244.
Eszék, 1848 június 30.
Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelő jelentése Kossuthhoz: a veszedelem növekedése miatt a szerémi kincstári hivatalok részére gyors utasítást kér.
A mint tegnapi 100. szám alatti jelentésemben érintém, csakugyan növekedik s erősbbödik a szerb lázadás, mint ezt a Minister Úr az ·/· alá csatolt jelentésben benfekvő, a carloviczi rácz választmánynak Novics Joksim nevű teljhatalmú biztosa által a klenáki hivatalhoz intézett, és Pintér Antal ottani 30-dos által mai napon személyesen elhozott parancsából bővebben értendi. Meghagyatik ti. ebben a nevezett hivatalnak: hogy minden pénzeit a mitroviczi kerületi bizottmánynak átadja, s szigorú büntetés alatt senki mástól, mint a carloviczi népbizottmánytól s őtőle parancsolatokat el ne fogadjon. A nevezett 30-dosnak jelentéséből kitetszik továbbá: hogy a cordon, mint ezt már ismételve feljelentém, csakugyan teljesen felbomlott; a kereskedés a jó renddel, s evvel a jövedelmek egészen megszűntek; a törvénytelen szabad közlekedésnek tágas út nyitva; a törvényes hatóságoknak tekintélye s hatalma végképen megtörve s a többi. Illy körülmények közt az eziránt esedező 30-dosnak azon szóbeli utasítást adtam: hogy csak a nyers erőnek engedjen, a királyi jószág megmenésére mindent kitelhető módon használjon, s csak a legnagyobb szükség esetében vonuljon vissza. –
Ha a Minister Úr intézkedését praeoccupálni vagy akartam vagy mertem volna, azonnal megszüntettem volna a klenáki hivatalnak működéseit, mivel a rendszerinti kereskedés, a hatóságok tekintélye úgy is megszűnt, s ezekkel a jövedelmi források is kiapadtak; azon kevés jövedelem pedig, melly begyűlne, úgy is a felkelők hatalmába kerülne; míg más részről a szegény hű tisztviselők csak a legvalószínűbb halálos veszedelemnek kitéve maradnának.
Bátorkodom tehát a Minister Urat mind ezen, mind a többi szerémbeli hivataloknak részére minél gyorsabbi utasítás-adásra alázatosan felkérni.
Én ezen veszedelmet előre láttam, azért ismételve jelentém ki a mitroviczai pénztárban heverő, Kavicstól vissza vett 39010. pft. iránt aggodalmamat, s meg is hagyám a hivataloknak: hogy pénzeit ne úgy, mint a királyi biztos báró Hrabovszky úr intézkedett, hanem csak óvatosan és csak az igazán veszélyeztetteket szállítsák az ezredi pénztárba.
Egyébbiránt nem titkolhatok el itt egy észrevételt: a carloviczi rácz lázadásnak ezen fellépése aligha nem fogna a zágrábi elégületleneknél visza tetszést és féltést szűlni, mert a hatalmat, mellyet előbb csak a bán igényelt s bitorolt, tőle elragadni, vagy legalább vele megosztani látszik, sőt kétséget nem szenved, hogy ezen rácz biztos hatalmasabb a báni biztosnál: mert a Kavics hol ellentállásra talált, visszavonult, míg ez hatalmas vezérkint faluról falura jár, s a tartományi fegyveres erővel meghódítja. Megmentési módot itt, hol a lázadás főfokán áll, javaslani lehetetlen; némileg vígasztaló egyébbiránt az, hogy a klenáki pénztárban csak körülbelül 1000 pengő forintnyi öszveg létezik.
Hogy ezen aggasztó hírekhez némi vidámabbat csatoljak, megtoldom ezen jelentésemet a mai megyei gyűlésnek örvendetes eredményének rövid leírásával.
Minekutánna a reactionáriusok által előidézett lármára Szállopek alispán úr előre kidolgozott terv szerint az összegyűlt népet felszóllította volna, hogy „mindenki, ki a király szavára hallgatni és a törvényeket kihirdettetni kívánja, álljon jobbra, ki pedig a bánt követni akarja, balra”, – történt, hogy a baloldalra Jankovich adószedő vezérlete alatt csak 6–7-en nehány illir pappal állott, míg az egész nagy tömeg a jobb oldalt elfoglalta.
Ennek következése lett, hogy a királyi manifestum s Hrabovszky proclamatiója azonnal, a törvények pedig mindjárt azután publicáltattak, holnapra pedig a követválasztási munkálatok megkezdése elhatároztatott, míg az izgató papok csúfolódások és szidások közt a helyt elhagyni kénytelenítettek.
Ezen szerencsés eredményt leginkább báró Brandaunak s utánna Szállopek alispánnak, s Tallián lukácsi plébánosnak köszönhetni.
Tisztázat. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki
1190/1848.