186. Budapest, 1848 június 13-án. Kossuth átirata Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez a közmunkákhoz és az …
186.
Budapest, 1848 június 13-án.
Kossuth átirata Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez a közmunkákhoz és az építkezésekhez szükséges összegek biztosításáról.
Budapest, 1848 június 13-án.
Kossuth átirata Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez a közmunkákhoz és az építkezésekhez szükséges összegek biztosításáról.
Széchenyi I. június 8-án Kossuthoz fordult és hivatkozott Kossuthnak a minisztertanácsban tett ígéretére, amely szerint 50 ezer forintot ad a Budapesten nagy számban lévő munkanélküli kézműves segédek foglalkoztatására. Az összeg főcélja, hogy keresetet nyújtsanak a munkanélkülieknek, „s ekkép a kézművessegédek közt különben könnyen történhető békétlenség megelőzése által a közrend és csend fentartásához” járuljanak hozzá. Egyúttal azonban az összeget közhasznú munkára kell fordítani. Mielőtt a munkákról döntenének, sürgős tájékoztatást kér: az előirányzott pénzt egy összegben vagy részletekben kaphatja-e meg? (O. Lt. Közmunka- és közlekedésügyi min. Elnöki 172/1848.) Kossuth a következő választ adta:
Folyó hó 8-án 172/Közl. E. jegy alatt kelt azon hivatalos levelére; minél fogva a jelenleg dolog nélkül levő, kivált kézműves segédeknek keresetmód nyújthatása s ekként a könnyen kitörhető békétlenségek megelőzése végett, közmunkák és építkezések megindítását szükségelvén;* egyszersmind az ezekhez megkívántató pénzöszleteknek mikénti utalványozása iránt fölszólíttani méltóztatott; – kedves tisztemnek érzem Minister urat értesíteni a felöl, hogy a kölcsönös értekezésünk nyomán meg állapított 50,000. pftnyi öszletnek ideiglenesen a felemelt sóár pénztárából* leendő kiszolgáltatása iránt akként intézkedtem, hogy ennek erejéig Minister úr bár mikor rendelkezhetvén, a megkívántató pénzrészletek nyugtatványára azonnal ki fognak fizettetni.
Széchenyi kezdeményezésére a munkanélküliek elégedetlenségének leszerelésére ld. Kovács L.: i. m. II. 100. l.
Az 1792: XIV. tc. kimondta, hogy a só árát a kincstár mázsánkint 11 krajcárral emelheti. A felemelt sóárból befolyt összeget a magyar kamara külön kezelte (alap) és meghatározott célra kellett fordítania. A kamara minden év végén jelezte az összeget és a felhasználás módjáról a király határozott. A felemelt sóárból befolyt összeget útépítésre és vizek szabályozására rendelték. Adó című 1847-ben megjelent cikkében Kossuth a sófogyasztást 2 millió mázsára véve, a felemelt sóárból befolyt összeget 366 666 pengőforintra számította. (Viszota Gy.: i. m. II. 939. l.) Az 1848: XXX. tc. 6. §-a utasítja a magyar minisztériumot „a vizek szabályozására eddig kijelölt pénzalapnak felhasználására”. 1848. április 30-án Széchenyi tájékoztatást kért Kossuthtól „a felemelt sóári pénzalap” helyzetéről és azévi várható összegéről. Bártfai Szabó L.: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808–1860. II. Budapest, 1943. 678. l.
Tisztázat Kossuth s. k. aláírásával. O. Lt.
Közmunka- és közlekedésügyi min. Elnöki
180/1848. – (Pü. sz.: 796. P. M.)
Közmunka- és közlekedésügyi min. Elnöki
180/1848. – (Pü. sz.: 796. P. M.)
Széchenyi I. még aznap válaszolt: előlegként 10 000 ft utalványozását kérte. (Uo.) A 10 000 ft kifizetésére június 17-én valóban megtörtént. (Uo. 193/1848.)
