Szabad-e még most is, az annyira drága és szűkűlő gabonából pálinkát főzni? (Vége.)
Szabad-e még most is, az annyira drága és szűkűlő gabonából pálinkát főzni? (Vége.)
II. A mult év Magyarhonra nézve felette mostoha volta azon fonák helyzetet idézte elő, miszerint ama sokkal gazdagabb testvér a szegényebbre szoruljon. Erdély sokszor szorult Magyarhonra. Ez mindig nagy baj volt, mert megszorultság mikor ne lenne az, de Magyarhonban a sokból könnyen adhatott. Nevelte ez ott a gabonáért, de szűkülést bizonnyal nem okozott: a nagy éléstár kis háznépet könnyen eltart, de midőn a nagy család egy kis éléstárnak esik, hamar kiüriti azt. Ha a szomszédhon számára vevők csődülednek hozzánk – mi bizonnyal megtörténendik – bizonyos, hogy a gabona ára nagyon felmegyen, de az is bizonyos, hogy gabonánk egészen elfogyand.*
Az inség fokmérője milly borzasztón mutat hazánkban, abból is láthatni, hogy még Békes vármegyének a magyar Kánaannak lakói is kegyes ápolásra szorulnak. Példa erre Gyoma és Endrőd, hol a nyomorral küzdő adózók Vodjaner Sámuel ur nemeslelküéségben és atyai indulatában nyertek legujabban hatályos segedelmet.
Erdélynek felette nagy gabonagyüjteménye soha sincs, mert kevesek azok, kiknek sokjok teremjen, s még kevesebbek, kik termésök árát nélkülözhetve, gabonájokat egy évről másra halmozhatják. Mindazonáltal mult évben sok helyütt volt az az előtti csekély áruk miatt néhány év terméke eltéve, de a mult tavaszi, s nyári jó ár csábitóbb volt, hogysem annak sokan állottak volna ellent. Igen kevés ó gabonát s jelesen törökbuzát kapott az uj a magtárakban s górékban.
A mult évi termék tudtomra Erdélyben csak az ugynevezett Mezőségen vol bő, másutt többnyire közepes, s helyenként szűk is. Ezen átalában véve nem nagy mennyiségből már is sok vitetett ki Magyarhonba, s a nagyobb s középszerü birtokosoknál sincs nagy mennyiség sehol is, s ez is naponta, s óránként fogy, piaczról s háztól nagyobb mennyiségben történvén Magyarhon számára vételek.
A köznép nálunk rendszerint már őszkor szokta alig ért törökbuzáját zsákokban, s párnahajakban hátán hordani a vásárokra, részint hogy fizetni épen akkor kellető adóját 306fizethesse, s más valódi szükségét pótolja, részint pedig, hogy megigya. Takarékosságot alig ismerő ezen köznépünk is mondom a már őszkor s tél kezdetén szakadatlanul felhágott ár által még inkább reá biratott gabonája eladására, s elvesztegetésére. Minden nagyobb s kisebb heti vásárok tömve voltak, de vagynak most is illy apró eladókkal, sőt mondhatni, hogy főként a gabona-tözsérek eddigelé leginkább ezektől vettek. Ezen szegénységnek évi szükségét ritka helytt fedezhetendett törökbuza termése az által is tetemesen fogyott, s fogy minden évben már uj évig, hogy az előbbi tavaszkor a hitelbe nagyon drágán vett gabona áráért illyenkor szoritják, s az uj fejébeni törökbuza-szedés előtt kölcsönözöttért illyenkor kell a két vékáért hármat, vagy helyenként, s ollykor egyetért kettőt is adnia.
Mind ez kétségtelenné teszi, miszerint alig létezett, a lig létezhet nagyobb oka, s szüksége annak, hogy a gabonábóli pálinkafőzés betiltassék, mint épen most.
Már az is, hogy a testvér honban nagy a fenyegető szükség, s hogy ezrek szorultak ott a mi gabonánkra, elég ok lenne, ezen éhező, s éhezendő embertársaink s testvéreink számára tartani meg inkább gabonánkat, mintsem, hogy abból nadály zsidókat gazdagitva, köznépünk rontására, s romlására pálinkát engedjük főzni.
Ezen nem suly nélküli oknál még közelebb fekvő indok a mondottak szerint bizonnyal bekövetkezendő olly mértékbeni megszorulása köznépünknek, melly ha talán éhenhalását nem is, de rémitő elszegényedését okozandja.
Mikor a körülmények országot szükséggel fenyegetnek, a gabona-kivitelnek betiltása is szokott dolog, s igen helyes; ha bár a kivitt gabona ott is emberek táplálására, tehát üdvös czélra fordittathatik, s igy nálunk is természetes, s talán szükséges is lenne, jelenben a gabonának, s főként a tengerinek további kivitelét betiltani, mert hiszen mit lehetett, adtunk szomszédinknak, mi még van, nálunk arra saját magunknak van szükségünk. Azonban ha illyetén betiltást több okokból nem eszközölhetni, annyival szükségesebb, hogy a gabona-kivitelen kivül annak e hon lakói táplálásától elvonólag történő legfőbb fogyasztása, t. i. a pálinkafőzés betiltassék.
E betiltásnak szüksége még kiáltóbban merül fel, ha megtekintjük, hogy ezen pálinkafőzés miként eszközöltetik. Nagyobb szeszgyárok – millyek azonban nálunk felesen nincsenek – csak a gabona káros fogyasztása, s az ártalmas ital szaporitása által okoznak kárt, de ezen átalános, 307egyébiránt elég tetemes káron kivül, részleteikben koránsem olly kártevők mint az apró pálinkafőzések. – Nagyobb gyárak, ha nem saját termésökből főznek, vagy piaczról, vagy hától, de többnyire nagyobb mennyiségben vett gabonát dolgoznak fel, s igy közvetlen a nép demoralisatiójára nem hatnak. De az apró főzők, zsidók, s nem zsidók is, előre foglalják le kölcsönözött pénzen, s adott itallal a szegény embernek még lábon álló termését. Midőn pedig törökbuzáját megszedte, pálinkáért szedik be kisebb, s legkisebb osztalékokban az emberektől lassankint minden tengerijöket. Annyira van terjedve, s olly fokra hágva a pálinkadüh, hogy cselédek gazdáikat, nők férjeiket, gyermekek szülőiket lopják meg, s hol nem maga a jövendővel semmit sem gondoló s csak torkának áldozó család-fő viszi a zsidóhoz gabonáját, nője s gyermekei hurczolják azt oda.
Legközelebbi tapasztalásomból szólok. Egy kicsiny, 40 házból álló oláh falumból csak a mennyit tisztán megtudhattam, 500 véka törökbuza hordatott a zsidókhoz italért – egy olly mennyiség, mellyel azon helység takarékosan két, három hónapig kijöhetett volna. Ezen kivül bizonnyal még feles gabonája ment el, a mit meg nem tudhattam, szinte olly uton, s adatott el még piaczon is, a végre, hogy pálinkát vegyen. És meg kell jegyezni, hogy ezen helységnek épen nem volt bő termése, sőt csak annyi, hogy azzal az emlitett bűnös tékozlás nélkül sem jöhetet volna az uj gabona-termésig ki; lehet hát gondolni, hogy milly hamar, s mennyire fognak azon boldogtalan emberek megszorulni. Egy más helységemből több gazdák hozzám jöttek kérni, tennék valamit, mert nőik s gyermekeik szüntelen hordják tarisznyában, ruháikban, zsebjeikben tengerijöket, a negyedik s 5-dik faluban lakó zsidókhoz is pálinkáért. Természetes, hogy e zsidók ezen minutialis vételekben mentöl többért mentől kevesebbet adnak s igy az itczénként, vagy meszelyenként beszedett vékáért alig adnak többet érő italt, mint a mennyit egy fél vékának ára tesz.
Már magában a szörnyü demoralisatio, a szegénység utolsó falatjának kezébőli kicsalása, s szive vérének illyetén kiszivása, nem elég ok e arra, hogy a pálinkafőzés betiltassék.
Közelebbi években s főként mióta a tengribőli pálinakfőzés elterjedt, temérdek apró pálinkafőzők létesültek. Erdély majd minden vidékein, s a Részekben is alig van nagyobbacska falu, hol egy vagy több zsidó ne lenne, ki a mondott uton élősködve ne sajtolná ki zsirját s nedvét a földnépének. Rémitő nyomai látszanak is már ennek: évről évre feltünően szegényednek s marhátlanodnak az emberek, ritka évben nem küzdenek szükséggel, s a börtönök népessége ezen néhány évek óta sok helytt kettőzve, sőt háromszorozva is van. –
Ezelőtti években is tiltatott be Erdélyben a pálinkafőzés. Közelgető szükség látására nemes érzéstől buzdittatva önmegtagadással határoztak a megyék illy tilalmat, s e határozatokat pártolták, s eszközölték ollyanok, kik azt csak tetemes áldozattal, s nem kis kárukkal tehették. Azon években pedig ama tilalom szüksége koránsem volt olly nagy, mint most. És nem volt azért, mert akkor magyarhoni szomszédunkban eső része nem küzdött szükséggel, s onnan gabonát lehetett várni, most pedig még lévő kevés gabonánknak oda leendő vitele bizonyos, és mert akkor még a pálinkafőzés annyira elterjedve mint most, sem a pálinka-ivás olly korsággá válva, mint jelenleg, nem volt. Ekkor inkább 308is lehetett reményleni, hogy a gabona emelkedő ára következtében, a pálinkafőzéssel tilalom nélkül is felhagynak, mert a Magyarhonba bővebb, tehát olcsóbb gabonából főtt pálinka behozatala, itt azon italnak árát olly alatt tartotta, millyen olcsó áron eladandó pálinkát az itteni gabonából nem főzhettek. Most ellenben Magyarhonban a burgonya elrothadván, gabona pedig drágább levén mint itt, az okból ott füzendő szesz olly magas áru, s hihetvén még annyival magasabb áru leend, hogy bármennyire drágul is itt a gabona, jövedelmező marad az abbóli szeszgyártás.
De ne csak Erdély tiltsa be jelenben a pálinkafőzést, hanem Magyarhon is, ha Erdély kevés gabonáját is testvérileg megosztja vele, ha megengedi, hogy a saját élelmére, kellető mennyiséget szükitve, s tulságig drágitva vitessék saját gabonája Magyarhonba, vagy forditassék az ott arra, mitől emberis testvéri érzet nem sajnálja, t. i. emberek táplálására, nem pedig pálinkafőzés általi gazdagitására némellyeknek, számtalanok romlására.
Magyarhonban már mult őszkor szomoru kilátások mutatkoztak. A szörnyü szárazság által megszoritott gabonák igen keveset eresztettek, a burgonya, melly némelly megyék legfőbb tápláléka, s a szeszgyáraknak is legtöbb dolgot ád, nagyobb részint lerothadt. Ha a nagyobb szeszgyárak, valamint a kisebb pálinkafőzők is többnyire folytatták, s folytatják üzletöket, s azon roppant mennyisegü burgonya helyett is, mely eddig kifőzetett, gabona főzetik, képzelhető mennyire kell ennek megfogyni. Lehet ugyan, hogy Magyarhonban a megszükültség sehol sem hágand az éhelhalás borzasztó fokáig, de ez csak lehet, s illy kényes tárgyban nem szabad a dolgot egy majd megválik-ra hagyni. Nem bizonyossági, de csak távoli lehetséges is olly borzasztó jövendőnek, sőt csak a létező, s még nevekedhető drágaság, s ebből sokakra hárámolni kellető nyomor, már szoros őrködést parancsol, miszerint az emberek táplálására kellető gabona egyéb czélokrai forditás által ne kevesittessék.
Mult évben is M. hon több megyéi szintolly eszélyes aggodalom, mint nemes érzet következtében betiltották volt a pálinkafőzést. Emelkedtek ez ellen hatalmas szavak, s folyamodások történtek az üdvös határozatok ellen. Ezek következtében felülről hivatalos kérdés intéztetett a magyar gazdasági egylethez; czélszerü avvagy szükséges e ama tilalom? Fájdalom, a felelet a pálinkagyártók ohajtása szerinti lett, s a pálinkagyártás, minél a jobb gazdaság, s takarékosság köznép közti terjedését akadályozóbb semmi nincs, tovább is, folyamatban maradt, azon egylettől védetve, mellynek hivatása mind az ellen, mi helyes gazdaság s gazdálkodás akadálya, föllépni.
Reménylhető, hogy most azon egylet sem szólna a tilalom ellen, annyival inkább, mivel akkor is csak a burgonyábóli szeszgyártás mellett emelte volt védlő szavát, most pedig nem arról, hanem arról van szó, hogy az olly szűken termett s naponta annyira szűkűlő gabonát engedjük e tovább szükséggel szembe menő, s részint már is szükséget szenvedő ember s polgártársaink előtt pálinkafőzés végett elvenni? Vegyük e nagyon aggasztó s komoly tárgyat komoly figyelemre, vegyük szivünkre s komoly tárgyat komoly figyelemre, vegyük szivünkre a százezrek inséggel fenyegető szomoru sorsát.
Nyomort enyhitő isten! üldd is szent lelkedet azokra, kiktől e dolog függ. Zsibó, februar 22-kén 1847.
Wesselényi Miklós.
