267. Pétervárad, 1848 július 6. Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában Hrabovszky királyi biztos szerepéről.
267.
Pétervárad, 1848 július 6.
Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában Hrabovszky királyi biztos szerepéről.
Pétervárad, 1848 július 6.
Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában Hrabovszky királyi biztos szerepéről.
PÉTERVÁRAD, JULIUS 6-ÁN.
Biztos kútfőből mondhatjuk, hogy báró Hrabovszky hadparancsnok a Horvát- és Tótországokbani királyi biztosságtóli felmentését csak annyiban értette, amennyiben a Pétervárad táján komoly alakban mutatkozó zendülési mozgalmak parancsnoksági tiszte miatt személyes jelenlétét nélkülözhetlenné tehetvén, innen netalán eltávoznia nem lehetne. Jellasich mint bán és fő hadi parancsnok készülvén Slavoniában föllépni; teljes bizonyossággal mondhatjuk: mikint Hrabovszky őt nem csak elfogadni nem fogja, sőt érintett minőségbeni fogadtatását hatalmának minden erejével gátolandja. A horvát-slavon hatóságoknak szólló paritionalisokat szétküldötte. Miksics Miklós horvátországi ítélőmesternek megparancsolta, hogy a horvát tartományi gyűlésre meghívandó egyének névjegyzékét vele késedelem nélkül közölje s a szükséges országos okleveleket rendelkezésére készen tartassa. Verőczei alispán Szalopek Lajos megkeresésére az illető katonai hatóságoknak kötelességévé tette, hogy Jellasich biztosának, Jankovics Józsefnek engedelmeskedni semmi tekintetben ne merészeljenek s katonai karhatalmat egyedül és kizárólag a nevezett alispán kérésére szolgáltassanak. Tapasztalván, miként az ezen a vidéki népet leginkább a görög n. e. papok lázították fel, s bujtogatásaikat szakadatlanul folytatván, ők okozzák főleg, hogy a Karloviczon s a római sánczoknál táborozó pártütők békés úton mindeddig le nem csillapíttathattak, karloviczi érsek Rajacsics Józsefnek meghagyta, hogy Zágrábból székhelyére azonnal visszatérni s főpásztori befolyását az elcsábított nép megterítésére használni siessen. De ezen felszólításának sikeréről maga is kételkedik.*
Mi is kétkedünk s azt mondjuk, hogy illy pártütő, ki nézetünk szerint még Jellasicsnál is bűnösebb haladék nélkül felségsértési perbe vonandó kimondjuk azt: hogy sem Csernovics királyi biztos, sem a bácsi főispán nem fog addig kötelességének megfelelni, míg pap, nem pap, a lázítókat statarium elibe nem állíttatja. (Kossuth jegyzete).
Ő felsége julius 3-ikai leiratának* tartalmát a horvát-slavon hatóságoknak. s a bukkari kapitányságnak is tudtára adván, azokat a Jellasicscsal folytatandó hivatalos összeköttetéstől büntetés terhe alatt eltiltotta. Szerém vármegyének julius 11-ére, Verőczének 13-ára, Eszék városának 14-ére, Posega megyének, 17-ére, Posega városnak 18-ára legszorosabb felelet terhe alatt megtartandó közgyűlést rendelt. Eszék városa megkeresése következtében a rögtön ítélő bíróságot azokra is kiterjesztette, kik urunk királyunk, V. Ferdinánd s az ország törvényei és törvényes rendeletei ellen zendülőleg felkelnek, Magyarország és a kapcsolt részek közötti törvényes viszonyokat a szent korona egységének csonkításával pártütőleg felforgatni törekszenek, a közállomány ellen fondorkodnak s a közbékét és csendet erőszakosan háborgatják. Legkülönösb az, hogy Jellacsics jónak látta Zágrábból julius 29-ről b. Hrabovszkyhoz levelet írni s abban őt arra szólítani fel: hogy miután ő felsége az Insbruckban junius 19-én tartott audienczián kinyilatkoztatni kegyeskedett, hogy a Magyarország, s kapcsolt részei közt fenforgó differentiák (ezt ő differentiának nevezi) kiegyenlítésére János főherczeget méltóztatott közbenjáróul kijeleni; tehát b. Hrabovszky minden további eljárásról annál inkább mondjon le, minthogy különben polgár háború kitörésére szolgáltatna alkalmat, a minek felelősségét báró Hrabovszky ismeretes nemes érzelmei mellett nem lehet hajlandó magára vállalni. Így Jellasich. Más szóval mintha az utonálló azt mondaná: add meg magad, mert különben felelős leszel érte, ha kirabollak. – B. Hrabovszky julius 5-kén azt válaszolta neki: hogy ő felségének junius 3-ikai parancsa sokkal világosabb s határozottabb, hogysem annak végrehajtásában magát megtévesztetni engedhetné. Hogy ő felsége atyai indulata szerint óhajtja a kiegyenlítést, az természetes ugyan, de fentebbi királyi parancsának ez óhajtás teljességgel nem derogál, annyival inkább, mert az idézett audientián ő felsége azt is megmondta Jellasichnak, hogy legfelsőbb parancsai iránti ellenszegülése ő felségét mélyen sértette. Amint tehát teljhatalmú királyi biztosi minőségében szoros kötelességének ismerte b. Hrabovszky altábornagy úr a horvát és slavon hatóságokat ő felsége parancsáról tudósítani, úgy Jellasichnak is engedelmességet parancsol. Emlékezteti Jellasichot Gradeczen Hrabovszky előtt kijelentett azon kívánatára, hogy Slavoniában a serbismust, mellynek a magyar–horvát differentiákhoz semmi köze, felkapni ne engedje, és ím a serbismus lázadással és árulással szövetségben polgár háborút idézett elé, az árulók s idegen rabló betolakodottak kevesek bár, de magokkal ragadják az elámított szerencsétlen tömeget. Legyen rajta, hogy az elcsábítottak a pártütés vétkes zászlóját elhagyva, kötelességökhez visszatérjenek, külömben most, miután kellő haderővel már el van látva, a nyílt hatalom alkalmazását minden következményeivel egyetemben tovább nem fogja halasztani, és ekkor minden szerencsétlenségért, mi e boldogtalan népet érendi, isten és ember előtt Jellasich leszen a felelős.*
A június 3-i királyi leirat fogalmazványát ld. a 128. szám alatt. A király parancsot a király aláírásával és Szemere B. belügyminiszter ellenjegyzésével június 3-i dátummal adták ki. Mivel azonban az udvarban még egy kísérletet tettek és Jellacsicsot május 29-én Innsbruckba rendelték, a Hrabovszkyhoz intézett május 29-i rendeletben meghagyták, hogy a június 3-i rendeletet és a hozzá kapcsolódó parancsokat csak akkor tegye közzé, ha Jellacsics a május 29-i felhívásnak (azonnal induljon Innsbruckba, a június 5-ére hirdetett gyűlést ne tartsa meg) nem engedelmeskedik. A június 3-i rendelet sorsát ismerteti Károlyi Á.: Batthyány. I. 142–145. 1. Kossuth cikkéből úgy látszik, hogy Hrabovszky nemcsak a június 10-i királyi kiáltványt, de a június 3-i rendeletet is felhasználta Jellacsics ellen.
Ezen hangot szeretjük hallani b. Hrabovszkytól. Legyen olly gyors és erélyes a tett, mint a minő férfias a szó, s a magyar nemzet hálája iránt biztos lehet. (Kossuth jegyzete.)
Kossuth Hírlapja, 1848, július 12. (10. szám)
37. l.
37. l.
A cikk aláírás nélkül jelent meg. Vörös Antal szerint, aki összeállítást készített Kossuth cikkeiről, Kossuth írta. (Kossuth Lajos dolgozatai a Kossuth Hírlapjában 1848-ban. O. Lt. Kossuth-gy. II. V. 1. b.–575.)
