298. Pest, 1848 július 17. Kossuth átirata Mészáros Lázár hadügyminiszterhez: intézkedjék a Sándor-huszárok hazajöveteléről, a ka…
298.
Pest, 1848 július 17.
Kossuth átirata Mészáros Lázár hadügyminiszterhez: intézkedjék a Sándor-huszárok hazajöveteléről, a katonai kinevezések után szedett taksa megszüntetéséről, a katonai nyugdíjak kérdésének rendezéséről és a hadipénztárakról.
Pest, 1848 július 17.
Kossuth átirata Mészáros Lázár hadügyminiszterhez: intézkedjék a Sándor-huszárok hazajöveteléről, a katonai kinevezések után szedett taksa megszüntetéséről, a katonai nyugdíjak kérdésének rendezéséről és a hadipénztárakról.
Külügy ministeriumunk köréből a legbiztosabb kézből mai napon a következő tudósítást vettem:
„A Bécsben szállásoló Sándor császár magyar huszár ezred parancsot kapott Magyarországba menni, mire a legnagyobbszerű enthusiasmus mutatta magát közöttök, s ámbár Apponyi ezredes és Rosenfeld, mindketten szabadságunk ismeretes politicai hóhérjainak testvérei,* beszélgetés közben nyilvánították, hogy ők a horvátok ellen nem harczolnának, Bárczay kapitány kinyilatkoztatta nekik, hogy ez esetben kötelességének tartaná őket összevagdalni; mire az említett két hazafiságtalan főtiszt oda nyilatkozott, hogy mindent elkövetend, miszerint az ezred haza ne menjen; és csakugyan pár nap múlva már azon rendeletről hallottak a többiek, hogy Olaszországba kell menniök. Erre a legnagyobb dühösség mutatkozott, s katonák és magok a tisztek, névszerint Bárczay, Szepesházy, Vida, Kaszap, Schweidl, Jankovics azt hivék, hogy az egész az ezredes ármánya, s legénységöket nem tudták másként megnyugtatni, mint úgy, hogy megtudni ígérték, mi a magyar ministerium rendelete.”
Apponyi György volt magyar udvari kancellária és az erdélyi szász Rosenfeld Lajos udvari tanácsosra utal. Apponyi minden változtatással szembeforduló főnemes, Rosenfeld magyarellenes, az erdélyi unió egyik legnagyobb ellenzője volt.
Én bizonyos vagyok benne, hogy Hadügyminister úr illyet nem rendelt, s nem rendelhetett, sőt tudom, hogy egy német ezreddeli felcserélés útján határozta ezen hős magyar ezredet hazájának visszaadni.
Nehogy tehát hazánk megmentésére szánt rendeletei egy pár rosz lelkű gyanúsítók által meghiúsíttassanak, s a magyar ezredekbeni jó szellem ármányosan aláásassék, – barátságos tisztelettel kérem Hadügyminister urat, méltóztassék a legkomolyabb határozottsággal úgy intézkedni, hogy a nevezett magyar huszárezred hazánkba azonnal valósággal visszajöjjön; egyszersmind Apponyi és Rosenfeld főtiszteknek hozzám a külügyministerium hivatalos köréből érkezett feladás iránt nyomban szoros vizsgálatot tétetni, s ha a vád kisül, az illy botrányoktól hazánk e derék ezredét megmenteni. – Idegen tisztektől sem gondolom az illy hetvenkedést büntetlenül tűrhetni, magyarnál pedig megbocsáthatlan árulásnak ítélem.
Még egy másik kérésem is van Hadügyminister úrhoz. Bizonyosan tudom, hogy a magyar ezredeknél legújabb időben Hadügyminister úr által történt előléptetések eseteiben, az előléptetett tisztek kinevezésök taxáit még mindig Bécs számára fizetik. Ez már egyenesen az én felelőségem körébe vág; kérem annak okáért Hadügyminister urat
1. méltóztassék engem az ezen taxákra nézve fennálló rendeleteiről értesíteni;
2. méltóztassék a bécsi hadügyi ministertől az illy czím alatt a magyaroktól bitorlott taxa-zsarolásnak visszakövetelését hathatósan elrendelni;
3. méltóztassék e tekintetben a magyar hadsereghez a kellő rendeletet kibocsátani, s azt a hivatalos „Közlöny” útján is közhírré tenni.
Én a polgári tisztviselőktől kinevezési taxát nem kívánok s e nézetem helyeslését az országgyűlésnek is előterjesztendem.* Nem ismerem a haditisztségi taxát természetét, de meg vagyok győződve, hogy ha ezeknek megszüntetését Hadügyminister úr a nemzet képviselői előtt indítványozná, köztetszéssel találkoznék, s a magyar hadsereget a háladatosság egy újabb kapcsával csatolná a magyar ministeriumhoz.
Ld. a 484. lapon.
4. Hadügyminister úr, saját költségvetéséből látom, hogy a magyar hadseregi nyugdíjjak igen tetemes öszvegre mennek, s én bizonyosan tudom, hogy ha külföldön van is egy két magyar tiszt, kinek nyugdíjját helyettünk mások fizetik, de tízszer annyi idegen tiszt van országunkban, kiknek nyugdíjját a bécsiek helyett mi fizetjük. Meg vagyok győződve, hogy ezen rovatot az országgyűlés visszavetendi, s nem is lehet vissza nem vetni; s azért tisztelettel kérem Hadügyminister urat, méltóztassék a bécsi hadügyministerrel számot vetve, külügyministeriumunk útján mihamarébb tisztába hozni, mi az, ami a pansiók tekintetében minket, s mi az, a mi őket illeti, miszerint tudjam, mit kell kötelességből, mit viszont csak kölcsönös beszámítás feltétele alatt fizetnünk, s ha a hadseregnél pansionalis fundus van, annak minket illető részét méltóztassék revindicáltatni.
5. Általában, nagyon sürgetőleg vagyok kénytelen Hadügyminister úrnak bölcs gondoskodását a hadi pénztárak kezelésére és személyzetére felkérni. Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy valameddig hazánkban a hadi biztosok* a régi idegen rendszernek teremtményei maradnak, Hadügyminister úr sem a visszaélésektől, sem a hadseregünk hazafiságát csökkentő idegen avatkozástól menekedni nem fog; míg ellenben, ha a hadi biztosok s hadi pénztárkezelők Hadügyminister úr által lesznek nevezve s utasítva, a pénzzel egyszersmind a kész engedelmesség is kezében lesz.
A hadbiztosok a hadsereg élelmezési, ruházási és elhelyezési ügyeit intézték és ellenőrizték. A hadbiztosságok, élükön egy-egy hadbiztossal, a főhadparancsnokságok alá tartoztak. Fölöttes hatóságok a márciusi forradalom előtt a bécsi udvari haditanács volt.
Hazafiúi aggodalommal vagyok bátor annak okáért Hadügyminister urat az említett fontos tárgyakbani rögtönös intézkedésre felkérni.
Tisztázat. Kossuth s. k. aláírásával.
O. Lt. Hadügymin. Ált. iratok. beadv.
3723/1848. – (Pü. sz.: 1411. P. M.)
O. Lt. Hadügymin. Ált. iratok. beadv.
3723/1848. – (Pü. sz.: 1411. P. M.)
Az ügy folytatását ld. a 310. szám alatt.
