Nagy-Becskereken, jun. 30.
Nagy-Becskereken, jun. 30.
Egy veszedelmes ellen melly bennünket pusztitással fenyeget, áll küszöbünkön, s mivel mindeddig mi sem követteték el megsemmisittetésére, lassan erőnket kimeríti. Nyilt lázadásban vannak a német bánsági ezred, s a csajkások zászló-aljának szerb fajta lakosai megvetve tisztjeik törvényes parancsait, megbukott vagy kiváltságaikat féltő kalmárok, lelkészek, egy kicsapott, meg egy nyugdijazott hadnagy vezérlete alatt, elébb ugyan a tőlünk alig 2 mérföldnyi távolságban fekvő végőri Perlaszvárosban lázitó gyülekezeteket tartának, most azonban az imint érintett helyen innn, megyehatárunk közelében 31tábort ütöttek. A lázadók számát szabatosan meghatározni nem tudjuk, mert kik kebelünkből e tekintetben segédkezeket nyujthatnának, nyilt vagy alattomos elleneink, kiktől igaz vallomást nem várhatni, ügyünk emberei elől pedig minden ut elzárva helyzetük kipuhatolására. A legujabb időben, mióta a Fehértemplomban rabló csoport is vonult egygyé, számuk 3–400 főre menőnek mondhatik. Alkrészei e barbar ember-csordának, melly nekünk is békés polgároknak, melly a civilisatiónak irtó hadat izent, s mellynek minden föllépést rablás, meg erőszak bélyegzi, 2–300 főnyi valósáogs szerviaiaik, kiknek, hir szerint, mivel a kormányuk által szabott határidő alatt honukba nem tértenek, a visszamenet eltiltva van, legnagyobb része azonban szoros néven vett felkelő határőrök, vegyesen több garasosokkal, s hason szőrü bitang emberekkel, kik nagyobb benyomás okáért szerb ruhában járnak. Egy harmadas szokott lőfegyverekkel van ellátva, a többiek rudakkal, botokkal, s kaszákkal, némellyek szerint öt, mások után pedig kilencz, részint Titel, részint Fehértemplomból rablott ágyu birtokában vannak, melylyeket kocsikon czipelnek.
Szünni nem akaró kérelmünkre végre megnyerők azt, hogy részint itt helyben, részint a szomszéd falukon egy 2,000 főt meghaladó gyalog s lovasságból álló sereg, fél ágyu-teleppel vonatott össze, melly képes leendene a gyülevész csoportot porrá zúzni, mégis a lázadók vakmerő elbizottsága határt nem ismer. Tagnapelőtt határunk közelében a pesti haótársulatnak két, Temesvárra szállítandó kaszákkal, ólommal stb. megrakott hajóit elfoglalák, a láádákat partra hurczolva feltöék, s tartalmukat nyert zsákmány gyanánt sajátjukká tevék; hasonló eset történt tegnap egy idevaló hajóval, melly a lugosi malomtársulat számára 13 darab nagyobbszerü malomkövekkel volt terhelve; ezt szinte lefoglalták s a szegény lukácsfalvi magyar vontatókat lovastul letartóztaták sőt, mint hallók közülök egyikét a folyamba is dobták! Az útasok, a legbosszantóbb kutatásoknak, de a legaljasabb bántalmaknak, sőt életveszdelemnek is itétetvék.
De leginkább városunk, megyénk székhelye, hol ezelőtt az ipar, kereskedés és üzlet virágzott, de hol egyben legtöbb nemzetellenies elem van elszórva, vonta mágra a lázadók figyelmét; ezt akarják hatlamukba keríteni, mielőtte tartományt, őrültségükben, a Marosig elfogalandák vala. Helyzetünk ennélfogva már hetek óta a legaggasztóbb. Másod izben történt immár e héten hogy riadó szólita bennünket sikra, noha még mindkét izben nagyobb veszély nélkül folyt le a mozgalom. Úton útfélen megaláztatunk, vagyonunk, mellyet senki sem tekint többé tulajdonának, elraboltatik katonáink, s paraszt embereinkre orozva puskáznak; s mégis mind ezeket csak azért vagyunk kénytelenek türni, mert a katonaságnak felsőbb helyről tiltva van mind addig támadólag föllépni, mig a tacticának szoros szabályai szerint zárkozott sorokban meg nem támadtatik. Polgáraink közt olly nagy már az elkeseredés, hogy ha rövid idő mulva felsőbb intézkedés nyomán, kínos helyzetünk jobb fordulatot nem nyerend, isten és ember előtt kijelentem, hogy a kétségbeeséssel küzdő nép maga méltó bosszujában véres itéletet mondand a lázadók fejére.
Felesketett nemzetőrségünk, melly a 700-at meghaladja, serényen s példásan jár el, jelen vész napjain rá szabott kötelességeiben. A nemzetőrség összeirása kün a járásokban csak a magyar, tót és részben német meg román ajku lakosoknál talált rokonszenvre; mig a ráczoknál általában, a megyének alsó részeiben pedig még a németek- és románoknál is ellenszenvet szült. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal figyelemztetni az illetőket, miszerint a készülőben levő uj nemzetőri fegyverekből legalább is 1000 darabot küldjenek le hozzánk, kiknél „Hannibal ante portas.” Többen legotan megfizetendjök az árt, mig a szegényebb sorsúaknak arra időt engedni kell.
Tizenegy nemzetgyülési követeink megválasztattak nagyobb részt az ellenézéki párt volt hű zászlósai, s egyáltalában az uj rendszernek határozott pártolói. Egyet veszek csak ki, s ez Raczkovits Kozma, a bassahidi kerületnek választotta, kit aközvélemény cselszövőnek ismer, s ki követi pályán aligha szerzend magának babérkoszorút. De hiszsük, miszerint a csakhamar beadott ovások s tiltakozások folytán az összeirásnál közbejött hibák miatt maga a választás, mindnyájunk örömére, meg fog semmittetni. Jellemző vala a helybeli követválasztásnál az, hogy mig az összes nem rácz ajku lakosság s a ráczok józanabb része a g. n. e. hitü derék városbiánkra adá szavazatát, az alatt ez utóbbinak egy fondorkodó töredéke egy rc. hitü kir. tanácsost, tudta, s akarata ellen csupán az elsőnek elnépszerütlenitése tekintetéből tűzött ki jelöltjének, de – hatalmasan megbukék. – A húsnak ára 14 kra emeltetett.
