502. [Budapest], 1848 szeptember 14. Kossuth felszólalása a képviselőházban: mindenképpen meg kell várni a bécsi udvar válaszát B…
502.
[Budapest], 1848 szeptember 14.
Kossuth felszólalása a képviselőházban: mindenképpen meg kell várni a bécsi udvar válaszát Batthyány feltételeire.
[Budapest], 1848 szeptember 14.
Kossuth felszólalása a képviselőházban: mindenképpen meg kell várni a bécsi udvar válaszát Batthyány feltételeire.
A képviselőház mielőtt a napirend tárgyalásához fogott volna, hosszas vita után határozatot hozott, hogy a Magyarország népeihez és az Európához szóló kiáltvány megírására kiküldött bizottság (ennek Kossuth is tagja volt)* mielőbb végezze el munkáját. Majd kérdéseket intézett a miniszterelnökhöz a honvédségbe való átlépés korlátozásáról, a népfelkelés meghirdetéséről, a ház pénzügyi határozatának végrehajtásáról. A miniszterelnök válasza után többen bírálták Batthyány politikáját, Kossuthot kívánták miniszterelnöknek. A további vitának Kossuth felszólalása vetett véget:
A bizottság megválasztására ld. a 476. számot.
Tisztelt képviselő ház! Nem ismerek férfiút, kit akár a törvényes formák közt a constituált hatalmak, akár pedig, ha a veszélyeit úgy kívánnák, az önfentartásnak érdeke rendkívülileg bár, az ország kormányzatábani részvételére bírna,* nem ismerek férfiút, ki nyílt homlokkal ígéretet merne tenni ennyi veszély között, hogy mindenesetre meg fogja menteni a hazát. Ez egyes embernek erejét felül haladja, erre nézve az egész nemzetnek lelkesült közremunkálása szükséges. Azért, uraim, a hazafiúság legtisztább érzelmével kérem önöket, és, esdeklem, ne nehezítsék a pályát. Miképen állanak a dolgok? Tegnap előtt, midőn a nádor levele felolvastatott, gr. Battyhany Lajos e szószékről nyilatkozatot tőn, mellyben ez foglaltatik: elvállalom a ministerium alakítását, (bátorság kellett illy perczekben annak elvállalására) de azon feltételt szabtam hozzá, hogy a dynastia ne contracarrirozza a ministeriumot, hanem legyen őre az alkotmánynak s hárítsa el az akadályokat, mellyek a dynastia köréből a fejedelem nevében tétetnek Magyarország megmentésének útjába, s egyszersmind megmondom, hogy jelen a haza perczei nem engedik a várakozást, és csütörtök estig határozott tudomást kötök ki magamnak, különben nem alkotom a ministeriumot. Ma csütörtök van, várjuk még be az estvét. Én ugyan azt hiszem, hogy azt, mit a ministerelnök kívánt, nem fogják megadni oda fen, ha csak most rémítő alakban mutatkozó bécsi mozgalom* talán többet is nem csinál, és ha nem fogják megadni ezt, azt gondolják az urak, hogy Batthyány Lajos, kinek politicájával nem osztozom, azon férfiú, ki öt nehéz hónapnak tapasztalásain keresztül nem tanulta volna meg azt, hogy szavakkal többé száját betömetni egy magyarnak sem szabad engedni? Azt mondotta, hogy ma este határozottan felel a háznak, ezt tehát bevárjuk; az, hogy Jellachich előre nyomul, ne fosszon meg rövid türelemtől, mert engedjék meg, sem ő, sem a fejedelem nincs szomszédunkban, hogy olly gyorsan lehetne végezni. A háznak az éjjel határozott nyilatkozatot kell kapni, a nemzetnek nem lehet játszani engedni magával, sem úgy, hogy a fejedelem ne tegye meg, a mire köteles, sem pedig hogy húzás halasztással ne töltsük az időt várván, hogy közelegjenek a seregek, megbéníttassanak a nemzet intézkedései. Ezt a nemzet nem tűrheti. Megvallom, ha a király vagy ha ő beteg, azok, – kik nevét bitorolják rögtön – nyomban nem ugyan azonosítják magukat tökéletesen Magyarország törvényeivel, akkor igaza van az előttem szóló követnek,* azon kérdést kell tárgyalni, miképen van az: hogy Magyarország királyának tábornoka tör be a törvény ellen, és mit kell akkor tenni, mikor ez történik. Arra kérem a házat, hogy minden következményeket tekintetbe vevén nagyszerű határozatokra legyen kész, mellyeket ma estve hozandó lesz. Most egy óra délután, várjuk be az estét s ezt ma meg is kell tenni. Mi az egyes tárgyakat illeti, egyre másra lehet határozni. A bankók kibocsátását illetőleg helyeselheti a ház, hogy a ministerelnök folytatja a kibocsátást.* Én erre nézve kijelentem, hogy nincs igazsága annak, ki azt gondolja, hogy ez törvényentúli lépés is. Ez általában egy neme az úgynevezett subsidiumoknak, mert ezen név alatt ismeri a parlamentaris élet a hitelnyitást és adófelajánlásokat. Ez nem ollyan dolog, mit szentesíteni kell, hanem ollyan, mit a királynak meg kell köszönni, mert a király nevében kormányoz a minister, és annak nevében kéri meg a házat, hogy adjon eszközöket, mellyekkel kormányozhasson. Az nem ollyan dolog, mellyet a királynak a helyett, hogy megköszönné, ha a nemzet kormányzási eszközöket ad, szentesíteni kellene. Mint a kétforintos bankók kibocsátásában mertem magamra vállalni a felelősséget, mert azoknak hitele a letett ezüstön alapszik, úgy szinte merhetem az új jegyeket kibocsátani, midőn a ház határozata, hogy az ezüst alap helyett az országnak minden közjövedelmeit ajánlja fel fedezési alapul. Ennek kibocsátása nem ollyan dolog, melynek törvénytől kellene függeni, ez hatalmában van a nemzetnek, épen úgy, mint a pénzügyministernek, ha nincs pénze, bizonyos kötelezvénnyel anticipálni p. o. az 1850-iki sójövedelmet, mikből folyik, hogy törvénytúliság nem forog fen. Helyesen cselekedett tehát a ministerelnök, hogy folytatta azon lépést; és nagyon ajánlanám annak, akár ki legyen, ki ha ellenkező rendeletet akar kibocsátani, fontolja meg jól, minő felelősséget vállal magára. Mi a másodikat illeti, megmondom azon politicának indokát is, minél fogva én 24 órai ephemer kormányzásom alatt szükségesnek láttam a házat megkérni, hozzon határozatot, hogy a rendes hadseregből be lehessen lépni a honvédek közé.* Egyet elfelejtettem az indokok közül megmondani, azt t. i., miként azt találtam egyszersmind a legczélszerűbb módnak arra, hogy legrövidebb idő, néhány nap alatt gyakorlott hadseregre lehessen szert tenni az országnak, mert úgy képzelem, ha rendes seregből által teszünk a honvédekhez 2000 lelkesült ember mellé 1000 vitéz gyakorlott katonát, úgy, hogy minden harmadik ember gyakorlott gránátos, készen van a gyakorlott hadsereg. Én tehát magyar hadsereget akartam és láttam szükségesnek teremteni s kivenni a katonákat az idegen érzelmű tisztek kezéből; van – is már ollyan tiszt, a ki azt mondja: ich bitte recht sehr, was soll ich machen? ich hab nur sie ben Mann! – Menjen isten hírével.* (Helyeslés!) Ez így történt, s nem siker nélkül. Azt gondolom, hogy azon sereg, melly már indulófélben van, alkalmasint furcsa dolgokat fog véghez vinni. A miniszterelnök úr kérte a házat, nem arra, hogy határozatát megváltoztassa, hanem hogy engedjen tért felelős kormányzati belátásának a teljes végrehajtásban. Magam is hozzájárultam ehez, a ház megegyezett benne,* s most a miniszterelnök azt mondja: A Hunyadi csapathoz több nem vétetik be, mert feleslegesen van már ki egészítve és rendeltetése, hogy menjen a táborba, a többinek pedig a rendes katonaság közül zászlóját elhagyni nem szabad. – Erre nézve interpellatio tétetett a ministerelnök úrhoz, mire válasz érkezett. Itt tehát legfölebb az van a dologban, hogy a ministerelnök azon megbízással,* mellyet neki tegnap a ház adott, belátása szerint él. Én nagyon óhajtottam volna, hogy e részben a ministerelnöknek más belátása lett volna, de nem tagadhatom, hogy ő olly hatalmat gyakorlott, mellyet a ház neki tegnap adott. Ő a jelen körülmények között azt gondolja, hogy azt tovább folytatni nem kell; és a háznak a mai estét be kell várni, mert ma este vagy az válik el, hogy Magyarországnak pillanatnyi veszélye ajournirozva* van, vagy az ellenkező. Ha az első történik, akkor nagy köszönettel fog tartozni a nemzet Batthyánynak, hogy kieszközlött a veszély növekedése nélkül néhány napot a nemzetnek a készületre, ha a másik történik, akkor azon kérdést fogjuk tárgyalni, hogy van az, hogy nem a pártütő Jellasich, hanem a kimondhatatlan érdemekkel díszlő és ő felsége hálájára különösen lekötelezett austriai tábornok jő be a hazába? akkor ehhez képest kell választani a nemzetnek az eszközök közül; mert örömest élnénk a formák között, de a formák kedvéért sem magunkat, sem nemzetünket megölni nem hagyjuk. (Kitörő és szűnni nem akaró tetszés.) Nagyon sajnálom, hogy azon nyilatkozatban, mellyet innen onnan szerencsém van hallani, nevem is említtetik, sajnálom azért, mert ha talán politikámmal ezelőtt hónapok alatt nem riadtam volna is vissza, most bizony megvallom, ha végig nézek magamon, és más részt, hogy mennyi támogatásra számíthatok, nem csak itt, hanem egyebütt is, kevésbbé bízom, de a cselekvéstől mindamellett vissza nem riasztand semmi, sőt kétszeresen fogom erélyemet kifejteni. Ám ez nagy dolog, roppant hivatás, mellynek nem tudom, van-e ember a házban, ki megfelelhetne; azért ismételve kérem, várjuk be az estét, akkor határozzunk, de legyünk úgy elkészülve, úgy, hogy azok után, miket minister elnök úrtól hallani fogunk, okvetlen végezzünk, mert a sorsnak, jobbra vagy balra, de dőlnie kell.* Azért kérem, ne szaporítsuk a nehézségeket; hanem térjünk a szükséges tárgyakra, mellyek közé számítom egyrészről a nép tekintetében azt, mit neki megadni kell: mert míg a népnek a törvényhozás jogszerűségnek színével többet ajánlhat, addig ne gondolja senki, hogy az rendelkezik vele, ki keveset ajánl. Más részről illyen tárgynak tartom a földbirtokosok kármentesítését is, mert a nemzetnek van része, mellyel meg a törvényhozás rendelkezik, mert Jellasich alkalmasint nem fog kármentesítést fizethetni senkinek, de mással disponálni igen. Ezen részt kívánom csatolni a nemzetnek ügyéhez, mert ott áll az ország, hogy alkalmasint az lesz elhatározva, hogy ne tengjen tovább az eddigi 300 éves veszélyes maszlagételen, melly csak a haldoklásnak stadiuma volt, hanem elhatározva lesz: legyen-e szolga, melly tűrje a jármat, de mindig széttörheti azt, vagy pedig szabad nemzet. Ez meggyőződésem. (Helyes!)
Az eredetiben: részvétében bízna.
Az udvari ellenforradalom.
Madarász László csákvári képviselő, aki Batthyánytól erélyes intézkedést kívánt Jellacsics, „Magyarország királyának austriai generalisa” ellen.
Batthyány a szeptember 14-i ülésen bejelentette, hogy folytatja az 5 forintos papírpénz kibocsátását. Ennek az intézkedésnek a hátterére a katonai törvényszék előtt Batthyány perében derült világosság. Batthyány a papírpénz kibocsátásáról szóló törvény ellen volt, Kossuth szeptember 6-i rendelete és a ház szeptember 12-i határozata után kijelentette a nádornak, hogy a papírpénz forgalombahozatala törvénytelen. Viszont az 5 forintos papírpénz nélkül az államkincstár üresen állott volna és ez a kormány minden lépését megbénította volna. A nádor kérésére Batthyány újból vállalta a miniszterelnöki megbízást, mert a nádor megígérte, hogy az Osztrák Nemzeti Banktól kölcsönt szerez és ezen az összesen visszaváltja a kibocsátott 5 forintosokat. A kérdés részletes rajzát adja Károlyi Á.: Batthyány. I. 243–247. l. Vö. az 526. számmal.
Ld. a 490. számot.
Kossuth azt remélte, hogy a magyarellenes tisztek a legénység tömeges átlépése következtében elveszítik katonáikat.
Vö. a 497. számmal. A sorkatonaság azonban Batthyány rendelkezése ellenére is jelentős számban lépett át a magyar alakulatokba.
Az eredetiben: megbízásból.
A francia ajourner igéből, jelentése: elhalasztani más napra.
Szeptember 14-én este a képviselőház nem tartott ülést, mert a király válasza nem érkezett meg.
Az elnök bejelentette, hogy a miniszterelnök válaszáról a határozathozatalt estig elhalasztják. A képviselőház ezután folytatta az erdélyi javaslatok tárgyalását, Kossuth azonban másodszor is visszatért az esti határidő kérdéséhez:
Tisztelt képviselő ház! igen fontos teendőim meg nem engedik, hogy tovább jelen lehessek, különösen ígéretet tettem a kármentesítési törvény iránt, tehát el akarok vele készülni, de mielőtt elmennék, méltóztassék megengedni, hogy egy kérést terjesszek elő a ma esti ülésre nézve. Nem vagyok ugyan teljességgel informálva, melly időben indult el a futár, csak annyit tudok, mit ministerelnök úr kijelentett, hogy ma esténél tovább várni nem fog, mert ezt állította praeclusi terminusnak,* a mikor megmondja: alkotja-e a ministeriumot vagy sem; elnök úr tehát arra szólítathatnék fel, tegye magát ministerelnök úrral érintkezésbe, hogy mikor gondolja a futárnak visszaérkezését, s ha az olly későre esnék, hogy p. o. éjfél tájban jönne, nem méltóztatik-e jónak látni, hogy néhánynak, kik közzé érdemetlenül magamat is kénytelen vagyok számítni az ülés előtt idő engedtessék arra, hogy tájékozzuk magunkat azon körülményekre nézve, mellyek a futár által érkeznek. Ha miniszterelnök úr nyilatkoznék, hogy a futárt nem várhatja 5–6 óra előtt, azt gondolom semmi sem volna vele elvesztve, ha holnap reggeli 8 órakor tartanók az ülést, egy szóval, ha méltóztatnának elnök úr iránt azon bizodalommal lenni, felszólítani, hogyha ma nem lehet, holnap tartson ülést. Én csak azt akarom, hogy a ház ülése holnap reggeli 8 órán túl ne haladjon, azonban nyilvános ülés legyen-e vagy comité-e, az a körülményektől függ.
Záros határidő, amelyet nem lehet meghosszabbítani.
Az elnök bejelentése szerint a következő ülés időpontját a futár érkezése és a futár által hozott hír fogja meghatározni.
Közlöny. 1848. szeptember 16. (99. szám)
505–506. l.
Közli (Kossuth első felszólalását) Pap D.:
Nemzetgyűlés II. 222–227. l.
505–506. l.
Közli (Kossuth első felszólalását) Pap D.:
Nemzetgyűlés II. 222–227. l.
