Aradból julius 1-jről.
Aradból julius 1-jről.
Aradból julius 1-jről írják, hogy a Don Miguel ezredbeli derék magyar katonák s a Schwarzenberg dsidások mult héten indultak innen z alvidékekre. A tisztek nagy része ellen sok a panasz, hogy távozáskor igen kicsinylőleg nyilatkoztak a magyar nemzet felől. – Nem ártana kicserélni őket magyar érzelmüekkel. Az aradi vár most a nemzetőrség oltalmába van helyezve. Az itteni lakosság nagyon ohajtva várta a harczban erős székeség megérkeztét a nagy készületeket is tett elfogadásukra, de miután otthon is szükség van reájok, az aradi nép azon reményben talál vigasztalást, hogy él magyar, áll Buda még, él a jász-kun s a hajduság, s élnek a tiszahátiak.
A mult napokban hozatott be a csicséri oláh pap mint néplázitó a megye fogságába, tanuk vannak ellene, de van egy r. cath. pap ellen is, ki a radnai követválasztáson az oláhságot a magyarok ellen lázitá; még nem vagyunk értesülve hasonló sors érte-e a hasonló merényletet?
A julius 1-jén tartott városi közgyülésen fölolvastaték Vukovics Sabbas kir. biztos fölhivó levele az iránt, hogy a veszélybenv forgó Becskeres segélyére, – Temesvár példájára – a nemzetőrség egy része leküldessék; itt ott panaszok hallhatók, hogy már multkor is mentek az alvidékre nemzetőrök, de mint feleslegesek visszautasittattak, azonban helyes tudósitónk azon észrevétele, hogy midőn a haza veszélyben van, okoskodás helyett menni kell; a nemzetőrség jelszava: „Az Isten adott a mgyarnak erőt, bátorságot, adjon a ministerium fegyvert, mi adunk elleneinknek halált.”
