok legfeljebb három hét alatt mind feldolgoztassanak, s az osztályszakok eljárásáról nekem hetenként irott jegyzék melletti szóbeli előterjesztés történjék.
Fogalm. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 528/1848.
