503. [Budapest,], 1848 szeptember 15. Kossuth bejelentése a képviselőházban: törvényjavaslatot terjeszt elő az úrbériséget veszít…
503.
[Budapest,], 1848 szeptember 15.
Kossuth bejelentése a képviselőházban: törvényjavaslatot terjeszt elő az úrbériséget veszített földesurak kármentesítésére.
[Budapest,], 1848 szeptember 15.
Kossuth bejelentése a képviselőházban: törvényjavaslatot terjeszt elő az úrbériséget veszített földesurak kármentesítésére.
Mielőtt a képviselőház megkezdte az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalását. Kossuth törvényjavaslatot terjesztett elő „az úrbériséget vesztett földesurak kárpótlása iránt”. Az 1848: IX. tc. kimondta, hogy a minisztérium a legközelebbi országgyűlésre törvényjavaslatot készít a földesurak kármentesítéséről. Augusztus vége óta Kossuth többször ígérte (ld. a 449. számot) ezt a törvényjavaslatot, amelyet sürgőssé tett a nyílt szakítás Béccsel. Kossuth igyekezett a szabadságharc ügye mellé állítani az ingadozó és Béccsel az ellentétek kiélezését kerülő birtokosokat. Kossuth a következő indokolással terjesztette elő törvény javaslatát:
Tisztelt ház! Az ármánynak cselszövényei a mint nevelik a hazának veszélyeit, úgy, meg vallom, szinte növekedni érzem keblemben a reményt. Mint ember hiszek istenben, mint magyar hiszek nemzetemben, hogy minél nagyobb lesz az ármánynak alávalósága, annál bizonyosabb, hogy ezen nemzet, szabad lesz mindörökké. (Éljenzés.) A közelebbi perczekben, órákban a dolgok egész fordulata, s azon kerékvágás iránt, mellyen a haza gépének menni kell, a képviselőház alkalmasint fel lesz híva határozni. Én most nem ezért jöttem a szószékre, hanem azért, hogy mint egyszerű magán polgár beváltsam azon szót, mellyet hajdan ministerré neveztetésem első perczében a nemzetnek adtam;* t. i., hogy minden gondoskodásomat arra fogom fordítani, miszerint a nemesség, mellyben sok nemzeti elem, sok elszántság van, az úrbéri veszteségeért, melly veszteségnek meg kellett lenni, mert a népnek szabaddá kellett lenni, kármentesíttessék. (Helyes!) Ezen gondoskodásomat, mint magán ember váltom be indítványommal; de hogyha a háznak határozata hozzájárul, törvény lesz az, mellyet a pénzügyminister akárki lesz az, végrehajtani tartozik. Kegyes türelmét kérem a képviselő háznak, hogy egypár szóval elmondjam philosophiáját tervezetemnek. (Halljuk!)
Az 1848. április 3-i pozsonyi kerületi ülésben a megyei rendszerről szóló törvényjavaslat vitájában beszélt Kossuth a nemesség kármentesítéséről, K. L. Ö. M. XI. 723. l. Batthyány Lajos miniszterelnök április 2-án terjesztette a király elé a kinevezésre javasolt miniszterek névsorát.
A dolog a körül forog, hogy jelenleg, bár Magyarországnak adóssága nem levén, hitel viszonyai is, mihelyt a béke helyre áll, kétségtelenül szilárdabban fognak állani, és én annyit mondhatok biztos adatok nyomán a képviselő háznak, hogy ha ezen nemzetnek kölcsönre lesz szüksége, most e perczben ugyan, valamint más nemzet nem, úgy a magyar nemzet sem eszközölhetne; de ha lesz kölcsönre szüksége, a consolidált béke első perczeiben, Európában egy nemzet sincs, melly nagyobb készséggel találkozzék Európa tőkepénzeseinél, mint a magyar. E részben ígéretet is bírok. Azonban e perczben valami érczértékű kölcsönt teremteni nem lehet. Más részről az úrbériséget elvesztett birtokosokat igen nagy részben adósságok nyomják, mellyeknek terhétől, hogyha megmentetnek, már igen nagy könnyítést nyertek. Én tehát ezen szempontból kívánok indulni, t. i. hogy az úrbériséget vesztett földbirtokosok adósságainak kifizetését, azon mennyiségben, a meddig t. i. egy vagy más birtokosnak kármentesítésére joga lesz, a status vállalja által: azaz, hogy a hitelezők kötelesek legyenek az illyen birtokosnak adandó statuskötelezvényeket fizetés gyanánt tőlök elfogadni. Minden osztályok között eddig legkevesebbet, mondhatom semmit sem vesztettek a tőkepénzesek. A szabadság, a közjólét, mely a szabadság alapján fel fog virágozni, nem ollyan bér, mellyet az istenek ingyen adnak. Azért a nemzetnek nem kell megijedni, egyáltalában gyávaság volna megijedni, ha a szabadság megszerzésére anyagi áldozatba, vagy vérbe kerül is. S azért nem tartom méltánytalanságnak, ha az ország minden lakosa kisebb nagyobb részben érzi azon áldozatnak kötelességét, mellyet a szabadságnak megszerzése magával hoz, e részben némi áldozat hárulhat méltányosan a tőkepénzesekre is. Azonban én óhajtanám a dolgot akint intézni, hogy ők pénzeik megkapására nézve több eszközök közül választhassanak és azt választhassák, melly nekik jobban tetszik. És azért azon alapelven, hogy az úrbériséget vesztett földbirtokosok adósságainak kifizetése végett azon öszvegig, meddig az ő kármentesítésök megy, ha adósságaik vannak, a hitelezők a statuskötelezvényeket tartoznak elfogadni, választást kívánok hagyni a hitelezőnek, hogy vagy a consolidált 5% statuskötelezvényeket fogadják el, vagy pedig szinte az 5% ideiglenes fizetési biztosítványt. A kettő közt különbség ez: a mi a consolidált 5% státuskötelezvényeket illeti, ezeknek alapja az, hogy ezektől 5% kamat fizettetik, elláttatik e végett kamat szelvényekkel, és 1% kamattal törlesztetik, és itt a tőkének eltörlesztése 1% kamat alapján, tehát meghatározott évek folytán történik; – ellenben a fizetési biztosítványoknak azon természete, hogy ott nem illyen évenkénti törlesztés történik, hanem a status azt mondja, a törvény az úrbériséget vesztett földes urak tekintetéből felfüggeszti a kölcsönök felmondását, következve a hitelezőket úgy kell tekinteni, hogy mindaddig nem fogja a törvényhozás azt mondani, miszerint felmondhassák tőkéjüket, míg a földbirtokosnak nem szolgáltatik mód, azt lefizetni. Következve, ha a földbirtokosnak a készpénzzeli fizetés végett kölcsön, vagy jegybank felállítása által szolgáltatna a status módot lefizetni adósságait, ez volna azon időpont, mikor a hitelezők is felmondhatnák tőkéiket. Következve ollyan fizetési biztosítékokat adunk nekik, hogy kapnak 5 pcentet, és a tőke le fog fizettetni azonnal, mihelyt a status ollyan állapotba jön, hogy kölcsönt kap, vagy jegybankot felállít és így a tőkét kifizetheti. Tehát a fizetési biztosítványnál nem bizonyos az, mikor fog a tőke kifizettetni; de az bizonyos, hogy egyszerre fog kifizettetni. A consolidált 5 pcent statuskötelezvényeknél az nem bizonyos, hogy egyszerre fizettetik ki, de bizonyos évek után amortisatió útján ki fog fizettetni. Ha az egyikre vagy másikra szoríttatnak a hitelezők, akkor panaszolkodhatnának, de ha választást nyújtunk nekik, akkor nem panaszolkodhatnak. Azonban vannak kisebb hitelezések, ollyanok, mellyekről fel lehet tenni, hogy egyáltalában nem azon czélból vannak kiadva, hogy sokáig heverjenek, mint azon tőkék – sokszor megtakarít az ember egy két ezer forintot, nem akarja magánál tartani, kiadja –, ezekre nézve kívánok kivételt tenni, és az illyen adósságot készpénzzel, azaz bankjeggyel* kifizetni 2000 ft erejéig. És e végett óhajtom; a ház bízza meg a pénzügyministert, hogy a végett 15 millió forintig kamatlan bankjegyet használhasson. Már most ezen operatio által ki van az adósság fizetve a kármentesítendő öszveg erejéig, melly adóssággal tartoznak az úrbériséget vesztett földbirtokosok. Azonban még lehetnek, és lesznek is kétségtelenül földbirtokosok, a kiknek vagy nincs adósságuk, vagy ha van is, de több kármentesítésre van igényök, mint a mennyi adóssággal bírnak. Tehát ezeket is ki kell elégíteni. Ezeknek kielégítése történhetik, tervem szerint, a consolidált 5% statuskötelezvényekkel, ha az tétetik hozzá, hogy a kincstári javaknak – mellyek t. i. a sókezelés, a bányászat vagy pedig a már törvény által megszabott telepítési czélra nem szükségesek, – általadása; mintegy eladása iránt a pénzügyminister velök végezhet úgy, hogy valaki azt mondja, ha megalkudhatom a pénzügyministerrel, általveszem ezen ezer hold földet azon praetensióban, mellyel a status tartozik, az alku meglesz, és az 5% kötelezvényekért a statustól elfogadom. Sőt azt mondom, hogy e czélra a camaralis javakon kívül a közalapítványi javakat is használni lehet, és használni kell. Mert teljességgel nem következik az, hogy ez által a közalapítványi érték a maga destinatiójától elvonatik, mert az 5% papírpénz, mellyet fog kapni azért a pénztár, szinte ollyan természetű, szinte azon destinatiója lesz, és biztosabban húzza a statustól a maga 5%-át sőt azt hiszem; hogy ez által a közalapítványi jövedelem is szaporodni fog, mert sok ember lesz, ki azt mondja, ha készpénzért kellene vennem, nem adnék egy holdért 50 ftnál többet; de hogysem várjak, míg kifizettetik, adok 80 ftot (Helyes!). Tehát ez a két mód lenne, melly által a kármentesítést eszközölni kívánnám. A harmadik pedig: még e mellett is vannak ollyan kisebb birtokosok, kik csak egypár telket vesztettek, de azzal egyszersmind csekély gazdaságaik folytatásának minden eszközeit elvesztették: így tehát kívánnám azt is megengedhetni, hogy körülbelül egy sommát határozna meg a törvényhozás; – én 5000 ffot jelöltem ki, – hogy 5000 ftig pénzjegyeket kap.
Nem bankjegyre, hanem papírpénzre gondol.
Azt kérdi a tisztelt ház, jaj dehát, honnét ezen pénzjegyek nem fog-e ez által a magyar papírpénz hitele csökkenni? Azt mondom: nem, mert 2000 forinton belüli adósságoknak lefizetése végett 15 millióig kérem a hitelt nyújttatni. És ezen 15 milliót, valamint a földesuraknak pénzjegyekben adandó kármentesítési összeget is úgy veszem fel, ne engedje meg a képviselőház, hogy ezen kármentesítési fizetések végett a 61 millió fton túl pénzjegyek bocsátassanak ki. Ez nem szükséges, mert 61 millió ft hitelnyitásig a pénzügyminister felhatalmazva levén,* nem kell feledni, hogy ezen 61 millióból még egyáltalában nincs semmi közjövedelem, semmi adó, mellyet az országgyűlés meghatároz, le róva, úgy hogy általában fel lehet venni, miként Magyarországnak és Erdélynek mindazon új jövedelmei, – ha látom, hogy sept. közepén vagyunk, a systematicus munkálatra nem sok időnk van, nem tudom, ha e napokban nem fogom-e javasolni azt, hogy egyszerre méltóztassanak 1849-re is a jövedelmi adót elfogadni – és azt hiszem, nem sokat mondok, ha azt mondom, hogy ezen jövedelmei Magyarországnak és Erdélynek 20–25 millióra fognak menni; következve 61 millióból ennyivel kevesebbet kell kibocsátani. Tehát ha most fel veszem, hogy a kisebb hitelezések fizetésére 15 millió forint fordíttatik, pedig nem hiszem, hogy fordíttassék, mert sok nagy adósságok vannak; – másodszor az ollyan adósságokra nézve, melyek közalapítványoknál vagy más testületnél vannak, különös §-ban intézkedni szükségesnek gondoltam; de ha menne 10 millióra, még marad 5 millió a végett, hogy kisebb birtokosnak 5 ezer ftig adassék készpénz. – Ha pedig több ember jelentkezik, akkor mindenesetre a pénzügyministert fel kell hatalmazni, hogy a becsülés alkalmával minden ember nyilatkozván, mennyi a követelése, a kárpótlási összeget megtudhassa és kifizethesse; csak hogy a 61 milliót meghaladni nem szabad; már pedig 61 millió bankjegy kibocsátásával úgy állunk, hogy sehol a világon nincs egyetlen ország, hol a pénz ollyan csekély mértékben lenne a népességhez képest, mint itt fogna lenni. Ez rövid philosophiája tervezetemnek. Az adósságokat ki fogja fizetni a status, megmenekszenek tőlök a kármentesítendő földbirtokosok; ha vannak ezenkívül követelők, kapnak 5 pct. kötelezvényeket a statustól, ha pedig jobban szeretnének jószágot által venni, azt kapnak, és kisebb öszvegig készpénzt is kapnak. (Helyes!) Tehát lesz szerencsém tervemet felolvasni a végett, miszerint felolvastatván nyomtatás alá bocsáttassék, és nyomtatás alá bocsáttatván egyszersmind alkalom szolgáltassék a képviselőháznak, hogy a mint most mindjárt a még fenmaradt úrbériséghez hasonló viszonyok megszüntetéséről tanácskozik, egyszersmind lássa, valljon nyújt-e ez biztos és megnyugtató alapot arra, hogy ezen basison azoknak kármentesítése iránt is intézkedhetik az ország; vagy pedig gondolja, hogy ez által annyira igénybe van véve a status ereje, hogy más alaphoz kell nyúlni a szőlő-dézma eltörlésére nézve. (Felolvassa törvényjavaslatát.* Az úrbériséget vesztett földesurak kárpótlása iránti törvény javaslatát felolvasván, így végzé beszédét:)
Ld. a papírpénz kibocsátásról szóló törvényt (424. szám). Korábban Kossuth 15–15 milliót tervezett a kármentesítési előlegre és a hitelintézet céljára, a 61 millió forinton felül. (Ld. a 449. számot). Itt viszont ragaszkodik hozzá, hogy a 61 millió forintos határt a papírpénzkibocsátás ne lépje át.
Szövegét ld. az 504. szám alatt.
Örömest hozzá fogok járulni, akárki fog jobban combinált tervet előterjeszteni; én részemről nem voltam képes jelenleg tökéletesebbet összeállítani, ezt ajánlom a tiszt. ház figyelmébe. (Hosszan tartó éljenzések közt hagyja el a szószéket.)
Az elnök bejelentette, hogy a törvényjavaslatot az úrbéri viszonyokról szóló törvényjavaslat után fogják elővenni. A hozzászólók a kármentesítés sürgősségét hangoztatták. Széll József Vas megyei képviselő azt kívánta, hogy az állami kárpótlás elvét előre külön fogadja el a ház. Végül a képviselőház hozzájárult, hogy Kossuth törvényjavaslatának tárgyalását, bár szövege még nincsen kinyomatva, az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat után, az osztályok mellőzésével, soron kívül kezdjék meg.
Közlöny, 1848. szeptember 17. (100. szám)
507–508. l.
Közli K. L. I. XI: 344–348. l.
(részben kivonatosan) Pap D.: Nemzetgyűlés II. 227–230.
507–508. l.
Közli K. L. I. XI: 344–348. l.
(részben kivonatosan) Pap D.: Nemzetgyűlés II. 227–230.
