205. [Budapest], 1848 június 18. A magyar minisztertanács határozata a beteg király helyettesítéséről, az országgyűlés megnyitásá…
205.
[Budapest], 1848 június 18.
A magyar minisztertanács határozata a beteg király helyettesítéséről, az országgyűlés megnyitásáról, János főherczegnek a horvát kérdésben felajánlott közvetítő szerepéről, Magyarország és Erdély egyesítéséről.
[Budapest], 1848 június 18.
A magyar minisztertanács határozata a beteg király helyettesítéséről, az országgyűlés megnyitásáról, János főherczegnek a horvát kérdésben felajánlott közvetítő szerepéről, Magyarország és Erdély egyesítéséről.
Esterházy P. külügyminiszter június 15-én jelent küldött a magyar minisztériumhoz. Beszámolt arról, hogy a minisztérium június 8-i és 10-i előterjesztése értelmében a királyhoz fordult és kérte, hogy jöjjön Budára. Váratlanul azonban rosszabbodott a király egészségi állapota. A magyar minisztérium döntse el, hogy a király megbízásából Ferenc Károly vagy pedig István nádor nyissa-e meg az országgyűlést, egyúttal pedig készítse el a szükséges rendelettervezetet és terjessze fel a minisztérium minden tagjának egyenkénti ellenjegyzésével. Közölte továbbá, hogy János főherceg a magyar minisztérium június 10-i előterjesztésére kész közvetítésre vállalkozni. Végül megküldte a magyar hadügyminiszterhez intézett rendeletet és az uralkodó határozatát a nemzeti fegyveres erőről szóló erdélyi III. tc.-ről. (O. Lt. Miniszterelnökség 512/1848.) Esterházy P. jelentésével a június 18-i minisztertanács foglalkozott, a tanácsülés jegyzőkönyve a következő:
Ministeri tanácsülés:
Külügyminister herczeg Eszterházy Pál Insbruckból junius 15-én kelt, s futár által küldött levelében értesíti a ministeriumot következőkről.
1. Hogy Ő Felsége súlyosan megbetegedett, úgy hogy orvosai tanácsára ágyban maradni kénytelen, s e miatt Morvából f. hó 14-kén Insbruckba érkezett küldöttséget sem fogadhatá el.
2. Mivel könnyen megtörténhetik, miként Ő Felségének felgyógyulásához hetek, sőt hónapok is kellenek, Ő Felsége az austriai ministerek javaslatára öccsét, főherczeg Ferencz Károlyt az austriai országgyűlés megnyitására, de egyszersmind az austriai tartományoknak saját legmagasabb nevében átveendő ideiglenes kormányzására mint alteregót felhatalmazza.
3. Hogy a külügyminister akkor, midőn a fentebbi tárgy felett folytak a tanácskozások, kijelentette; miután a fenálló törvények szerint Magyarország és ahoz kapcsolt részekre nézve Ő Felsége betegsége esetében más alterego nem lehet, mint az ország nádora, kit mint királyi helytartóját az 1848: 3-ik tcz. által Ő Felsége máris a végrehajtó hatalom gyakorlatával megbízta: az érintett ideiglenes kir. meghatalmazás csak az austriai tartományokra terjedhet. Melly észrevételére az insbrucki tanácsban kifogás nem is volt, ő tehát e részben a ministeri tanácstól utasítást kér.
4. Kérdést teszen a ministeriumnál, vajjon a magyar országgyűlés megnyitására főherczeg Ferencz Károly küldessék-e ki mint kir. biztos, vagy pedig ez a megnyitásai szertartás a nádor mint alterego tulajdonihoz tartozik?
5. Jelenti, hogy a kapcsolt részekből folyó hó 14- és 15-kén két rendbeli követség jelent meg; egyik a karloviczi érsek Rajacsics vezérlete alatt, Szerém vidékéről, mely a karloviczi lázas választások helybenhagyásáért esedezik;* másik Horvátországból, mellynek vezére báró Jellacsics bán leend, ki azonban még Insbruckba nem érkezett.*
Rajačić érsek és Stevan Šupljikac választására utal. A szerb küldöttség Rajačić vezetésével június 15-én este jelent meg Innsbruckban.
A horvát küldöttség június 16-án érkezett meg.
6. Jelenti, hogy főherczeg János azon esetben, ha a magyar ministerium és Horvátország küldötteket küldenének Insbruckba a fenforgó zavarok kiegyenlítése végett, a közbenjárást elvállalná.
7. Jelenti, hogy a hadügyministeriumhoz szóló rendeletet, mellyről az austriai ministeriumhoz is küldetett értesítés, Ő Felsége aláírta.
8. Hogy Ő Felsége hasonlóul aláírta az erdélyi országgyűlésről felterjesztett 3-ik t. czikket* is, s azt a ministeriumnak megküldi.
A tc. nemzeti fegyveres erőről szól.
Határoztatott:
Az 1-ső pontra: fájdalmas érzéssel értette a ministerium Ő Felségének súlyos betegségét, de bízik az isteni gondviselésben, hogy Ő Felségének kívánt egészsége rövid időn ismét visszatér, s így Ő Felsége azon ígéretét, mikint az országgyűlést önszemélyében nyitandja meg, talán teljesítheti. Megkérte tehát a ministerium a nádort, hogy gróf Széchenyi István és b. Eötvös József ministerekkel Insbruckba siessen s ott, ha Ő Felségének egészsége addig javult volna, őt a ministerum s az egész nemzet nevében legbuzgóbb hódolattal kérjék meg, hogy bennünket legmagasabb személyével szerencséltessen, s az országgyűlést, hacsak lehet, ő maga nyissa meg.*
A küldöttség június 20-án indult Innsbruckba. Sz. I. Ö. M. VII. 338. l.
Az 2-ik pontra: Miután Ferencz Károly főherczeg egyedül az austriai tartományokra lőn kinevezve, Ő Felsége által alteregónak, az ellen a magyar ministerum semmi észrevételt nem tehet.
A 3-ik pontra: Azon nem reménylett szomorú esetre, ha Ő Felségének egészségi állapota nem javulna, s ő mind az olly igen nagy fontosságú leutazásában, mind az uralkodás magas gondjainak és terheinek viselésében betegsége miatt egy ideig gátolva volna, alaposnak tartja a magyar ministerium a külügyminister azon nézeteit, hogy Magyarországban törvényünk szerint csak az ország nádora s. kir. helytartó főherczeg István ruháztatik fel a szükséges főhatalommal. Ugyanazért egyenesen és az esetre megküldi a ministerium az Ő Felsége által kiadandó kir. leiratnak javaslatát. E kir leiratban Ő Felsége mind az országgyűlés alkotandó törvények helybenhagyására és ha addig Ő Felsége fel nem gyógyulna, szentesítésére, mind pedig a végrehajtó hatalom körében szükséges kinevezéseknek s rendelkezéseknek teljesítésére megbízza ideiglenesen főherczeg nádor kir. helytartót. E leirat egyenesen az országgyűléshez leszen intézendő; de egy másik hasonló tartalmút a nádorhoz is kell küldeni.* Sem szükségesnek, sem czélszerűnek nem látja a ministerium, hogy a leiratokat a ministerek előre aláírják, mert könnyen úgy tüntethetnék fel, mintha arra Ő Felségét épen a ministerium akarná rávenni. Jobb lesz azt Ő Felsége által aláíratni, aztán az ellenjegyzést minden minister megteheti, s a lepecsételés itt is megtörténhetik.
A király június 26-án kelt két leiratát kiadta Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 119–122. l.
A 4-ik pontra: Szoros forma szerint az országgyűlés megnyitását is az ország nádorára lehetne bízni, de épen a horvát viszonyokat és a mindenféle ártalmas gyanúsításokat tekintve, nem lesz czélszerűtlen, hogy az országgyűlés megnyitására Ferencz Károly főherczeg bízassék meg. Erről is két királyi leirat szükséges, egyik az országgyűléshez, másik magához főherczeg Ferencz Károlyhoz; s ezeket is megküldi a ministerium. Az ellenjegyzések ezekre nézve is Ő Felsége aláírása után tétethetnek meg. A trónbeszédet, mellyet a főherczeg fog mondani, szintén megküldi a ministerium.
Ezeken felül a jövő országgyűlésre a főrendi tábla elnökéül Majláth György országbíráját, alelnökül báró Perényi Zsigmondot terjeszti fel a ministerium.
Az 5-ik pontra: Reméli a ministerium, hogy a kapcsolt részekből és Szerém vidékéről felment küldöttségeket a törvény iránti engedelmességre intve fogja a fejedelem alaptalan kérelmökkel elutasítani.
A 6-ik pontra: A horvátországi dolgok oly fokra hágtak már, hogy azok iránt a ministerium felhatalmazott megbízottjai által alkudozásokra nem bocsátkozhatik. Horvátországnak nem törvényes gyűlésén,* mellynek tartását Ő Felsége is eltiltotta, ki volt mondva a Magyarországtóli elszakadás; a dolgok illy állapotában pedig a ministerium, melly a fenálló törvényekhez ragaszkodott mindenkor, semmi kötelező lépést nem tehet. A közellevő országgyűléstől függend, a horvát viszonyok kiegyenlítése iránt intézkedni, és nem kételkedik a ministerium, hogy az országgyűlés igazság és méltányosság alapján a horvátok kívánatait teljesítendi, a mennyire az Magyarország és Horvátország kölcsönös és igazságos érdekeinek sérelme nélkül történhetik. – Főherczeg Jánosnak közbenjárását arra óhajtja leginkább a ministerium, hogy a Horvátországban felizgatott kedélyek megnyugtatását eszközölné, s azon álnok rágalomnak, mintha mindaz, mi a törvényben és Ő Felségének a törvény nyomán kiadott legfőbb rendeleteiben foglaltatik, nem Ő Felségének önkénytes szabad akaratja volna, s mintha a horvátok ellenszegüléseit Ő Felsége s az uralkodó ház is helyeselné, magas befolyásával és szavával eloszlatni s ekképen a békét s egységet előmozdítani kegyeskedjék. – Ha e hiedelem s ámítás eloszlott, minden egyéb nehézségeket könnyebb lesz elhárítani. Külügyminister úrtól pedig szívesen veendi a ministerium, ha értesítést küld a Horvátoknak valóságos kívánatairól.
A június 5-i zágrábi tartományi gyűlésre utal.
A 7-ik pontra: A királyi rendelet a hadügyministeriumnak kiadatott.
A 8-ik pontra. A választási törvény szentesíttetvén, minden egyéb kérdések most már a közös törvényhozáshoz tartoznak. A főherczeg nádor a belügyminister ellenjegyzése mellett erről az erdélyi országgyűlést értesítendi. – A kormányzás átvételére királyi biztos* küldetik. –
Királyi biztosnak a nádor június 19-én Vay Miklóst nevezte ki.
Vörös Antal egykorú másolata.
O. Lt. 1848/49-i minisztertanácsi jegyzőkönyvek gy.
O. Lt. 1848/49-i minisztertanácsi jegyzőkönyvek gy.
