505. [Budapest], 1848 szeptember 15. Kossuth javaslata a képviselőházban: 12 tagú országgyűlési küldöttség útján forduljon a ház …
505.
[Budapest], 1848 szeptember 15.
Kossuth javaslata a képviselőházban: 12 tagú országgyűlési küldöttség útján forduljon a ház az osztrák nemzethez.
[Budapest], 1848 szeptember 15.
Kossuth javaslata a képviselőházban: 12 tagú országgyűlési küldöttség útján forduljon a ház az osztrák nemzethez.
A képviselőház a központi választmány jelentésével meg akarta kezdeni Deák törvényjavaslatának (a jobbágyviszonyok maradványainak megszüntetése) tárgyalását, Kossuth rendkívüli javaslata azonban megváltoztatta a tárgyalás rendjét:
(Kitörő éljenzések közt lép fel a szószékre.) Tisztelt képviselő ház! Tegnap, a mint sokan méltóztatnak tudni, Bécsből egy csapat* érkezett le, résztvenni azon harczban, melly harczot a legocsmányabb árulás, mellyet valaha a historia képes lesz felmutatni, hozott reánk. Ezen csapatban voltak s vannak ollyanok is, kik nem magyarok, kik bécsiek, de a kik készek véröket és életöket koczkára tenni e nemzet szabadságáért, mert megvannak győződve, hogy Magyarország szabadságának megtámadása, egyszersmind felforgatása volna az ausztriai nemzet újonan kivívott szabadságának. Uraim! miköztünk a legközelebb múlt időkben sok ködfátyol vonult el, melly a két nemzet közt némi idegenséget gerjesztett; pedig a nemzeteknek, mellyek szabadok akarnak lenni, egymás iránt barátságban kell élniök. (Igaz!) Mi nem vagyunk az ausztriai nemzetnek ellenségei s akarjuk, szeretjük hinni, hogy kellőleg felvilágosíttatván, az ausztriai nemzet sem ellensége a magyarnak; hanem van egy közös ellenség, melly szítogatja közöttünk az egymás iránti gyűlöletet, s a melly harczot hozott mi reánk, s ez először a camarilla, melly úgy az austriai nép, mint a mi szabadságunkat is veszélyezteti; s másodszor Ausztriának egymás után következett két tehetetlen ministeriuma,* melly nem tudta felfogni alkotmányos állását, s azt hitte, hogy ha a magyar jogok nyirbálására nyújtja ki szentségtelenül kezét, ez által consolidálja a maga állását, s erősebbé teszi az ausztriai nemzet állását is; pedig nem úgy van! hanem minden lépés, melly Magyarország önállása ellen tétetik, az ausztriai nemzet önállása ellen is van intézve. (Helyes! Éljen!) Azt mondom tehát, uraim, küldjünk Bécsbe néhány tagból álló küldöttséget, nem az udvarhoz, hol gyalázatos cselszövények űzik játékukat; hanem nemzet szóljon nemzethez barátságosan. (Harsányon kitörő éljenzés.) Nemzet szóljon nemzethez barátságosan, s tegye a küldöttség az ausztriai népet bizonyossá arról, hogy ha szabadsága megtámadtatik, a magyarra mindig bizton számíthat, mert a magyar mindenütt ott lesz, hol a szabadság veszélyeztetik; egyszersmind szólítsa fel hasonló érzetre, s mondja meg, hogy ha szomszédságunknál fogva volt, s bizonyára ezután is lesz találkozásunk: ezen találkozásnak kiegyenlítésére mi nemzet velök a nemzettel akarunk intézkedni, s végezni nem pedig a camarillával, sem azon ministeriummal, melly mind kettőnk közös ellensége. Indítványozom tehát, egy küldöttségnek, melly talán 12 tagból állhatna, az ausztriai nemzethez küldetését. (Szűnni nem akaró éljenzés és tapsok közt a képviselők mindnyájan felállván, felállással jelentik ki az indítványhoz járulásukat.)
A bécsi légió szervezését bécsi egyetemi hallgatókból és mesteremberekből Szeredi József kezdte meg. Az első csapat (kb. 400 ember) E. Bresslern vezetésével szeptember közepén érkezett meg Magyarországra. A bécsi októberi forradalom leverése után újabb önkéntesek csatlakoztak, úgyhogy 2000-re emelkedett a légió tagjainak a száma. A bécsi légió részt vett a Jellacsics elleni és az erdélyi harcokban. Szeremlei S.: i. m. 212–213. l.
A Pillersdorf- és a Wessenberg-féle osztrák minisztériumra utal. Találóan írta Pulszky F.: „bárhogy változnak a személyek, mind ellenségei maradtak a magyaroknak és Fiquelmont (a Kollowrat–Pillersdorf kormány külügyminisztere volt S. I.) elvét híven követték, hogy a magyarokat magokra kell hagyni, míg a különböző nemzetiségek zsurolódása őket megpuhítja s minden a bécsi kerékvágásba visszazökken.” Életem. I. 336. l.
Elnök: Kossuth képviselő úrnak ezen indítványát, miután a háznak minden tagjai kivétel nélkül felállottak, mint határozatot kimondom; a 12 tagra nézve pedig azt hiszem, nem volna czélszerű azoknak elhatározását a sorsra bízni, hanem jobb volna megválasztani. (Helyes!) Ugyan azért felszólítom a ház tagjait, méltóztassanak a délutáni ülésben a 12 tagra szavazati czédulájokat beadni. (Jól van! helyes!)
Közlöny, 1848. szeptember 17. (100. szám)
508. l.
Közli K. L. I. XI. 349. l. (kivonatosan)
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 230. l.
508. l.
Közli K. L. I. XI. 349. l. (kivonatosan)
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 230. l.
