507. [Budapest], 1848 szeptember 15. Kossuth felszólalása a képviselőház esti ülésén a szőlődézsma körül kialakult vitában.
507.
[Budapest], 1848 szeptember 15.
Kossuth felszólalása a képviselőház esti ülésén a szőlődézsma körül kialakult vitában.
[Budapest], 1848 szeptember 15.
Kossuth felszólalása a képviselőház esti ülésén a szőlődézsma körül kialakult vitában.
Az 1848: IX. tc. megszüntette az úrbéren vagy úrbért pótló szerződésen alapuló terheket, de érintetlenül hagyott több feudális földesúri jogot (kisebb királyi haszonvételek), nem vonatkozott az egész parasztságra és több fontos kérdés rendezéséhez nem nyúlt hozzá. A parasztság egyik súlyos sérelme volt, hogy a szőlődézsma, amelyet nem tekintettek úrbéri tartozásnak, továbbra is megmaradt. E rendezetlen kérdések egyre inkább kiélezték az ellentétet a nemesség és a parasztság között. A falvak több helyen megmozdultak, a parasztok igyekeztek érvényt szerezni jogos követeléseiknek. Egyúttal panaszukkal, kérésükkel a minisztériumhoz és az országgyűléshez fordultak. Júliusban és augusztusban Nyáry Pál, Madarász László, Szacsvay Imre, Táncsics Mihály törvényjavaslatokat terjesztettek elő a feudális maradványok megszüntetéséről, de a túlnyomó többségében birtokosokból álló képviselőház húzódott az úrbéri kérdés végleges megoldásától és a kormánytól várt erre vonatkozó törvényjavaslatot. Miután Jellacsics támadása megindult, attól tartva, hogy Jellacsics kísérletet tesz az elégedetlen parasztság megnyerésére, az országgyűlés napirendre tűzte a Deák F. igazságügyminiszter által készített törvényjavaslat tárgyalását. A szeptember 15-i ülésen a központi választmány előterjesztése után nem indulhatott meg a tárgyalás, mert a törvényjavaslatot a képviselők még nem kapták kézhez, de Pázmándy D. elnök javaslatára már előzetesen határozatban mondták ki a szőlődézsma teljes megszüntetését. Szabó I.: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Budapest; 1948. 321, s köv. l.; Ember Gy.: A magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Forradalom és szabadságharc. Budapest, 1948. 200. s köv. l.; Spira Gy.: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése. Századok 1948. 121. s köv. l.
A szeptember 15-i esti ülésen újból előkerült a szőlődézsma kérdése. Egyrészt felvetették, hogy a szőlődézsma neve egyes helyeken hegyvám, ezért a ház határozatát így fogalmazták meg: „a szőlő után járó úri dézsma, vám és más nemű adózások”. Másrészt viszont szükségesnek látszott a dézsma körének szűkítése: a határozat alá nem tartoznak az olyan szőlők, amelyek hasznát nem két kezük munkájából élő parasztok, hanem polgárok, nemesek, sőt nagybirtokosok élvezik dézsma ellenében. Ezt az álláspontot Kossuth is magáévá tette:
Nekem egy alázatos észrevételem van ezen határozatra nézve, a mi annyiból áll, hogy Magyarországon sok szőlő van, mellytől dézma, hegyvám, vagy valami praestatio fizettetik, de nem a nép, a földet maga kezével mívelő nép bírja a szőlőket. A Somlyón, tokaji hegyen az országnak leggazdagabb birtokosai dézmás szőlőket bírnak. Nem tudom, mi képen fog a ház a kármentesítésről intézkedni, de arra nem volnék hajlandó, hogy az ország kármentesítse p. o. herczeg Breczenheimet azon dézmáért, mellyet neki herczeg Eszterházy fizet. Status-oeconomicai tekintetből hozzá járulok, hogy eltöröltessék a szőlődézma, de úgy kívánom értetni, miként praeoccupálva ne legyen a vélemény, hogy ha a status általi kármentesítésről lesz szó, ez csak azon népre értessék, mely maga kezével míveli a földet.
Közlöny, 1848. szeptember 17. (100. szám)
509. l.
Közli Pap D.: Nemzetgyűlés II. 232. l.
509. l.
Közli Pap D.: Nemzetgyűlés II. 232. l.
A képviselőház határozata kimondja, hogy „a szőlő után járó úri dézsma, vám és más nemű adózások a törvény által határozandó méltányos kárpótlás mellett” teljesen megszűnnek, az állami kárpótlás pedig csak azokra vonatkozik, akik a szőlőt maguk művelik. Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 232. l.
