149. Budapest, 1848 május 26. Duschek Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Batthyány Lajos miniszterelnökhöz: a törvén…
149.
Budapest, 1848 május 26.
Duschek Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Batthyány Lajos miniszterelnökhöz: a törvényhatóságok kívánságát a katonaság eltartása ügyében nem lehet figyelembe venni.
Budapest, 1848 május 26.
Duschek Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Batthyány Lajos miniszterelnökhöz: a törvényhatóságok kívánságát a katonaság eltartása ügyében nem lehet figyelembe venni.
A magyar hadügyminisztérium május 11-én közölte a pénzügyminisztériummal, hogy Abaúj, Bács, Békés, Borsod, Győr, Heves, Komárom, Liptó, Sáros, Torontál, Vas, Zala és Zólyom megyék, a Jász-Kun és a Hajdu kerületek, továbbá Kőszeg város az 1846. évi rossz termés következtében 1847 tavaszán mutatkozó inség és az élelmiszerek drágasága miatt ismételten kérték katonai terheik könnyítését. Vagy olyan formán, hogy az ott levő katonaságot máshová szállítsák, vagy hogy kincstári költségen lássák el. Általában felvetették, hogy a katonaságnak átadott termékeket 1847 szeptember végéig ne a hadszabályzatban megállapított, hanem magasabb, lehetőleg piaci áron számolják el. A két ár közötti különbség: veszteség a lakosság számára elviselhetetlen teherré nőtt. A törvényhatóságok által felvetett kérdéssel a helytartótanács és az országos biztosságok igazgatósága 1847 óta ismételten foglalkozott, de véglegesen nem tudott dönteni. Vay Miklós, az éhinség enyhítésére és a katonai élelmezés könnyítése végett kiküldött királyi biztos 1848. március 6-án a helytartótanács felhívására azt javasolta, hogy a kért elszámolást a kérvényező törvényhatóságokon túlmenően terjesszék ki az összes törvényhatóságokra, a piaci áron történő beszámítás időtartamát 1847 március 1-től 1847 augusztus végéig állapítsák meg és ne az egész országban egységes, de minden törvényhatóságban külön-külön középárat vegyenek alapul. Vay Miklós egyúttal javasolta, hogy e munkát a helytartótanács és a budai főhadparancsnokság tagjaiból álló vegyes bizottság végezze el, és megküldte azoknak a törvényhatóságoknak a névsorát, amelyek kincstári kölcsönben részesültek. A magyar hadügyminisztérium az ügyre vonatkozó iratok megküldésével a pénzügyminisztérium állásfoglalását kérte. (O. Lt. Hadügymin. Polg. biz. 1848. F. 10. P. 112–113. l.) Duschek F. a következő válaszban foglalta össze a pénzügyminisztérium véleményét:
F. hó 11-én 141/142. H. ü. p. sz. alatt kelt, s a pénzügyi ministerumhoz intézett azon hivatalos megkeresésére, – minélfogva a mellékletül közlött irományok szerint, némely törvényhatóságok az élelmi szerek rendkívüli drágasága tekintetéből, majd a kebelökben tanyázott katonaságot máshova szállítani, majd kincstári költségen ellátatni, általában pedig a katonaság tartására m. évi* September végéig szolgáltatandott termékeket, vagy piaczi, vagy legalább a had szabályinál* magasabb áron megtéríttetni szolgalmazták: – Bátor vagyok pénzügyi minister úr meghagyása következtében, válaszképen tisztelettel Minister elnök urat felkérni a végett, méltóztassék az e tárgyban érdeklett törvényhatóságokat, hozzájok intézendő iratában, figyelmessé tenni az iránt, hogy ámbár a nemzet bizodalma által fölkarolt ministeriumnak polgári legszentebb kötelessége, s legforróbb egyik óhajtása volna, az adózó nép érdekében emelt, s már régóta hasztalanul sürgetett eme panaszokat mielőbb megszüntetve láthatni, azonban tekintve azt, hogy az adózó nép a közelebbi országgyűlésen nyert engedmények által szembetűnő könyebedést tapasztalhat a status terhek elviselésére,* de tekintve különössen azt, hogy a haza jelen rendkívül nehéz körülményei közt, midőn nemzeti létünk és fennmaradásunk felett vettetik el a koczka; – midőn a pénzügyi ministerium e napokban kiadott felszóllításában* éppen arra hívja fel a honpolgárokat, hogy kölcsönnel támogassák az állodalom kiürített kincstárát, miszerint a honvédelemre elkerülhetlenül szükséges katonaságot kiállítani lehessen; – akkor a hatóságok méltányossak lesznek újabb nyomasztó terheket nem hárítani a kincstárra, s nyugalommal bevárni a külömben is küszöbön álló nemzeti gyűlésnek e tárgybani intézkedéseit, mert ha a pénzügyministerium a fenforgó panaszokat éppen ez idő szerint megszüntetné, ez által a midőn egy részéről némileg egyes honlakosok java mozdítatnék elő, más részről az egész honra nézve, következőleg magokra a könnyebbítést szorgalmazó hatóságokra is következményében ki nem számítható baj előidézése méltán félhető.
1847. évi.
A katonai szabályzat (regulamentum militare) megszabta a katonaság részére szolgáltatott élelmiszerek, zab, széna árát. Ez az ár, amelyet még Mária Terézia állapított meg, alacsonyabb volt, mint a piaci ár, különösen a rossz termésű években. A hadikincstár azonban csak a regulamentumban megállapított árat térítette meg a hadiadóból, a különbözet a kincstári és a piaci ár között megfizetetlen maradt. Ugyancsak nem fizették meg a katonaságnak adott szállást, fát, gyertyát stb. A katonaság elszállásolásának és tartásának meg nem térített költségeit veszteségnek (deperdita) nevezték. A törvényhatóságok beleszámították a házi adóba és ez a tétel jelentősen növelte a házi adó összegét. Fényes E.: Leírása. I. 159–160. l.
Utal a jobbágyság úrbéri terheit megszüntető 1848: IX. tc-re, amelynek a parasztság egyes rétegei nyomban érezték a hatását, és a közteherviseléről szóló 1848: VIII. tc-re, amely a következő közigazgatási évben szintén könnyebbséget fog jelenteni.
Ld. a 136. számot.
A közlött iratoknak vissza rekesztése mellett, tisztelettel maradok
a pénzügy minister megbízásából
Fogalm. Stuller F. javításaival.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 628/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 628/1848.
Az iraton 2090 P. M./840. P. O. szám alatt olvasható. Az iktatókönyv szerint ez alatt a szám alatt adták ki.
