13. [Budapest, 1848 április 15 után.] Kossuth rendelkezése a magyar nyelv bevezetésének elhalasztásáról a kincstári hivatalokban.
13.
[Budapest, 1848 április 15 után.]
Kossuth rendelkezése a magyar nyelv bevezetésének elhalasztásáról a kincstári hivatalokban.
[Budapest, 1848 április 15 után.]
Kossuth rendelkezése a magyar nyelv bevezetésének elhalasztásáról a kincstári hivatalokban.
Az 1944: II. tc. kiterjesztette a magyar nyelv használatát a hivatali életben. Kötelezővé tette a magyar nyelvet a helytartótanácsban, a kir. kúriában és a többi bíróságokon. A kancellária magyar nyelven írta válaszát, nem érintette azonban a törvény a magyar kancellária és a magyar kamara belső ügyvitelének nyelvét. Belső ügyintézésben mindkét hatóság a latin nyelvet használta, az udvarral pedig németül levelezett. A törvény nem mondta ki, hogy a kamara magyarul válaszoljon a hozzáintézett iratokra. Ez a kérdés hamarosan foglalkoztatta is az Állami Konferenciát. Az Állami Konferencia megengedhetőnek mondotta a magyar nyelvű válaszadást, egyúttal felvetette, hogy a latin helyére a német nyelvet kellene bevezetni. A német nyelv kezdte is kiszorítani a latint. 1848 március 15-e hatására Csernyus Emánuel kamarai tanácsos javaslatot terjesztett elő, amelynek az a lényege, hogy a kamara is vezesse be a magyar nyelvet és ezzel igyekezzék népszerűséget szerezni, magát menteni. A kamara a márciusi forradalom hatása alatt néhány nap múlva a belső ügyvitelben és a vidéki gazdasági kezelőségek gyakorlatában áttért a magyar nyelv használatára, kivéve Horvátországot, a katonai határőrvidéket, továbbá a katonasággal és a nem-magyar hatóságokkal folytatott levelezést. A só- és harmincadhivatalokhoz viszont a kamara kérdést akart intézni, hogy bevezethető-e a magyar nyelv. (Szekfű Gy.: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. Budapest, 1926. 612–613., 623. l.) Az eszéki kincstári kerületi felügyelő, Freund Ferenc, úgy látszik a maga hatáskörében, egyszerűen elrendelte a magyar nyelv használatát. (A magyar nyelv hivatali alkalmazásának nehézségeire a pénzügyigazgatásban Sinkovics I.: i. m. 92–93. l.) Lakatos Lajos kincstári tisztviselő Fiuméból figyelmeztette Kossuthot a magyar nyelv bevezetésének következményeire:
Méltóságos Minister Úr!
Egy itteni kincstári tisztviselő Eszékről azon tudósítást vette, hogy az ottani kincstári felügyelő a kerületjében só- és 30-adi hivataloknál a magyar nyelv behozatalát, a mellőzhetlen előintézkedéseknek felsőbb helyrőli bevárása előtt, rögtön elrendelte, – minek következtében az említett hivatalok tisztviselői közül sokan, kik a magyar nyelvben járatlanok, a zágrábi és az itteni kincstári kerületben lévő még számosabb társaikkal együtt az illyrismus* agitatoraivá váltak, s e részben állásokat veszélyeztetve gondolván a magyar ügynek mindenképen ártalmára lenni nem átalkodnak.
Az illyrizmus politikai célkitűzésű nyelvi–művelődési mozgalom volt, L. Gaj horvát politikus és író irányításával bontakozott ki. Kiindulási pontja az volt, hogy a délszláv népek egy nemzetet alkottak, az ókori illyrek leszármazottjai. A horvát eredetű mozgalom a déli szláv népek egységes nemzeti öntudatának kialakítására törekedett és távolabbi célja a délszlávok egyesítése volt.
Ezen hitelt érdemlő kútforrásból eredt hír bátor vagyok Méltóságodnak annyival is inkább magas figyelmébe ajánlani, mivel saját tapasztalásom szerint is úgy vagyok meggyőződve, hogy az említett hivatalbelieknél a magyar nyelvbeni jártasságra csak a legújabb időkben, t. i. mióta Keszlerffy kincstári tanácsnok az előadó, fordíttatott legyen a kellő figyelem, s így a fenntebbi egyének száma minden esetre tetemes lehet, s ennél fogva a kapcsolt részekben az ingerültséget nagy részben növelhetné, ha Méltóságodnak ez iránti bölcs intézkedése – sok fontosabb tárgyak mellett – talán később időkre halasztódna.
Méltóztasson azért ezen egyedül hazafiúi kötelességből eredt soraimat kegyesen fogadni, ki is e tekintetben határtalan bizodalommal és tisztelettel vagyok a Méltságos Minister Úrnak
Fiume, 15-k April 848.
hazafiúi szolgája
Lakatos Lajos
kincstári ker. felügyelőségi járulnok
Lakatos Lajos
kincstári ker. felügyelőségi járulnok
Kossuth felismerte a veszedelmet és Lakatos jelentésének hátlapjára sajátkezűleg vezette reá a döntést:
Rögtöni intézkedés, hogy további rendeletig az előbb szokásban volt nyelv használtathatik azok által, kik magyarul nem tudnak.
Kossuth s. k. hátirati rendelk. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 48/1848.
