Czeglédről julius 6-áról.
Czeglédről julius 6-áról.
Czeglédről julius 6-áról, számosb honfitársaink aláirásával ellátott, ezen igen figyelemre méltó levelet vettük, az illyrek ellen küldött egyik huszár ezredünk jellemzéséről.
A Ferdinánd huszárok már keresztül vonulván városunkon rendeltetésök helyére, a veszélylyel fenyegető dühös ráczok ellen az ismeretes alsó dunai vidékre sietnek. Közfigyelmet érdemel azon tapasztalás, mellyet ezen huszár ezredre nézve itt tartózkodásunk alatt szereztünk; azért sietünk önt nyilvánosság-tétel végett következőkről értesiteni. Egy magyar őrmester ezen ezredből jelenlétünkben elmondá: hogy midőn Jászberényben voltak, orcsmában összejött egy rácz őrmesterrel, kinek neve Ivanovics, kéz két huszast vetett oda a czigányoknak, s velök Jellachich indulóját huzatta; a magyar őrmester a jelenvolt több jászokhoz fordult s felszólitá őket: miként türhetik el, hogy itt magyar földön Olly pártütőnek, mint a minő Jellachich, az indulóját huzzák? de mint hogy ezen felszólitás szellemét a jelen volt jászok fel fogni nem látszottak, vagy talán a könnyen bekövetkezhetett szomoru jelenetet nem akarák előidézni, a dolgot közönyösen vették. Erre a magyar őrmester – mint mondá – 3 huszast dobott a czigányoknak, s velök a Rákoczyt huzatta. A dühös rácz erre kész ltt volna azonnal összeütközni magyar collegájával, de ennek épen a korcsmába betoppant több magyar káplárjai a rácz tüzet eloltották, s a rácz őrmester azon nyilatkozattal távozott el: hogy csak menünk rácz földre, ott majd mi leszünk a legények, s hogy az ezredes már régen a ráczok zsebében, van ki őket a csatatéren ráczok, illírek ellen bizonyosan nem fogja commandirozni.
ezen jászberényi történet, a mennyiben az ezredesre vonatkozik, még a következők is igazolják. Ugyanis az ezrednek a zászlóalja ezelőtt 9–10 nappal vonult városunkba; délután Pestre megérkezett az ezredes is, kinek neve Kolowrat, mint mondják: unoka öccse a néhai bécsi ministernek; ez az ezredes, kit Bácskában is különösen Ő-Becsén Csokits igen jól ismernek, elég vakmerő volt ezrede tisztjei jelenlétében kimondani: hogy egy sem becsületes katonatiszt az, ki a ráczok és illyrek ellen harczol; hogy az ezredét ezek ellen commandirozni semmi esetre sem fogja; hogy neki a magyar ministerium nem parancsolt, s ennek engedelmeskedni nem is fog. A tisztek ezen ezredben többnyire külföldi sőt a stabális tisztek mindnyájan azok, s minthogy legkisebb sympathiával sem viseltetnek a magyarok iránt, feltehetni rólok, hogy ezredesöknek annál is inkább alázatos szolgái leendnek, mintha az ezredes által e végre köröztetett ívek közölök már többen alá is irták.
De vannak ezen ezredben egészséges magyar vérü tisztek is, kik nekünk az előadottakat többszöri barátságos beszélgetések közt elmondották; továbbá az altisztek s legénység nagy része is magyar vértől hevül; ezek mindnyájan igazloják ezredesöknek a magyarok ellen fentebbi sokszorozva tett nyilatkoztát. És megkértek bennünket – sőt mindenütt – a hol csak átvonultak – az vala kérésök, hogy minden uton módon sürgetnénk; miszerint ezredök a magyar alktományra feleskettessék még mielőtt a ráczok elleni csatatérre kiállítatnék, és pedig annál inkább, minthogy tudomásukra az ez iránti parancs, mintegy 10 nap előtt már ki is adatott; mert különben a következményekért jót nem állanak. Ha pedig egyszer hitöket az alkotmányra letették: akkor tudni fogják, miként kell nekik eljárniok olly parancsnok és tisztek irányában, kik szent esküjök ellenére cammandirozni merészlendik. Tapasztalásunkat mondtuk el elég szárazon, nem adunk hozzá commentárt; hanem cak azt kiáljuk mindenek előtt és mindenkor, hogy a magyar ezredek azonnal, inkább ma mint holnap eskettessenek a szeretett magyar alkotmányra.
