Egy oraviczai levél.
Egy oraviczai levél.
Egy oraviczai levél, julius 2-áról irva, a fehértemplomi ismert eseménynek azon okot tulajdonitja, mivel ugymond, az itteni katonai parancsnok kétértelmü tettei s nyilatkoztai valóban okot szolgáltathatnak aggodalomra; s igy nem csoda ha az itteni katonai parancsnok kétértelmü tettei s nyilatkozatai valóban okot szolgáltathatnak aggodalomra; s igy nem csoda ha az itteni német lakosság egy részről az illyrek nyugtalankodásai által kifárasztva, más részről a helybeli ellenpárt vad bosszujától tartva, saját katonai kormányától pedig semmi jót nem várhatva, magát jun. 22-én az illyreknek megadta.
Ezen naptól kezdve számos fehértemplomi család, kivált nőszemélyek vonulnak Oraviczára. Az aggodalom és feszültség azonban itt is nagy, mellyet még inkább növelnek, a minden hitelt tulhaladó hirek. Annyi való, hogy Vracsegay közel őrfalunál szállott meg az illyrek tábora; innen fenyegette rfolytonos üzeneteivel Oraviczát és miután Ó-Moldova már a lázangókhoz csatlakozott, a követeléseikben korlátot nem ismerők azt kivánták, hogy Moldvabánya is pártjukhoz csatlakozzék, de a bánya nép itt sokkal békeszeretőb, hogy sem elfogadta, vagy csak elfogadni is hajlandó volna e fölhivást.
Már jun. 21-én azon hir terjedt el, hogy a vracsegayi tábor Oravicza felé vonul. Erre a nemzetőrök, a mennyire lehetett, fegyverrel elláttattak, kiknek puskát adni nem lehetett, lándzsát kaptak.
22-én 3 órakor d. u. jeladások riaszták föl a lakosságot az ellenség érkeztét hirdetők. A 600 főnyi nemzetőrség azonnal megjelent gyülhelyein, s ki is indult, kémcsapatok és lovasok küldetvén ki előre az ellenség fölkeresésésre, de ezek azzal tértek vissza, hogy az kiindult ugyan wracsegayi helyéből de Pancsovának tart.
Az Oraviczán szállásoló 2 század rendes katonaságból, félszázad s mintgy 50 önkéntes nemzetőr még az nap este Moldovabányára szállíttatott, de ezen fegyvere erő is, miután az illyrek Pancsova felé vonultak, visszahivatott.
