513. [Budapest], 1848 szeptember 19. Kossuth felszólalása a képviselőházban hat szász követ lemondásáról és javaslata Pálffy Jáno…
513.
[Budapest], 1848 szeptember 19.
Kossuth felszólalása a képviselőházban hat szász követ lemondásáról és javaslata Pálffy János marosszéki követ erdélyi kormánybiztosi kiküldetésére.
[Budapest], 1848 szeptember 19.
Kossuth felszólalása a képviselőházban hat szász követ lemondásáról és javaslata Pálffy János marosszéki követ erdélyi kormánybiztosi kiküldetésére.
Az ülés elején az elnök bejelentette, hogy hat szász képviselő benyújtotta lemondását, azzal a megokolással, hogy nem értenek egyet a magyar országgyűlés jelenlegi irányával. A bejelentésre elsőnek Kossuth szólalt fel:
Tisztelt képviselőház! Ha az örökkévaló Istentől kezdve az utolsó emberig, kit a természet kissé ép ítélettel s becsületes szívvel megáldott, akárkinek is ítéletére bocsátjuk azt; hogy Magyarhonnak jelen helyzetében ki van a törvénytelen lábon, azt hiszem sem a jelenben, sem a jövőben a historia soha nem fogja azt mondhatni a magyar országgyűlésről, hogy ő*... sőt azt fogja mondhatni, hogy nagyobb mértékben tűrte a törvénytelenségnek minden nemeit, mind a mennyit önérzettel bíró nemzetnek tűrni szabad. Már kérem, mikor egy király megesküszik a törvényre, melly Magyarországnak önállását biztosítja, és nem új adomány gyanánt biztosítja, hanem mint teljesítését azon feltételnek, melly mellett az ausztriai ház a magyar nemzetnek szabad akaratából kapta a koronát, s mellyre 14 király esküdött meg, s mind a 14 hitszegő volt. (Éljen. Úgy van!) Ha visszaállítja a király ezen törvényes jogot Magyarországnak, és akkor pártot ütnek ellene a törvény és király esküje ellen, s Magyarország a hűség ösvényén van, – s emberek akadnak, kik azt merik mondani, hogy ezen törvénytelen irány politicai meggyőződésökkel nem egyező irány; (gyalázat) kérem, uraim, hát mellyik ösvényen van a magyar országgyűlés? A magyar országgyűlés van a törvény megtartásának, az ország védelmének a pártütéselleni ösvényén. Ki tehát azt mondja, hogy ezen irány nem az övé, annak, tehát az ellenkező irány az övé, a pártütés iránya. (Úgy van!) Mert hát támadók mi voltunk? Nem vagyunk-e mi a vedelem terén, lételünknek, nemzeti szabadságunknak és törvényeinknek védelmi terén? A kinek ez nem iránya, annak Jellacsich iránya az övé, a ki szintúgy pártütő, mint az, ki az országgyűlés irányát magáénak nem vallja. Én, uraim, tehát azt hiszem, hogy a magyar nemzet türelmének végének kell lenni, s minden embernek körében vagy körén kívül legyen, ki ezen iránnyal ellenkezik, azzal úgy kell bánni, mint pártütővel. (Igaz!) Meglehet, hogy veszni fogunk, de esküszöm az istenre, hogy nem leszünk utolsók, kik elveszünk, hanem holt testeiken az árulóknak fogunk keresztül a sírba bukni. Ezt írja fel magának mindenki. Ezt előrebocsátva, a mi szorosan a formát illeti: a ki itt a képviselő kötelességet elvállalta, annak helyén állani addig, míg küldői mást nem választanak helyette, küldői jogával nem játszhatik hűtelenül. Én, uraim, azt mondom, hogy tegnapelőtt este nem volt szerencsém a házban jelen lenni, hanem, mint hallom, biztosok küldettek ki a ház részéről a toborzás előmozdítására, vagy pedig a kormány útján,* nem tudom úgy van-e? (Úgy van!) Akár kormány útján, akár más úton küldettek ki az egyes követek, azoknak olly czél végetti eltávozása ollyan helyes ok, mellyet a háznak köszönettel kell fogadni, de épen azért nem szabad illyen helyes ok nélkül senkit elveszteni, mert ollyan távozók, a kik szeretnének köpenyeg alá búni, nem fognak bennünket oda vezetni, hogy kiszámláljuk a házat minden nap. Indítványozom tehát: nyilatkoztassa ki a ház, hogy azon uraknak, kik beadták lemondásukat, nem szabad eltávozni helyökről addig, valameddig küldőik által más követ nem fog ide küldetni, és nyilatkoztassa ki a ház, hogy a ki engedelem nélkül székét elhagyja, azzal úgy fog bánni, mintha pártütővel szövetkeznék, mint árulóval. (Helyes!) Ebből áll indítványom, egyébiránt azt is indítványozom, hagyja meg a ház Pálffy János követ úrnak, menjen el Erdélybe, mondja meg a székely népnek, hogy nézze magát körül, és a hol árulást vesz észre bár melly oldalon, tegye semmivé. (Helyes! Egy hang: üsse agyon.) Csak azt akartam mondani; hogy a camarilla az árulás mindenféle cselszövényeivel mindenfelé körülvette e hazát, még csak e ház maradott nyílt jelensége nélkül működésének, de ha be akarja magát fészkelni, nem fogjuk tűrni. (Ingerültség.) Majd szász uraimékkal megpróbálkozunk Erdélyben. (Úgy van!)
Az eredetiben: ők
A képviselőház szeptember 17-i ülésén Kubinyi Ferenc losonci képviselő indítványt tett, hogy 12 tagú választmányt jelöljenek ki, amely személyi javaslatot készít arról: kiket küldjenek ki a megyékbe a katonaállítás előmozdítására. Az elnök ezt az indítványt úgy módosította, hogy a képviselőház délután 6 órára „tanácskozmány”-nyá alakul és a minisztériummal egyetértésben jelöl „nemzetbiztosok”-at. Közlöny, 1848. szeptember 19. (102. szám) 517. l. Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 237. l.
A szász képviselők lemondása fölötti vitát az elnök úgy zárta le, hogy lemondásukat a ház nem fogadja el, és addig nem távozhatnak el, amíg helyükbe másokat nem választanak. Kossuth ezzel a megfogalmazással nem értett egyet:
Én egy általában – talán azért, mert nincs szerencsém az érdemes szász követ urakat ismerni, az ő ittlételökbe jelen körülmények között szerelmes nem vagyok. És ha ők megszűnnek követek lenni, mihelyt mások fognak helyettök választatni, és ide jönni, szerencsés utat fogok nekik kívánni, következve nem mondanám, hogy a lemondás el nem fogadtatik; hanem azt mondanám, hogy a ház elnöke megteendi a szükséges lépéseket, hogy ott új választás történjék, és addig, míg ez megtörténik, kötelességök itt maradni. Ha elmennének, vagy el mentek volna, akkor úgy kell velök bánni, mint ollyan szökevényekkel, kik törvényhozói állásoktúl gyalázotosan megszöktek. (Úgy van! helyes!)
Amikor az elnök ennek megfelelően terjesztette elő a határozati javaslatot, néhányan kifogásolták, hogy az eltávozott képviselőket a képviselőház szökevénynek tekinti, Kossuth azonban nem engedett álláspontjából:
A törvénnyel nem lehet játszani. A törvényben meg van, hogy a ház engedelme nélkül nem szabad eltávozni; ezt nem azért írták oda, hogy papíron maradjon, hanem hogy a ház annak sanctiót tudjon szerezni.
Végül is a ház úgy határozott: kifejezetten erre a hat követre mondja ki, hogy az elnök engedélye nélkül távoztak, ennélfogva szökevények.
Ezután a képviselőház a Pálffy János marosszéki követ kiküldetésére vonatkozó javaslattal foglalkozott. A képviselők helyeselték Pálffy János erdélyi kiküldetését, de úgy, hogy ne a ház, hanem szabályszerűen a minisztérium küldje ki. Pálffy azonban ebben az egész szász nemzet büntetését látta és ezért nem tartotta időszerűnek. Kossuth le is mondott az azonnali kiküldésről:
Én az érdemes követ úr kinyilatkoztatásának sok fontosságot adok azért, mert kétségtelenül egyike azoknak, kik az erdélyi viszonyokat legjobban ismerik. Én nem tulajdonítom magamnak az ottani viszonyoknak azon ismeretét, mellyel bír. Nem vagyok attól, mit kíván, idegen, de egy feltétel alatt, t. i. hogy a ministerium felszólítása, hogy küldje ki Erdélybe követ urat, már most történjék meg úgy, hogy a mint azon körülmények előadják magokat, mellyek eljárását igénylik, akkor ne kelljen illyen határozatot hozni, hanem követ úr ki levén már küldve, csak oda mennie legyen szükséges. Egyébiránt a volt Erdély azon vidék, hol még inkább mint Magyarországban az egyéniségeknek hatása, különösebb körökre, vidékekre van szorítva; és azért nem tudom, valljon a tisztelt ház nem látná-e jónak, hogy tisztelt társunkkal még egy más valaki küldetnék le azon esetre, ha ott a körülmények úgy alakulnának, hogy a kiküldés következésében egyszersmind el is kellene menni. Én azt gondolom, hogy talán vagy gr. Mikes vagy Bethlen követ urak közül egyik ajánltatnék a ministeriumnak.
A képviselőház határozata: ha a jelenleg Erdélyben működő Vay Miklós királyi biztos, akit Batthyány miniszternek terjesztett fel, elfogadja a miniszteri kinevezést, a minisztérium, még mielőtt Vay Miklós elhagyná Erdélyt, gondoskodjék új biztos kiküldéséről. Amennyiben a minisztérium szükségesnek látja, Erdély egyes vidékeire küldjön külön biztosokat. A képviselőház hangsúlyozza, hogy a biztosok kiküldése nem a szász nemzet ellen irányul.
Közlöny, 1848. szeptember 21. (104. szám)
525–527. l.
Közli (Kossuth első és utolsó felszólalását)
K. L. I. XI. 367–370. l.
(Kossuth valamennyi felszólalását részben
kivonatosan) Pap D.: Nemzetgyűlés II.
265–167., 270., 271–272. l.
525–527. l.
Közli (Kossuth első és utolsó felszólalását)
K. L. I. XI. 367–370. l.
(Kossuth valamennyi felszólalását részben
kivonatosan) Pap D.: Nemzetgyűlés II.
265–167., 270., 271–272. l.
