220. Buda, 1848 június 21. Trangous Lajos pénzügyminisztériumi bányászati osztályigazgató átirata Deák Ferenc igazságügyminiszter…
220.
Buda, 1848 június 21.
Trangous Lajos pénzügyminisztériumi bányászati osztályigazgató átirata Deák Ferenc igazságügyminiszterhez a bányamunkások katonai szolgálat alóli mentességének fenntartásáról.
Buda, 1848 június 21.
Trangous Lajos pénzügyminisztériumi bányászati osztályigazgató átirata Deák Ferenc igazságügyminiszterhez a bányamunkások katonai szolgálat alóli mentességének fenntartásáról.
A bányászok katonáskodástóli mentessége az 1799. évi October 15-én és 1812. évi April 12-én kelt királyi rendelmények* szerint akkép volt szabályozva, hogy azon bányászok, kik a fenn elő hozott k. rendelményekben kijelölt osztályokba tartoznak, és egész éven át folytonos bányászi munkában állanak, katona állástól mentesek, a szükséges visszaélések elkerülése végett a nép összeírási igazoláskor az illető polgári, és bányászi hatóságok a katonáskodástól mentes bányászokat híven, különössen azon oknál fogva írják össze, miszerint ez országos újonczállítás előfordulásakor a kiállítandó újonczok számának leendő kivetése mellett, kellőleg használtathassék; az illy módon véghez vitt összeírásnak pedig egyik példánya az illető polgári hatóságnál, másik az illető bányászi főhivatalnál tartassék, harmadik pedig a k. helytartóságnak* tudomásul, és az isméti újonczállítás eseteiben vehető használatul minden polgári hatóság által évenkint felküldessék.
A kérdés szabályozását az tette szükségessé, hogy több Szepes megyei birtokos és város erőszakkal katonai szolgálatra kényszerítette a bányamunkásokat. Ennek további megelőzése 1799-ben pontosan felsorolták, hogy a bányákban foglalkoztatottak közül ki mentesek a katonai szolgálat alól (vezetők, igazgatási személyzet, feltétlenül szükséges munkások). 1812-ben pedig a kérdést újból szabályozták. Kimondták, hogy a katonai szolgálat alól mentesülők névsorát a közigazgatási és a bányászati hatóságok évenként állapítják meg. Egyúttal elrendelték, hogy a mentesek is – amennyire munkájuk engedi – századokba (centuria) osztva fegyvergyakorlaton vegyenek részt. (O. Lt. Magy. Kancelláriai lt. 10730/1799, 4166/1812.)
A m. kir. helytartótanács.
Az 1840. évi 2. t. cz. által rendelt újonczállításkor*, ezen törvényczikk 7. szakaszában sinor mértékül elfogadott újoncz állítási utasításnál fogva, nem valamenyi bányászok, kik egész éven át folytonosan bányamunkával foglalkoznak az újonczozástul mentettek fel, hanem csak azok, kik egyedül bányabérből élnek, és ezen tekintetből mentek a fejadótól. Minthogy azonban az élet mikinti fentartásának módjai sokkal méljebben elrejtvék a magán családok belső viszonyaiban, hogy sem azok közvitatkozásoknak alkalmas tárgyai lehetnének a polgári, s bányahatóságok közt a nép és adóbeli pontos összeírások hiányában is több összeütközések támadtak, melyeknek következtében a mellékletben ide csatolt királyi rendelmény által meghagyatott: hogy a bánya hatóságoknak a bányaművelők összeíráskori közremunkálása iránt 1812. évi Szentgyörgy hó 12-én kelt legmagasabb rendelet szorosan megtartassék, és hogy az ezen rendelet foganatosítására nézve ez ideig fenforgó akadályok elhárítassanak, a mód, mely szerint az érintett bányahatóságoknak ezen eljárásbani részvétje jövendőre alkalmaztattni fog, határozottan kijelentessék, úgy mindazáltal, hogy ezen közremunkálásnak czélja, mely a földes úri és bányahatósági felsőbbségtől folyó jog következményének tekintetben vétele nélkül egyedül a katonai szolgálat terhe alól felmentett bányaművelők tökéletes s gondos összeírására, és ezen mentesség feltételeinek kitüntetésére szorítkozik, kizárólag szem előtt tartván, ez ügy körüli munkálat oda irányoztassék, miképpen e czél a lehető legegyszerűbb, és biztosabb módon elérhessék s egy úttal mind az mi viszályoknak szolgálhatna okul, tettleg elmellőztessék.
Az említett § kimondja, hogy meg kell tartani az utasítás rendelkezéseit a katonaállítás alóli kivételekről, a katonaállítás módjáról stb.
A kerületi bányatörvényszékek a volt k: u: magyar kamara által eziránt kihallgattatván az almagyarországi kerületi bányatörvényszék jelenté: miszerint az e részbeni viszályoknak oka főleg abban rejlik: hogy némelly polgári hatóságok által az évenkinti nép összeírás egészen elmulasztatik, vagy egyoldalúlag a bányatörvényszékek közbenjötte nélkül végre hajtatik, de azon helyeken is, hol az a bányahatóság jelenlétében történik, oly móddal gyakoroltatik, mely a viszaéléseket nem hogy megszüntetné, sőt inkább előmozdítja: mi végre Hont, Bars, Zólyom, Liptó, Poson, Varasd, és Zágráb megyéket, melyekben a bányahatóság összeírásnáli közbenjötte mellőztetik, oda utasíttatni kéri: hogy a bányászok által lakott helységekben véghezveendő népösszeíráskor a bányahatóságot közbenmunkálása végett felszólítani köteleztessenek; az összeírás modorára nézve pedig azt véli rendelendőnek, miszerint az összeírási táblákban a katonáskodástól mentes bányászok számára különös rovat nyitassék, és hogy az 1812. évi rendelmény tartalma szerint közösen végzendő összeírási táblák, mind a két hatóság aláírása mellett, vagy legalább a bányahatóság által az összeírás munkálattal együtt felsőbb helyre felterjesztessék. Ezen értelemben nyilatkoztak a felső magyar országi és nagybányai bányatörvényszékek is, azon megjegyzéssel: hogy a felső magyar országi kerületben a bányahatóság közbenjárása ezen összeírásoknál egyedül Szepes és Gömör megyékben, és a 16 városokban, nagybányai kerületben pedig csak Nagy-, és Felsőbánya városokban szokott használtatni, ellenben felső magyar országi kerületben Sáros, Abaúj, Zemplén, Ungvár, Torna, Borsod és Heves megyékben, és Kassa s Lőcse városokban, nagybányai kerületben pedig Szathmár, Ugocsa és Beregh megyékben, jóllehet azokban bányász személyek léteznének telyesen elmellőztetik: végre
A bánáti bányatörvényszék a kérdésben lévő összeírások eljárásnak kerületében észrevett hiányait abban véli rejleni, hogy a bányahatóság részéről a régi megyei latin lajstromok és sommás táblázatok használtatnak, és általában a most divatozó összeírási táblákban a férfiak három osztályba t: i: egy esztendőtől egész 17-ig, 17-ik–40-dik és 40-en esztendőn fölül jelenleg, miután az 1840. évi országgyűlésileg megállapított újonczozási utasítás szerint a 32 éven felül álló egyének már hadmentesek, a második rovatra nézve hibássan soroztattnak; – hogy továbbá a bányászat érdeke az 1812. évi királyi rendelményben a had mentesek sorában nem foglalt kőszénbánya munkásokat is a katonáskodástól felmentetni megkívánná, végre hogy a bányahatóságoknak az összeírás befejezésénél, és a sommás táblázatok készítésénél kellő befolyás nem engedtetik, és e mellett az újonczok helységenkinti kivetésénél, a bányatelepek érzékeny terheltetésökre a férfiak egész száma, a hadmentesek egyedüli levonásával szokott alapul felvétetni és ez által, miután az arány nem egyedül a fentemlített második rovatban eső egyéneknek, hanem a gyermekek, túléltek, és agasztyánoknak számba vétele szerint megállapíttatik, a bányatelepek túlságosan terheltetnek.
A pénzügyi ministerium azt tartja, hogy ezen tárgyalások a codificatio köréhez tartoznak, miért is azokat illetőségökhöz képest az igazságügy ministeriumnak vélte közlendőknek oly megjegyzéssel, hogy a bányamunkások katonáskodástóli mentessége a bányászat fentartására igen szükséges rendszabály, mert a bányamunka bizonyos szakisméretet kívánván, a bányamívelés legnagyobb kárával történnék, ha azok, kik e munkához megkívánható több éveken át szerzett képességgel bírnak, katonáskodási kötelesség által attól elvonatnának, a bányászat a nélkül is folyvást hiányt szenvedett képes munkásokban, mert a bányászathoz, mely magába véve legterhesebb, legegészségtelenebb s legveszélyesebb állapot, csak igen kevés fiút nem bányász atyától lehet a katonáskodástóli rettegésen kívül máskép megnyerni, de egyébiránt is a bányász háború időkben az által, mert pénzt s a fegyverhez, és egyéb hadi szükségekhez megkívántató anyagokat termeszt, épen oly nélkülözhetlen, és czélnak megfelelő egyed, mint a katonai segédszemélyzet, és ennél fogva hasonlóképpen mint emez a hadügy kiegészítő részül tekinthető, miért is ezen az álladalom érdekében szükséges mentességnek az új bányatörvénykönyv kidolgozásánál tekintetben vétele ajánltatik.
A pénzügy minister meghagyásából.
Tisztázat. O. Lt. Orsz. Nemzetőrs. Haditan.
1979/1848. – (Pü. sz.: 5711 P. M./507.
B. O.).
1979/1848. – (Pü. sz.: 5711 P. M./507.
B. O.).
Mellette a helytartótanács 1846. szept. 29-i rendelete.
Deák Ferencz igazságügyiminiszter június 1-én átküldte az ügyet Mészáros Lázár hadügyminiszterhez intézkedés czéljából. (Uo.) A hadügyminiszter az országos nemzetőrségi haditanácshoz továbbította, a haditanács július 24-én rendeletet adott ki: a bányamunkásokat, a kohókban és olvasztókban dolgozó munkásokat és kisebb felügyelő tisztviselőket mindenfajta nemzetőrségi szolgálat alól felmenteni. A bányaigazgatóságokon, bányatörvényszékeken és más kisebb bányakezelésben dolgozó hivatalnokok nemzetőri szolgálatát össze kell egyeztetni hivatali beosztásukkal. Közlöny, 1848. július 26. (47. szám) 215. l.
