268.
Pest, 1848 július 7.
Kossuth rendelkezése az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz a honvédség ellátásáról.
Török Gábor, a szegedi tábor ellátási kormánybiztosa július 5-én a következő jelentést küldte Kossuthoz:
Ó-Becsén táborozó honvédi 3-ik zászlóaljtól, egyik tiszt 8000 ftnak azon zászlóalj számára a szegedi fő só pénztárból leendő felvételére megjelent, azonban a só tisztséghez a pénzügyi miniszteriumtól utalvány nem érkezett, ha holnapig nem érkezend, a rendelkezésemre adott pénzből kell ideiglenesen segítenem. – Minthogy azomban a többi zászlóaljak is kívánhatnak pénzt, s a só tisztség e részben utasítva nincs – nekem pedig a katonák, honvédek, és nemzetőrök készpénzbeli járulatok kiadására megbízatásom nincs, de rendelkezésem alá adott öszvegnek más hivatása van, és ezekre távolról sem elégséges; a mit is hadügy miniszter úrnak mai napon a csapatok hol és miként fizettetése végett megjelenítvén, tisztelt Minister Úrnak is feljelenteni kötelességemnek tartom, – olly megjegyzéssel hogy a honvédek, nemzetőrök, és katonák kész pénz járulataikat, valamint ez az utóbiakkal eddig is történt, egyenesen a só pénztárra utalványozni legczélszerübb lenne.
Török Gábor jelentésére Kossuth a következőket jegyezte fel:
Ezen, sürgöny által érkezett tudósítást olly kéréssel közlöm az országos honvédi hadi tanácscsal, – méltóztassék az iránt kellőleg intézkedni, hogy illy zavarok ne történjenek, s a zászló aljak tudják meg, hol kell készpénzbeli járulékaikat felvenniök. – Mert miután én a honvédi hadi tanács kívánata szerint a dotatiót megtettem, – hogy még is máshová menjenek pénzért – ez annál kevésbbé lehet, minthogy így a zavaron és rendetlenségen kívül, még okvetlenül nyugtalanság és elégedetlenség is fog következni; s az ellátásban bizonyosan hátramaradás leend. Pest, Jul. 7. 1848.
Kossuth s. k. hátirati rendelk.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1260/1848
Mészáros hadügyminiszter, aki az ügyről szóbeli közlés útján értesült, úgy intézkedett, hogy 50 000 forintot kell a szegedi sóháznál utalványozni Török G. részére, azzal, hogy az összeget a Szegednél gyülekező nemzetőrségre fordítsa. Ez csak előlegnek tekinthető, mert a nemzetőrök száma folyton növekszik. (Uo.)