515. [Budapest], 1848 szeptember 19. Kossuth felszólalásai a képviselőházban az úrbéri kármentesítésről szóló törvényjavaslat vit…
515.
[Budapest], 1848 szeptember 19.
Kossuth felszólalásai a képviselőházban az úrbéri kármentesítésről szóló törvényjavaslat vitájában.
[Budapest], 1848 szeptember 19.
Kossuth felszólalásai a képviselőházban az úrbéri kármentesítésről szóló törvényjavaslat vitájában.
A képviselőház újból elővette az úrbéri kármentesítésről szóló törvényjavaslatot (ld. a 504. számot). A törvényjavaslatot szeptember 16–18-án szakaszonként már letárgyalta. A szeptember 18-i ülés elején azonban Szentkirályi Móricz, Batthyány egyik miniszterjelöltje a miniszterelnök nevében olyan új szakasz bevételét kívánta, hogy a minisztérium a legközelebbi országgyűlésre készítsen részletes tervet: hogyan történjék a kamatok fizetése és a tőkék törlesztése az állam részéről. A tárgyalás során Sebestyén Ignác Bars megyei képviselő pedig azt a módosító javaslatot terjesztette elő erre a szakaszra, hogy az említett terv elkészültéig az egész törvény maradjon függőben. Ezt a javaslatot támogatta Ghyczy Kálmán, Batthyány másik miniszterjelöltje is, aki hangsúlyozta, hogy először meg kell nézni: mennyit tesznek ki a kárpótlási összegek és az állam eleget tud-e tenni fizetési kötelezettségének. Mielőtt ez a becslés megtörténik, nem lehet állami kötelezvényeket, amikkel Kossuth törvény javaslata a birtokosoknak és hitelezőknek elsősorban fizetni akart, kiadni. Sebestyén is, Ghyczy is hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat tervezett megoldása a tőkésekre hárítja át a veszteséget. A minisztériumtól kívánt részletes terv annyit jelentett, hogy az úrbéri kármentesítés ügye lekerül a napirendről. A módosító indítványról szeptember 18-án nem lehetett szavazni, mert a ház a képviselők jó részének távolléte folytán nem volt határozatképes. Szeptember 19-én az elnök bejelentette, hogy először a Sebestyén-féle módosító indítványt kell megszövegezni. Az elnök bejelentése után elsőnek Kossuth szólalt fel:
Én őszintén megvallom, attól tartok, miként ha a tisztelt képviselőház tagjai, a mint örömest meg vagyok győződve mindenki iránt gyakorolni óhajtott igazság szeretetéről, részletességben arra méltóztatnak intézni gondoskodásukat, hogy valamikép az úrbériség eltörlése egy kicsint senkinek se fájjon, az lesz következése, hogy igen sok embernek fog fájni. (Igaz!) Amit most hallottam indítványba tétetni, más szóval annyit tesz: nem határozunk most semmit, majd határoz a jövő országgyűlés; s azt gondolják a követ urak, hogy ezzel megnyerik a haza védelmének lelkesült előmozdítására azon nemességet, mellyben legtöbb nemzeti erő van? nem, mert sok ember lesz, ki arra calculál, hogy talán azon másik úton, könnyebben kaphat valamit.* Ne resquirozzuk a dolgot. Mások azt mondják, így meg a capitalisták szenvednek. Én azt mondom, nem szenvednek, sőt egyedül ez az út arra, hogy azon capitalisták, kik úrbériséget vesztett birtokosoknak pénzt adtak, tőkéjüket el ne veszítsék. A törvény azt mondja: nem szabad a tőkét felmondani.* Azt gondolja, a törvényhozás ezt meg fogja szüntetni addig, míg az úrbériséget vesztőknek nem ad eszközt adósságuk kifizetésére? Nem, tehát mit veszt, ha most a törvényhozás azt mondja: neked nem volna szabad felmondani tőkédet, kamatot sem kapsz, itt a status fog neked kamatot adni, s megfizeti a tőkét is azon időre, melly előtt nem mondhatod fel tőkédet, az az akkor, mikor módot nyújtok az adósnak, hogy fizethessen. Tehát a capitalista semmit sem veszt, sőt ez az egyedüli mód, hogy kapjon valamit, mert ne gondolják a capitalisták, de józanul lehetetlen is gondolniok, hogy ha most az úrbériségi veszteséget szenvedettek kármentesítését ajournirozzuk, pénzt fognak kapni, – egy garast sem kapnak. Már most az a kérdés: valljon valamelly részletes amortisationalis terv kidolgozásától fel kell-e függeszteni? miért? hiszen a törvényhozás elfogadja azt, mi ott mondva van, hogy t. i. azokra nézve, kik fizetési biztosítványokat fogadnak el, akkor fogja a status a tőkét kifizetni, mikor és mihelyt kölcsönt csinálhat, vagy az illy kölcsön, s az ország arany és ezüst bányatermelésének összegyűjtése által egy zettelbankot alapíthat s ennek segítségével megfizethet, vagyis akkor, a midőn, ha most ezen biztosítványokat nem adhatná, kitörlené a törvényből azt, hogy nem szabad felmondani a tőkét; ez tökéletesen coincidál. A másik az, hogy az öt percentes kamatot kell fizetni a statuskötelezvényektől, s egy percenttel törleszteni; itt készen van a terv, mit akar többet a törvényhozás? Mi fordul elő? Az csak és nem több, hogy a budgetben fel kell venni ezen költséget is épen úgy, mint felvétetett a ministeri fizetés, a katonaság zsoldja stb., ez felvétetvén, a financzminister azt calculálja, van sóaknai jövedelem ennyi, a harminczad behoz ennyit stb., a hiány ennyi, tehát gondoskodni kell vagy bankjegyek kiadása, vagy adókivetés, vagy más úton költségekről. Soha sem láttam, hogy ez mondatnék az egyes költségekre nézve, mellyeket a statusnak tenni kell, meglátjuk intézkedünk-e arról, hogy ha elébb nekünk részletesen kidolgozott tervünk lesz; nem azt mondjuk, hanem azt, hogy alkotmányos nemzet vagyunk, s benfoglaltatik a budgetben, és ez az, a mit a törvényhozásnak tenni kell, a többi a minister dolga, mihelyt e részben a minister keze meg van kötve, hogy t. i. 1%-el törleszt, vélekedésem szerint többet szükségesnek nem tartok; azonban ha akár kölcsön, akár törlesztésnek egész részletes tervét a törvényhozás magának be akarja mutattatni, hogy azt ismerje, kétségtelenül teheti, hanem meg vagyok győződve, hogy ha a törvényhozás illy részletektől függeszti fel a dolog végrehajtását, úgy bajosan lesz belőle valami, valamint a hitelbankra nézve is azt mondom, ha most a törvényhozás hitelbankszabályokat* fog revideláni, soha sem lesz belőle semmi. Én tehát mert akarom, hogy a nemesség kármentesítve legyen, s ezen kármentesítés következtében biztosítva legyen a népnek is szabadsága, még a reactio esetében is, azt akarom, ha minden elveszne is Magyarországon, legalább az ne vesszen el, hogy a nép nyakát a robot ne nyomja; ezt akarom, mondom, elérni, mert azon reactio, mellyben sok aristocraticus nevek dolgoznak, ha győzne, nem az volna következése, hogy a nemes ember, a birtokos, elveszítse egészen ingyen az úrbériségeket, de nem is az volna következése, hogy a status adjon neki kárpótlást, mert az absolutismus, a melly alkuba bocsátkozott az olygarchiának camarillaris részével, ha győzne, az volna következése, hogy marad ugyan szabadság, de azon ember egészen maga fizesse a megváltás terhét. Ezek valószínű eventualitások, ezeknek akarom útját vágni. Én biztosítani akarom a nép szabadságát, s egyszersmind azt is, hogy a nemesség a maga kármentesítését kapja meg; mert a nemességben honfentartó elem van, s ki akarom az érdekeket egyenlíteni, s azokban ha mindenki szenved, a tőkepénzes is, azért az ország nem vesz el, de teljességgel nem is veszt, sőt kamatot kap, mit különben nem kapott volna, és kapja a statuskötelezvényekkel tőkéjének lerovását, mellyet különben nem kapna, míg a felfüggesztett felmondás meg nem szüntetik: azt pedig lehetetlen elébb megszüntetni, míg akár mentesítendő nemesség módot nem kap a fizetésre. (Igaz!) Azt lehet mondani: – nem tudom, későn nem jövök-e ezen eszmémmel – jaj, de vannak az országban középbirtokú capitalisták, a kik ez által szenvedni fognak. Erre ismét az a feleltem, hogy ha illy középvagyonú vagy szegény legyen is, ha egyszer úrbériséget vesztett földesúrnak adott ki pénzt, azt nem mondhatja fel, mert a törvényhozás, s épen az aristocraticus törvényhozás hozta meg eziránt a törvényt, tehát mi nem veszünk el tőle semmit, de ha tetszik azon két ezer forintos maximumot* 3000-re emelni, nekem ellene észrevételem nincs; és ha azt mondják: osztozzunk többen a felfüggesztett fizetés terhében, ekkor lehet azt mondani, minthogy van olly capitalista, ki úrbériséget vesztett birtokosnak kölcsönzött, ez nem mondhatja fel tőkéjét, ellenben egy másik capitalista, a ki ellnek a tőkepénzesnek kölcsönzött, tőkéjét felmondhatja, méltóztassanak kimondani, hogy ezen statuskötelezvényeket minden adósság fizetésére tartozik mindenki elfogadni. Így osztva van a teher a többi capitalisták között is, s ha a status kimondotta, hogy azt törleszteni kell, s e végett a pénzügyministert felhatalmazta: tehát ipso facto betette a budgetbe. Tehát ne mondjuk, hogy a tőkepénzes nem kaphatja meg pénzét, ki földesúrnak kölcsönzött, ő tőle pedig más kérheti a pénzt, hanem mondjuk ki, hogy a statuskötelezvényeket minden ember tartozik elfogadni: ekkor oszolva van a teher, és mindenki viseli.
Kossuth hangsúlyozta a nemesség történeti szerepét és hivatását, amiben osztályfelfogása tükröződik, de ugyanakkor látta a nemesség ingadozását, befolyásolhatóságát az ellenség részéről. Az úrbéri kármentesítés kérdésének rendezését Kossuth igen fontos és időszerű kérdésnek tekintette, amikor Ausztriával nyílt törésre került sor. Így akarta érdekeltté tenni a birtokos nemességet a bécsi udvar elleni harcban.
Az 1848: IX. tc. 5. §-a kimondta, hogy azokkal a földbirtokosokkal szemben, akiket az úrbéri terhek és szolgáltatások megszűnésével veszteség ért, a kereskedelmi váltók kivételével semmiféle adóssági követelést nem szabad felmondani.
Vö. a 342. számmal.
Kossuth törvényjavaslatának 10. §-a 2000 ft-ig tette lehetővé, hogy a földbirtokosok magánhitelezőit papírpénzben kifizessék. Ld. az 504. számot.
Kossuth beszédére Sebestyén Ignác visszavonta módosító indítványát. Az elnök bejelentette, hogy a részletekre nem lehet visszamenni. Miután pedig 25 tag aláírásával beadvány érkezett, hogy a ház a törvényjavaslat kérdésében véglegesen nyílt szavazással döntsön, ezt a szavazást a szabályok értelmében két nap múlva fogják megtartani;* Kossuth javítást akart a törvényjavaslaton:
A képviselőház szeptember 21-i ülésének végén az elnök bejelentette, hogy mielőtt a felsőházhoz átküldenék, még egyszer egészben meg kell szavazni a törvényt. A szavazáshoz azonban a képviselők nem voltak elegendő számban jelen. Közlöny. 1848. szeptember 23. (106. szám) 545. l. szeptember 23-án szótöbbséggel megszavazták, és az elnök bejelentette, hogy átküldik a főrendekhez. Uo. szeptember 24. (107. szám) 549. l. További sorsára ld. Beér J.–Csizmadia A.: i. m. 644. l.
Ha csak abban van a felakadás, hogy azon §-on, mellyben a hitelezőkről van szó, már keresztülmentünk; azt mondom, hogy miután 19. §. vagyon azon törvényben, ezt ezennel 20-ik §-nak indítványozom: el nem ismerem tehát, hogy indítványomon túl volna.
Az elnök szerint változtatni csak úgy lehet, ha a nyílt szavazáskor az egész törvényt elveti a képviselőház és bizonyos idő múltán valaki újból, kiegészítve terjeszti elő a törvényjavaslatot. Erre Kossuth megjegyezte:
Jelentem tehát a háznak, hogy még a mai ülésben eziránt egy külön törv. javallatot fogok beadni. (Helyes, jól van!)
Majd újabb javaslatokat terjesztett elő:
Nem vagyok készen tiszt. ház indítványomat formulázva most előadni, hanem e törvénynél eszembe jut, hogy Erdélyre nézve itt kell egy külön §-ban intézkedni a földesurak kármentesítése tekintetéből azért, mert ott, ha jól emlékezem, a múlt utolsó erdélyi országgyűlésen az erdélyi sóaknák jövedelmei vannak különösen kármentesítés alapjául kijelölve, ezt tehát vélekedésem szerint által kell venni, minthogy az uniónak azon feltételei között van, mellyeket a ház elfogadott;* s átvéve kimondani, hogy valamint Magyarországra nézve a kincstári javak most azon hozzátétellel, a mik itt vannak, úgy Erdélyre nézve az ottani sóaknák jövedelmei szolgálnak a kármentesítésre alapul. Egyébiránt megvallom, hogy az illy specialis hypothecák ki jelelését csak egyenesen annak tulajdonítom, hogy mi még, fájdalom és bűne a múlt kormányrendszernek, a financzialis dolgok kezelésében kevéssé vagyunk jártasok; mert azon országnak, melly specialis hypothecát jelel ki, olly lefelé jár a dolga, hogy hitelre bajosan számíthat. Miután 25–30 éves spanyol revolutio* szerteszaggatott minden consolidált állapotot Spanyolországban, történt, hogy nem kapott máskint kölcsönt, minthogy a higanybányákat specialis hypothecának kijelelte, s ezért nem is értem azon követ uraknak aggodalmát, kik azt mondják: akarjuk tudni, honnan fizettetik; hisz a nemzet elvállalta s azt mondja, akarom fizetni, tehát fizet is. Hanem, miután egyszer az erdélyi törvényben benne van azon sóakna-jövedelem, tegyük hozzá, – s minthogy Erdélyről szólunk, a törvényhozás a többi t. czikkeket méltóztatott elfogadni, s átküldését a felső táblához elrendelni, van még egy t. czikk t. i. Kolozsváron keresztül keletnek vezetendő vaspálya iránt, a mi Erdélynek becses és nagy fontosságú kívánatai közé tartozik – ezen tárgy bevégeztével azt vehetnők elő, hogy együtt menne át a felső házhoz. (Helyes, jól van! némellyek: ezután a hűbéri viszonyok vétessenek fel! mások: de most mindjárt!)
Az erdélyi 1848: V. tc. a magyarországi 1848: XII. tc.-et egészében elfogadta. A volt földesurak kármentesítésének, illetve a kármentesítéshez szükséges országos kölcsönnek alapjául Erdélyben a sóaknák jövedelmét kötötte le.
Spanyolországban a Napóleon elleni honvédő harc befejezése után az 1812. évi demokratikus alkotmány felfüggesztésével az abszolutizmus kerekedett felül. 1820-ban forradalmi megmozdulás lángolt fel. 1822-ben a Szent Szövetség francia csapatokkal verette le. Ez újból megerősítette az abszolutizmus hatalmát. VII. Ferdinánd halála után 1833-ban nagy harc indult meg a Bourbon uralkodóház két ága között, ez a harc hosszú polgárháborút idézett elő, Spanyolország amerikai gyarmatai függetlenítették magukat.
A képviselőház vita nélkül megszavazta a Kolozsváron keresztül vezetendő vasútról szóló törvényjavaslatot, majd áttért az úrbéri viszonyok megszüntetésének tárgyalására. Az elnök bejelentette, hogy a törvényjavaslatok közül a Deák Ferenc igazságügyminister által előterjesztetett (az 1848-dik évi IX. t. cz. folytán szükséges intézkedésekről) fogják tárgyalni, amelyet az osztályok és a központi bizottmány már feldolgoztak.
Közlöny, 1848. szeptember 21. (104. szám)
527–528. l.
Közli (Kossuth első és negyedik felszólalását)
K. L. I. XI. 371–374. l.
Kossuth első felszólalását rövidített formában)
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 273–274. l.
Közli (Kossuth első és negyedik felszólalását)
K. L. I. XI. 371–374. l.
Kossuth első felszólalását rövidített formában)
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 273–274. l.
