508. [Budapest], 1848 szeptember 15. Kossuth felszólalása a képviselőház esti ülésén a nádor fővezérségéről, javaslatai a nádor é…
508.
[Budapest], 1848 szeptember 15.
Kossuth felszólalása a képviselőház esti ülésén a nádor fővezérségéről, javaslatai a nádor és a miniszterelnök munkáját segítő bizottmány kinevezéséről.
[Budapest], 1848 szeptember 15.
Kossuth felszólalása a képviselőház esti ülésén a nádor fővezérségéről, javaslatai a nádor és a miniszterelnök munkáját segítő bizottmány kinevezéséről.
Batthyány L. miniszterelnök bejelentette, hogy a futár nem érkezett meg Bécsből. Egyúttal közölte, hogy a drávai hadsereg vezérlet nélkül van és erre vonatkozólag felolvastatta Csányi L. kormánybiztos szeptember 14-i levelét. Eszerint Teleki Ádám főparancsnok kijelentette, hogy nem indul Jellacsics ellen, mert egy eskü köti vele, Batthyányt törvényes miniszterek nem ismeri el, Jellacsiccsal szemben semleges álláspontot akar elfoglalni. Ha Csányi nem gondoskodik a katonaság elhelyezéséről és élelmezéséről, kész Jellacsics táborához állani.* A képviselőház nagy felháborodással fogadta ezt a hírt. Batthyány L. azt javasolta: küldöttség kérje fel a nádort, hogy menjen a táborba és vegye át a fővezérletet. A javaslathoz elsőnek Kossuth szólt hozzá:
Csányi L. szeptember 14-i levele részletesen ismertette a drávai hadsereg válságát. Teleki A. Jellacsicsnak tudomására hozta, hogy nem harcol ellene. Erre Jellacsics azt kívánta, hogy Teleki vonuljon Stájerországba, Regedébe (Radkersburg). Ezt Teleki nem tette, de Keszthelyről balra akart húzódni, Csányitól helységek kijelölését és a hadsereg élelmezését kívánta. Amikor Csányi vonakodott, kijelentette, hogy ha Csányi nem gondoskodik, „kész ált menni Jellasich táborába”. Csányi L. szeptember 14-i levele Batthyány L. miniszterelnökhöz O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten 22. Vö. Barta I.: Kossuth és Csányi 629–630. l.
(hosszan tartó ingerültség közepette a szószékre lép) Már az igaz, uraim: hogy a historiában csakugyan nincs példa arra, miként egy nemzet úgy a dynastia részéről, mint saját magában annyi ellenséggel találkozzék, mint a szegény magyar! (Igaz!)
Ki hitte volna, hogy még a Teleki név sem lehet szeny nélkül, és nem lehet ment alacsony ocsmányságtól. Ez szerencsétlenség, urak, mellynek ellenében azonban férfias határozottsággal kell föllépni.
Mi a nádort illeti, azon vélekedésben vagyok, hogy mint ország nádorának vannak esküszerénti kötelességei, mellyeket teljesítenie kell (zajongás s éljenzések az utczán), lármával nem mentjük meg a hazát.
Mi jött közbe Jellachichnak beütése előtt? Egy parancs, vagy is inkább Jellachichot bűnének méltó büntetése alól feloldozó legfelsőbb leirat.*
A király szeptember 4-i kézirata. Közli Pap D.: Okmánytár II. CCXXVIII. sz.
Én ezen leiratot is, nehogy ollyat kénytelen legyek mondani a fejedelemről, (zaj az utczán)
Elnök: Nyáry, Madarász képviselő urak legyenek szívesek lecsendesíteni az utczai közönséget.
Kossuth Lajos: Mondom, azon kézirat, melly Jellachichhoz jött ollyan, miszerint – ha azt nem a fejedelem elgyöngült egészségi állapotából kell magyarázni, úgy egyenesen azt kellene mondanom: hogy királyi esküszegés; de mind a mellett abban egy szó sincs arról, hogy Jellachich Magyarország elfoglalására utasíttatik.
Már most, vagy van a nádornak Jellachich eljárására nézve az udvartól valamelly értesítése, vagy nincs; ha nincs, akkor neki nádori tiszte szerint – mellynek lemondásáról beszéleni a veszély perczében nem szabad – természetesen teljesíteni kell azt, mi azon magas méltóságához kötve van.
Ha ellenben valamelly értesítése volna az udvartól, akkor, vélekedésem szerint is kétségtelenül választania kellene neki: vagy születési állása, vagy esküvel megerősített kötelessége között.
Én fölteszem róla, hogy azt fogja választani – mit a becsület, a letett eskü, mit a haza iránti kötelessége parancsol, s annyival inkább nem fogja ezt megtagadni akkor, midőn még olly helyzetben van, hogy nem mondhatja – bármennyire ment légyen az árulás ellenünk, – miként Jellacich a fejedelem szavával utasíttatott volna az országbai betörésre.
Én tehát azt, hogy egy küldöttség által a nádor felszólítassék arra, mire ministerelnök úr javaslatot tőn, szükségesnek tartom; olly kijelentéssel azonban, hogy ő fensége mindjárt holnap induljon. (Helyes.)
De nekünk a dolgok ottani állásáról folytonos világosságban kelletvén lenni, embereinknek kelletik lenni azoknak teljesítésére, miket a nádor, – mint vezér – nem teljesíthet. (Helyes.)
Én tehát azonkívül, hogy a nádort a hadsereg vezérletére felhívjuk, – három tagnak a ház részérőli leküldését szükségesnek tartom, kik, az árulók ellenében használják föl teljes hatalmukat. (Közhelyeslés.) Nem akarok itt részletekbe ereszkedni, privative megmondom – bárkinek – javaslataimat,* mellyeket e részben szükségesnek tartok, egy részt azon sikernek előidézésére, hogy azok – kik magukat illy ocsmányul megbélyegezték, – a nemzet előtt ne kérkedjenek büntetlenül egy perczig is, hanem nyomban szigorú büntetéssel sújtassanak, (kitörő lelkesedéssel: úgy kell bánni a gaz árulókkal!) másrészről pedig hogy azon sereg – melly a Dráva partján van, – ne vesszen el.
Az eredetiben: cselekvéseimet,
Én tehát szükségesnek tartom illy biztosoknak a táborbai leküldetését, s azt, hogy a nádor átvegye azon tábornak vezérletét, nyomban, holnap reggel indulva.
Az e végetti felszólítását a nádornak nem csak szükségesnek tartom, de megvallom, hogy ollyannak tekintem ezen kérdést, miszerint, ha a nádor nem tellyesítené a háznak kívánatát…. no de ezt akkor fogom megmondani, ha a nádor nem tellyesítené.
Menjen tehát át egy küldöttség a főherczeghez, és a ház ne oszoljék el addig, míg a küldöttség vissza nem jő; mert azt vélem, hogy ahoz képest fogunk intézkedni, a minő választ hozand a küldöttség, mellyet úgy kívánnék megbízni, hogy a nádort arra szólítsa fel, miként az ország főkapitánya, nyomban menjen a táborba, s vegye át a vezérletet. Úgy gondolom, ministerelnök úr az ottani seregnek szaporítására nézve kétségtelenül meg fogja tenni azt, mire jelenleg felszólítom: hogy minden más tekintetet mellőzve, miszerint ide s oda is kellene katona, minden kitelhető erő a drávai vidékre öszpontosíttassék; s új erők teremtésére minden sikeres lépések megtétessenek, így például: állítsa ki rögtön a hajdú követ Bocskay harczias hajdúit;* Perczel Mór vadászait,* s többen, kik ajánlkoznak; de a nádort minden esetre ezen kijelentéssel kívánnám felszólíttatni: hogy a seregnek vezérletét nyomban a végett vegye át, hogy Magyarországnak földjébe Jellachich védetlenül egy lépést se haladhasson, nem pedig a végre, hogy valamikép gyengének lássa sereget, s Magyarország földének megmentésére ne tegyen lépést.
A Hajdú kerület képviselője Kovács Miklós volt. A hajdúkat Bocskay István telepítette le a róluk elnevezett Hajdúságba.
Perczel Mór szeptember 16-án felhatalmazást nyert Batthyány miniszterelnöktől „Zrínyi” nevet viselő szabadcsapat alakítására. Perczel lett a csapat vezére. Közlöny, 1848. szeptember 19. (102. sz.) 515. l.
Ő fensége – ki a fejedelem iránt törvényes kötelesség szerint is* élen áll – emlékezzék meg a historiából, hogy ezen állásnak magának is nagy hatása van, s ha ő fensége ott, részint kellőleg felhasználja állását, részint a táborba innen küldött biztosok felhasználják a nemzet, a törvényhozó test nevében állásukat, nem kételkedem, hogy sok ember ne fogna akadni, ha Ausztriának egy örökös főherczege Jellachich táborába csak egy sétabottal menne is, ki kétszer meg ne fontolná, hogy olly tábor ellen indul fegyveres kézzel, mellynek élén a császárnak s királynak öccse, királyi helytartója, s a királyi családnak egyik tagja áll. (Tetszés!)
Az eredetiben hiányzik: kötelesség szerint is.
Kívánnám, hogy ezen helyzetének, fontosságát a Budára menendő küldöttség ő fenségével tudassa. (Számosan: Kossuth menjen!)
Nem, uraim! engem méltóztassanak megkímélni; hijába, ha ő fenségétől törvényes dolgot kérünk is, még is jobb, ha azt kedvesebb emberek kérik, mint én. Erre ügyelni kell; de különben is a ház elnökét illeti az illy kötelesség. (Helyes!)
A küldöttség menjen tehát át, és mi várjuk be annak visszajöttét s ahoz képest intézkedjünk.
Én kijelentem, miszerint, ha ő fensége nem teljesíti kívánatunkat, a ministerium alkotása iránti várakozásra egy perczig sem volnék kész; s nem volnék hajlandó azon 24 órára, mellyre a ministerelnök úr hivatkozott. Ha azonban ő fensége szavát adja, hogy mindjárt megy a táborba a végett hogy Magyarország földeit megvédje úgy, hogy védetlenül az ellenség egy tapodtat se foglalhasson el, – illy áron számot vetve a körülményekkel – bármi nehézen essék, ha azon felül a holnapi nap felhasználtatik arra, hogy több erő gyűjtessék, és a biztosoknak olly parancsok adassanak, mellyek következtében azon erőt, melly az áruló kezében van, fölhasználhassák a haza javára – hisz köztök lesznek hazafiak is – s az árulónak magának megbüntetésére, ha mondom, illy érvényes intézkedések tétetnének, és a megindított seregek helyre érkezese is gyorsan megtörténik, nem menvén az rendes utazási modorban, hanem minél gyorsabban, ha ő fensége a ház kívánatát teljesíti, ám legyen, s várjuk be a 24 órát, de ha nem teljesíti: a hazát halogatásokkal veszni nem hagyhatjuk, s ekkor máskép kell intézkedni mikép? azt meg fogom mondani azután. (Szónok zajos, szűnni nem akaró tapsok, éljenzések s közhelyeslés közt lép le a szószékről.)
A képviselőház küldöttséget jelölt ki, hogy a nádor tudomására hozza a ház kérését. A küldöttség visszaérkezése után az elnök bejelenti, hogy a nádor kész a táborba menni, de azt kívánja, hogy a képviselőház maradjon meg a törvény útján és rendelkezzék minél nagyobb haderő összevonásáról. A nádor válaszára Kossuth kifejtette:
Én ha élek, meg fogom várni a tetteket, és a szerint leszek hálás vagy hálátlan, mint a tettek hozzák magokkal; szóval, leszek igazságos. A mi ő fenségének azon nyilatkozatát illeti, hogy feltételt köt, miként a ház a törvényesség ösvényéről le ne lépjen, nincs idő polemiákba ereszkedni, hanem annyit mégis ki kell jelentenem, hogy ez alatt ő fensége mást nem érthet, mint azt, hogy a magyar törvény hozó test ne declarálja üresnek a magyar királyi széket. Ezt értheti, s így jó van, hanem hogy a király iránti hűség kapcsának megtartása mellett a törvényhozó test törvénytelent tehessen, az absurdum. Az soha sem törvénytelen, mit a törvényhozó test tesz. Legfölebb a körül foroghat a dolog, hogy valamelly intézkedésre nézve a szokott formák a sanctio tekintetében tartassanak-e meg, vagy határozatilag intézkedjék a ház. Én kijelentem, méltóztassék ő cs. k. felségének le jönni, és ha itt lesz, hogy vele a sanctióról egy óra alatt beszélhessünk, re[á]állok, és nem fogok soha határozatot indítványozni, mert fogom tudni, ha a fejedelem a sanctiót valamitől megtagadná, mit kell tenni; de midőn ő felsége beteges, a camarilla körében van, itt sincs, még a ministerium alkotására 24 órát kell 24 óra után elvárni, ha már most ő fensége úgy érti szavait, hogy teremtsünk hadsereget, de előbb alkossunk törvényt, ha illyen törvényességet ért, ez nem volna törvényesség, hanem volna a legnagyobb hűtlenség a királyi szék iránt, mert hiszen illyen árulókat nem látott a historia, mint itt vannak. Meglehet, hogy Magyarország elvesz; de evvel, hiszem, megpróbálkozunk; de a magyar azért még sem vesz el, ha mindjárt Budára jön is Jellachich, s szláv országgyűlést akar tartani; hiszen, ha nem szláv országgyűlést, de török dívánt* tartottak már Budán, és még sem vesztünk el; és ez nagyobb dolog volt, mint azon 20–30 ezer ember, kiknek erőt csak illyen árulások adnak, mint Telekié. De arról tökéletesen meg vagyok győződve, ha csakugyan rá volna mérve ezen szegény nemzetre a halálnak legszomorúbbika, az árulás, a dynastia utánna fog dőlni, legfölebb 3 hét alatt. És akkor követne el törvénytelenséget a ház, ha azon eszközök előteremtését meg nem kísértené, mellyek szükségesek arra, hogy a királyi széket megtartsuk, mert ő felsége meg nem tartja, és a camarilla sem akarja számára megtartani, Jellachich először a fejedelem iránti hűségről, most már Pesten tartandó szláv országgyűlésről beszél. A magyar birkatürelmű, de ennek is van határa, és ha azt mondják, vesznie kell, védeni fogja magát; hiszen a féreg is védi magát, ha tapostatik. Én tehát abban fen sem akadok, hogy ő fensége azt mondja, miként a törvényesség teréről le ne térjen a ház; mert ez alatt nem értek mást, mint hogy a fejedelem iránti hűséget fel ne mondjuk. És óhajtom, hogy a körülmények ne alakuljanak úgy, hogy ez iránti kötelességgel is kénytelen legyen a nemzet számot vetni. Ezt a ház jelenleg tenni nem fogja, és mivel nem fogja, mind az, mit a haza megmentésére szükségesnek lát mind az törvényes; mert messze van a király, a nádor táborba megy, tehát mi legyen a törvényesség? mint az, mit a törvényhozó testület tesz. Hiszen a nádor is méltóztatott felszólítani, hogy mivel azon seregek elégtelenek, minél több, és minél hamarébb intézkedjünk szaporításáról. Nem érti tehát alatta azt, hogy ha Perczel megbízatik egy honvédezred felállítására: ezt tegyük törvénybe és küldjük Bécsbe sanctio végett, mert akkor nem tudnánk kívánságának megfelelni. Következőleg intézkedni fogunk a fejedelem iránti hűség alapján ő felsége trónusának megtartására, melly bizonyosan elvesz, ha így nem intézkedünk. És azt gondoltam, ő fensége megnyugvást talál ebben. Már most szükségesnek tartom kifejezni azon kívánságot, hogy a ministerelnök úr által minden disponibilis erő odaindítassék, és minél nagyobb erő fejtessék ki lovasság felállítására, mert Jellachichnak semmi lovassága sincsen, azért ezen előnyt használni kell. Mikor illyen árulások forognak fen, okvetlenül szükségesnek látom, hogy a képviselő testület részéről három ember menjen a, táborba. Arról, millyen utasítást adjunk azon három embernek, nem tartom szükségesnek sokat beszélni. Ha azon érdemes urak, kik le fognak küldetni netalán, nem találnák fel önkebelökben azt, hogy mit kell tenni azon felhatalmazás mellett, mellyet a háztól nyerendenek, mert a háztól kell a felhatalmazást nyerniök, és ez nem lehet más, mint hogy menjenek le, és a nemzet hatalmának teljes nevében tegyenek mindent, mit szükségesnek látnak, – ha mondom egyiknek vagy másiknak véleménye iránt tájékozni akarják magokat, magam szerény véleményét én is megmondom, hogy mit tennék azon helyzetben, ha a körülmények úgy hoznák magokkal, hogy én mennék le. De azt hiszem, választani kell olly embereket, kik bírják, és in specie ezen megbízatásra bírják a háznak bizodalmát; mert lehet, hogy némelly egyéniség talán némelly dologban bírná a háznak tökéletes bizodalmát, de más dologban szinte nem bírja. És a rendkívüli körülmények miatt rendkívüli energicus embert tartok szükségesnek. Én részemről Perczel Mór, Asztalos Pál és Bónis Sámuel urakat küldeném ki. (Helyes!) Felhatalmazásuk annyiból állana, fel vannak hatalmazva mindenre, a mi a haza megmentésére szükséges és curent ne respublica aliquid detrimenti capiat.
A török díván a török közigazgatási kerület (ejalet) élén álló bejlérbej (pasa) tanácsadó testülete volt.
Batthyány Lajos (ministerelnök): Kossuth Lajos úr három egyént kíván küldeni a táborba, erre nincs észrevételem; de arra figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy midőn ő főherczegsége a nádor késznek nyilatkozott elmenni, ő fölébe ne állítsunk olly hatalmat, melly talán némileg az ő állását nehezítené, szabad mozgását akadályozná és így azon készséget, mellyet most tanúsított, megzsibbaszthatná. Úgy gondolom, a ház minden esetre oda utasítaná azon 3 egyént, miszerint nádor ő főherczegségével magokat ellentétbe annál inkább ne tegyék, minthogy tőle a haza érdeke ellenében semmit sem lehet remélleni.
Kossuth Lajos: E részben, hogy ne legyen közöttünk, ezen dologban a netalán nem eléggé világos magyarázatnál fogva legkevesebb félreértés is, kinyilatkoztatom, hogy én a dolgot úgy értettem: ő fensége azt mondja, elmegyek, hű fia leszek a hazának, és fogom védeni és in specie mint vezére a hadseregnek Jellachichnak beütése ellenében, és kérem a házat, hogy gyámolítson olly eszközök előteremtésével, mellyek ezen eljárásom sükerét, minél inkább biztosítják. Tehát tökéletesen jó téren állunk, mert azt mondjuk: ő fenségét fogjuk gyámolítani abban, hogy Jellachichot megverje, mert ez a czél. Ebben fogjuk gyámolítani őtet főképen. Először küldöttünk oda biztosokat, kik ő fenségét azon eljárásában, hogy a hadsereggel Jellachichot minél biztosabban megvédje, minden kitelhető módon elősegéljék. Másodszor gyámolítsuk a ház részéről hozandó intézkedésekkel, mellyeket a körülmények szerint szükségesnek látunk, azért azt gondolom, hogy nincs legkisebb ellenkezés ő fensége helyzetével. Ha a szerepek változnának akárhol a földön, azon intézkedésnek is szükséges változni, de én most ő fensége iránt tökéletes bizalommal vagyok, sikert is reméllek eljárásától, és azt elő akarom mozdítani, azért indítványoztam, hogy azon urak kiküldessenek. A mi azt illeti, hogy a ház a maga részéről szinte cselekedjék, én csak azt kívánom előre bocsátani, hogy én a dolgot annyira sürgetőnek vélem, és ő fenségének megjelenését a főhadi szálláson annyira nélkülözhetetlennek, hogy kérni fogom ministerelnök urat, legyen szíves fenségét arra bírni, hogy a mennyire lehet, ministerelnök úrrali értekezést – mert most bizony nincs időnk aludni – még ma éjjel méltóztatnék bevégezni és holnap reggel tetézze a nemzet iránti szívességét, mint felajánlkozott, rögtöni elindításával, mert bizony a sikerre nézve jelenleg igen sokat tesz, ha nem késik. Meglehet, hogy a ház részéről, némelly intézkedések lesznek szükségesek, de erre már a háznak a dislocált és disponibilis erőket egészen ismernie kell; mi nem ollyan tárgy, mellyet nyilvánosan tárgyalhassunk, s azért nagyon óhajtanám, mikint minden hadi munkálatra vonatkozó interpellatiók és felhívások akint intéztetnének, hogy abból valami baj ne következzék. Úgy hasonlókép a ház intézkedései végett szükséges tájékozást bajosnak találom a ház előtt tárgyalni, hanem ha talán, ha jobb módot tud valaki, azt elfogadom, talán méltóztatnának nehány tagból álló választmányt kinevezni, melly a disponibilis erőről, mellyről ministerelnök úr intézkedhetik, magának tudomást szerezvén, ha intézkedésekre van szükség, a háznak javaslatot adhasson.* Ezen javaslatomtól örömest elállok, ha ministerelnök úrnak vannak a maga részéről a ház elibe adandó intézkedései a haza erejének szaporítása iránt, mint hogy akkor erre nincs szükség, mert ha ministerelnök úr azt mondja: nekem erre van szükségem, úgy hiszem, a ház minden eszközt meg fog szavazni, s annak végrehajtásáról intézkedik, mit az ország erejének szaporítására szükségesnek lát; de ha talán ministerelnök úrnak nem volnának illyen kívánni valói e perczben, jó volna, ha a ház informálná magát: mi az a disponibilis erő. Lehetne ezek iránt interpellálni, de az interpellatiókra nem szeretem, hogy ministerelnök úr itt nyilvánosan feleljen.
Ez a választmány volt a csírája az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amelynek fontos szerepe volt a szabadságharc megszervezésében és vezetésében. Az ilyen bizottság gondolata azonban már Kossuth szeptember 4-i beszédében is felvetődött. K. L. Ö. M. XIII. 20–21. l.
Batthyány Lajos: Akár a ház, akár egy kinevezendő bizottmány előtt fog tőlem felvilágosítás kívántatni az erőre és disponibilis szerekre nézve, azt megadni mindig kötelességemnek ismerem. A mi a végrehajtást illeti, kérem, hogy míg állásomban maradok, szabad kezet engedjenek, mihez ha nem járul a ház, minden pillanatban kész vagyok hivatalomat letenni.
Kossuth Lajos: Én a bizottmányt nem rendelkezés, hanem a haderők állapotáróli tudomás szerzés végett indítványoztam kiküldendőnek, melly bizottmány a tapasztaltakról jelentést teend a háznak, s ezt annyival inkább szükségesnek vélném, mert ő fensége is kijelentette, hogy az erőt csekélynek tartja, s annak szaporítása iránti intézkedésre hívja fel a házat. Ennek következtében a ház háromfélekép támogatja ő fenségét, – 1-ör leküldi a biztosokat, hogy az árulók kevesedjenek – úgy, a mint lehet, ennek több módja van – a barátok pedig szaporodjanak. Más részről a házat szólítja fel, hogy gyámolítsa. Evégett tájékozzuk magunkat, a tájékozást pedig nem szeretem nyilvánosan tárgyalni. Még azt akarom hozzá tenni, mikint a leküldött három biztosnak kiküldetését korántsem értem úgy, hogy ez által Csányi László országbiztos úr eljárásában legkevesebb csonkítást akarnék tenni. Én Csányi László urat, istennek hála, azon férfiak közé számítom, kiknek létele felett örvend a szív, mikor árulással találkozik ollyan oldalról is, honnan találkoznia kétszeresen fáj. Csányi László tökéletesen helyén van, ő a hazának köszönetére érdemessé tette magát, (éljen!) hatalma csonkítatlanul marad, s hatalmának sikert eszközölni a törvényhozó testület nevében, és vele egyetértőleg lesz hivatása a kiküldötteknek.
A továbbiakban az újoncok kiállításáról tárgyaltak. Majd a képviselőház elfogadta Kossuth személyi javaslatát a táborba küldendő három megbízottra vonatkozóan. Az országgyűlési bizottság tagjai: Bónis Sámuel, Perczel Mór* és Asztalos Pál lettek. A miniszterelnök mellé szánt bizottság az elnök javaslata szerint 6 tagból fog állani, e tagok megválasztását az elnök a következő napi ülésre tűzte ki.
Miután Perczel szabadcsapat toborzására vállalkozott, helyette az országgyűlési bizottság tagjaként Luzsénszky Pál ment a táborba.
Közlöny, 1848. szeptember 17. (100. szám)
509–510. l.
Közli K. L. I. XI. 350–358. l.
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 233–237.,
238–241., 241–243., 243–244. l.
509–510. l.
Közli K. L. I. XI. 350–358. l.
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 233–237.,
238–241., 241–243., 243–244. l.
