187. Budapest, 1848 június 13. Stuller Ferenc pénzügyminiszteri titkár átirata Pulszky Ferenc külügyminisztériumi államtitkárhoz:…
187.
Budapest, 1848 június 13.
Stuller Ferenc pénzügyminiszteri titkár átirata Pulszky Ferenc külügyminisztériumi államtitkárhoz: a külügyminisztérium költségvetéséhez adatokat kér és tájékoztatót ad a Ceccopieri olasz ezredről.
Budapest, 1848 június 13.
Stuller Ferenc pénzügyminiszteri titkár átirata Pulszky Ferenc külügyminisztériumi államtitkárhoz: a külügyminisztérium költségvetéséhez adatokat kér és tájékoztatót ad a Ceccopieri olasz ezredről.
Pénzügy minister úr a jövő törvényhozás elébe költségvetést fogván terjeszteni, – hogy az erre vonatkozó minden adatok kezeinél legyenek, igen óhajtaná a külügy ministerium specialis költség vetését is mielőbb bírni, – továbbá az Ő Felsége udvartartására megajánlott 3 millió forintnyi Civillisten-re nézve igen óhajtaná tudni, különösen mennyire tehető magának a felséges udvarnak évenkénti ellátása, mennyire tehető, ha ez iránt a törvényhozás rendelkezni akar – a küludvaroknál a magyar viszonyokat képviselendő diplomatiai karnak fizetése, s minő Chargek lennének e részben felállítandók, a magyar hadsereghez eddig nem tartozott és szintén a király Ő Felsége civillistjéből díjazott segéd hadi testületek azontúl mint a magyar hadsereg kiegészítő részei fogván rendszeresítetni,* a két előbbi pontra nézve Külügy minister úr kegyeskedjék nézeteit pénzügy minister úrral közleni.
Ez az adatgyűjtés is a költségvetéshez kellett. Az utolsó rendi országgyűlés ideiglenesen a következő országgyűlésig 3 milliót szavazott meg az udvartartás költségeire. Az új költségvetésben ezt a kérdést is véglegesen rendezni kellett.
Ez alkalommal pénzügy minister úr megbízásából van szerencsém a pünkösd vasárnap éjjelén az itteni Károly kaszárnyában történtekről következőket mint hiteles adatokat közölhetni.
A mondott napon este felé a Ceccopieri ezredbeli egyik közvitéz, az ugyan azon kaszárnyában elhelyezett önkéntesek egyikét meglopván, s rajta kapatván, ebből verekedés, utóbb véres öszeütközés származott. – A mindkétrésztől elesettek és sebesültek számát még ugyan nem tudhatni hitelesen, de bár mennyire is fogna is ez kiütni, a vérengzés nem tekinthetni valamely politicai demonstratiónak, mi onnan is kitetszik, hogy mind a mellett, hogy ugyan ez napokban ide érkezett nehány úgynevezett bécsi barricadeur* a népet komolyabb demonstratiókra izgatá, – a mi különösen illy émeutek alkalmával könnyen fogékony keblekre szokott találni, – itt még is a fővárosi lakosságnál rokonszenvre nem talált, így lőn az, hogy midőn a Ceccopieri ezredbeliek tartós önvédelmök után végre nádor és ministerium parancsára magokat megadva, s lefegyverzetten a kaszárnyából kivonultak, s pünkösd hetfőjén délben a Dunaparton álló tömérdek nép szeme láttára két gőzösön Komáromba szállíttattak, a nép minden insultatiótól visza tartá magát. Egyébiránt valamint az említett ezredbeliek közül nehány nyomosabb gyanúval terhelt egyén, további visgálódás végett itten letartóztatott, úgy szintén intézkedések tétettek, mindazoknak, kikre az izgatás bűnsúlja nehezednék, – kellő megfenyíttetésekre is.
Akik a bécsi májusi mozgalom idején a barikádokon harcoltak.
Tisztázat. O. Lt. Külügymin. Elnöki
208/1848. – (Pü. sz.: 159 m. t.)
208/1848. – (Pü. sz.: 159 m. t.)
