Még némelly észrevételek a Tiszaszabályozás körül.
0309Még némelly észrevételek a Tiszaszabályozás körül.
(Folytatás.)
Ragaszkodom pedig a Tiszának ezen modorbani szabályozásához jelennen annyival inkább csak ohajtott kitűzhetése az azóta tárgy-avatott egyéntől nyert adatok nyomán, részemről ezuttal, azon érintett irány, állandóan elhatározott maradand. Most már kétségen kivüli annak megtarthatása. Halljuk csak e tárgyról t. cz. Kéry István hites mérnök, ki a mult 1845-dik évi ősz-szakban az országos épitészeti igazgatóság által a Debreczen s több azon vidéki határoknak a Kraszna ártalmas kiáradásaitóli megmentéséni munkálkodás végett kiküldött egyénhez a Debreczen városa részéről megbiztott főbirája és mérnökével csatlakozván, az érintett tárgy illetékes részében, mint felvilágositók járának el, – ki hivatása szerint jelenleg már hanyatlandó éveig, az egész tájék nagyobb részén tett munkálatai alatt szerzett ismeretei után, mint nyilatkozik: „Az ecsedi láp ollykor a Kraszna-folyó által felárasztatván telesült vize a piskóti, bánházi puszta, vámos-pircsi határokon huzódva Debreczen városa déli, kis pircsi határ északi, a szováti határon – és pedig alkalmas a hortobágybai beömlésig mintegy 3 1/2 mérföld hosszu, 22 öl széles áradatkor 7–8 láb mély vizzel bő Kösü nevü tágas mederben Szoboszló városát hasitva – hol malmot forgat – s Szoboszlótól a Debreczen s nádudvari határok közt határvonalul szolgáló elég tágas mederben már a Hortobágygyal esesülten foly Sárrét felé.” Ezekből ugy vélem eléggé világos, mikint, ha a Kraszna kiáradásai, már ta természettől is azon leszivárogtatóul képezett irányt kénytelen követni, és pedig Debreczentől keletnek épen azon a tájékon, – melly némellyek szerint olly legyőzhetlen munkát adó homoktelepekkel lenne megrakva – a Szoboszlótól Madarasnak, Bura tájáni tiszávali egyesithetést a legszebb téres vidék, minden kétségen kivülivé tevén, – mellyen a Szamosnak levezetése általam javasoltatik, tehát életbe léptetése ezután minden természeti akadályoktól ment lévén az, – minthogy a Szatmártól Piskótigi vezethetés kérdésbe sem vehető, – egyedül annak czélszerűségében öszpontosulható közvéleménytől függ. És ezen közvélemény-alakulhatást előidéző s a fenebbiekben igen is bőven kitüntetett czélosbsági előnyök között nagyon is méltó még a megemlitésre az azon irány szerint annyira pusztitólag működő Kraszna kiáradásainak is azonnali megszünése, mint szintén az egész Sárrét iránti, – jelen állapotára olly sujtólag ható vizfogóira lesülyedéséből fölszabadulva a Kraszna áradása és a Hortobágy vize felfogásában a legkedvezőbb kilátásrai okadatolt remény. –
Hiszen, ha sikerülend is a Szamos külön mederbe vételét kivivni, ne gondolja senki, mintha már ezzel a Tokaj feletti összetorlódás egyszerre végkép megszünnék. A Szamos, mellyel aztán a Kraszna és Túr vize is egyesitetnék, elválasztása után is még 360,000 köb láb viz folyna le Tokaj felé, mindenestre igen is elég mennyiség arra, hogy a torlódás egy részben odábbra is felmaradjon, s legyen mit, bár ne lenne pedig, töltések közé foglalnunk. – Ezt pedig azon az okon állitom, mivel belátásom szerint, az a tájéki viztorlódásnak a tokaji torkolaton kivül, részben az árviz uralma alatt álló térnek, ugy szólván lejtnélkülisége az oka. – És ez aztán a legterhesebb körülmény, mellynek 310sulyát kevesiteni az átvágásokkal igen, hanem teljesen elháritani nem lehet. – Nem lehet pedig ezért:
Mint közönségesen tudva van, a folyósok mozgása ekkép idéztetik elő; egyes cseppek természetöknél fogva szintezni törekedvén magokat a lejtőn, e felé nehezedve helyeikből kibillennek, ezen kimozdulás és a közelebbi cseppeknek azon megürült helyek folytonos elfoglalásából áll elő az egész viztömeg tova haladása. Ezen haladás, vagy most már inkább folyás, a meder alakja s lejtje szerint majd kisebb majd nagyobb sebességgel esik meg, s ez az oka, hogy azon egy folyó, vagy folyam tartalma, távolságok, s ezeknek lejt-különbözésü szerint, különböző, most kisebb, majd nagyobb fogyasztással foly alá felé. Igy a felebbi adatok nyomán a Tisza is a mellék beleszakadó folyók, a felső részeken egyenlő idő alatt ötször annyi vizet fogyasztván, mint mennyi a tokaji torkolaton lefolyhat, tehát a viztorlódás nem maradhat el, mivel a felső részek lejtje az azon részektől távolód helyek szerint folytonosan fogyván az egymást követő vizcseppek elsőbbjei minél tovább haladtak lejt-csökkenésben lévő pályájukon, annál restebbül változtatják állásukat s adnak helyet az egymáshoz tapadás szabályai szerint velök érintkezésben lévő cseppeknek. – Ebben létezik továbbá azon körülmény oka is, mellynél fogva nincsen zúgó – bár minő modorban készitetett legyen is az, nyiltan, vagy szabályszerű felhuzó kapukkal ellátva, – melly kisebb vagy nagyobb mértékben viztorlasztást ne okozna. Az első nemü, mivel felemelt alakja, a körülmények szerint változó távolságban lejt nélkülivé teszi a viz medrét, sebesség-csökkenést, s ennek következtében el nem maradható torlasztást idéz elő; a kapus ziúgó, a nagy tömeg viz folytonos együtt tartásába gátot vet a szapora esőzéskor hirtelen növekvő folyam szabad folyásának. Vagy tán arra való a kapu, hogy szabad folyást eszközöljön? erre mostani alkalmazása szerint mellőztetvén költség-kimélés tekintetéből a megfelelő, épen a legcsinlándosb körülményekben leszen képtelenné; mivel a rohanva haladó zápor nem várja be, hogy az előtte együtt tartott viztömeg tova folyjon, hanem hozzá csatlakozik s a veszteg találtban, mint gátban kényszerül összetorlódni. A kapus zúgók ezen okszerű következménye többször okozott már nyugtalanságot.
Ezen előzmények után, ugy vélem, hogy amaz állitásom „mivel ugy vagyok meggyőződve, mikint a bő vizü Szamosnak Tiszábai bevezetése, csak felemelkedett helyen lehet czélirányos” azonnal érthető leend. – Igen is alkalmazva a jelen tárgyat, szerencsétlennek venném a körülményt, melly azon nagy nyerségnek, melly az illy átvágásoknál a leglényegesebb kellék, a felfedezett lejtnek, a nagy kanyarulatnak több mint felére leszállitható vonal szerinti szabad felhasználatától elünte bennünket. – Ugyan is, ha csekélységemet érné, felteszem a nyert lejtről rendelkezni – e kitételt az irályi jelen rend hozván igy magával – én azzal ekkép gazdálkodnám: a Szamos uj ágyának nagyobb részén – mostani ágyábóli kivételétől értve a kezelést, csak annyi lejtet használnék föl, mennyi a viz feltorlódhatása kikerülése végett szükséges lenne, a lejt nagyobb részét a tiszábai bevezetésnél ugy alkalmaznám, hogy a Szamos uj medrén a lehető sebességgel ömöljék be a Tiszába. – Azon, hogy a Tiszát folyásában megháboritani, mit sem aggódnám, mert a még mindig háromszor olly nagy Tisza, a Szamos viczkelődését föl sem venné, hanem számolnék ezen bevezetés 311azon üdvös eredményére, mikint az erős Tisza, a virgoncz Szamos önnön beszállásolásában kevésbé akadályoztathatván, visszatorlódásra nem késnyszerithetné. Azonban a Szamos élénk beömlése, mintegy villany-erővel hatván a táji lomha Tiszára, ha nem olly szembeötlő is, mint a mester lába a korongra, de bizonyosan idézne elő benne olly élénkséget, melly azt haszon-árasztólag, pályája minő hosszu vonalán ösztönzené vidorabb haladásra, előre be sem látható.
Továbbá a folyósok mozgása rendszerét szem előtt tartva, nem oszthatom azok véleményét, kik a tiszai átmetszések munkába vételében minden rendszabályt feleslegesnek tartván, azt mondják: „hogy akár az egész szabályzandó folyamhatáron egyszerre huzathatók”. Ugy vélem a Tisza szabályozásánek többek között egyik még pedig főczélja: szorosan mezőgazdasági, az árviz uralma alatt szenvedő nagy tért megnyerni a hazának, másik a kereskedésnek biztos utnyitásában áll. – Az első czél megközelitése, a megmentendő tér, vizi kirohanása ellen tökéletes biztositásában állván, én a véleményezett modorbani átvágások munkába vételétől ezen biztositékot csak azon esetben várnám, ha a Tisza folyamsebessége mindenütt egyenlő lenne. De minthogy ez a Tiszával nem ugy áll, meggyőződésem szerint, a mint bizonyos tájékokon változik sebessége, azon szerint kell az átvágások összes hosszmennyiségét s kimunkálatát osztályozni. – Igenis elvem szerint a különböző sebességekhezi arányositása a folymzat utjának, hahogy a különben okvetlen bekövetkező viztorlódás káros járulékait gyökeresen elháritani komoly szándoknak, mellőzhetlen. Ezt pedig az egész Tiszán találtató lejt, vagy az ezen alapuló sebessége osztályzatában ekkép vélem czélszerüen munkába vehetni, ha hogy felteszem ezen munkálat végett, a Tsiza rónai hossza három osztályba jőve, tehát elsőben is a legcsekélyebb lejtü – következve sebességű osztályba lenne az átvágások mennyisége meghatározandó, – és pedig a folyam pályája röviditésével, lejtje a lehetségig nevelhetése tekintetéből, a leggyökeresebb átvágási mótétel igényeinek megfelelőleg. – És ha ezen átmetszések azt eredményeznék, hogy most már ezen első osztálybeli tájék lejtje, vagy sebessége – a második osztálybeli részek lejtjét vagy sebességét felteszem 1000 vont ölre véve az arányt meghaladta, ugy az átvágások a második osztálybeli részekre is, meddig csak az első osztálybeliek lejt arányát meg nem közelitik, kiterjeszthetők. Hanem, hogy az átvágások számba s munkába vétele ezen rendszere folytán adhatja, sőt okvetlen adandná is elő magát eset, miszerint a harmadik osztályban lévő Tiszarészeken, a czél másikja, vagyis a közlekedésre nézve, ha kivánatos lenne is, bizonyos kanyarulat átvágása, az első vagyis a gazdasági czél teljességgel meg nem engedheti azt, kétséget nem szenved. – Ezek folytán az átvágásokat én a csökkent sebességü tájékokon, a vizut röviditésében eszközölhető nagyobb sebesség tekintetéből javaslom munkába vétetni, és a jelennen nagyobb sebességü részeken pedig, az átvágások mennyiségét, mindig az előbbiek eredményéhez arányositani. – Különben pedig, mint már érintém, ezen minden tekintetbe vétel nélküli sorba munkát előbb utóbb vészt hozónak hiszem. Alapja pedig e hitemnek az, mivel a Tisza kiáradásai megszüntetését, nem a szó egyenes értelmében vett átvágások s töltésektől várom: hanem az átvágások által eszközlött egész róna részi Tisza lejtjének, ennek minden tájékai szerinti a lehetségig megközelithető 312arányos feloszlásától, s ennek folytán az egész róna vidéki Tiszán a lehetségig egyenlő, vagy inkább kevés sebességi különbözésü folyás előidézésével, a feltorlódhatási ok megszüntétől.
Ez alpja továbbá abbeli meggyőződésemnek is, mellynél fogva az összes tiszai hálózatnakelvem szerint lejtje s ezen alapuló sebessége arányba hozatala általi szabályozásától, egészen más eredményt igényelhetek, mint az érintett modorbani szabályozás hivei, kik az elsó Tiszavölgyet ugy látszik nagyobb viztömegek meglepésétől féltik. Én az érintett szabályozás által előidézett folytonos s egyenlően gyorsabb vizfogyasztástól az egész Tiszafolyam vizállásának, – mint azt előbbi czikkemben bőven kifejtém – jóvali alábbszállását, s ezen állásnak az eddiginél humaosbságát várom. Ebbeli követelésem alapossága pedig ugy vélem elég okadatoltan tünik ki, az átvágásokra felállitott lejt-különbözések szerinti osztályzatából a Tisza hosszának s az átvágásoknak ezen osztályzat szerinti munkába vételéből, melly szerint a kézen forgó adatok nyomán is az alsó tiszai csökkent sebességü részekre esnék a leggyökeresebb átvágási műtétel, s ehez idomitatnék a felső, – ugy szólván kézben tartott Tisza szabályozása. Melly műtétel után, hogy a természetes egymásutáni szabad lefolyásnak be kell következni bizonyos, ez pedig a rendkivüli felduzzadhatás okvetlen mérséklője. – Az átvágások ezen lényege az érintett véleményzetben ugy látszik nincsen tekintetbe véve. – Mert midőn az állitatik: „egyedül a jelenleg létező, vagy jövendőben érkezhető, – ugy a szokott nagyságu, mint hihetőleg rendkivüli vizmennyiségnek kiszámitása, valamint a jelenlegi és eszközlendő lejtnek és sebességnek is kellő megvizsgálása határozák meg a szabályzandó folyamnak adandó kereszt átmetszések czélszerü formáját és nagyságát”, világossá leen, hogy ezen értelmezés a tájékok szerinti különböző viz-fogyasztásokkali kimunkálásában az átvágásoknak helyezi a védszert. És ez még hogyan, ha azt olly könnyü volna létre hozni, mint kimondani és ha a különböző sebességek szerint a viz-istapolás eredményét tekintetbe nem veszszük, látszik is valaminek, de ha a gyakorlat rostájára kerül, mi sem maradhat belőle. – Ugyanis már az első állitásában hajótörést kell szenvednie, mert az azon mérték szerint, minden erőt kimeritene s ezt sejtve folytatólag igy szólanak „a kanyarulati átmetszések a vizemésztési szabályos keresztmetszésnek alig 1:50 vagy csak 1:100ad részét teszik, a tovább ásás jobbadán a folyam erejére bizatik stb. Igy sikerült a Záhonyi átmetszés is”, no már most ezen „akár az egész szabályzandó folyam határon egyszerre munkába vételi rendszer szerint, ha az átvágások további kimunkálását a folyamra bizzuk, a tájékokkal változó sebességek után minő leend az eredmény; a jelenleg is nagyobb sebességű tájékokon az átvágások előbb kimunkáltatván – különben ha egyszerre kimunáltatnék is, az eredmény el nem maradhat, csakhogy valamivel kisebb leend – mint a kisebb sebességü részeken a nevekedett sebességü tájék vize még inkább megrohanja a csökkent sebességü tájékot, következve a kirohanás el nem maradhat, s a roppant költekezés után is czélunkhoz alig lennénk közelebb, mint most. – Mert annak megérintése, hogy Záhonynál is igy sikerült az átvábás”, ez csak annyit jelent, hogy Záhonynál az illy megkezdéssel a Tisza bevette magát az átvágásba, de más a tájékot érdeklő következménye ezen egy átvágásnak, minthogy ki sem is kutatgatott utána épen ki nem 313jön, sőt én a közelebbi évekbeni Tárkány táji, az előbbiekhez képest mostan olly gyakori tiszai kirohanásokat hajlandó lennék részben ezen átvágásnak, mint az eddig kifejtettek szerint, kivált a közvetlen következő Tiszarész rendezetlensége miatt is a viz összetorlodhatás természetes okozójának felróni. – Az összes átvágásokkal és pedig okszerüen egészen máskint állana a dolog. – Az előadottak nyomá, ugy hiszem világos, hogy a javaslatban álló szabályozás eredménye a mostani rendezetlen állapot következményétől csak annyiban különböznék, hogy az árviz imez állapotban huzamosb ideig rongálja a Tisza völgyét, midőn jövőben kevesebb ideig ugyan, hanem annyival hirtelenebb s nagyobb viztömegek kirohanásával gyakorolná azt. – A másik czélt a vizeni közlekedést illetőleg ugy vélem. mikint az az elsőnek szerencsés megközelitésében elég biztositékot talál. –
Galambos Sámuel.
(Folytatása köv.)
