FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
30FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pár nap előtt igértük, Kackovics Lajos Pest ferenczvárosi követének programmjára visszatérni. Keserü kötelesség, de meg kell lenni, mert a követ ur is ugy látszik vissza akarna térni azon sötét időkbe, mikor Pest város tanácsa, még a kárhozatos egyedáruság s embertelen intolerantia fészke volt. Ön többi közt a czéhek, hatalmaának fenntartása s a zsidók tovább elnyomása föltétlen bajnokául mutatá be magát választói előtt! Ön a martiusi napokban olly szépen pengette a szabadság, egyenlőség és testvériség szent neveit, s juliusban már ugy magyarázza azokat, mint a szatmári gubás ember t.i. szabadság annyit teszi, hogy szabad az utczán dohányozni, egyenlőség, hogy egyenlők leszünk ha meghaulnk, s testvériség, hogy testvérek leszünk, ha feltámadunk. Hogy ön elvei nemzeti gyülésünkön feltámadjanak, kétlem s igen tanácsos lesz velök elhallgatnia.
– Fővárosunkban a nemzetgyülésre felserelett vendégek közt fájdalmas részvétet gerjszetenek a menekült horvátok. Nálunk ugyan kevesen vannak, de sokan a dunántuli megyékben s Graetzben. Most már nem csak a magyarok és alkotmányos érzésü horvátnak futni kell Zágrábból, ütött az ottani németek órája is. Ők évek óta pártolták az illyr fondorkodást, s okosnál okosabb czikkeket küldözgettek Augsburgba, im most veszik diját. Jó volna nekik Bécsbe és Inspruckba menni, leirni, milly loyalis és szelid ficzkók azok a Jelasich-banbabeliek. Inspruckban bizonyosan jutnának egy két vigasztaló szóhoz. Hej, mert hatalmas egy clima is lehet az az insprucki, alatta a legellenkezőbb dolgok tenyésznek! Onnan jőnek erélyes manifestumok a lázadó szerbek és horvátok ellen, Jelasich kezére egy pár résztvevő könycsep hull. A bécsi Errungenschaftok szertői szivesen láttatnak, s mig a prágai swornoszt nyájasan fogadtatik, kaczér pillanatok repülnek Frankfurt felé. Itt volna jó egy cosmopoliticus füvészkertet állítani, illy sokoldalu clima alatt egymás mellett termenének, Mehemed Ali fellahvérrel öntözött kertjéből a pálma és a sziberiai cedrus, tőszomszédságban az éjszak-amerikai szikkorival, alájok aztán pohánkát is lehetne vetni és boditó nadragulyát. Mert ezen a nyomorult szerencsétlen cretineket honosnak valló cilima erejét bizonyitja az is, hogy alig telepedett le benne az udvar, s tanácsosai közt tüstint kiütött a politicai cretinismus.
– Szóltunk dragonosokról, méltó emlékezni a fekete seregről is. Azt gondoltuk, hogy már leszállt hajdani hires névrokonához az elysium mezejére. Pedig nem ugy na, néhány nap óta ismét csoportonként kóborolnak a két városban, kivált Budán, talán Mátyás király híres fekete seregének kaszárnyáját keresik. Mit akarnak önök, vitéz uraimék. Azok a dreagonosok, szép egyenruháikban, mégis diszelegtek, de önök, ha nem is kefélt, mégis kopott fekete dolmányaikban, torzonborsz koromszinü tollaikkal, semmi seregnek sem szolgálnak szépítésére. Vagy attól az üres koponyától nem birnak megválni? Ki fogna most koponyát czégérül kitüzni? ha jól emlékezem csak egy kocsmáros próbálta Pesten, az is megbukott. Lássák önök a nemzetőrség az egyenlőség és testvériség előmozditására hathatós eszköz, ha egyenlő katonai lábra állítatik, mint a törvény is kivánja, de ha önök a rettenetes koponyát tovább is megtartják csákójokon, mi, kik nem vagyunk olly kétségbeesetten vitézek, félni fogunk önöktől, s igy soha nem barátkozhatunk meg.
Buda, jul. 7-én 1848. A budai ráczokról azon hírt kezdék terjesztgtni a napokban, mintha templomukban titkos összejöveteleket tartanának, s tanácskozásaik eredményiről futárok által szokták volna tudósitni a környékbeli rácz helységeket. E vád ellen magokat igazolandók, egy mentegetőző nyilatkozatot adtak be a belügyministerhez. „Hogy tehetnénk mi azt – igy szólnak ők – hiszen Magyarország újjá születésének első napjaiban, s mi is nemzeti lobogót tűntünk tornyunkra, és beállottunk a nemzetőrseregbe!” Fájdalmasan veszik annálfogva a haza elleni törekvéssel vádoltatást, s kivánják, hogy a hamis hír terjesztői szigorúan büntettessenek. – Mi, mind a mellett hogy a felhozott argumentumokat nem tartjuk az ártatlanság legplusibilisebb demonstratiójának, mind a mellett, hogy bizonyosan tudjuk, mikép már a katonaság közt is bujtogattak közülök némellyek ellenünk, mert ezt magok a leitatott katonák többünk előtt kibeszélték, mind ezek mellett is mi, a többség becsületességében bízva, örömest meghiszünk a nyilatkozatban tett hazafias vallomásoknak, s ezennel jobbat nyújtunk a szerb atyafiaknak; – csakhogy aztán, legyen köztünk béke és egyetértés!
– Alsó megyékből érkezett képviselők, az ottani parasztság felől a legörvendetesebb dolgokat beszélik: igaz ügyünkérti lelkesedésök és elszántságuk határtalan. Alattomos izgatások ugyan itt sem hiányzanak, de a korán fölvilágositott nép jól ismeri saját érdekeit, s magát félrevezettetni nem igen könnyen engedi. Lelkösmeretes kötelességünknek tartjok azonban figyelmeztetni az illető ministert – a felelősség magunkra vállalása mellet – egy emberre, ki Csongrádmegye egyik legnagyobb városában, minden áron lázadást akar a nép közt előidézni, s az illyr-szerb mozgalmakat nyiltan vallja igazságosaknak. Ez ember neve Torenyi József.
– A nyárszinházban Rappo társasága adja mű- és erőmutatványait, mindig roppant közöség előtt. Figyelmeztetjük a főváros falai közt mutató vidékieket Rappó bámulatos ügyességére és erejére, ki elkezdve a három pálczával és rézalmákkal való játszáson, fokonként emeli csodálkozásunkat, mig nem utolsó műtétei látásán már nem is csodálkozunk, hanem borzadunk. Egy emberfő nagyságú ágyugolyót vesz elő Rappó, s miután kezében többi nehéz múfogásokat tesz vele, földre teszi, két bokája közé fogja s lábával háta mögött fellöki mintegy két öl magasra, ekkor alá hajol, s a golyó nehéz zuhanással esik meztelen háza közepére, honnan azt karján át, hirtelen fölcsusztatja keze fejére. – Egy más férfi a társaságból, fölmászik egy szélmalom függőlegesen álló vitorlájának hegyébe, s ott egyenesen fölállván, lábafejét erőssen a vitorla rámájához kötik; ekkor megindúl a szélmalom forogni, vele a mellén keresztbefont karokkal álló férfi, mintha vasból volna, első merev állásában mozdúlatlanul kereng. – Az eleven szobrok mythicys csoportozatai érzékcsiklandoztató inkább, mint műmutatványok, annál fogva nem annyira bámulatosak, mint kedvesek.
– Nevelő kerestetik! Egy liberalis grófi házban történt, hogy midőn a nevelő, korunk szentháromsága – a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét magyarázta volna nagyreményü növendékének, elég vakmerő volt megjegyenzi, hogy már ezután ő is, – a nevelő – épen ollyan ember, mint a papa, a liberalis gróf úr. – (Horrendum dictu!) Tanulásóra után szüleihez futott a nagyságos úrfi, referálni e füleinek szokatlan doctrináról, mellynek hallatára a mama, komornája karjai közé ájult, a papa pedig, a veszedelmes nevelőt via brevi elkergette. A kik helyére kivánkoznak, ajánló levelekkel megspékelt bizonyitványaikat mutassék be e rovat irójánál, hogy egyszersmind bővebb utasításokat is veendhetnek.
– Ezek a gyönyörűséges budai posták annyira ragaszkodnak a magyar nyelv- és nemzetiséghez, hogy a levelekre mai napig is német iratú bélyeget használnak. Ajánljuk őket a rájok ügyelők kegyes figyelmébe.
